Kozlov, T.: A matematika alkalmazása a statisztikában

1154

kelt termelés hányadosa. Ez a változat meg- adja a minőségi összetétel eltolódásóból ere—

dő veszteség, illetve hozam nagyságát is.

A cikk a Bortkíewicz-formula szerinti fel—

bontásra fordítja a legnagyobb figyelmet. Az összefüggésből az is következik, hogy a minő—

ségi index i—gyel egyenlő, ha nincs különb- ség a termékvariánsok árai között, vagy ha nem változik a termelés összetétele. vagy ha az 'f-hányadok változása és az árak között nincs korreláció. A struktúraváltozás hatása annál nagyobb, minél erősebb a változatlan

árak szórása.

A három tényező közül az f—hányadok vál—

tozásának szórása kapja a legnagyobb hang—

súlyt. A cikk egy olyan formulát is bemutat, amelynek segítségével két időszak közötti egyetlen minőségi index értéke további idő- szakokra is meghatározható, ha ezekre az időszakokra adottak az f-hányadok.

Bár a tanulmány legnagyobb része az egyes termékfajták minőségi indexének meg- határozási módjaival és értelmezésével fog- lalkozik, szerző a befejező részben több ter- mékfajta együttes minőségi indexeire is ki- terjeszti a vizsgálatot. Ez a lépés kétszintű aggregációt jelent, ahol az alacsonyabb szin- ten minőségi indexet — tehát átlagár—össze- tételi indexet — kell számítani, az aggregáció magasabb szintjén pedig változatlan állo- mányú (részátlag-) indexet.

(ism.: Szilágyi György)

KOZLOV, T.:

A MATEMATIKA ALKALMAZÁSA A STATlSZTlKABAN

(O primenenie matematikl v sztatisztike.) —- Vesztník Sztatisztíki. 1978. 3. sz. 33—42. p.

A statisztika jellegzetes sajátossága. hogy a megfigyelt jelenségeket és társadalmi fo—

lyamatokat nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is regisztrálja. Ebből több fon—

tos módszertani jellegű tétel következik arra vonatkozóan, hogyan lehet és szabad a ma- tematikát a statisztikai elméletben, illetve gyakorlatban alkalmazni. A szerző a mate—

matika statisztikai alkalmazásának három fő kritériumát a következőkben rögzíti:

1. a statisztikai mutatók kiszámításához használt képleteknek meghatározott társadalmi—gazdasági tar- talommal rendelkező kategóriák viszonyát kell kife- jezniük:

2. matematikai tételeket (képleteket) a statisztiká- ban csak olyan esetekben lehet alkalmazni, ha tény- legesen fennállnak azok a feltételek, amelyek mel-

lett ezek igazak;

3. egy matematikai képletnek egy másikká való átalakítását a gyakorlatnak (elméletnek) kell indo- kolnia, és emellett a számítások egyszerűsítését és nem bonyolultabbá tételét kell szolgálnia.

A szerző cikkében a statisztika ,,matema- tizálásónak" negatív jelenségeivel száll szem-

STATISZTlKAl lRODALMI FIG'YELÓ

be. bemutatva néhány jellegzetes példát a szovjet statisztikai irodalomból.

Elsőként egyes szovjet szerzőknek azt a ja- vaslatát ismerteti és cáfolja meg. hogy az egynemű sokaságok és csoportok mennyiségi ismérvek szerinti felosztásánál meghatározó kritériumként a szóródási együtthatót (és ép—

pen a 0.33 értékkel egyenlőt) aikalmazz—ák.

Ezt a módszert hívei azzal indokolják, hogy normáleloszlás esetében — ami csak akkor va—

lásul meg. ha egy sokaság minden egyes összetevője egynemű —— a v értéke nem ha—

ladja meg a O,33-at. Ha egy sokaság eseté- ben v)0,33, akkor a csoportosítás úgy tör—

ténik. hogy a sokaságot valamely mennyiségi ismérv szerint, növekvő sorrendbe rendezik.

utána csoportokat képeznek úgy. hogy a szó- ródási együttható a csoportokban ne haladja meg a 0.33-at. hanem maximálisan közelítse

azt.

A szerző véleménye szerint ez a csoporto- sítási módszer több okból is megalapozatlan.

mert

— nincs eléggé alátámasztva az az állítás, hogy normáleloszlásnál a sokaság mindig egynemű;

— a szóródás! együttható — jóllehet absztrakt érték

—- önmagában nem jellemzi a vizsgálandó jelenség minőségét;

— a szóródási együttható lényegénél fogva nem jellemezheti az egy sokaságba tartozó egyedeket a mennyiségi ismérvek jelentőségének közelítésével, mi—

vel az nemcsak az ismérvek (variációk) jelentőségétől függ. hanem azok nagyságától is;

— még ha feltételezzük is, hogy a normáleloszlás minden esetben a sokaság egyedeinek mennyiségi egyneműségét jelenti, akkor sincs semmilyen alap arra, hogy a társadalmi-gazdasági sokaságok cso- portositásának folyamatában kritériumként a v 4 0.33 arányt alkalmazzuk, mivel nem kötelező, hogy egy képzett csoportban az egyedek a csoportképző ismérv szerint normóleloszlásúak legyenek (például a nyug- díjasok kor szerinti eloszlása nem normál tipusú, na- ha a szóródási együttható jelentősen kisebb 0.33-nál,

kb. O,14-el egyenlő).

A módszertani ellenvetések után a szerző a kérdést a gyakorlat szempontjából is vizs- gálja. Egy ilyen jellegű csoportositásnak itt egyetlen előnye az lehet. hogy elektronikus számítógépen automatikus csoportosítás vég- zését teszi lehetővé. Bár az így kapott ered- mények —- éppen a módszertani ellenvetése—

ket igazolva — az esetek nagy részében kevés- sé használhatók.

Felmerült olyan javaslat is, hogy a statisz- tikai információ begyűjtésénél a területi egy- ségek csak az összefoglaló mutatókat -— az átlagokat, a szóródási és korrelációs együtt- hatókat, a regressziós egyenletek paraméte- reit stb. -— továbbítanák a központi statisz—

tikai szerveknek. A javaslatot a modern köve- telményeknek megfelelő információáramlás szükségességével indokolják. A szerző ezzel kapcsolatban felveti. hogy a különböző köz—

társaságoktól kapott mutatókból a további országos mutatók számítása nehézségekkel jár, mivel az egyes köztársaságokban a kép—

zett csoportok eltérők lehetnek (éppen a v (

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ

1155 ( 0.33 csoportképző kritérium alkalmazása

esetében), és ez nehézségeket okoz.

A szerző egy konkrét példán mutatja be a jelenlegi helyzetet. A köztársaságok mutatói—

nak összegezésére igen bonyolult matemati—

kai képleteket dolgoztak ki, amelyek a szerző bizonyítása szerint nem mások, mint egyszerű statisztikai képletek bonyolult kifejezései.

Második példaként az árindexszámítás kép- letének átalalakitása szolgál. amelyet a ,,Kor- relációs elemzések a közgazdasági kutatás- ban" c. munkában publikáltak.

A képlet első tagja ..az átlagárindex". Ez a különböző termékek — például mozdony és szövet, turbina és fazék stbr ——árainak átlaga.

A képlet egy másik tagja a termékkibocsátás átlagos volumenének területi indexe (olaj tonnában, villamos energia kWó—ban, ciga- retta dobozban stb.). A többi összetevő is ezekhez hasonló.

Szerző e képletet az elektronikus számító- gépen történő feldolgozás szempontjából is vizsgálja, és arra a következtetésre jut, hogy az e képlet alapján történő számításhoz a jelenlegi gépparkon kivül speciális számító—

központok kellenének a megnövekedett szá—

mítási műveletek elvégzésére.

A statisztikai mutatók egyszerűbb számítási módjainak megváltoztatását sürgetők egyik fő érve az. hogy az általuk javasolt képletek alkalmazása tehermentesíti az amúgy is igen foglalt hírközlő csatornákat. Szerző éppen az árindexszámítás példáján bizonyítja ezen ál- lítás helytelenségét. Ugyanis a legolcsóbb szintnek a Zpí (71 és a Z'po ch közlésére 12 jelnél többre nincs szüksége ahhoz, hogy ezek az adatok rubel pontosságúak legye- nek (erre nincs is mindig szükség). Amennyi—

ben a bonyolult matematikai képlet alapján történik az intormációszolgáltatás. ehhez 40 jel szükséges (8 mutató 5 helyi értékkel).

A szerző cikkével nem a matematika al—

kolmazásának fontosságát tagadja vagy hely- _ teleníti. ellenkezőleg, véleménye szerint a ma—

tematikát alkalmazni kell, ha az bizonyos fel—

adatok megoldását elősegíti. Emellett azon- ban mlndenkor fel kell lépni bonyolult mate—

matikai képletek alkalmazása ellen. ha azok- ra, mint a cikkben bemutatott példák eseté—

ben, nincs kifejezetten szükség.

(ism.: Csahók Istvánné)

TARLECKAJA. L.:

AZ ÁLLAM! STATISZTIKA SZERVEZETI KÉRDÉSEI LENGYELORSZÁGBAN

(Voproszü organizacii goszudarsztvennoj sztatisztiki v PNR.) —- Vesztnik Sztatisztiki. 1978. 1. sz. 50—58. p.

A lengyel Statisztikai Főhivatal 1918. július 13-án jött létre és ettől az időponttól számít- ható a lengyel állami statisztika története,

7.

amely a polgári statisztika néhány területén értékes eredményeket ért el. Az ország fel—

szabadulása után,'194ó. július 31—én a Len—

gyel Népköztársaság Minisztertanácsa ren- deletet adott ki az állami statisztika újjászer—

vezéséről.

Az 1950 és 1970 közötti években a tervezési és irányítási rendszer létrehozása és tökélete—

sítése céljából folytatott munkálatok szüksé- gessé tették az egységes információ-rendszer létrehozását és az állami statisztika korsze- rűsítését. Ezért 1962 és 1974 között több ren—

deletet adtak ki a statisztikai rendszer átala—

kítására.

Az állami statisztikai szervezet keretébe ma a következő statisztikai szervek tartoznak: a Statisztikai Főhivatal és annak regionális szervei, az Állami Statisztikai Információ-rend—

szer fejlesztési kérdéseivel foglalkozó Tudo—

mányos Kutató Központ, a Gazdaságstatisz—

tikai Kutatóintézet. a Statisztikai Munkák Gé- pesítési és Automatizálási Igazgatósága, a Vezető-továbbképző Központ, a Szakmai To—

vábbképző Központ, a Statisztikai Kiadó és a Központi Statisztikai Könyvtár.

Mindegyik szerv konkrét, meghatározott te—

vékenységet folytat. és a számára kijelölt fel- adatokat látja el. Ezek közül a Statisztikai Főhivatal tevékenységei, feladatai a követke—

zők: statisztikai vizsgálatok folytatása, az egységes statisztikai beszámolási rendszer megszervezése. részvétel a nemzetközi sta- tisztikai szervek munkájában, a felső— és kö- zépfokú oktatás keretében folyó statisztika- oktatásban való tevékeny részvétel.

1974. február 14-én rendelet jelent meg az állami statisztikai szervek átszervezéséről.

amelynek célja az információ pontosabb el—

osztása volt. Ennek következtében a főosztá- lyok száma 25-ről 19-re csökkent. ezek négy nagy csoportot alkotnak. és mindegyik élén egy—egy elnökhelyettes áll. E csoportok a kö—

vetkezők: a koordinációs csoport, a gazda—

ságstatisztikai csoport, amely biztosítja az ágazati statisztikák irányítását, a társadalom- statisztikai csoport, amely a társadalmi szol—

gáltatások, a népesség. az életszínvonal kér- déseivel foglalkozik és az adatok ellenőrzé—

sének és feldolgozásának csoportja. amely a statisztikai adatok feldolgozásának gépesí- tésével és automatizálásával foglalkozik,

A regionális szervek fontos szerepet tölte—

nek be az állami statisztikában. 1975-ben az ország adminisztratív területi átszervezésével párhuzamosan a statisztika regionális szer—

veit is átszervezték. Megszüntették a városi statisztikai szerveket és a kapcsolódó statisz—

tikai felügyeleteket, és 49 egységből álló egységes regionális statisztikai szervet hoz—

tak létre: a Vajdasági Statisztikai Hivatalok Szervezetét (VSZU). Egyidejűleg — ellenőrzési céllal — létrehozták ennek helyi részlegeit. Az átszervezés egyik célja az állami statisztika