Parker, S. – Kleiner, R.J.: A szegénység kultúrája: az alkalmazkodási dimenzió

(1)

STATISZTIKA! [RO DALM! FIGYELÓ

mindenki teljesítményének megfelelő jöve—

delmet kap.

Van a szegénységet okozó tényezőknek egy másik csoportja. amely egy hipotetikus tökéletes piacon nem hatna. A szerző ..pi—

aci tökéletlenségnek" nevezi őket. lde sorolja a következőket: a gazdaság szükségle- teinek meg nem felelő oktatás, a szüksé—

gesnéi alacsonyabb iskolázás. az egyének ellenállása a gazdasági fejlődés igényeiből adódó foglalkozás- és lakóhely-változtatás- sal szemben. a családi kötelezettségek.

amelyek megakadályoznak egyes szülőket.

elsősorban anyákat teljes munkaképessé—

güknek kereső felhasználásában. lde sorol—

ja a népgazdasági teljes kereslet ki nem elégítő volta. tehát konjunkturális okok mi—

att fellépő munkanélküliséget is.

Külön fejezet tárgyalja a hátrányos hely—

zetben levő etnikai—faji kisebbségi csopor- tokat: a négereket, indiánokat. puerto-ricoi- akat és a mexikói-amerikaiakat. Az indiá- noknak valamivel több mint a fele, a nége- reknek kb. fele szegény volt 1965—ben. Szám—

szerűen a négerek jelentik a legnagyobb problémát. A négerek minden vonatkozás—

ban diszkriminációt szenvednek. A néger terhes nő orvosi ellátása, táplálkozása rosz- szabb az átlagnál, ezért a néger csecsemők között gyakoribb a terhesség idejéből szár—

mazó intelligenciakárosodás. A korábban különválasztott néger iskolák ellátása minden vonatkozásban rosszabb volt. Ezért a négerek C intelligenciaszintje azonos A szint esetén általában rosszabb. mint a fe- héreké. De még teljesen azonos C intelli- gencia mellett is lényegesen rosszabbak a munkavállalási lehetőségeik. A szerző a disz- kriminációt is a ..piaci tökéletlenségek" ka—

tegóriájába sorolja. Számítást közöl arról is: mennyivel emelkedne az összes nemzeti jövedelem. ha a diszkriminációt ki lehetne küszöbölni.

Végül a könyv bemutatja a szegénység csökkentését szolgáló jelenlegi szociálpoli- tikát és annak jövőbeli továbbfejlesztési le—

hetőségeit.

A szegénység csökkentésének egyik útja a személyi jövedelmek elosztásának meg- változtatása, jövedelemelvonása a jómó- dúaktól és juttatása a szegényeknek. A ma- gánjellegű akciók szerepe itt elenyésző. a jövedelem átcsoportosítását szinte kizárólag az állam végzi. Összesen 312 milliárd dol- lárt fizet ki az állam különböző juttatások alakjában. A közölt adatokból kitűnik, hogy ennek közel kétharmada öregségi és rok—

kantsági nyugdij. viszont meglehetősen ki- csi az az összeg. amelyet az állam a gyer—

mekes családok egyes kategóriáinak csalá- di pótlékhoz hasonló formában fizet. A fenti összegnek azonban csak egy részét kapják szegény családok. viszont a szegények által

443

fizetett adó is egyik forrása a költségvetés—

ből fizetett juttatásoknak. Az össz-szövetségi személyi jövedelemadó ugyan progressziv.

a nagyobb jövedelműek a jövedelmüknek nagyobb százalékát fizetik be adóként, vi—

szont a lakás után fizetett tulajdoni adó és a forgalmi adó degresszív hatású. lgy összegezve a gazdagabbak jövedelmüknek nagyjából azonos százalékát fizetik be adó alakjában. mint a szegények. A szerző becs- lése szerint — az adók figyelembevétele után -— 17,3 milliárd dollár az az összeg.

amelyet a szegények az államtól tisztán megkapnak. A szegények összes jövedelmé- nek több mint a fele állami juttatásokból származik.

A szerző ezzel összefüggésben bemutatja a negatív jövedelemadó egy elképzelhető példáját. Eszerint a szegénységi határ alatti családok az e határtól (évi 3000 dollár) való elmaradásuk meghatározott, a jövede—

lem növekedésével csökkenő százalékát kap- nák meg ,,negativ adó" alakjában. Ez a rendszer jelentős támogatást nyújtana, de még mindig érdemes lenne a szegény csa- ládnak jövedelmét növelnie (mert az ezzel járó juttatáscsökkenés kisebb). Ez a meg- oldás tulajdonképpen a mindenkinek garan- tált minimális jövedelem alternativája.

Tárgyalja a szegénység csökkentése érde—

kében hozott és hozható más szociálpoliti- kai intézkedéseket is, mint az oktatás kiter—

jesztését és színvonalának egyenlőbbé téte—

lét. a munkaközvetítést, a lakóhely-változta- tásokhoz nyújtott támogatást (hogy a csa- lád elköltözhessen a depressziós területről), a depressziós területeknek ipartelepítéssel való fellendítését stb. Különösen részletesen tárgyalja azt az alternatívát, hogy az ame—

rikai gazdaságnak jelenlegi állapotában vá- lasztania kell a nagyobb munkanélküliség (és nagyobb szegénység) és az infláció kö- zött.

(lsm.: Andorka Rudolf)

*

PARKER, S. -—- KLEINER. R. J.:

A SZEGÉNYSÉG KULTÚRÁJA:

AZ ALKALMAZKODÁSI DlMENZIÓ

(The culture of poverty: an adjustive dimension.) -— American Anthropologíst. 1970. 3. sz. 516—527. p.

A ,.szegénység kultúrájának" fogalmát Moynihan, továbbá Oscar Lewis vezették be a szociológiába. Az előbbi az amerikai né- ger családi életről. az utóbbi mexikói és Puerto Ricó—i szegény családokról irt. A sze—

gény rétegben, illetve a négerek között sze—

rintük olyan speciális ,,kuitúra". ,,norma—

rendszer", ,,viselkedési minták" uralkodnak.

amelyek megakadályozzák a szegénységből való felemelkedést. szinte örökletessé teszik

(2)

444

a nyomort. A családok gyakran bomlanak fel, nem takarékoskodnak, hanem kevés pénzüket is meggondolatlanul elszórják. nem törekszenek magasabb iskolai végzettség szerzésére. a foglalkozási pályán való elő—

menetelre. Oscar Lewis esetében a szegény- ség e speciális szubkultúrájának hangsúlyo- zása haladó társadalomszemlélettel kapcso- lódott össze. igen sokan mégis arra hasz—

nálták fel ezt a fogalmat,'hogy a szegény réteg életkörülményeinek (lakásviszonyainak.

foglalkoztatásának) javítására irányuló erő- feszítéseket haszontalanoknak mondják, és e helyett elsősorban nevelési és pszichiátriai jellegű programokat javasolnak, és célsze- rűtlennek tartják, hogy magukat a szegé—

nyeket is aktív közreműködésre ösztönözzék, bizonyos döntési jogkört adjanak nekik a segélyprogramokban. Ezért a társadalmi re- formok sürgetői általában erősen bírálták a szegénység különleges szubkultúrájának koncepcióját. Szerintük a szegény családok ugyanolyan erősen törekszenek a társadal—

mi emelkedésre, biztos munkahely és szak- képzettség szerzésére, mint a jobb módúak, de objektiv körülményeik meggátolják ezek- nek elérését.

Újabban néhányan azt a hipotézist tá- mogatták, hogy létezik ugyan különleges ,,szegénység kultúrája", ez azonban nem a szegénység oka, hanem az egyetlen visel- kedési mód, amellyel a szegénység körül—

ményeihez alkalmazkodni lehet. azokat el lehet viselni.

A szerzők két vizsgálat eredményeinek összehasonlításával próbálták ezt a hipo- tézist megvizsgálni. Az egyikben 1423 men- tálisan beteg (kezelés alatt álló) négerrel, a másikban 1489 egészséges, részben sze—

gény négerrel készítettek interjúkat Phila—

delphiában. Mindkét csoportot három kate—

góriára osztották fel: évi 1000 dollár alatti, 1000 és 3000 dollár közötti és a fölötti jöve—

delműekre.

Négy vizsgálati hipotézist fogalmaztak meg:

1. A szegénység kultúrájára jellemző magatartás—

formák gyakoribbak az alacsonyabb jövedelműek között.

2. A szegénység kultúrájára jellemző magatartás- formák gyakoribbak az alacsony jövedelmű nem betegek között. mint a mentálisan betegek között.

STATISZTIKAI iRODALM! FlGYELÖ

Ezek a magatartásformák ugyanis segitséget'nyűj—

tanok a szegénységhez való alkalmazkodósbam a:

mentális egyensúly megőrzésében,

3. A legalacsonyabb jövedelmű mentális betegek inkább a magas jövedelmű nem betegekhez, mint az alacsony jövedelmű betegekhez hasonlítanak a tekintetben.

4. Az alacsonyabb jövedelműek kevesebbre be;

csülik önmagukat. mint a jobb módúak. mert a szegénység kultúrája nem akadályozza meg azt, hogy tisztán lássák síkertelenségüket.

Több olyan kérdés szerepelt az interjú- ban, amelynek segitségével a szegénység kultúrájára következtetni lehetett. Mindenek- előtt a Kurt Lewin által kidolgozott "aspi- rációs szint" fogalom segitségével mérték.

mekkora a megkérdezettek törekvése élet—

körülményeik megjavítására. Megkérdezték azt is. hogyan ítélik meg társadalmi emel:- kedési lehetőségeiket, mennyire tekintik hót—

rányosnak néger voltukat. Feltették azt az általános kérdést is, hogy mennyire értenek , egyet azzal. hogy a szorgalmas munka és takarékosság útján előre lehet jutni. Érdek—

lődtek az iránt, hogy számítanak-e arra, hogy a jövőben jobb állást kapnak. Véaül három foglalkozás-párt (kőműves—tanító, gép—

munkás—hivatalnok, gyári munkáswkereske- delmi dolgozó) neveztek meg. amelyek kö—

zül választani kellett: feltételezték. hogy a szellemi jellegű foglalkozások választása a feltörekvést jellemezte.

Mindezekre a kérdésekre olyan válaszokat nyertek. amelyek a leirt hipotéziseket iga- zolták. Minél szegényebb valaki a normális népességben, annál kisebbek az ambíciói, annál pesszimistábban itéli meg társadalmi emelkedési lehetőségeit. Viszont a mentális beteaek esetében nem mutatkoznak diffe- renciák a jövedelmi csoportok között. mert mindegyik nagyjából olyan válaszokat ad, mint a legjobb módú normális csoport. Eb—

ből a szerzők azt a következtetést vonják le. hogy valóban létezik a szegénység kul—

túráio, a szegény réteg tagiai kisebb am- bíciókat mutatnak, de ez a kultúra megvédi a szegényeket az obiekti'v körülményeikből adódó pszichés terhelésektől. Ezek a terhe—

lések nagyon reálisak. mert néhány további kérdésre. adott válaszaik azt mutatiák. hoav a szeaények nagyon vílóaosan lótiák saiát sikertelenséaüket, és kevésre becsülik saját teljesítményüket.

(ism: Andorka Rudolf)