Kosztakov,V.–Litjakov,P.: A munkaerő- és a munkaidőmérleg

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

tézmények számának emelésével. Mód- szeresen növelik a kész— és félkészételek

mennyiségét. '

A cikk adatai jó tájékoztatást nyújta—

nak a nők részvételéről a szocializmus

építésében a Német Demokratikus Köz—

társaságban.

(Ism.: Szilágyi Lászlóné)

KOSZTAKOV, V.—LITJAKOV, P.:

A MUNKAERÓ- És A MUNKAIDÖMÉRLEG

(Balansz truda i balansz rabocsego vremeni.)

— Szocialisztícseszkij Trud. 1963. 3. sz. 11—18. p.

Szerző szerint a népgazdasági tervezés legfontosabb tényezője a társadalom ren—

delkezésére álló munkaerő racionális el—

osztása, minek során olyan elveket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a szocialista újratermelés optimális ütemé—

nek biztosítását. A munkaerő—elosztás

alapvető módszere a munkaerőmérleg al—

kalmazása. Szerző a továbbiakban a mun—

kaerő—tervezés mérlegmódszerének néhány alapvető elméleti és metodikai problémá—

ját ismerteti.

A munkaerőmérleg fogalma általáno- sabb, mint a munkaerőforrások mérlege.

A munkaerőmérleg valójában a munka- idő- és a munkaerőforrások olyan együttes mérlegrendszere, amely a munkaerő—el—

osztás és —felhasználás különböző olda—

lait jellemzi. A szovjet gyakorlatban

eddig csak a munkaerőforrások mérlegét

használták és azt azonosították a munka—

erő mérlegével.

A munkaerőforrások mérlegének az a

feladata, hogy biztosítsa a lakosság teljes

foglalkoztatottsága mellett a munkaerő—

források összhangját a munkaerő népgaz—

dasági ágak, alapvető tevékenységek kö—

zötti eloszlásával. Nem alkalmas azonban a tényleges munkafelhasználás mérésére, mert;

—— a munkásokat alapvető tevékenység

szerint sorolja be, és így például az ipar-

ba besorolt munkás mezőgazdaságban végzett munkáját figyelmen kívül

hagyja;

—— a munkaerőforrások mérlege nem

Veszi figyelembe, hogy az egyes ágaza—

tokban a munkanap hossza, a szabadság stb. különböző lehet.

Ezeket figyelembe véve a tényleges munkaerő—felhasználást csak a munka—

időmérleggel lehet mérni.

Szerző adatokkal szemlélteti, hogy a munkaerő—felhasználás 1959—ben a Szov—

jetunióban —— az évi átlagos munkáslét- szám és a ledolgozott munkaórák alapján

'] Statisztikai Szemle

1149

—— hogyan oszlott meg a különböző nép—

gazdasági ágazatok között. Ebből kitűnik,

hogy ———- évi átlagos munkáslétszámban

kifejezve -——- a népgazdasági munkaerő

41 százaléka a mezőgazdaságban volt fog—

lalkoztatva, s ugyanez az arány ledolgo—

zott munkaórában csak 35,3 százalék. Az

arányeltolódás oka, hogy a mezőgazda-

ságban foglalkoztatottak 4/5 része évente

80—100 nappal kevesebbet dolgozik, mint

az ipari vállalatok dolgozói.

A munkaidőmérleg sajátossága, hogy a társadalom rendelkezésére álló idővel számol el. A ledolgozott munkaórában kifejezett munkaidőmérleg lehetővé teszi a háztáji gazdaságban és a tanulásban eltöltött idő figyelembevételét is. A mér- leg összeállításánál eltekintenek az elő- írt időalaptól, mivel változó munkahét

esetén csak így tudják biztosítani az ada—

tok összehasonlíthatóságát.

Szerző ismerteti a 3 fő részből álló munkaidőmérleget. A mérleg egyes részei között a kapcsolat kölcsönös, ugyanakkor a társadalom időfelhasználásának jellem-

zésében önálló jelentőségük van.

Az I. rész a társadalom rendelkezésére álló összes időmennyiséget tartalmazza.

A maximálisan lehetséges időalapot a

naptári időalapból számítják ki, levonva

ebből az alvásra, táplálkozásra stb. for- dított időt. Ezek naponta átlagosan 9 órát

tesznek ki, következésképpen az ember maximális időalapja 5475 óra. Az így ki-

számított időalapot csökkenteni kell a

betegség—, s egyéb okok miatt fennálló

időveszteséggel.

A munkaidőmérleg legfontosabb része a II. ,,A társadalom számára szükséges munkaidő." Ez feloszlik

1. a társadalmi

ban, a

2. a háztáji gazdaságban, és

3. a tanulásban eltöltött időre.

A társadalom számára szükséges mun—

kaidő figyelemre méltó csoportosítása a

termelő és a nem termelő ágazatok sze—

rinti felosztás.

A III. rész a társadalom 'munkaid—őn

kívüli időmennyiségéről számol be, külön kiemelve a munkadarab mozgatásához szükséges időt és az egyéb szabadidőbe

tartozó időfelhasználásokat.

A munkaidőmérleg összeállításának

önállóan is nagy jelentősége van, ugyan—

akkor alapul szolgál a munkaerőforrások mérlegéhez.

A munkaerőforrások mérlegét azonban

nem lehet egyszerű osztás

ledolgozott idő

! főre jutó, évi időalap

(kollektív) gazdaság-

(2)

1150

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ'

alapján összeállítani, mivel a munkaidő csökkentése nem jelentheti azt, hogy a

munkások létszáma azonos mértékben

nő. A munkaidő és a munkáslétszám

összefüggése mindig a konkrét munka—

folyamattól függ. A munkaerőforrások

tervmérlegének kidolgozásánál figyelem—

be kell venni a kettős foglalkoztatottság

mértékét, s így a tanulásban eltöltött idő

növekedését is.

(Ism.: Molnár Lajosné)

RIMASEVSZKAJA, N. M.:

KONSTRUKTIV SZÁMITÁSOK

A MUNKÁS- És ALKALMAZOTT! CSALÁDOK JÖVEDELMEI És FOGYASZTÁSA

DIFFERENCIÁLT MÉRLEGÉNEK FELÉPITÉSÉNÉL

(Konsztruktivnüe raszcsetü pri posztroenii differencirovannogo balansza dohodov i potreblenija szemej rabocsih i szluzsascsih.) Metodologicseszkie voproszü izucsenija urovnja zsiznl trudjascsihszja. Moszkva. 1962. 157—1177. p.

A munkás— és alkalmazotti családok jövedelmeiről és fogyasztásáról készült

differenciált mérleg alapforrásául a ház- tartásstatisztikai megfigyelések szolgál- nak. Ha minden család háztartási költ—

ségvetése rendelkezésre állna, akkor egy

ilyen mérleg összeállítása viszonylag egy- szerű lenne. Minthogy azonban ilyen tel—

jeskörű adatok nem léteznek, a meglevő

egyéb teljeskörű és reprezentatív adatok összekapcsolásával kell a felépítést végre—

hajtani. Módszertanilag ez az összekap—

csolás azt jelenti, hogy a reprezentatív úton nyert minőségi mutatókat kivetítjük a teljes sokaságra.

A differenciált mérleg alapja a mun—

kás-alkalmazotti családok megoszlása az

egy főre eső jövedelem szerint. A Szov—

jetunió Statisztikai Hivatala ilyen ada—

tokkal csak a munkás— és alkalmazotti családok 1 százalékáról rendelkezik. Tel—

jeskö'rű adatok állnak viszont rendelke—

zésre a munkások és alkalmazottak mun—

kabér szerinti megoszlásáról, valamint

olyan összevont mutatókról, mint a teljes béralap, a munkás— és alkalmazotti csa- ládok összes jövedelme, a munkások és

az alkalmazottak száma stb.

A fogyasztási javak nagy része a mun—

kabér meehanizmusán keresztül kerül el- osztásra, ezért a munkabér a munkás- és alkalmazotti családok jövedelmének alap—

ja. A családok munkabérjövedelmei kö-

zül szerző kiemeli .és külön elsődleges

jövedelemképzési tényezőként kezeli a

család első — legmagasabb munkabér—

rel rendelkező -— dolgozójának munka-

bérét és ennek megfelelően mint külön

tényezővel foglalkozik a többi dolgozó családtag átlagos munkabérével és az.

első dolgozón felüli dolgozó családtagok

számával. Ennek megfelelően az egy főre

eső jövedelmet a következő összefüggésw

sel fejezi ki:

v(1 tűrni ia)

m

ahol:

h —— a család egy főre eső jövedelme, v —— az első dolgozó munkabére,

r —— az első dolgozón kívüli dolgozó családtagok száma, _ B — a többi dolgozó átlagos munka—

bérének aránya az első dolgozó

munkabéréhez,

a —— egyéb jövedelmek a család összes munkabérjövedelmének százalé—

kában,

m —— a családtagok száma.

E mutatóra, illetve tényezőire nemcsak

átlagosan, hanem a családok különböző csoportjaira vonatkozóan is szükség van.

A mutatókból képzett sorok között állan—

dó jellegű törvényszerűségek által meg—

határozott kapcsolat van, melyek feltár—

ják a családok különböző csoportjaiban a jövedelemképződés tényezőinek köl- csönhatását.

A Szovjetunió különböző területein végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy bi—

zonyos összefüggések állandó jellegűek—

nek tekinthetők. Ilyenek: a) az első és a többi dolgozó száma a munkások és al- kalmazottak adott munkabérrel rendel—

kező kategóriájában; b) a többi dolgozó munkabérének aránya az első dolgozó béréhez (az első dolgozó bérének adott

színvonala mellett); c) a béren kívüli és

a bérjövedelmek aránya az adott munka—

bérrel rendelkező családokban; d) a csa—

ládok megoszlása a családtagok száma szerint a családok adott összes jövedel—

me mellett. Ezen összefüggésekből kate-

góriánkénti koefficiensek képezhetők.

A különböző jövedelmű csoportokba

tartozó családokra vonatkozó jövedelem—

képzési tényezők ismerete egy matema- tikai—statisztikai modell felépítését teszi

lehetővé. Ez a modell 4 összefüggő táblá-

ból áll. A táblák tartalma a következő:

l. A munkások és alkalmazottak meg—

oszlása a munkabér szerint, a munkabér-

kategóriákon belül pedig aszerint, hogy családjukban hányadik dolgozónak szá—