SZEMLE 625
nának. E fejezettel kapcsolatos megjegyzés: a fogal- mazásban jelezni kellett volna, hogy Nemeskéri János antropológus sajnálatos módon már elhunyt. Acsády Györggyel történő együttes említése ugyanis a szemé- lyi körülményeket nem ismerő olvasóban azt a be- nyomást kelti, mintha Nemeskéri János még élne, mégpedig esetleg ő is Amerikában.
Az 5. fejezet (469–518. old.) a Népesedéselmé- let és népesedéspolitika címet viseli. Az anyag tár- gyalásakor azonban a címbeli sorrend megfordult, és előbb szerepel a népesedéspolitika, mint a demográ- fiai változásokat magyarázó elméletek. A cím és a tartalom sorrendjének eltérése talán csak formai hi- ba, de nem maradhat említés nélkül.
A népesség összefüggése egyes társadalmi–
gazdasági jelenségekkel című 6. fejezetben (519–
579.old.) a társadalmi–gazdasági jelenségeket talán célszerű lett volna kötőjellel vagy „és” kötőszóval írni.
A fejezet tartalmának jelentőségét némileg csökkenti, hogy az érintett jelenségek egy részét a népességgel, illetőleg a népesedési folyamatokkal foglalkozó fejeze- tek már tárgyalták. Így erre a fejezetre lényegében egyes gazdasági összefüggések bemutatása, a deviáns jelenségek, a kriminalitás tárgyalása marad. Annál saj- nálatosabb azonban, hogy nem tárgyalja ez a rész pél- dául az alkoholizmus kérdését, és hiányoljuk az ön- gyilkosság problémáinak taglalását is.
Talán túlzottan is tömör, de a jelenség lényegét kétségkívül megragadó része a munkának a demog- ráfiai jellemzők és a bűnözés kapcsolatát tárgyaló alfejezet. Az ismertető érdeklődési köréből adódik azonban, hogy itt egy kritikai megjegyzést is kell tennie. A kriminalitási tábla és a kriminalitási való- színűség kérdéseit tárgyaló résszel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra a rendkívül nagy különb- ségre, mely a férfiak és a nők kriminalitási gyakori- ságában, ennek következtében a bűnelkövetők és az elítéltek körén belüli arányában tapasztalható. Állás- pontunk szerint ezért a mindkét nemre együttesen számított kriminalitási valószínűség félrevezető eredményeket ad. A férfiak és a nők kriminalitási gyakoriságában fennálló többszörös különbség, va- lamint a bűnözés strukturális különbségeinek eltéré- sei következtében a kriminalitási valószínűséget in- dokolt külön számítani.
Összefoglalva megállapítható, hogy a régen várt munka megjelenésével a hazai tudományos szakiro- dalom jelentősen gazdagodott. A könyv a népesedési kérdések általános vonatkozásai, az egyes részkérdé- sek vagy módszertani kérdések iránt érdeklődők szá- mára egyaránt hasznos eszköznek és forrásmunká- nak tekinthető. Kritikai megjegyzésként kell szóvá tenni, hogy a könyv külön irodalomjegyzéket nem tartalmaz, csupán egyes fejezetek végén, illetőleg
lábjegyzetekként találhatók szakirodalmi hivatkozá- sok vagy forrásmegjelölések, míg más fejezeteknél ez elmarad. Ez a szerkesztési mód bizonyos mértékig megtöri az egyébként első rátekintésre is nagyon jó benyomást keltő munkáról kialakult kép egységét.
Az irodalomjegyzékre vonatkozóan kialakult hi- ányérzetünkön túl egyéb lényeges kifogás nem is hoz- ható fel. A szerkesztők és a szerzők azon törekvése, hogy a témát egyszerre vizsgálják részleteiben és az egészet áttekintve, szükségszerűen eredményezte a könyv – a szerzők egyéniségének jegyeit is magánvi- selő – sokszínűségét. A munka nemcsak kiváló tan- könyv, hanem a szakembereknek és a tudományos ku- tatóknak, valamint a társadalom kérdései iránt érdek- lődőknek is ajánlott olvasmány. A könyvben foglaltak hasznosítóinak köre minden bizonnyal lényegesen szé- lesebb a demográfusok táboránál. A mű megjelenése a hazai tudományos élet jelentős nyeresége.
Dr. Vavró István
HAJDU OTTÓ:
A SZEGÉNYSÉG MÉRŐSZÁMAI
KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. Budapest.
1997. 99 old.
Az elmúlt évtizedben az életszínvonal területén bekövetkezett változások; az életszínvonal csökke- nése, a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségeinek növe- kedése, többek között, az alsó jövedelmi szinten élők helyzetének vizsgálatát is szükségessé tette.
E vizsgálatok legfontosabb célkitűzéseit, felada- tait az alábbi területek szerint lehet elkülöníteni: 1.
létfenntartási, illetve társadalmi minimumok számí- tása; 2. a szegények helyzetének leírása, a szegény- ség kialakulását előidéző okok feltárása; 3. a sze- génység enyhítése, visszaszorítása; 4. a szegénység kiterjedtségének, intenzitásának és struktúrájának jellemzése, a teendők időbeli, térbeli és társadalmi csoportok közötti összehasonlítása.
A Statisztikai módszerek – Témadokumentáció 22. köteteként megjelent kiadvány segítséget nyújthat a szegénység átfogó, társadalmi szintű mértékének megítéléséhez szükséges mérőszámok kialakításához, áttekinti a nemzetközi szakirodalomban ezen a terü- leten eddig kifejlesztett mérőszámokat, mérési elveket és ezeket egységes rendszerbe foglalja össze.
A könyvet a szociológusok, statisztikusok mellett mindazok eredményesen forgathatják, akik szociál- politikai kérdésekben az empirikus, egzakt módsze- rekre kívánnak támaszkodni. (A kiadvány megrendel- hető a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgá- latnál.)
F. J.
