544 STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
sok forrásainak, illetve a_túllépések ismere—
te nagymértékben elősegíti.
(Ism.: Kovács Tamásné)
PERSONICK, V. A.:
AZ IPARI TERMELÉS ÉS A FOGLALKOZTATOTTSÁG
(lndustry output and employment: BLS projections to 1990.) — Monthly Labor Review. 1979. április. 3—
14. p.
Az Egyesült Államok Munkaügyi Statiszti- kai Hivatala (Bureau of Labour Statistics -—
BLS) eddigi legnagyobb szabású előrejelzé—
sét készítette az 1977—1990-es időszak ipari termelésével és foglalkoztatottságával kap-
csolatban.
A szerző cikkében —— amely egy sorozat ne- gyedik tagja — ismerteti azokat a legfon- tosabb befolyásoló tényezőket és várható ha—
tásukat. amelyeket az előrejelzés készítésénél figyelembe vett.
Elsőként bemutatja azokat az összefoglaló eredményeket, amelyeket az Egyesült Alla- mok nemzetgazdaságára vonatkozóan meg- állapított. A bázisidőszak az 1977. év, illetve az 1963—1977. évek voltak. A prognosztizált időszakra vonatkozóan előrebocsátja azt a végkövetkeztetést. mely szerint 1977 és 1980 között a foglalkoztatottság fellendülése évi 2,8 százalékos ütemben várható, 1980 és 1985 között csak 1.9 százalékos, 1985 és 1990 között mindössze évi 1.2 százalékos foglal- koztatottsági növekedésre lehet számítani.
Mindezek ellenére az 1975. évi recesszió után a munkanéküliség csökkenését várják. A szer- ző a munkaalkalmak száma növekedési üte- mének csökkenését mind a közalkalmazot- taknál, mind pedig a magángazdaságban
jelzi.
A közalkalmazottaknál az eddigi gyorsabb növekedési tendenciát az oktatásban foglal—
koztatottak alacsonyabb száma fogja csök- kenteni. A demográfiai viszonyok változása következtében kevesebb általános iskolás lesz, ami az oktatási személyzet számának csökkenését vonja maga után.
A termelékenység nemzetgazdasági szin—
tű növekedése, amelyet a gyakorlatlanabb fiatalok és a női munkaerő nagyobb mértékű belépése, valamint a környezetvédelmi és egészségügyi munkaalkalmak növekedése el- lenére (: második világháború után felnőtté vált szakemberek tapasztalata eredményezni fog, már önmagában a munkaalkalmak csök—
kenéséhez vezet.
A fenti megállapításokon túlmenően olyan elemző táblák alapján van le a szerző kö- vetkeztetése—ket, amelyek a tényidőszakban (1959—1977) 5—10 éves, a prognosztizált idő—
szakban (1977—1990) 5 éves periódusokra
bontva vizsgálják a munkaerő, a munkam- kalmak. a fizetett munkaórák és a fajlagos GNP növekedését százalékban kifejezve.
Ezekből következtetéseket von le az állami és a magán- (mezőgazdasági és nem me—
zőgazdasági) szektor munkaerőigényére vo- natkozóan.
A szerző összefoglaló táblában mutatja be az egyes fontos ágazatokban a GNP prog- nosztizált megoszlását főbb tételek szerint az 1963, 1967., 1977. 1980, 1985., és 1990. évek—
ben, változatlon áron. A legdinamikusabb fejlődést a beruházási javaknál és a tartós fogyasztási cikkeknél tartja valószínűnek.
Összefoglaló tábla mutatja be a GNP for—
rását a mezőgazdasági, a kitermelő ipari, az építőipari, a feldolgozó ipari, a közlekedési.
(: kereskedelmi, a szolgáltatási és az egyéb szektorok szerint.
A szerző véleménye szerint 1977 és 1995) között az ipari termelés legdinamikusabban fejlődő ágai: a kerékpár-, a motorkerékpár—
és az alkatrészgyártás (9,3%). a különféle padlóbevonatok (9.10/0). az elektronikus al—
katrészek (BSc/o): a szintetikus szálak (7.80/0) és a rádió- és televíziókészülékek (7.30/0) gyártása lesz.
Ugyanakkor a leginkább csökkenő tevé- kenységek között említi a szerző a természe- tes anyagokból (bőr, fa) készülő termékek
előállítását.
Az energiával kapcsolatos ágazatok ter- melésénél a széntermelés fokozása (4.50/0). a kőolajféleségek feltárásának növekedése (4.60/0) mellett a villamosipari szolgáltatást (6.00/0) prognosztizálja a leggyorsabb üte- műnek. A szolgáltatások közül 1977 és 1990 között leginkább növekvőnek ítéli a szerző az egészségügyi szolgáltatásokat (5,5-—5,7%).
Ezek után a vegyes szolgáltatások növeke—
dését becsüli jelentősnek. llyenek elsősorban a gépi adatfeldolgozással, az időszakos ad- minisztrációval, (: takarítással és a védelem- mel kapcsolatos szolgáltatások.
A felsorolt tényezőkön kívül a foglalkozta—
tottság mértékére elsősorban az egyes ipar- ágak technológiai- fejlődése van hatással.
A leggyorsabban fejlődik a szintetikus szá—
lak és az elektronikus alkatrészek technoló—
giája.
A szerző (: foglalkoztatottságot befolyáso—
ló tényezők fígyelembevétele után az ipar- ban foglalkoztatottak számának tényleges és várható alakulását vizsgálja összesen 149 te-
vékenységnél.
A részletező táblák vizsgálatának és a be- folyásoló komponensek figyelembevételének eredményeként a szerző nagyobb ágazatokra összevontan mutatja ki az 1959—1977. évi tényleges, illetve az 1980—1990. évi várható fogl'alkoztatottságot. Az adatok azt mutatják.
hogya trendtől való lényeges eltérést (csök- kenést) csupán az állami alkalmazottaknál,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
545
ezen belül pedig az oktatás területén prog- nosztizálnak. Az állami alkalmazottak összes—
ségénél a foglalkoztatottság növekedésének mérséklődése várható. Ezen belül elsősorban az autópályák építése és fenntartása, a köz- biztonság és a közüzemek területén csökke- nő, míg bizonyos egészségügyi tevékenysé- gek vonatkozásában fokozódó foglalkoztatott-
ság várható.
Az egyes szolgáltatások (kiskereskedelem, közhivatalok tevékenysége stb.) nemzetgaz- dasági súlya természetesen meghatározza az abban foglalkoztatottak abszolút számát, és így lényegesen befolyásolja a nemzetgazda- ság munkaügyi helyzetét. Az egyes iparágak helyzete között pedig a műszaki fejlődés tesz különbséget. így például az acélipar a jövő- ben sem fogja visszanyerni régi helyét, mert a műanyag— és az alumíniumipar háttérbe szorítja.
A technológiai fejlődés említett hatása olyan fejlődő szektoroknál is, mint például a telekommunikáció, csak igen szerény Ie't-
számnövekedési lehetőséget igér.
Figyelemre méltó még, hogy a mezőgaz- daságban eddig tapasztalt, az átlagosnál lényegesen gyorsabb termelékenységnöveke- dés (évi 5%) lassulni fog, ami a munkalehe- tőségek csökkenésének lassulását vonja ma- ga után. Ugyanakkor a háztartási alkalma-*
zottakat illetően nem az igény változása, ha- nem a rendelkezésre álló munkaerő létszámá- nak csökkenése fog — ellenkező irányú — változást eredményezni.
A szerző hangsúlyozza, hogy a foglalkoz- tatott létszámot befolyásoló tényezők (meny- nyiségi igény, hatékonyság, a munkahét hosz- sza és a technológia) minden iparágra, il- letve tevékenységi területre vonatkozóan a munkaerőigényt eltérő módon és gyakran idő- szakonként is különböző módon befolyásolja.
Ezt is igazolandó, a közalkalmazottak szá- mának foglalkozási terület és időpont szerin- ti megoszlását tábla ismerteti.
A szerző végül két országos szintű előre—
becslési variánst mutat be. Az alapváltozat mellett nagyobb arányú foglalkoztatottság le- hetőségét is bemutatja. E munkaalkalom- többlet egy része az állami szolgáltatások- nál jelentkezik. Feltétele azonban a hatósá- gok költségvetésének növelése. A munkaal—
kalmak számának kedvezőbb alakulása az Egyesült Államok iparában akkor következ—
het be. ha a termelékenység növekedését kissé visszafogják. Ez több gyakorlattal nem rendelkező munkás alkalmazását tenné le-
hetővé.
Meggondolás tárgyát úképezheti viszont.
hogy ezek a mesterségesen növelt munkaal- kalmak milyen hatást gyakorolhatnak az or- szág gazdasági helyzetére.
(Ism.: Nádas Péter)
! Statisztikai Szemle
SNICER. SZ. -—- KONDRATJUK, H. — KRASZNOV, SZ.:
A HÚSIPAR ÉS A MEZÓGAZDASÁG INTEGRÁCIÓJA
(lntegracija mjasznoj promüslennoszti sz szel'szkím hozjajsztvom.) -— Voproszü Ekonomíkí. 1979. 6. sz. 83—- 91. p.
A lakosság hússal és húskészítményekkel való ellátása olyan probléma. amely az ösz- szes érintett ágazat (mezőgazdaság, ipar.
közlekedés. kereskedelem. közétkeztetés stb.) együttműködését követeli meg. A párt agrár- politikájának következetes végrehajtása ered- ményeképpen a hústermelés az 1959-1965- ös évek 9.2 millió tonnás átlagáról 1971 és 1975 között 14 millió tonnára nőtt. A lakos- ság átlagos húsfogyasztása 1965 és 1977 kö—
zött 41 kilóról 57 kilóra emelkedett. A Szov- jetunió Kommunista Pártja Központi Bizott- ságának 1978. júliusi plénumán többek kö—
zött az is elhangzott. hogy a tizenegyedik ötéves terv végére a hústermelést 19,5 millió tonnára kell növelni.
A húsfeldolgozó ipar kapacitásának bővü- lése elmaradt az állattenyésztés fejlődésétől.
Amíg az állami és a szövetkezeti kereskede- men keresztül a lakosság húsellátása 1965 és 1977 között majdnem megkétszereződött, a vállalatok húsfeldolgozá kapacitása 20 szá—
zalékkal, hűtőtere 31 százalékkal nőtt. Az összes hús- és húskészítmény-termelésen be- lül növekedett ugyan az iparilag előállított termékek aránya — 1965-ben 59, 12 évvel ké—
sőbb 67 százalék volt -—, de még mindig ala- csony (: fejlett kapitalista országokhoz ké—
pest. ahol ez az arány meghaladja a 90 szó- zalékot.
A húsfeldolgozó ipart új gyárak építésével és a régiek rekonstrukciójával is fejleszteni kell. A szerzők véleménye szerint nagy ter- melőegységeket kell létrehozni, ahol alkal—
mazhatók a legkorszerűbb gépek és techno- lógiai eljárások, biztosíthatók az egészség- ügyi és higiéniai követelmények. A nagyvál- lalatok egyben gazdaságosabbak is: egy tonna feldolgozandó állatból 1700—1800 ru- bel ér'tékű'feldolgozott terméket állítanak elő, míg a kisvállalatok csupán 1100—1200 ru-
bel értékűt.
A háború utáni években épült gyárak ka- pacitása műszakonként 10—30 tonna hús és húskészítmény volt. Az elmúlt ötéves tervben 50—100 tonnás kapacitású üzemeket építet—
tek. A jelenlegi ötéves tervben beruházott húskombinátok kapacitása pedig 150—200 tonna. Az egy tonna kapacitásra jutó beru- házási költség a— nagy húskombinátakban csak egyharmada a kis kapacitású üzeme- kének, a munkatermelékenység a nagy kom—
binátokban mintegy! kétharmaddal maga—
sabb. ,
A szerzők vizsgálják a feldolgozási kapaci- tás és a szállítási költségek kapcsolatát. Vé- leményük szerint addig szabad csak növelni
