A szegénység fogalma

(1)

926 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ ,

ágakra (a továbbfelhasználás céljára termelt termékek figyelembevétele). Eltérést okozhat az is, hogy a munkaráfordításokban nem—

csak a fizetett alkalmazottak munkabérét ve- szik fígyelembe. hanem az önállók ún._ saját bérét is. Ennek a becslési módszerei is kü- lönbözők. Új korrigált számításaikban a szer—

zők erre vonatkozóan is új mérési módszert vezettek be.

A legnagyobb különbség azonban aszá- mításokban nem a termelékenység számlá- lójának vagy nevezőjének tartalmi különbsé- geiből adódik, hanem az alkalmazott sú-r lyokból. éspedig különösen az állóeszköz—

és földrófordítások értékeléséből. A számí- tások elvégzése után a szerzők arra a kö- vetkeztetésre jutnak, hogy új becslési'anya- guk kompromisszumot jelent a szerzők eredeti koncepciója és Denison álláspontja 'kö- zött. Denison számítási anyagai szerint az 1950—1962 közötti években a teljes termelé- kenység évenként átlagosan 1,37 százalékkal nőtt, s ezen belül a tételesen nem magya- rázható különbség 0.07 százalék volt. A szer—

zők módosított tanulmányában a megjelölt időszakra az éves átlagos termelékenység- növekedés 1.03 százaléknak mutatkozott. s ez azt jelenti, hogy az eredeti számításaik- ban szereplő 0.3 százalékhoz képest lénye—

gesen módosultak az eredmények. A fő kon- cepcionális különbség továbbra is abból adódik. hogy "Denison számításaibana mi- nőségváltozás tényezőjét is figyelembe vet- te, míg ez a tényező a Jorgenson-féle ter- melékenységi számításokban nem szerepel.

A tanulmánykötet egyik záró elemeként szerepelnek Denison végső megjegyzései. A szerző úgy értékeli Jorgensonék újabb anya-

gát, mint a korábbi nézeteik és számításaik _ revízióját. amelyet Denison kritikai munkája alapján végeztek el. A tanulmányban to- vábbra is bírálja azokat a módszereket, ame—

lyekkel új hibaforrásokat vittek az anyagba.

Saját, eredeti számítási módszereit és ezeknek koncepcióját továbbra is fenntartja'De- nison, a zárótanulmányban foglalt bírálatot azonban már csak bizonyos részletelemekre;

vonatkoznak, s ezek között is elsősorban a minőségváltozósnak a Jorgenson-féle mód- szerből való kihagyására. Részletesen kifejti azt a véleményét. hogy az árváltozásokat

két tényező befolyásolja: az egyik az inflá—

lódás, a másik a minőségváltazás. Míg az infláció hatásának kiküszöbölése célszerű és ' —, indokolt, helytelen a minőségváltozásból adó- * * dó értékváltozást is deflálással (! termelés.

illetve a kibocsátás értékéből leszámítani.

Hasonló a helyzet a tőkeráfordítások olda—

láról is, ahol ugyancsak szerepe vana mia nőségváltozásnak. s ez is egyik eleme a tel—- jes termelékenység növekedésének. Denison tanulmányában rámutat néhány konkrét tor—

zító tényezőre is, például a termelés értéke- lésében mutatkozó hibákra, ; '

E végső értékelésre igen röviden válaszol—' a vitatott tanulmányok két szerzője. Vála- szuk lényege az, hogy bizonyos mértékű ér—

telmezési (szemantikai) probléma adódik De—

nison és köztük. amennyiben mind—az input, mind a termelékenység fogalmán esetenként mást és mást értenek. A szerzők folytatni kívánják számításaikat és becsléseiket. s eze- ket ki akarják terjeszteni térben és az adatok minőségének javítása tekintetében.

(Ism.: Nyitrai Ferencné)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA

A SZEGENYSEG FO GALMA

(The concept of poverty.) London. 1971. Heine- mann. 260 p.

Az essexi egyetem 1967—ben szemináriu- mot tartott a szegénység vizsgálati módsze- reiről és a szegények életmódjáról külön- böző országokban. A kötet a megvitatott elő—

adásokat tartalmazza.

P. Townsend két tanulmánya a szegény- ség fogalmával foglalkozik. Abból indul ki, hogy az Egyesült Államokban, a világ leg- gazdagabb országában 1964-ben a népes—

ség egyötödét tekintették szegénynek. Ezek- nek a szegény családoknak jövedelme azonban lényegesen magasabb volt. mint sok közepesen fejlett vagy fejletlen ország né- pessége nagy részének egy főre jutó jöve- delme. Indokolt—e szegénységről beszélni ilyen körülmények között az Egyesült Álla- mokban? Townsend válasza az, hogy indo-

kolt, mert a szegénység relatív fogalom. a társadalom rétegződésének szempontjából kell nézni és az adott társadalomban átla- gos jövedelemszinttől erősen elmaradó csa—

ládokat kell szegénynek tekinteni.

Az ..alapvető" szükségletek ugyanis az adott társadalom struktúrájától és kultúrájá- tól is függenek. és szegényeknek kell tekinteni azokat. akik — az átlagtól való le- maradásuk miatt -— nem képesek élvezni azo—

kat a hasznokat. nem tudnak részt venni azokban a tevékenységekben. amelyek az adott társadalomban szokásosak. Ez nem azt jelenti. hogy minden társadalomban mindig az alsó 10 vagy 20 százalékot kell szegény—

nek tekinteni. mert egyenlőbb jövedelemel—

oszlás esetén a szegénység lényegesen ki- sebb lehet.

5. M. Miller és Pamela Roby ugyanezt a gondolatot úgy fogalmazzák meg. hogy nem

(2)

STATlSZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ

927

a pauperizmus, hanem az egyenlőtlenség a fő kérdés a magas jövedelmű ipari orszá- gokban. A szegénységet és egyenlőtlenséget szerintük nem lehet csupán a jövedelem nagyságának kérdésére korlátozni. hanem azoknak más dimenziói is vannak. Elemzé—

sükben a közismert három Weber-féle di- menziót (osztály, státus, hatalom) egy ne- gyedik, a társadalmi mobilitás esélyeível egészítik ki.

Az osztály dimenzió Weberné/ a társada- lom gazdasági és jövedelmi rétegződését je- lentette, amely a piacon alakul ki. A szer- zők szerint ezt a dimenziót - melyet az újabb szociológiai vizsgálatok sokszor a foglalko- zással azonosítottak — ma már másképpen kell értelmezni, mert a foglalkozás és (: jö- vedelmi helyzet közötti kapcsolat gyengébbé válik, a szegények igen különböző foglalko- zási kategóriákból kerülnek ki, és az állam beavatkozása a jövedelemeloszlásba az adó- kon és társadalmi juttatásokon keresztül erő- sen befolyásolja az egyes rétegek jövedel—

mi helyzetét. Az állam minden gazdaság- politikai döntése (például a gazdasági nö- vekedés meggyorsítására, az infláció féke- zésére stb.) is szükségképpen előnyben ré—

szesít bizonyos rétegeket és hátrányokkal sújt más rétegeket. Ezért van nagy jelentő- sége a hatalom dimenziójának, az állami döntések befolyásolására való képességnek.

A társadalmi mobilitás esélyei erősen füg—

genek az iskolai végzettségtől, a kapott ok- tatástól. Ezzel összefüggésben azt mondják.

hogy az egyetemi végzettségűek és a diplo- mával nem rendelkezők közötti társadalmi elválasztó vonal kezd élesebbé válni. mint az egyéb szellemi dolgozók és a fizikai dol- gozók között levő. Végül a státus dimenzió—

jót úgy értelmezik, mint ,,társadalmi megbe- csülést", életstílust. önbecsülést. A társadal—

mi megbecsülés erősen függ az életstílustól, viszont ez a megbecsülés befolyásolja azt, hogy melyik család kap segélyt. Általános ugyanis az a felfogás, hogy csak az azt .,megérdemlő" szegények kapjanak segélyt.

viszont azokat, akiknek életmódjuk eltér a társadalom átlagáétól, segélyre ,.nem érde- meseknek" tartják. Ez a felfogás erősen sújt- ja többek között az etnikai kisebbségeket.

A legalacsonyabb jövedelmű réteg jövedel—

mének egyszerű felemelése még nem oldja meg automatikusan az egyenlőtlenség ezen egyéb dimenzióiban jelentkező hátrányokat, ezért szükséges a nem jövedelmi dimenzió- kat is figyelembe venni.

Két tanulmány mutatja ki azt, hogy a sze—

génységi küszöböknek a táplálékszükségletre alapozott meghatározásai nagyon bizonyta—

lan adatokra támaszkodnak. Egy további ta—

nulmány a megfelelő lakásellátottság szint- jéről bizonyítja be, hogy az erősen függ at- tól az átlagos szinttől, amelyet egy adott

"?

társadalomban elértek, az ennél lényegesen rosszabb lakáskörülmények lényeges szere—

pet játszahatnak abban, hogy egyes csalá- dok a szegénység szintjéről nem képesek fel)emelkedni (túlzsúfoltság. a lakás leromlá-

sa .

A szemináriumra benyújtott több tanul- mány is érinti a ,,szegénység kultúrájának"

kérdését. Herbert !. Gans mutatja be ennek különböző oldalait. Az a gondolat. hogy a szegény rétegen belül olyan kultúra.

olyan szokások, viselkedési szokások élnek, amelyek eltérnek a társadalom többi részé- nek kultúrájától és bizonyos mértékben aka- dályozzák a szegénységből való kiemelke—

dést. többek között Oscar Lewis magyar nyelven is olvasható művére. a ,,Sanchez gyermekei"—re nyúlik vissza. Újabban Walter Mil/er és Daniel P. Moynihan fogalmazta meg azt az elméletet. hogy az anyaközpontú (apa nélküli, illetve a családban jelentékte- len szerepet játszó apájú) családok az ame- rikai alsó osztályban megnehezítik a család gyermekei és felnőttei számára a társadalmi emelkedést.

Ebben a kérdésben a társadalmi változás két eltérő felfogása áll egymással szemben.

A szituacionális felfogás szerint az embe- rek reagálnak a szituációra. az előttük álló lehetőségekre és ezeknek megfelelően visel- kednek, vagyis ha megfelelő lehetőségük nyí- lik ró, igyekeznek a szegénység állapotából felemelkedni. A kulturális felfogás szerint az anyagi emelkedés lehetőségeinek megterem- tése nem elegendő. mert a változatlan élet- mód. szokások megakadályozzák azt, hogy ez a réteg kihasználja a lehetőségeket. A két alternatív hipotézis közötti döntést nagyon megnehezíti, hogy alig állnak rendel—

kezésre empírikus adatok, vizsgálati ered- mények. Gans szerint a szituacionális felfo- gás nyilvánvalóan túlságosan leegyszerűsí- tett, azonban a kulturális felfogást még in- kább hibásnak találja. mert egyrészt figyel—

men kívül hagyja, hogy az egyénen, csalá—

don belül ellentét-es aspirációk élhetnek, amelyek közül az válik erősebbé, amely a fennálló helyzetnek jobban megfelel, más- részt maguk a viselkedési normák és aspi- rációk sem változatlanok, hanem a szituáció változása esetén fokozatosan módosulnak.

Rainwater az alsó rétegbe tartozó néger csa—

ládok vizsgálata alapján arra a megállapí- tásra jutott, hogy a szegények általában ugyanolyan célokat szeretnének elérni, mint a társadalom többi rétege, de felismerve, hogy erre nincs lehetőségük, olyan normá- kat alakítanak ki a maguk számára, amelyek megfelelnek helyzetüknek. Gans szerint ez- ért a szegénység szociológiai kutatásának többek között azt kellene vizsgálnia, hogy az e rétegbe tartozó családok, helyzetük válto- zása esetén, milyen mértékben és milyen

(3)

928

gyorsan változtatják meg magatartásukat.

szokásaikat, normáikat.

Több tanulmány foglalkozik egyes speciá—

lis szegény rétegekkel: az öregekkel. az apa nélküli családokkal, a munkanélküliek—

kel, a gazdaságilag elmaradott területeken levő falvak lakosaival.

Az öregek helyzetének összehasonlítása az Egyesült Államokban, Angliában és Dániá—

ban arra a következtetésre vezeti Dorothy ,Wedderburnt, hogy az Egyesült Államokban az idős családok 42, Angliában 37, Dániá—

ban pedig 20 százaléka él a kérdéses orszá—

gokban elfogadott szegénységi küszöb alatt (Dániára az angol szegénységi küszöböt al—

kalmazta). A különbségeknek az az oka.

hogy Dániában a nyugdíjrendszer minden állampolgárra kiterjed. és a nyugdíjak a bé— ' rekhez viszonyítva magasabbak, mint Ameri- kában és Angliában.

Otto Blume tanulmánya a nyugat-németor—

szági öregek helyzetéről azt mutatja ki, hogy a szegénység azért gyakori közöttük, mert egy részük nem nyugdíjjogosult (kisiparos.

kiskereskedő), vagy igen alacsony (többnyire özvegyi) nyugdíjat kap a rövid szolgálati idő miatt. vagy a nyugdíjalapba befizetett ösz- szegeknek a háború utáni értékvesztése ml—

att. Az idős szegények nagy többsége nő.

STATiSZTiKAl lRODALMi FlGYELÖ

Norvégia egyes elmaradott északi ésbe- gyi területein szegény a népesség. Ezeken "

a területeken sok lapp nemzetiségű él; Elő—

fordul olyan vélemény is, hogy ezek a né- pességcsoportok maguk az okai szegénysé- güknek, mert nem hajlandók a nagyon rossz természeti adottságú területekről elköltözni.

Vilhelrn Aubert tanulmánya azzal a kérdés—

sel foglalkozik, mennyire felel meg a való- ságnak ez a felfogás. Szerinte a szegények és a lappok különleges "mentalitása" sok tekintetben a helyzetükhöz való alkalmazko- dás következménye. Például a lutheránus vallásnak egy irányzata, amely elterjedt kö- zöttük, elutasítja a vagyont és a luxust. A szerző szerint ennek az a_funkciója. hogy elviselhetővé tegye a tényleges szegénységet.

Különösen a lappok számára nehéz az el- , költözés az ilyen területekről, a városba ván- dorlás, mert ez lapp nemzetiségük feladásá- val járna, ennek következménye elmagányo—

sodás lenne. A Norvégiában folyamatban le- vő, e szegény népességcsoportok helyzetének javítását célzó intézkedések lehetőséget fog—

nak nyújtani annak megfigyelésére, hogy mekkora a szituacionális és kulturális ténye- zők szerepe, egymáshoz viszonyított ereje.

(lsm.: Andorka Rudolf)

M EZÖGAZDASÁGI STATISZTlKA

SOUHRADA, J. - HRIANKA, D.:

AZ lDÖTÉNYEZÖ HATÁSA A GEPl ESZKÖZÖK ÉRTÉKELÉSÉRE

(Kotázce vlivu faktora vcasnosti na hodnoceni mechanizacnich prastredku.) -— Zemedelska Ékonomí- ka. 1971. 11—12. sz. 769—773. p.

A szocialista országokban az időtényező szerepe különösen az utóbbi években került fokozottabban az érdeklődés homlokterébe.

Jelentőségét. hatásának fígyelembevételét — természetéből adódóan — elsősorban a hosz- szú távú beruházási és fejlesztési döntések meghozatalánál hangsúlyozzák. A mezőgaz—

dasági termelésben azonban -— ahol a vég—

termék értéke természeti és biológiai ténye—

zőktől is függ — az időtényezővel minden termelési folyamaton belül számolni kell; A tanulmány éppen erre hívja fel a figyelmet.

Szerzők a problémát eredeti módon a veszteségek oldaláról közelítik meg. Ezek fel—

oszthatók mechanikai és biológiai vesztesé- gekre. Az előbbit közvetlenül a gépek üze- meltetése okozza, az utóbbiak viszont a nem kellő időben végrehajtott emberi munkavég- zésből erednek. s itt döntő fontosságú az időtényező. Valamely művelet késedelmes, esetleg túl korai elvégzésével mennyiségi és minőségi veszteségek keletkeznek. Ez a vesz—

teségcsoport szorosan összefügg a gépki—

használással, ezen keresztül pedig a gépek üzemeltetésének költségeivel. Ezt a kapcso- latot eddig nem vették figyelembe Csehszlo- vákiában sem, pedig a külföldi szakiroda- lomban évek óta foglalkoznak vele. ,

Általános törekvés a mezőgazdaságban a gépek maximális kihasználása. Ez a gazda- ságossági követelmény azonban —- tekintettel a kívánatos időbeniség be nem tartásának következményeire — helytelen lehet, mert az optimális idön (időszakon) kívül történő mun—

kavégzés fokozza a veszteségeket. Az időté—

nyező lehetővé teszi azoknak a veszteségek- nek meghatározását, amelyek ezen okból kö- vetkeznek be. A veszteségek területegységre eső értékét (NZ) az alábbi kifejezés adja:

Nz :kv.n.w.cv,

kv —- az időtényező,

n — a beavatkozás optimumhoz viszonyi- tott késedelme (napokban),

w — a várható hozam,

c,, — a termék felvásárlási óra.

A veszteségek így megállapított értéke ezek után összehasonlitható azzal a költség-