Pfeil, Elisabeth: A dolgozó anyák

766

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖi

még nem is egészen általánosan használt

——- statisztikai módszerek és elméletek, sokszor egészen rövid megemlítését sem.

Ilyen például: a játékelmélet, az ökono- metria, az információ elmélet, a kooperá—

ciós indexek, a gazdaságossági indexek, számoló és elektronikus gépek stb. Vagyis

mindazok a fontos fogalmak és problé—

mák, amelyeket a statisztika elmélete és gyakorlata felvet, a szótárban megtalál—

hatók.

Különösen hasznos a szótárnak az a

törekvése, hogy a statisztikai terminoló—

giát és nem utolsó sorban, az országban

használt metodológiát egységesítse.

A lexikális jellegű műveknél mindig

felmerül, az hogy a felsorolt anyag nem teljes és sok fogalmat lehetne még meg—-

említeni, amelyek szintén ide kívánkoz—

nának. így van ez a jelen művel kapcso—

latban is. Az egyes definíciók magyará—

zatát is kimerítőbbnek és bővébbnek

igényelhetnénk. Ennek ellenére, a ,,Köz—

gazdasági—statisztikai szótár"—t egészében tekintve megállapíthatjuk, hogy jelentős.

tudományos alkotás és hasznos segítséget

nyújt a gyakorlati és elméleti statisztiká—

val foglalkozóknak.

(Ism.: Pallós Emil)

DEMOGRÁFIA

PFEIL, ELISABETH:

A DOLGOZÓ ANYÁK

(Die Berufstéitigkelt von Müttern.) Tübin- gen. 1961. Mohr. 440 p.

Szerző 900, alkalmazásban álló, gyer—

mekes családanya külön adatgyűjtés útján megszerzett adatainak és vélemé—

nyeinek elemzését nyújtja igen alapos irodalmi tájékoztatás mellett. A család—

anyák háztartáson kívüli elfoglaltságát történeti kategóriaként szemlélve, be—

mutatja az ipari fejlődés, a család átlag—

jövedelmének Viszonylagos csökkenése és

a családanyák szükségképpeni munkákba—

állása, valamint a család létszámának csökkenése közötti kapcsolatot. Felhívja figyelmünket arra, hogy a polgári női emancipációs mozgalmak tulajdonképpen

egyetértettek a női egyenjogúság hangoz- tatása mellett a családanyák második műszakjának kialakulásával. Ugyanakkor az is kitűnik, hogy a családanyák túlzott

terhelése kérdésének megoldására már a

XIX. század végén a ma is hangoztatott három megoldást tartották célravezető—

nek: az anyák mentesítését a háztartási

munkától, a félnapos elfoglaltságot, az

életkörülményekhez (korhoz, gyermekek számához) alakított munkavállalást.

Szerző mielőtt a családanyák munka—

vállalásának indokait, motívumait em-

pirikusan felfedné, az anya és az apa szerepének és egymáshoz való viszonyá—

nak változását szemlélteti. Miután meg—

szűnt a patriarchális családszerkezet és a polgári világra jellemző apai szellemi fölény, a családanyák jelentősége a csa—

ládban megnövekedett. A hivatásszerű

munkavállalás és az anyai szerepkör együttes ellátása a családanyák családon belüli funkcióját és tekintélyét meg—

növelte. Ezt elsősorban olyan vizsgálatok támasztják alá, mint a család költség-

vetésének, a gyermekek nevelésének, az szabad idő felhasználásának analízise.

Ezekből ugyanis az tűnik ki, hogy ha az anya és apa egyenlő műveltségi szintet értek el (iskolai végzettség) és a család—' anyának is hivatásszerű foglalkozása van,.

akkor az említett kérdések eldöntésében,

beosztásában a családanyák nagyobb

szerepet játszanak.

A családanyák munkavállalásámak indí-—

tékai között első helyen szerepel az anyagi szükség és a lakás, a ház-*

tartás berendezésének motívumai. Figye—

lemre méltó, hogy a munkavállalás kezdő—

indítéka később rend-szerint átalakul más motívummá, a függetlenségbiztositás fő—v szemponttá válik, vagy kísérő motívum-

ként jelentkezik.

A családanyák—at aszerint, hogy a csa-

lád—háztartás vagy a foglalkozás jelenti

életük súlypontját, különböző típusokba,

sorolja a szerző. Kifelé, foglakozások felé—

forduló családanyák között többségben

vannak a munkásnők és az alkalmazot—

tak. Erejüket, érdeklődésüket a család és foglalkozás között megosztó típus a leg—

több. A minta alapján ide tartozik a

munkásnők fele, az alkalmazottak három-4

ötöde. Olyan típus is kialakult, amelyben a foglalkozási hivatás állandó, az anyai szerep viszont időleges. A kiegyensúlyo—

zott, _a háztartás—család és foglalkozás között élő családanyák legtöbbször ház—

tartási segítséget használnak.

A családanyák tipizálását követi jöve—

delmük vizsgálata a család összjövedelmé—

hez viszonyítva. Munkavállalásukkal átla-

gosan 30—40 százalékkal emelik a család

összjövedelmét, de alkalmaztatásuk miatt

többletköltségek állnak elő és így a tény—

leges jövedelemtöbblet kisebb, mint a

család összjövedelmének egyharmada.

A 900 családról készített reprezentatív (

felvétel részletes adatokat szolgáltatott a.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

háztartási munka mennyiségéről, család—

tagok közötti megoszlásáról, a család—

anyák pihenőidejéről, szórakozásáról. A munkát vállaló asszonyok háztartási el—

foglaltsága nem olyan kétségbeejtő, amint azt a közvélemény feltételezi. Ha—

sonlóképpen a házastársak közötti viszony sem teljesen negatív. Például átlagosan 4

házaspár közül három kölcsönösen érdek—

lődést mutat a másik házasfél munkája és szakmai problémái iránt.

Szerző az empirikus adatokat minden fejezet előtt a családszociológia elméleti részeinek felvázolásával vezeti be. Kuta—

tásainak hitelességét a mintavétel során megkérdezettek véleményeinek pontos idézésével támasztja alá. Kötete végén

pedig, bár a félnapi elfoglaltságot, illetve

a periodikus munkavállalást tartja meg- oldásnak, kiemeli, hogy a dolgozó asszo—

nyok problémájának megoldása nem pusztán szociálpolitikai rendelkezésektől, hanem komplex társadalmi-gazdasági fel—

tételek megvalósításától függ.

(Ism.: Dányi Dezső)

*

ÉLELMISZERKÉSZLETEK És NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS

(Food Supplies and Population Growth.) A One-day Conference of the Royal statistical Society. 6.4 1962. —— Journal of the Royal Sta- tistical Society, Series A. 1962. 3. sz. 373—449. p.

Az angol Royal statistical Society ren- dezésében 1962 áprilisában tartott konfe—

rencia napirendje mérlegszerűen épült fel:

R. Calder professzor megnyitó előadása után az előadók a szükségletek oldaláról—

közelítették meg a problémát. Az élelmi—

szer—szükségleteket alapvetően a népesség

—— azaz a fogyasztók —— számla és össze—

tétele határozza meg, így az első előadó, B. Benjamin, a világ népességének vár—

ható alakulását vázolta fel, majd R.

Passmore állapította meg előadásában, hogy a jelenlegi élelmiszerszükséglet biz—

tosítására és a jövő igényeinek előrebecs—

lésére a statisztikai információk 3 külön—

böző típusára van szükség. Ezek: 1. az élelmezendők száma, kora és neme ——

demográfiai adatok; 2. a rendelkezésre álló, vagy a jövőben valószínűleg rendel—

kezésre álló élelmiszerek mennyisége ——

mezőgazdasági és ipari statisztika; és 3. információ a különböző korú, nemű és foglalkozású személyek szükségleteiről

— fiziológiai adatok. Mindezek figye—

lembevételével becsülte meg az élettani—

lag szükséges élelmiszerfogya—sztást.

A két előadást követő vita után került—

sor a mérleg másik oldala, a szükségletek fedezésére szolgáló jövőbeli források két

7*

tényezőjének bemutatására. N. W. Pirie a konvencionális módszereken (öntözés,

műtrágyázás, növényvédelem stb.) túl—

menően eddig fel nem használt új, főleg növényi eredetű és szintetikus élelmisze—

rek előállítását is elengedhetetlennek

tartja ahhoz, hogy 2000—ben a világ népes—

sége elégséges táplálékhoz juthasson.

Colin Clark közgazdasági szemszögből világította meg a kérdést, hangsúlyozva

a mezőgazdasági munka termelékenysége—

nek, valamint a világ túlnyomó hányadát

kitevő gazdaságilag fejletlen országok

elégtelen mezőgazdasági termelésének problémáit.

A felvázolt négy előadás közül B.

Benjamin: ,,A világ népességének ala-—

kulása" c. előadásában előadta, hogy a világ népességét az ENSZ Statisztikai Hi—

vatala 1959—ben 2907 millióra, évenkénti átlagos növekedését 1,72 százalékra be—

csülte, ami abszolút számban 50 millió körüli évenkénti népességtöbbleftnek felel

meg. Ez azt eredményezi, hogy 1975-re

a népesség száma túlhaladja a 3800 mil—

liót. 2000—ben pedig eléri a 6280 milliót

,,közepes" becSIési változat szerint is. A

növekedés döntő tényezője a gazdaságilag fejletlen és igen népes ázsia-i országok halandóságának gyors csökkenése, gya—

korlatilag változatlan termékenységi szín—

vonal mellett. Benjamin áttekinti az utóbbi tíz évben kialakult álláspontokat és a nemzetközi szervek tevékenységét a népesedési helyzettel, illetve a népesség—

növekedéssel kapcsolatban. Ezek ered—

ményeképpen széles körben felismerték

annak a szükségességét, hogy mind az élelmiszertermeléc mennyiségének fokot—

zása, mind a jobb elosztás útján hatáso—

sabban kell törekedni egyensúlyi helyzet elérésére az élehniszemkészletek és a né—

pesség száma között.- Az ENSZ né- pessé-gelőreszámítási mód—szerét röviden érintve Benjamin áttekinti az egyes ázsiai országok népesedési helyzetét

és népesedéspolitikáját, végül azzal

a megjegyzéssel zárja fejtegetéseit, hogy az előljáróban közölt ,,kö—zepes" Vál—

tozat helyett az ENSZ Népesedési Osztá—

lyától kapott legújabb információ szerint az előrebecsléseknél ,,magas" változattal kell számolni, ami azt jelenti, hogy 2000—re a világ várható népessége nem 6280 millió

lesz, hanem eléri a 6900 milliót.

Az előadásokat követő vitában felvető—

dött többek között az a megállapítás is,

(T. W. Wyatt), hogy ezt a kérdést a kap-

csolódó pénzügyi problémák megvitatása nélkül nem lehet érdemben tárgyalni.

A konferencia eredményeit Brinley Thomas foglalta össze. Nem kételkedik a