• Nem Talált Eredményt

A szegénység és munkanélküliség Indiában

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A szegénység és munkanélküliség Indiában"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

A SZEGÉNYSÉG És A MUNKANÉLKULISÉG INDIÁBAN

!. S. SONI

Az általános munkanélküliség mellett a nagy tömegeket érintő szegénység az indiai gaz- daság egyik legnagyobb kihívása. A nemzeti tervezés bevezetése óta számos politikai alter—

natívával próbálkoztak a szegénység és a munkanélküliség csökkentésére, de hatásuk margi- nális maradt. Az indiai közgazdászok között hosszan tartó vita alakult ki a szegénység növe- kedésének következményeiről. Megállapították, hogy a gazdasági növekedés előnyeiből a szegény rétegek nem részesedtek. Raj Krishna professzor 1983-ban körültekintő ökonometriai

számításokkal bebizonyította, hogy 1960/61 és 1977/78 között a szegények helyzete nem

javult. Olyan nemzeti tervre lenne szükség, amely a gazdasági mutatók javítása mellett az újraelosztásra is nagyobb súlyt helyez.

A szegénység

A szegénység többdimenziós fogalom, a mindennapi élethez szükséges feltételek hiányát jelenti. Ilyen szükségletek: az élelem, a lakás, a ruházkodás, az oktatási és az egészségügyi ellátás. A szegénység fogalma attól függően változik, hogy milyen fejlett az adott ország.

Olyan szegény országban azonban, mint India, ahol a lakosságnak mintegy fele nem enged- heti meg magának még a napi kétszeri étkezést sem, az élelemnek van központi szerepe.

A szakirodalomban a szegények arányának számításához következetesen csak az élelmiszer—

szükségletet veszik figyelembe, és ezt tartják szem előtt akkor is, mikor a növekvő népesség szegénységének enyhítésére dolgoznak ki javaslatokat.

India Tervezési Bizottsága (Planning Commission of India) azt a személyt tartja szegény—

nek, aki nem képes megvásárolni (beszerezni) annyi élelmet, amennyinek tápértéke elérné fa- lusi területeken a napi 2400, városokban a 2100 kalóriát. A Nemzeti Mintavételi Felvétel Szervezete (National Sample Survey Organization — NSSO) jelentései tartalmazzák a ház- tartások fogyasztási kiadásait, a háztartások/személyek megoszlását kiadási csoportok szerint részletezve. A jelentés bemutatja a különböző élelmiszerek és más fogyasztási cikkek fo- gyasztási adatait is különböző kiadási csoportok szerint. Ezeket a jelentéseket a Tervezési Bizottság felhasználja a szegénységi küszöb alatt élő népesség arányának becslésére. A falusi térségekben és a városokban az egy főre jutó havi fogyasztási költség 1973/74. évi árakon 49,09, illetve 56,64 rúpia volt, ami fontos adat a szegénységi küszöb meghatározásához.

Az 1. tábla a szegénységi küszöb alatt élő népesség becsült nagyságát mutatja, amelyet India Tervezési Bizottsága a Nemzeti Mintavételi Felvétel Szervezetének fogyasztási kiadá- sai alapján közölt.

l960/61-ben az ország teljes népességének 55 százaléka, a falusi népesség 56 százaléka, a városokban élők 48 százaléka volt szegény. Az első arány l966/67—re 48 százalékra csök—

(2)

SONI: A SZEGÉNYSÉG INDIÁBAN

651

kent, és azóta lényegesen nem változott. A kormány azt állította, hogy a redisztribúciós jövedelempolitika következtében a szegénységi arány 1983/84-re 37 százalékra csökkent.

!. tábla

A szegénység alakulása

A szegénységi küszöb alatt élő népesség

száma (millió fő) aránya (számlék)

Év

a a _ a a

falvakban városokban osszesen falvakban városokban összesen

1960/ 61 ... 202,21 ] 37,36 239,57 ! 56,8 47,9 ! 55,2

1966/ 67 ... 197,05 42,05 239,10 49,2 44,5 48,3

1972/ 73 ... 228,26 46,52 274,78 50,5 40,l 48,4

1977/78 ... 253,08 53,71 306,79 51,2 38,2 48,3

1983/ 84 ... 221,47 49,46 270,93 40,4 28,1 37,4

1989/90* ... -— l -- 28,2 ! 19,3 25,8

* A hetedik ötéves terv céljai.

Forrás: az adatokat a Tervezési Bizottság különböző tetvdokumentumaiból, az indiai kormány Nemzeti Mintavételi Felvétel Szervezete felmérésének háztartási kiadásaiból számítottuk.

13. S. Mínhas és társai 1987-ben közzétett tanulmányukban a szegénység csökkenését sokkal kisebb mértékűnek becsülik. Szerintük l977/78—ban a falvakban a népesség 54 szá- zaléka, a városokban 42,4 százaléka a szegénységi küszöb alatt élt, 1983/84—ben pedig a fal- vakban 48 százalék, a városokban 36,8 százalék volt a szegények aránya. Az össznépesség- nek l977/78—ban 51,4 százaléka, l983/84—ben 45,3 százaléka szegény volt.

2. tábla

A szegénységi küszöb alatt élő népesség államonként

(százalék)

1972/73_ évben 1977/78. évben 1983/84. évben

Állam falvak- váro— össze- falvak- váxo- össze- falvak- váro- össze-

ban sokban sen ban sokban seu ban sokban sen

Andhra Pradesh ... 57,7 43,8 54,9 45,4 37,2 43,6 38,7 29,5 36,4 Asszam ... 48,8 33,8 47,0 48,5 36,5 47,3 23,8 21,6 23,5 Bihar ... 55,8 43,4 54,5 57,6 44,8 56,3 51,4 37,0 49,5 Gujerat ... 43,9 34,0 41,1 43,1 29,8 38,9 27,6 17,3 24,3 Haryana ... 21 , 5 29,9 23,1 23,2 32,5 25,2 15,2 16,9 15,6

Himachal Pradesh ... 15,5 12,5 15,1 27,8 17,2 27,0 14,0 8,0 13,5

Jammu és Kashmir ... 36,1 51,6 39,0 31,7 40,5 33,4 16,4 15,8 16,3 Karnataka ... 52,3 45,8 50,0 53,2 44,6 50,8 37,5 29,2 35,0 Kerala ... 57,8 52,7 56,9 47,4 53,2 48,4 26,1 30,1 26,8

Madhya Pradesh ... 61,4 44,8 58,6 61,6 46,9 58,9 50,3 31,1 46,2

Maharashtra ... 53,9 34, 3 47,7 60,4 31,4 50,6 41 ,5 23,3 34,9

Orissa ... 71,0 43,3 68,6 67,9 41,8 65,1 44,8 29,3 42,8

Punjab ... 21,5 21,8 21,5 13,1 25,6 16,4 10,9 21,0 13,8 Rajasthan ... 47,5 39,3 46,0 33,5 33,9 33,6 56,3 26,1 34,3 Tamil Nadu ... 63,0 52,2 59,7 56,3 45,3 52,8 44,1 30,9 39,6

Uttar Pradesh ... 53,0 51,6 52,8 49,8 49,2 49,7 46,5 40,3 45,3 Nyugat-Bengália ... 64,0 35,9 56,9 58,3 34,5 52,2 43,8 26,5 39,2 sszesen ... 54,1 41,2 51 ,5 51,2 38,2 48,3 40,4 ,28,1 37,4

Megjegyzés. 1972/73—ban a szegénységi küszöb egy személyre számítva havi 41 rúpia volt a falvakban és 49 rúpia a városokban, amely a falusi településeken napi 2400 kalória, illetve a városokban 2100 kalória fogyasztását tette lehetővé.

1978/79 és 1983/84 között ez az összeg 47 rúpia a falvakban, illetve 57 rúpia a városokban.

4—

(3)

652 1. s. som

Ha az 1960/61 és 1983/84 közötti változásokat vesszük figyelembe, azaz ha egy hosszabb periódust vizsgálunk, akkor a szegényekhez tartozók száma 23 év alatt 31 millióval nőtt.

Az ország népessége ennél gyorsabban gyarapodott. Számban tehát több, arányaiban azon—

ban jóval kevesebb a szegénynek tekinthető ember.

A szegénység mértéke szignifikánsan eltérő az államok között. A kormány nyilatkoza- tai és az indiai szegénységenyhítő tervek ellenére az olyan szegény államokban, mint Bihar, Orissa, Uttar Pradesh, Madhya Pradesh és Tamil Nadu, a helyzet nem sokat változott.

A 2. tábla a szegénységi arányokat mutatja be az egyes államokban, az 1972/73., 1977/78.

és 1983/84. évekre. Megfigyelhető, hogy azok az államok vannak továbbra is a legrosszabb helyzetben, ahol 1972/73-ban a népesség a legnagyobb arányban élt az úgynevezett szegény- ségi küszöb alatt.

A szegénység szorosan kapcsolódik az egy lakosra jutó fogyasztáshoz és a népesség leg- kevesebbet kereső 30 százaléka fogyasztásának jellemző értékeihez.

3. tábla Az egy főre jutó fogyasztás és a népesség legszegényebb 30százalékának fogyasztása

Bay főre infó ,hsví fogyasztás soAsÉÉÉÉTÉÉÉÁÉÉSÉÉÉÉZÉÉa

(mm) * (százalék)

Állam az 1977/78. évben az 1983l84. évben *" ggg? "2 553484'

3 váao— a váio- falgak- váÉo— falgak- vágo- falvakban sokban falvakba" sokban ban sokban ban sokban

Andhra Pradesh ... 69,7 93,2 115,4 153,5 15,4 14,5 15,6 l4,8 Asszam ... 59,0 94,4 113,0 154,0 20,5 15,0 19,9 l7,0 Bihar ... 57,5 83,1 93,8 l38,5 16,4 15,1 16,7 15,2 Gujerat ... 70,3 lOO,9 122,7 136,6 15,6 15,4 17,2 17,2 Haryana ... 92,4 100,4 151,8 186,9 15,4 14,0 16,0 15,0 Himachal Pradesh ... 81,4 123,0 150,8 258,6 17,3 14,6 16,8 13,5 Jammu és Kashmir ... 72,9 88,8 129,3 155,3 18,9 16,6 18,8 18,6 Kamataka ... . ... 64,9 87,6 116,8 166,3 14,1 13,6 14,8 13,3 Kerala . . . ... . ... 74,2 82,7 145,2 176,4 13,2 11,5 14,4 12,6 Madhya Pradesh ... 59,9 90,9 100,5 l44,9 14,4 13,1 15, 5 15,7 Maharashtra ... 76,9 llO,3 110,4 184,4 11,7 12,2 15,9 13,3 Orissa . ... 52,5 87,0 98,8 151.4 14,9 13,9 15,8 15,3 Punjab ... 114,4 121,7 170,5 185,2 14,6 12,8 16,0 14,0 Rajasthan . . . . ... 108,7 95,7 127,0 159,9 10,8 15,2 13,5 14,8 Tamil Nadu ... 63,3 86,1 112,2 163,7 14,6 13,9 14,1 13,4 Uttar Ptadesh ... 67,3 82,5 lO4,5 135,5 15,6 14,4 15,4 14,7 Nyugat-Bengália ... 59,3 97,1 104,6 170,0 15,3 14,0 15,3 13,9

Összesen ... 69,9 96,2 112,4 164,0 14,3 13,5 15,2 13,9

Forrás: az 1977/78. évi adatok a Conxumer Expenditure Report 1984 októberében megjelent 311. számának adatai, az l983l84. éviek az 1985 júniusában megjelent 319. számban olvashatók.

Látható, hogy azokban az államokban a legkisebb az egy főre jutó fogyasztás, ame—

lyekben a szegény népesség aránya a legnagyobb. A GDP növekedett az 1970-es években, de ennek a növekedésnek az előnyeit a szegények nem élvezték, a népesség legszegényebb 30 százalékának fogyasztásában alig volt fejlődés.

Munkanélküliség

A foglalkoztatás bővülése nem tartott lépést a népesség növekedésével és a munkaerő növekedési ütemével. Az indiai ötéves tervek legtöbbjének csak nagyon szerény foglalkoz-

(4)

A SZEGÉNYSÉG INDIÁBAN 653

tatási céljai voltak, mindössze az első ízben munkát keresőkről kívánt gondoskodni, de még ezt a célt sem sikerült szinte sohasem teljesiteni.

Az újraválasztott Nemzeti Front kormánya elsődlegesnek tartja a munkanélküliség megszüntetését. A probléma megoldásában segíti a kormányt a Gazdasági Tanácsadó Testü- let (Economic Advisory Council); amely a miniszterelnök számára jelentést készített a ,,Fog—

lalkoztatás-orientált stratégia kidolgozása az 1990-es évekre" (Towards evolving an employ- ment oriented strategy for development in l990's) címmel. A tanácsadó testület jelentése

szerint a foglalkoztatás növekedésének üteme 1972/73 és 1977/78 között 2,82 százalék,

1977/78 és 1982/83 között 2,22 százalék, 1982/83 és 1987/88 között 155 százalék volt. Bár a nemzeti jövedelem az 1980-as években 5 százalékkal nőtt évente, ennek hatása nem érződik a foglalkoztatottságban. A foglalkoztatási szerkezet a függetlenség kivívása óta alig változott, a foglalkoztatottaknak mintegy 68 százaléka még ma is a mezőgazdaságban dolgozik. Mivel a mezőgazdaság csak az év egy részében látja el az embereket munkával, e dolgozók nagy részének az év meghatározott időszakában szintén nincs elfoglaltsága. Ez növeli a munka- nélküliséget és az alulfoglalkoztatást.

4. tábla

A különböző ötéves tervszámítások foglalkoztatásbó'vítő lehetőségei

A második ! A harmadik , A hatodik A hetedik

Ágazat terv foglalkoztatásbővitő lehetőségei

millió százalék ! mégió százalék ; mggó százalék millió százalék

Mezőgazdaság (öntözés is) 2,04 21,5 4,26 [ 30,4 15,79 44,3 17,98 i 44,6

Építőipar ... 2,1o 22,1 2,3o 16,4 1,14 3,2 2,20 5,5

Ipar és bányászat ... l,20 12,6 l,65 11,8 5,21 l4,6 7,02 17,4

Vasutak ... o,25 2,6 0,14 1,o —0,12 —o,3 o,14 o,3

Egyéb közlekedés

(hírközlés is) ... O,18 1,9 O,88 6,3 2,48 7,0 2,64 6,5 Energiatermele's ... 0,02 O,2 0,06 GA 0,31 0,9 O,47 1,2 Egyéb ... 3,7l 39,1 4,74 33,8 lO,80 30,3 9,9O 24,5

Összesen ... 9,50 100,o 14,o3 100,0 35,6I 100,0 4o,35 100,0

Megjegyzés. A negyedik és az ötödik tcrvszámítások foglalkoztatásbővitő lehetőségeiről nem készültek becslések.

Indiában alapvető probléma, hogy gondoskodni kell a szegények megfelelő foglalkoz—

tatásáról. A cél természetesen az, hogy minél kevesebben éljenek a szegénységi küszöb alatt.

A korábbi tervek csak a nyílt munkanélküliség megszüntetését célozták, és nem foglalkoztak a falusi térségek alulfoglalkoztatottságával. A foglalkoztatás szinte kizárólag csak a termelés szükségleteinek volt a függvénye, a munkanélküliek száma pedig a munkaképes népesség és a foglalkoztatottak különbségéből származott. Általában túlhangsúlyozták a mezőgazdasági ágazatnak a foglalkoztatásban betöltött szerepét. Bár közvetlen módon a mezőgazdaság képes a legtöbb munkahelyet teremteni, mégis az iparnak van a legszorosabb kapcsolata a gazdasággal. Ha figyelembe vesszük a közvetlen és közvetett foglalkoztatásbővítő hatáso—

kat, evvel élni az iparnak van a legnagyobb lehetősége.

A 4. tábla a különböző ötéves tervek foglalkoztatásbővítő terveit mutatja be. A második és a harmadik ötéves tervben a munkanélküliség becsült értékét a személyek számában álla- pították meg, a hatodik és a hetedik ötéves tervben már átszámították szabványos személyi munkaévekké (Standard Person Years — SPY). (Az alulfoglalkoztatást is figyelembe vették, és így számították a munkanélküliség mértékét teljes munkaidőre vonatkozó statisztikai egy- ségben.) Az SPY egyenlő egy személy évi 273 munkanapjának napi 8 órai munkaidejével.

(5)

654 :. s. som

A táblából látható, hogy a mezőgazdaság hozzájárulása a foglalkoztatás bővítéséhez a má- sodik ötéves tervben volt a legkisebb, azóta növekszik. Ezzel szemben a hozzáadott érték mezőgazdaságból származó aránya évről évre csökken. A jelenség részben azzal magyaráz—

ható, hogy a mezőgazdaságban a termelés elsősorban az öntözött területeken, az állatte- nyésztésben és más olyan területeken növekedett, ahol magas fokú a termékek feldolgozása.

Az energiatermelés, a közlekedés, az ipar és a távközlés hozzájárulása a foglalkoztatottság növekedéséhez meghaladta a tervekben szereplőt, de ez az építőiparról már nem mondható el. Az 5. tábla a munkanélküliek számának alakulását mutatja a különböző tervidősza- kokban.

5. tábla

A munkanélküliek számának alakulása a különböző tervidó'szakokban

(millió fő)

Második Harmadik Negyedik Hatodik Hetedik

Megnevezés terv terv ter-v" terv terv

Munkanélküliek a terv kezdetén ... 5,3 9,0 9,0—l0,0 12,02 10,7 A munkaerő-állomány nettó növekedése

a tervidőszak alatt ... . ... ll,7 17,0 23,0 34,26 39,7 A tervszámítások foglalkoztatásbővitő

lehetősége

Mezőgazdasági ágazatban ... 8,0 ' lO,5 14,0 19,36 22,37 Nem mezőgazdasági ágazatban ... 2,0 3,5 4,5——5,0 14,92 l7,99 Összesen ... 10,0 14,0 18,5—19,0 34,28 40,4

! A megvalósított foglalkoztatásbővités

Mezőgazdasági ágazatban ... 6,5 10,5 — 19,8 —

Nem mezőgazdasági ágazatban ... 1,5 4,0 - 15,8 —

Összesen ... 8,0 14,5 —- 35,6 —

' A negyedik és az ötödik terv foglalkoztatásbővitő lehetőségeiről nem készültek számítások. Ezen adatokat a váz- latos tervezetből vettük át.

Forrás: az adatokat az indiai kormány Tervezési Bizottságának a különböző ötéves tervekre vonatkozó dokumen- tumaiból vettük át.

A fentiekből arra következtethetünk, hogy a jelenlegi tervezési rendszernek erősen kor—

látozottak a foglalkoztatási programokra vonatkozó lehetőségei. Függetlenül a tervekben le- írtaktól a foglalkoztatási programok általában csak a gondok enyhítését célozzák, nem ké- szítenek mikroszintű terveket a falvak és a mezőgazdaság fejlesztésére. Az intézkedések a leg—

súlyosabb helyzetben levő réteg gondjainak azonnali enyhítésére helyezik a hangsúlyt, és kevésbé törődnek a gazdaság hosszú távú érdekeivel. Sem a tervezők, sem a végrehajtók nem mutatnak őszinte hajlandóságot a foglalkoztatás biztosítására. A foglalkoztatásköz- pontú stratégiák hatásosabbnak bizonyulnának, ha a Tervezési Bizottság egy tájegységen—

kénti tervet dolgozna ki, Összekapcsolva ezt a folyamatban levő programokkal, ezzel is fej—

lesztve a decentralizált, részleges, kerületi és mikrokörzet szintü tervezést.

TÁRGYSZÓ: Szegénység. Munkaerő-gazdálkodás.

PE310ME

ABTop anammlpyer upoőneMLI Gemiocru u 6e3pa60rrmu B Hmmm. B caoeü cTaTbe yicaamaaer na DMX no pernonaM, 11 c nonaomuo raőnnn nnmocrpnpyer caoii BBIBOL! o TOM, 'ITO (immune B name 1970-BIX ronon őenneitmne xpax u renepi, naxonnrcx B nauxynmem nonoxcemm.

(6)

A SZEGÉNYSÉG INDIÁBAN 655

Cornacno aBTopy CTaTbH 11 B ycnonlmx pblHO'THOü axouommcn cymeTByeT HOTpCÖI—IOCTB 13 TOM mm unom Bane nnannponannn. Ho ero MHCHIHO npoőnemy Gemiocm n őespaöomnm uanöonee sódieic'mnnbm oöpa30M Momo 651 penmn neuempamoaamme, napnmmmoe manuponaime Ha Teppuropnanbnom n mpopaüonnom yporme.

SUMMARY

The author analyses the problems of poverty and unemployment in India. He directs attention to regional differences, and demonstrates by means of tables his statement according to which the poorcst regions in the early 1970s remained further on in the worst conditions.

In the opinion of the author some kind of planning is needed also in the conditions of market economy. The author is of the opinion that the problem of poverty and unemployment might be solved most efficiently by decentralized, pattial, regional planning on the level of micro-areas.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

(Újabb tablót akaszt a táblára: a háromszarvú sgyíkét.) Állkapcsában 150 fog, mindegyik olyan hosszú, mint a felntt ember tenyere. Nyakát, fe- jét csontgallér

Többdimenziós esetben az új GVIP módszer az egyes dimenziók eltér ő szegénységi küszöb- szintjei mellett külön-külön cenzorál, majd képezve a cenzorált relatív

a globális extrém szegénységi arány vagy a multidimenzionális szegénységi arány Európára vonatkozó értéke nem hasonlítható össze a szegénység és a

Alkalmas viszont a szegénység összetételének vizsgálatára, valamint alkalmas annak vizsgálatára is, hogy a kvintilis felső határaként vett szegénységi küszöb alatt

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a

• Monotonitás: ha egy szegénységi küszöb alatti egyénnek jövedelmet adunk, akkor a szegénységi index értéke csökken (erős

• Monotonitás: ha egy szegénységi küszöb alatti egyénnek jövedelmet adunk, akkor a szegénységi index értéke csökken (erős monotonitás).. • Egyebek: anonimitás,