Helyzetkép az ország községeiről

538

beruházás nem programköteles, de a beruházás megvaló- sításáról valamely más okmányban intézkedtek.

Az értekezleten úgy határoztak, hogy az eredetileg javasolt IV. negyedéves adatszol-

gáltatásnak az éves beszámolójelentésekkel való kombinativ összekapcsolása helyett e két adatszolgáltatás legyen egymástól teljesen elkülönítve.

MAGYAR SZAKIRODALOM

HELYZETKÉP Az ORSZÁG KÖZSÉGEIRÓL

Központi Statisztikai Hivatal Területi Főosztályának kiadx ánya. Szerkesztette: Raskó József és Hmát/L Tibor.

Fómunkalársak: Harza László, Jami): Lajosné, Vámos Ferenc. Budapest. 1968. 583 old. % 3 mell.

Rendkívül érdekes, a területi, regionális és tanácsi tervezésben sokoldalúan hasznosít—

ható tanulmánykötet látott napvilágot az 1968. év második felében, a Központi Statisz—

tikai Hivatal Területi Statisztikai főosztályá- nak szerkesztésében. A kötet országunk tele- püléshálózata bonyolult problematikájának egyik, eddig ilyen összefoglaló jelleggel kevésbé tárgyalt kérdésével, a községi településháló—

zattal foglalkozik. A községekről felvett sta- tisztikai törzskönyvek adatais azok elemzése és rendszerezése alapján az 1965. évre vonat—

kozó helyzetképet ad az olvasó számára az ország 3177 községi jogállású településéről.

Az elmúlt években már több, hasonlóképpen

jól szerkesztett, széles körben ismert és hasz-

nosított összefoglaló tanulmánykötet foglal—

kozott városaink problematikájával, fejlödé- sük s mai helyzetük elemző értékelésével. A szakmai közvélemény érdeklődésén kivül tár- sadalmunk majd minden rétegét egyaránt fog- lalkoztató kérdés városaink fejlődése, mai élete, jövőbeni alakulása. Ez érthető, hiszen országunk lakosságának több mint 40 száza- léka már ma is a városokban él. Ugyanakkor városaink hálózata számtalan általuk gyako—

rolt, különféle jellegű funkció birtokában or- ganikus egységbe fogja az ország egész terü- letét, munkahelyet, a szolgáltatások széles körét nyújtva közel-távoli környékük kőz- ségekben élő lakossága számára.

Városaink problémája —— bármilyen dina- mikus is legyen azok utolsó két évtizedben végbement fejlődése, funkcióik sokoldaluvá válása, szerkezetük, külső megjelenésük 'át- alakulása 3 korukat jellemző ismérvekkel való gazdagodása —- nem szoríthatja háttérbe országunk községi településeinek problemati- káját.

Hazánkban 1965-ben a népesség nagyobbik

hányada, 56,3 százaléka -— 5716 851 fő ——

községi lakos volt. Az ország területének 89 százaléka községi igazgatás alatt állt. Az or- szág természetes szaporodásának négyötödét,

községeink adták, bár a népesség elvándorlása községeinkböl ennél lényegesen nagyobb, ezért népességszámuk csökkenő jellegű. A szocialista iparban foglalkoztattak száma alapján az ilyen tevékenységből 20 százalékban részesednek a községek. A népesség számához viszonyítva a községek a kiskereskedelmi forgalomból kisebb mértékű, a lakásállományból, az óvodai és általános iskolai ellátásból, a rádió-előfizetők számából a népesség számával arányos a része—

sedésük. Közművi ellátottságuk alacsonyabb, a mozik férőhelyét, a könyvtári ellátottságot tekintve kedvezőbbek a községi mutatók. A tanulmánykötet e néhány adatsorának ismer- tetése is kellő indoklásul szolgálhat arra, mi- lyen községi településeink helye és szerepe or- szágunk településhálózatának mai rendszeré- ben és szerkezetében.

A tanulmánykötet három részből áll. Az első rész az adatok elemzésével foglalkozik.

Ennek keretében k ilön vizsgálat tárgyát képezi a községi telep iléshálózat megyék sze—

rinti bontásban, községkategóriák szerint,

valamint a különleges funkciót betöltő köz- ségek csoportja. A második rész kartogramokat és diagramokat tartalmaz, a harmadik rész pedig táblázatos feldolgozásban, megyei rész—

letezésben és községenként tájékoztat községi településeink mai helyzetéről. A tanulmány- kötet záró anyagaként módszertani megjegy- zések szerepelnek.

A legfontosabb mondanivalót elvi és mód—

szertani vonatkozásban a tanulmánykötet első része tartalmazza. Az abban foglalt meg- állapítások tételes alátámasztását, községi tele- püléshálózatunk helyzetképét a számok objek- tív tükrében a. táblázatos és a. grafikus fel- dolgozás adja.

A tanulmánykötet első részében közölt

logikus, jól felépített adatelemzéssel a tételes számszerű feldolgozás és adatrendszerezés jó bevezető és kiinduló alapot nyert.

A községi települések nagyságrend szerinti kategorizálása alapján 55 község népesség- száma 10 000 lakoson felüli; 148 község eseté- ben pedig 5 -— 10 000 lakos közötti. E 203 köz- ségben él az ország községi népességének mint—

egy 30 százaléka. A tanulmánykötet említést tesz arról, hogy közel harminc-negyvenre te—

SZEMLE

539

hető azon községek száma, amelyeknek mai helyzetképe, fejlődése a városiasodás irányába mutat. Ugyanakkor 1648 községi településünk lakossága a kétezret sem éri el: közülük 803 község 501 ——1000, 845 község pedig 1001 ——

2000 lakossal rendelkezik. 678 község (a köz—

ségek 2l,3 százaléka) lakosságának száma nem éri el az 500 főt. Igaz, e községek csupán a lakosság 2—4 százalékának szolgálnak lakó—

helyéül.

A községi településeknek a tanulmánykötet—

ben alkalmazott nagyságrend szerinti csoporto- sítása rávilágít arra a körülményre, hogy a vizsgált 3177 község közül csupán 852 község lakosságának száma éri el a kétezer főt, vagy nagyobb annál, 2325 községiink mai helyzeté- ben az alsófokú településhálózati szervezőköz—

ponti szerep betöltésére csak kismértékben alkalmas, s ez az alacsony lakosságszám a meg- felelő színvonalú alsófokú közösségi és közel- látási intézményekkel való ellátottságot sem biztosíthatja. Településhálózat-fejlesztési szempontból e probléma helyes megközelítése és a megoldás lehetőségeinek vizsgálata a leg- fontosabb feladatok egyikének tekinthető.

A tanulmánykötet külön vizsgálj a a községi települések gazdasági jellegét, fejlettségi fokát, valamint a különleges funkciót betöltő köz—

ségeket. A gazdasági jelleg és a fejlettségi fok alkalmazott kategóriái módszertanilag és tar- talmilag is kellően differenciáltak, jól áttekint—

hetők és alkalmasak arra, hogy megfelelő követ—

keztetést vonhassunk le a községi települések—

nek, illetőleg az egész hálózat vagy regionális nagyságrendű elemeinek jövőbeni fejlesztésére vonatkozóan.

A tanulmánykötet külön csoportban tár- gyalja a járási székhelyű és a 10 000 lakosnál népesebb községeket: a szám szerint 63 bá- nyászközséget, a 96 üdülőközséget és kilenc város (Budapest, Miskolc, Győr, Pécs, Duna- újváros, Szombathely, Ózd, Salgótarján, Kom—

ló) gazdasági vonzáskörébe (agglomerációj ába) tartozó 303 községet. Ezzel nagy lépést tettünk előre a községi településhálózat funkcionális szempontú értékelését s az ország térbeli szer- kezeti sajátosságainak mélyebb megértését il- letően.

A ,,Helyzetkép az ország községeiről" e. tanul- mánykötet megjelenését hézagpótlónak tekint- hetj ük. Minden szempontból kedvező az a körülmény, hogy a városhálózatunkat jellemző adatok mellett most már széles körű infor- máció áll rendelkezésre a községi település—

hálózatról és annak elemeiről, az egyes köz- ségekről is. Célszerű és nagyon hasznos lenne,

ha e kiadvány időszakonkénti rendszeres meg- jelenésével számolhatnánk. A jövőben a ki—

adványokat kettős vonatkozásban lenne kí- vánatos bővíteni. A mostani tanulmánykötet a közölt adatok egy részét csak megyék sze—

rinti bontásban tálalja. Gyakorlati szempont- ból jó lenne, ha a megyék szerinti bontásban közölt adatok egy lehetséges része községi részletezésben is ilyen összefoglaló jellegű kö- tetben megjelenne. A második kívánság ennél lényegesen bonyolultabb. A legutóbbi, az 1960.

évi népszámláláskor összegyűjtött és rend—

szerezett adatokon kívül újabb autentikus információ nem áll rendelkezésünkre a kül- területi népesség számára, lakáshelyzetére, ellátottsági viszonyainak jellemzésére vonat- kozóan. Nagy eredmény lenne, ha mód nyílna a küszöbönálló 1970. évi népszámlálás bázis- adatainak felhasználásával a népszámlálások közötti tízéves perióduson belül gyakoribb információhoz jutni a külterületi népesség témakörében is.

Az elmúlt években a regionális tervezés kere- tében széles körű tervező munka kezdődött az ország mai településhálózati viszonyainak sok—

oldalú értékelésére annak érdekében, hogy a

jövőre vonatkozóan megalapozott település- hálózat—fejlesztési irányelveket dolgozhassunk ki. A jövőre vonatkozó településhálózat-fej- lesztési irányelveink között nagy gondot for- dítottunk községi településhálózatunk proble—

matikájára.

A távlati népességbecslés adataiból kiindul- va, 1985-re az ország lakosságának 54,l száza—

lékát városi lakosnak tételezzük fel. A század- fordulóra feltételezéseink kb. hat és félmillió városlakóval, az ország összlakosságának 57,1 százalékával'számolnak. Ez azt jelenti, hogy 1985—ben, illetve 2000-ben közel ötmillió köz- ségi településekben élő népességgel kell szá- molnunk. (1965-ben 5,7 millió volt a községek- ben élök száma.) Ez is azt mutatja, hogy országunk településhálózatának nemcsak mai állapotában nagy jelentőségű problémája a községi települések helyzete, hanem a jövőt illetően is vezető helyet foglal majd ele kérdés- komplexum településhálózat-fejlesztési felada—

taink sorában. Ezért fogadták a területi és a regionális tervezéssel foglalkozók olyan nagy várakozással és örömmel ezt az értékes, sok- oldalúan hasznosítható tanulmánykötetet. A könyv kiállítása, grafikus ábrái méltók az abban közölt, gondosan szerkesztett, jól rend- szerezett, a számok nyelvén kifejezett meg—

állapitásokhoz.

Dr. Kőszegfalm' György