Klein, Viola: Dolgozó asszonyok

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

557

rendjének sajátosságaiból kiindulva a számbavétel második változatát kíván—

ják a városi és vidéki települések osztá—

lyozásánál felhasználni.

Az iparban és a mezőgazdaságban fog—

lalkoztatottak arányának és a népesség—

számnak szem előtt tartásával a követ—

kező főbb település—típusokat különböz—

tetjük meg:

1. Falusi települések.

a) Parasztközségek. Idetartoznak mind- azok a községek, melyekben az ille- tő község munkaképes korú népessé—

gének legalább 60 százaléka a mező—

gazdaságban dolgozik. A község ipari

telephelyein dolgozók száma nem halad- hatja meg a munkaképes korú népesség

20 százalékát.

b) Vidéki községek. Itt a mezőgazda—

ságban foglalkoztatottak aránya 20 és- 60

százalék között alakulhat, a község ipari

telephelyein dolgozók száma viszont itt sem haladhatja meg a 20 százalékot.

2. Városiasodó települések.

Ide azok a települések tartoznak, me—

lyekben a mezőgazdasági dolgozók aránya 20 százalék alatt marad, a község ipari telephelyein dolgozók aránya viszont

nem haladja meg a 40 százalékot.

3. Városi települések.

Idetartozik minden 10000 vagy annál több lakosú település. Hasonlóképpen városi településnek tekintik mindazokat, ahol az ipari telephelyeken dolgozók száma meghaladja a munkaképes korú népesség 40 százalékát.

Önmagukban azonban ezek az ismér—

vek nem elegendők a városi és vidéki települések elhatárolására, hiszen elkép—

zelhető az, hogy valamely település bár nem tesz eleget az előzőekben kijelölt kritériumoknak, de olyan jelentős köz-

ponti funkciókat tölt be, hogy minden—

képpen városnak kell minősíteni. Ezért

a városi jelleg meghatározásánál még

tekintetbe vesznek más, közigazgatási, kulturális, egészségügyi, népművelési, ke- reskedelmi és közlekedési ismérveket is.

így például az előzőktől függetlenül

városnak fognak núnőSíteni minden já- rási székhelyet, akkor is. ha különben a városiasság kritériumainak nem tesz eleget. Ugyanígy a városi jelleg elbírálá-

sánál figyelembe veszik a települések

kulturházakkal, múzeumokkal, állandó filmszínházakkal, sportlétesítményekkel, kórházakkal, rendelőintézetekkel, gyógy—

szertárakkal, szakiskolákkal, főiskolák- kal, szállodákkal, áruházakkal, nagyke—

reskedelmi raktárakkal, közlekedési góc—

pontokkal stb. való ellátottságát is.

A települések városi vagy vidéki jel—le- gének meghatározásánál fontos szem—

pont az is, hogy a település nem tarto- zik-e valamely nagyváros vonzőkörébe.

A nagyvárosok vonzókörébe tartozó kisebb települések (elővárosok, alvóváro- sok stb.) gyakran nincsenek a Városi mértéknek megfelelően különböző kul- turális, egészségügyi stb. intézményekkel ellátva, illetve nem rendelkeznek ele—

gendő ipari munkalehetőséggel sem, hi—

szen mindezt éppen a városhoz való

közelségük feleslegessé teszi. Ez nyilván—

valóan nem lehet ok arra, hogy ezeket

a nagymértékben urbanizálódott telepü—

léseket vidékieknek tekintsük.

A városi és a vidéki települések új osztályozásának feladata az, hogy az eddig alkalmazott merev sémát rugal—

masabb, több szempontot figyelembe vevő, komplex osztályozással cserélje fel.

(Ism.: Szelényi Iván)

ÉLETSZíNVONAL. FOGYASZTÁS. PIACKUTATÁS

KLEIN, VIOLA:

DOLGOZÓ ASSZONYOK

(Working wives.) London. Institute of Per—

sonel Management. 1958. 63 p.

1957—ben Nagy-Britanniában 12 820 000 férjes asszony közül kb. 4 millió vállalt állást. Ez azt jelenti, hogy minden har—

madik háztartásban a feleség hozzájárul a család jövedelméhez.

Az asszonyok részvétele a nemzeti jövedelem előállításában egyre inkább társadalmi jelenséggé válik, Ez a folya—

mat már az ipari forradalom idején indult meg, de napjainkban nyer egyre nagyobb jelentőséget; az utóbbi húsz

évben a dolgozó asszonyok száma meg-

kétszereződött. Ennek a folyamatnak a

kibontakozását a következő tények is

elősegítették:

a) a család csökkenő létszáma,

b) a házimunkát megkönnyítő modern tech- nika,

c) a férj megváltozott hozzáállása ehhez a kérdéshez.

A statisztika tükrében 1957—ben így alakult az asszonyok helyzete:

15 százalék teljes munkaidőben dolgozik, 16 százalék csökkentett munkaidőben dol—

gozik,

69 százalék nem jár dolgozni.

(2)

558

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

A továbbiakban a szerző először a dolgozó asszonyok életkörülményeit és véleményét vizsgálja, majd rátér a házi—

asszonyok és az egyedülálló nők helyze—

tének taglalására.

Mindenekelőtt a dolgozó nőket táma——

tilalmi helyzetüktől függően 3 csoportra

osztja úgy mint AB (felső és középosz—

tály), C (középosztály szegényebb ele—

mei) és DE (szakképzetlen és szakképzett

fizikai munkások).

Ha a társadalmi osztály és a napi

munkában eltöltött idő közötti korrela- ciót vimgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó asszonyok nagyobb előszeretettel vállal-

nak csökkentett munkaidejű állást;

ugyanis a szakképzettséget nem igénylő

állások nagy része ilyen (például háztar—

tási alkalmazott, takarítónő stb.).

A munkavállalás oka is különbözőkép- fpen alakul a társadalmi hovatartozás szerint. Érdekes, hogy a C és DE csopor—

ton belül a megkérdezettek zöme az

anyagi helyzet megjavítását tette az állásba menetel fő okának. Az AB cso—

portot emlitve viszonylag nagy súllyal

szerepeltek az olyan válaszok, hogy ér-

dekli a munkája, vagy a férjével együtt dolgozhat (például együtt vezetik az üzletet). Ugyanezen a csoporton belül az

olyan válaszok sem ritkák, hogy ,,a munka egészségben tart", ,,megőrzi fia—

talságomat".

A háziasszonyoknak több mint fele a

gyermeknevelést hozta fel az otthon—

maradás okának. Viszonylag nagyobb

csoport (10—10 százalék) a rossz egész—

ségi állapotra és a férj ellenzésére hivat- kozott. További akadályok: közlekedési nehémégek, idősebb személy gondozása,

túl idős ahhoz, hogy megfelelő állást kapjon stb.

A fent említett akadályok ellenére a háziasszonyok 53 százaléka szeretne va—

lamely állásban elhelyezkedni. Ezeknek

háromnegyed része a család anyagi hely-

zetén szeretne ezzel lendíteni, némelyek pedig azért vállalnának állást, mert a

házimunka nem elégíti ki érdeklődési

körüket vagy anyagilag függetlenebbek szeretnének lenni.

A nők túlnyomó többsége elvégezvén

tanulmányait, férjhezmenetele előtt ál—

lásba megy. Egy részük a munkát csak férjhezmeneteléig akarja folytatni (28

százalék). Nagyobb hányad (50 százalék) a családi állapot megváltoztatása után is dolgozni óhajt, de csak addig, ameddig valamely zavaró tényező (pl. gyermek) közbe nem jön. Csupán 15 százalékuk

állítja határozottan hogy nemcsak idő- legesen dolgozna tovább férjhezmenetele

után.

(Ism.: Kotász Gyuláné)

A LENGYEL LAKOSSÁG ÉLETKÖRULMÉNYEJ ÉS AZ ÁLLAMI VÁLLALATOK

MUNKAVISZONYAI

(Problemy warunków bytu ludnoaci i sto- sunkow pracy w przedsieblortswie spolecznym.)

Zeszyty Naukowe Szkoly Glownej Planowa- nin ! Statystyki. 1963. 47. sz. 193 p.

A varsói Terv— és Statisztikai Főiskola kiadványaként jelent meg a lakosság anyagi helyzetével és a szocialista üze—

mek munkakörülményeivel foglalkozó 1963. évben Varsóban tartott konferencia előadásainak gyűjteményes kötete. A be—

mutatott tanulmányok élén Rmnaniuk

professzor közel 2000 munkáscsalád ház—

tartásstatisztikai adatait elemzi, kutatva azokat a legfontosabb tényezőket, ame—

lyek a családok életszínvonalát meghatá—

rozzák. A család nagyságát és szerkeze—

tét, valamint a családok jövedelmeit tekintette az életszínvonalat meghatározó legjelentősebb faktoroknak, E faktorok szerint megalkotott családkategóriák élet—

színvonala igen szoros pozitív előjelű

korrelációt mutatott a család alkalmazás—

ban álló, gazdaságilag aktívnak minősít—

hető tagjai létszámával. Ugyanakkor

azonban a családok jövedelmeinek nagy—

sága, valamint a jövedelem szerkezete

és az életszínvonal között nem mutatható

ki ez a szoros kapcsolat. A munkáscsalá—

dok szükségleteinek kielégítését és a

kiadások szerkezetét nagymértékben be—

folyásolják a társadalmi úton juttatott ingyenes vagy közel ingyenes szolgálta—

tások. Ezek együttes hatása sem kívánja azonban az Engel törvények módosítását.

A családok életszínvonalána—k kutatása gyakran mellőzi azt a tényt, hogy a csa-—

ládok nagysága, összetétele jelentős

mértékben és ütemben változik. A gyűj—

teményes kötet következő tanulmányá—

ban Mikolaj Latuch áttekintést nyújt a lengyelországi családkutatás eredményei—

ről; majd pedig Sztrum de Sztrem pro—

fesszor javaslatai alapján bemutatja a

lengyel családok gazdasági—demográfiai

szerkezetét, osztályozva a családokat az

anya foglalkozási viszonya és foglalko—

zási főcsoportja, valamint a gyermekek száma szerint.

Franciszek Jakubczak az alkalmazás—