Ertekét praedára S' életét koczkára Veti, nem néz kárára:
Hogy ha kevés az-is, Még szegény lelkét-is Adgya az kárhozatra.
101
Természet hajlando, S' mindenre vágyodo;
Jár, s' kerül minden bokrot, A' Szokást neveli, S' tilalmat kerüli, Vészen gonoszra okot,
Hogy ha engedcz néki, S' nem lesz kemény féki, Talál vesztedre modot.
102
Az gonoszért joval, S' haragért szép szoval Tanully eleget tenni.
Boszszuság tételért, Es kár szenvedésért Ne kivány kardoskodni.
Ha kinek árthatnál, Es kárban hozhatnál, Tudgy annak meg-engedni.
103
Ki vermet ás másnak, Meg-lássa magának Ne légyen koporsoja:
Mert ki baráttyának Vagy attyafiának
Lészen hamis vádlója,
925
930
935
940
945
950
929 II fölött 930 II embert
Maga nyaka szegik, S' méllyebb kutban esik, Légyen masok példája.
104
Minden romlás elött Az kevélység felhöt Dagaszt ember szívében;
De az eset után, Noha késö osztán, Veszí magát esziben:
Hogy Isten elméjét El-vötte volt, s' eszét, Ne maradgyon büntelen.
105
A' szerencse pörög, Es kincsével csörög, Szem bé-kötve ugy lézeng.
Igér gyakran gyöngyöt, De ád béka követ,
Adománya csak kereng:
Triumfálo szekér Meg-fordul, s' földhöz vér, Viszont a' porban fetreng.
106
Bocskorban keresni, Csísmában költeni Esik becsülletedre:
Papucsban kezdeni, Mezitláb végezni
Lészen nehézségedre:
Mert keserves inség Az utolsó szükség, Ha talál vénségedre.
107
055 Az ki nem tud türni, Nem tud uralkodni,
Bár ne mennyen Udvarban, Mert a' nyomoruság, Oskola, s' tanuság, 050 Meg-tanít dolgaidban,
Keveset költeni, Es sokat foldozni S' ugy élned ez világon.
108
Az nyomoruságot, 055 Es sanyaruságot
Azok tudgyák szenvedni, Az kik csendességgel, S' türö békességgel Azt el-tudgyák fedezni;
070 Mert az ösztön ellen Rugodozni fennyen Artalmadra fog-lenni.
109
Egy szál fa nem erdö, Bár legyen is fenyö, 075 Nem mondatík ligetnek;
Talyiga nem szekér, El-vonnya egy öszvér, Kicsiny terh hat ökörnek,
Egy ember csak egy szám, 000 Nem férhet rá töb hám,
Meg nem felel kettönek.
l 10
Az béles sütéshez, Es az Uri névhez Sok eszköz kivántatik:
962 ll föltezny 974 (1 legyen a' II légyenis 978 II ökerre 980 II [A rá hiányzik.]
985
990
995
1000
1005
1010
Mert Ur nuszt subárul, Nem czondra gubárul Méltán Urnak mondatík:
Es nem egy beresrül, Sok Udvari népröl Udvara dícsértetik.
lll
Titulussal élni, S' jószágot nem bírni, Igen csekély méltoság:
Mert nem tituluson, Sem czifrán járáson Tetszik-meg az uraság:
Igy szölöt el-adni Es prést vásárlani Nagy ostoba bolondság.
112
Mikor jövedelmed Lészen csak egy pinzed, S' többet költesz kettönél,
Akkor kezdesz fázni, Mikor fogsz nyujtozni Küllyeb rövid leplednél,
Mert egy kettö híján Nincsen igaz számán, Vólt az tékozlo kéznél.
113
Ha érteked vagyon, Ne engedd szabadon Másnak bírni éltedben;
Job tölled várjon más, Hogy sem te nyavalyás Kolduly mástul kenyérben:
986 II czondora 998 1 pört II-IV prést
1015
1020
1025
1030
1035
1040
1022 O: Nem lész Ur, s' hogy ha jársz II Nem lészes Ur sem tars 1023 (1 Utanna, hanem II Hanem tulaydon 1031 II lattal 1034 ıı Csak hamar táskát lelsz II Hamar taszkat szorzos 1035 (1 tavul
Mert nyomorult dolog, Az hol panasz forog
Sajátodnak kertében.
114
Ha bírsz gazdagsággal, Ugy vess számot azzal, Ne légy néki szolgája,
Mert ha te töle vársz, Nem lészesz úr, sem társ, Hanem tulajdon rabja,
Azért job te költsed, Hogy sem mástol féltsed, Hogy más el ne prédállya.
115
Náladnál nagyobnak, Es hatalmassabnak
Ne add marhádat költsön, Mert farkas malaczot, Nem láttad, s' hogy konczot Nyálazatlan el-ejcsen,
Igy ha urral perelsz, Hamar táskát szerzesz, Inkáb búval felejcsed.
116
Az nagy lakodalom Csufoló jutalom,
Sopánkodó tékozlás:
Az pompás temetés Csak pénz vesztegetés, Szántszándékkal kár vallás:
Hadakozó költség Ez immár dicsösség, S' bölcseknél-is javallás.
felejcsen II büval feleycsed 1044 II s bölcsektulis
1045
1050
1055
1060
1065
1070
117
Az szegénység aláz, S' virtust nem koronáz, Erdemed le-tapodgya,
Bár légy vitéz, okos, Gyors, és alkalmatos, De szükséged el-nyomja:
Mert nem az érdemre, De teli erszényre
Perdül a' koczka hatra.
118
Vitézlö kösségnek, S' hadbéli embernek Az a' kedves hazája,
Szerencse kedvének, S' nem maga kénnyének Akarattyát hól láttya,
Ott van Nemzetsége, Es ismeretsége,
A' hol sólgyát talállya.
119
Az vitezlö kösség, Es hadi erösség Akar hól-is útat nyit,
De kétségben esset, S' árnyéktul ijettet
Vár, sem fegyver nem segit Kis hertelenséggel, S' hintegetö hírrel A' félsz tunyát el-rémit.
120
Csak légyen érteked, Bár ne légyen eszed, Ultetnek felsö polczra.
1053 II hata III-IV háta 1066 I, IV estet II, III eset
1075
1080
1085
1090
1095
1100
1105
1101 (1 De kevést nyér II Ad csak néki 1104 11 szayadnak 1107 ll egyek benne
Szolhacz gyermek modon, Neved lesz Salamon,
Vigyáznak tanácsodra:
Fejért feketének, Feketét fejérnek Festhecz akaratodra.
121
A' ruha ékesség, Pénz pedig tisztesség E' mostani idöben,
Hogy ha ez hiános, Magad sem vagy hasznos, Alig eszel kenyérben,
Mihez Virtus nem fér, Ez a' kettö rá ér,
Ez mosdat leg elsöben.
122
Tennészet folyása A' kincs kivánása;
Noha igen félelmes:
Jo lelki isméret Hamis pénzt nem szeret, Mert léleknek sérelmes,
Mert kincset szerzeni, Tartani s' örzeni
Eletnek veszedelmes.
123
Beteg sokat kíván Egésségest hiván, Ad csak néki azokban,
Mert méznek kevesse, De nem a' felesse
Adhat jó ízt szájadban.
Hájat-is el-rejtik, Szegre fel függesztik, Az eb ne egyék abban.
lll0
lll5
H20
ll25
1130
ll3S
ll40
124
Ki akar jádzani, Nem kell álmadozni, Pénzét el ne veszesse:
Mert szemesnek valo Aratáskor sarló,
A” kezét meg ne messe.
Kovácsis tart fogót, Mikor csinál patkot, Magát meg ne égesse.
125
Szén égetö tökét, Es nem szalma kévét Nézdegel az erdöben;
Macska-is egérrel, De nem a” medvével Almodik kemenczében.
Kinek mihez kedve, Ott akad meg szíve, S' arra czéloz mindenben.
126
Nincs semmi bölcseség, Es gondolt eszesség
Az Ur tanácsa ellen, Noha el-rendeli, Az ember, s' intézi, Dolga miképpen kellyen,
De Isten vezérli, S' egyedül viseli,
Uttya miként, s' hogy mennyen
127
A” maga el-hitség, Esztelen kevélység Térit szégyen vallásra,
Ha ez illyen botlik, Hídgyed nagyot esik, Majd nem mélto szánásra,
ll4S
HSO
H55
l160
H65
ll70
1142 I akarva II-IV akartva 1157 I viseléséröl II véselliserul B viselésrul 1163 I III-IV S' feneketlen
Maga bolondságát, S' akartva lett dolgát Nem-is kenheti másra.
128
Ki bogár után jár, Gyakran követi kár, Süllyed, s” gázol a' sárban
Ha indul-is vizre, De nem viszen készre, Ott-is maradhacz szomjan
Azért Vén tanácsa Job sem ifliu gáncsa, Mert igazit jo karban.
l29
Az ebet szöriröl, Szamárt füleiröl
Könnyen meg-ismérhetni:
Embert erkölcséröl, S' maga viselésröl Bizvást meg-itélhetni.
Ha érdemli jobra, S' ha nem méltó balra Az ollyat kell ültetni.
130
Pokol, s' veszedelem, Mély és feneketlen, Meg nem elégedhetnek,
A' vándorlo elme, Es az ember szeme Illyen telhetetlenek:
Mint a” Vizi korság Halálos szomjuság Kornyadozó betegnek.
verem II Mély és feneketlen 1167 II telhetlenek
12 Régi Magyar Költők Tára 12.
1175
1180
1185
1190
1195
1200
131
Maga kényén járó, Mint a' sebes ráró Szabadság méltosága:
Nem ismér rabságot, S' nem fizet bírságot Magános urasága,
Mert kinyes akarat, Mint futó agarat
Ugy hordoz mulatsága.
132
Kedvesen halgattyák, Ha mások állattyák Szabadságnak oltalmát:
De kevesen vannak, Az kik az ollyannak Segétenék hatalmát,
Ki ki siros konczrul, Más boros palaczkrul, Félti el-vonszák orrát.
133
Udvar habzó tenger, Mélly örvényben kever, Ha nem tudsz hizelkedni,
Gyakran más notáját, Es szokatlan tánczát Kedvetlen kell ugrani;
Tökélletlenséggel, Sok csél s' csap beszéddel Kell grátiát keresni.
134
Job gonosz esetet, S' szerencsétlenséget Embernek el-szenvedni,
1186 II koncztul 1187 II palaczktul
1205
1210
1215
1220
1225
1230
Hogy sem álnokságot, S' hamis csalárdságot Pirulva szégyenleni:
Mert sok fortély után Böcstelenség méltán Fog tégedet üldözni.
135
Az virtus türéssel, S' erös reménléssel Erdemel dicséretet,
Mert a' szabad tûrés S” kétséges reménlés Csak Nemes vért illethet,
Mert könnyen szenvedni, S' kétségel mit várni
Hozhat jó nyerességet.
136
Sok álom szakasztást, Törödést, s' udvarlást Türve nyeg az magában,
Az ki más asztalán, S' nem maga tányérán Akar enni a' konczban,
Mert az kötelesség Nem leg kissebb inség, Ki van más birtokában.
137
Nem mondom uraság, De azért boldogság, Ki lakhatik házánál,
Bár füstös legyen-is, Es sással fedet-is,
Jobb más palotájánál, Ki ha azt nyerheti, Magával hiteti,
Nincs jobb étek tormánál.
1235
1240
1245
1250
1255
1260
138
Az út közönséges, De a' gyözedelmes Járhat rajta bátrabban,
Mert nem a' félénk sziv, De a' ki bátor, s' hiv,
Mehet az tilalmasban, Lám farkast hurittyák, S' gyakran rijogattyák, Még-is el-kap juhokban.
139
Farkas ha koplal-is, Nem cserélne még-is Az kalmárok ebével:
Ebnek vas láncz nyakán, Kötve szekér farkán,
Noha lakik jó lével, _ Farkas úr magának, Örül szabadságnak, Ritkán ütik veszszövel.
140
Reménség ha rád néz, Edesb hogy sem nád méz, Biztat jövendö jókkal,
Karón varjat mutat, S' igirettel úntat,
Hogy mindent ád marokkal, De ha meg-kezd csalni, Akkor fogsz te falni
Mérget teli torokkal.
141
Az boszszu állásnak, S' dühött haragjának Tanácsa Veszedelmes,
1253 II nem 1258 II De mikor kösd
1265
1270
1275
1280
1285
1290
1275 I lövõldöz II-IV lödöz az II magvaval 1278 tı távulrul II segletbül
Rosz feslett életnek, S' lelki isméretnek Tanuja nem hiteles,
Meg olynak szava-is Bár volna igaz-is,
Bizonysága kétséges.
142
Soha nagy Urakkal Cseresznyét marokkal Te ne egyél egy tálbúl,
Ha eszel szépiben, Esel irigységben,
Rád lődöz az magvábul.
Ha csontot nem ront-is, Jelt hágy rajtad még-is,
Hogy nézd mászszor szegletbül
143
Nem jó boszszuságra Urakat s” haragra
Senkinek ingerleni, De hogy ha cselekszi, Tanácslom hogy meszszi Igyekezzék kerülni,
Mert nehéz kö kertben Kedv s' akarat ellen
Urakkal tánczot járni.
144
Nagy Urak szerelme, S' kedveknek öröme
Jár gyakrabban nyúl háton, Melly hol egyszer nyugszik, Mászszor ott nem fekszik, Nyomot sem hágy az hanton,
1295
1300
1305
1310
1315
1320
Igy az Urak kedve Egyszer volt nevetve, Mászszor verettet nyakon.
145
Szolgád fizetését, S” meg-érdemlett bérét Meg ne tarcsad magadnál,
Hogy meg ne átkozzon, Vagy kárban ne hozzon, Inkáb mondgya vólt Urnál,
Mert boszszu állást kér Meg-tartott igaz bér,
S” vádol mindenkor másnál.
146
Ha ki az Urához, Avagy hazájához Hivségét meg-mutattya,
Minden több jóságit, Es egyéb virtusit
Ezzel fellyül haladgya, S' gyözedelmi pálmát, S' Laurus Coronáját Méltán meg-kivánhattya.
147
Igaz hivségedben, S' kötelességedben Ligy álhatatos fottig;
Mert az árultatás S” árulo habozás Noha jol tart ideig,
De árulo maga, Nem lesz kedves soha, Bár éllyen akar meddig.
148
Tüz azt melegiti, '325 Ki közel érheti,
Nem ki távul mutattya, Ki sarkallya Urát, Inkáb veszi hasznát, Mert méz magát nyalattya,
“'30 De ki rosz magának, Nem lehet jó másnak, Szolgát az úr választya.
149
Az praktika kettös, Ki nem érti ag nös, '335 Bir az együgyü szivel,
Mert csak maga sákját S' nem mások kosárját Alnok tölti eperrel,
Az hárst akkor hántya,
“'40 Az mikoron láttya, Teli vagyon mezgével.
150
Ne örüly bitangnak, S' hamis majorságnak, Melly csak kedved gerjeszti, 13” Száz igaz pinz között
Egy hamissan szerzett Többit-is meg-emészti:
Mert Esopus ebe Arnyéknak örülve 1350 Az konczot-is el-veszti.
151
Gazdag ki sorsával, S' érteke javával
Panasz nélkül meg-nyugszik,
1332 I-II, IV út III úr 1335 II Vagy az 1338 [3 Tölti álnok 1339 II Az harézt akkor haytia 1341 II im vizzel 1346 a gyűjtött II szörzett
183
1355
1360
1365
1370
1375
1380
De nyomorult, a' kit Fösvénység meg-vakit, Sorsával nem elégszik;
Mert ki usorával Keresi záloggal,
Csendessen nem aluszik.
152
Hamar gyüjtött marha Ollyan mint füz moha, Hertelen kevesedik;
_ Mert hamis marhája, Öszve gyült aranya Az igaznak tartatik,
De az kézi munka, Bár gyüllyön is soka, Nö, terjed, s' szaporodik.
153
Ebül gyült szérdéknek, S' hamis keresetnek
Prédára kell oszlani, Másod s' harmad izig, Rosz bitangnak addig, Hellye sem fog láttzani,
Mert átok fiakra Hamar jün, s” annyokra, Az kik fognak kodulni.
154
Igazat semmi kár, Todullyon reá bár, Meg nem szomorithattya,
Kivánsága el-jön, Ha lészen-is késön, Kedvét meg-vidámittya,
1367 ct halomra II bar gyulljenis sokka
1385
1390
1395
1400
14-05
1410
De az Istentelen El-esik hirtelen,
Mert vétke meg-vakittya.
155
Az ki tulajdonát, Es igaz marháját Osztya a' szegényeknek,
Inkább gazdagodik, S' jóbban mohosodik, Nincs hija értekének,
De kik másét lopják, Koborollyák s' fosztyák, Nagy szükséget szenvednek
156
Midön szidalmazod, S' a' szegént rongálod, Káromlod Istenedet,
Ha penig ruházod, Szükségét táplálod, Tiszteled teremtödet,
Mert az alamisna Lesz usora haszna, El nem rejti béredet.
157
Nyomoruságában, Nem boldogságában Barátod látogassad,
Te tanácsod jeles, Nem gyönyörüséges Legyen, kivel biztassad,
Mert az hizelkedés Hazug incselkedés, Akar honnét fordittsad.
1440 Ír addigız [E]
1415
1420
1425
1430
1435
1440
158
Hol jo szivel látnak, Ott meg ne unnyanak, Visely gondot jol arra,
Mert ha ma itatnak, Holnap nem kénálnak, Találsz bé-zárt ajtora,
Azért nem mindenkor, De csak idejekor
Járhatsz az pap sajtyára.
159
Mint moly az ruhának, Es féreg az fának,
Ugy árt bánat szivednek, Mert busulás fáraszt, Az gond pedig bádgyaszt, Sérelme-is lelkednek,
Csontod hasogattya, Velödet száraztya, S” gyilkossa életednek.
160
Nem annyira hasznát Mint élete hoszszát Ember nézi mindenben,
Ezért gyakran izzad, S' haja szála borzad, Maradhasson életben,
Leg inkáb éltéjért S' meg maradásáért Ki, ki, aggik lelkében.
161
Nagy hasznot kicsiny kár Erdegellyen-is bár,
Azzal el nem fogyattya,
14;: snjzdznõa
1445
1450
1455
1460
1465
1470
1475
Kis patak tengerben Follyon bár szüntelen, Ugyan meg nem árasztya,
De apro fövenyet Nagy ár viz el-lephet, S' végre széllyel oszlattya.
162
Mondolás bélesnek S' téjfeles lepénnek Ha mindenét fel vetnéd,
Sok költséggel lenne, Nem-is ennel benne, Csak vajatlan meg-sütnéd,
Mert a' rest többet jár, Fösvént érhet töb kár, Ha panaszszát értenéd.
163
Nem lészen gazdag dús A' szemérmes koldus, Ritkán eszik kalácsban,
Mert néma gyermeknek, Es meg-kötött nyelvnek Nincs értelem szavában,
Sült galamb nem repül Az tüz hellyen kivül
Senkinek-is szájában.
164
Ajándék marhának Nincs odva fogának, Kiért el ne vehessed:
Hol adnak malaczot, Ott ne tarcs tanácsot, Azt miképpen mellyeszszed,
Hanem mindgyárt sákkal, Es az után nyársal
Forgolodgyál hogy süssed.
1480
1485
1490
1495
1500
1505
165
Adott jót felejtsed, S' panaszban ne ejtsed, Ha kinek jóval voltál,
El-vett jorul pedig Emlekezzél holtig, S' hálá-dás mutatással.
Ha adsz, adgy jó szivel, Ha kérsz, ved jó kedvel, Hogy meg ne utáltassál.
166
Nem árt az illy átok, Es illetlen szitok,
Melyre nem adtál okot, Mert a' szamár rivás, Es kuasz ugatás
Meszsze érni nem szokott, Gonosz jámborokért, Hamis, igazakért
Míndenkoron adatott.
167
A' szep csorgó forrás Szemnek kedves látás, Az elmét ujithattya,
Szép gyönyörü pásit, Melly ezer kedvet nyit, Az szemet hizlalhattya, De igaz barátság, S' meg-rögzött társaság Eletet hoszszabbittya.
168
Szeretet égö tüz, Öszve szerkeztet s' füz, S' egyben kapcsol két lelket
1505 II szerkeszet 1512 II io hert és nevet
1510
1515
1520
1525
1530
1535
1519 II De a 1521 II szegék 1523 II torvényre 1539 II attyafiusagot
Evez egy hajóban, Lépik igaz nyomban, Tészen edgyé két szivet.
Az mit beszéll nyelve, Azt kivánnya szíve, Terjeszsze jó hir nevét.
169
Régi barátodat, Meg ismért társodat Szeresd miként lelkedet,
Gyakorta ag lovon Verik farkast agyon, S' béllelhetik mentédet,
De mint délczeg vad lo Az uj társ sem való,
Félben szegi kedvedet.
170
Szeretönek sebe Nem idéz törvénybe, Job sem gyülölö csókja.
Barátod mindenkor Szeret, nem csak olykor, Midön aranyad láttya,
De Judás arúló Csókjával ajánló
Rejtett mérgét mútattya.
171
Atkozott szegénység S' fogyatkozott szükség Nem talál barátságot;
Mert a' szükölködö, Majd nem-is illendö Ismérjen rokonságot:
Hanem az Uraság, Ajándék, s' méltóság Nevel attyafiságot.
1540
1545
1550
1555
1560
1565
1550 (1 S' uj orvosra élted II S holt papra lölköd [A szótagszámot javıtottuk ] 1553 cı Adott eszt 172
Szerencse erszényét, S' álhatatlan kincsét Ha veled nem közlötte,
Csendességben élhetsz, S” tölle nem-is félhetsz, Hogy kedved nem nevelte,
Mert ö senyvett házbúl Szegény társaságbúl
Minden közit ki vette.
173
' Prokátorra pered, Es holt papra lelked Ne bizd tellyességesen.
Lám Isten néked-is Ad eszet másnak-is, Dolgod viseld eszesen,
Mert szenet kovácstúl, S' lasnakot czigántúl Nem vehetni nyertesen.
174
Doctor a” nyavalyát, S' Prokátor a' Causát Igen ritkán enyhíti,
Doctor purgátiót, Másik exceptiót Ad, kivel nehezíti;
Igy egésségedet, S' minden értekedet Gyanó perrel emészti.
s' másnak-is II Ad eszet masnakis
1569 II Az nem
1570
1575
1580
1585
1590
1595
175
Mi nincs okosságbúl, Van a' kábaságbúl, Nem-is lészen állandó,
Minek nincs ereje, Annak nincs gyökere, Nem lehet maradandó,
Mert jégre meczett kép Nem lesz sokáig ép,
Mert széltülis olvadó.
176
Embert nevetésén, S' hahota szerzésén Itilheted bolondnak,
Ki minden beszédét, Es cselekedetit
Meg neveti magának, Es csak kaczagásrúl, Nem valami jórúl
Adhat tanácsot másnak.
177
Egyszeri dorgálás, Vagy kemény rijasztás Többet használ okosnak,
Hogy sem száz vereség Avagy kemény inség Altalkodott bolondnak;
Mert bolond nem bársont Hanem hetes vászont
Erdemel csuhájának.
5
178
Hejában perselni Ebet, s' mellyeszteni, Nem szalonnának való:
1600
1605
1610
1615
1620
1625
Illyen az ostoba, S' tudatlan goromba Ehez szintén hasonló:
Akar mint tanitsad, Bár pálczával csapjad, Nem lészen botbul sarló.
179
Puha, s' henyélö test Ektelenséget fest,
S' nevelöje romlásnak:
Gonoszságnak vára A' köz jónak kára, Fia a' torkosságnak,
Mint vér szopó nadály, Vagy méh rontó harkály, Oka sok latorságnak.
180
Ha a' szekér-kenöt, Avagy lépes veszszöt Forgatod a' kezedben,
Köntösödre ragad, Szakállodban akad,
Kit le nem moshatz vízben, Igy gonosz barátság, Es lator társaság
Mocskol böcsületedben.
181
Ne félly a' kérkedö, Csácsogó, s' fecsegö Maga hányó embertül;
Mert ollyannak nyelve, Versengö fegyvere,
S' bizodalma ajtón túl,
1609 II Mért 1619 II De lator 1623 tt csél csaptúl II embertul
1630
1635
16-40
1645
1650
1655
Mint kuasz csak ugat, De nem igen marhat, Meg ijedvén farkastúl.
182
A' korsót a' vizre Addig horgyák, s” jégre, Mig cserépenkint törik,
Igy ember lopásra Addig jár fosztásra, Véletlen fel-függesztik,
Mert a' tudni való, Vízben nem lesz haló, Ki kerékre tartatik.
183
A' lator erkölcsnek, S' rosz igyekezetnek Sok ajándék sem elég,
Latornál nincs vétek, Semmit nem tart bünnek, Patvar tarcsa mind éltig;
Mint az eb a' Dunán Egyszer által úszván Keszü! mászszor tengeı`ig.
184
Ördögnek ideig, De nem azért fottig Kel gyertyát-is gyútani,
Náladnál roszabnak, Es aláb valónak
Olykor sokat kel türni, A' jó eggyességért, S” csendesz békességért Sokat el kel halgatni.
1627 tı az eb II kuasz 1632 II Cserepenkent el törek
13 Régi Magyar Költők Tára 12.
185
Jobb más latorsága, S” titkos csalárdsága Miat, embernek veszni, '°°° Hogy sem félelmében
Avagy ijettében Gyalázattal meg-halni;
Mert félénk harang szót, Avagy gyász koporsót
“'65 Miként tud érdemleni.
186
Inkáb hidgy az ebnek, S' meg dühöt medvének, Mint fecsegö embernek,
Mert az fene vadak
“170 Tennészetbül marnak, S' ártalmadra sietnek:
De hamissak szive Nem ott jár hól nyelve, Orozva emésztenek.
187
1675 Noha kicsin a” bors, Melegsége nagy, s” gyors, A' nagy babnál erösseb,
Az oktalan nagy test Ha félénk, s” ahoz rest, 'G30 Vasnál mivel tettetesb?
Mert nagy, s” tágas pajta Ha üres, és puszta,
Olnál mivel böcsüsseb?
188
Nem méltó az élni,
“'35 A” ki csak henyélni
Szokott, mint a” méh here:
1660 II filelemben 1664 II Avagy hogy koporszot 1680 II tettesseb
1690
1695
1700
1705
1710
1715
1691 II S télben meg 1699 O. iífiúbúl II gyerrnekbul 1701 I szól II-IV szolly 1705 I kerllenı II-IV
Mert az hazájának, S' közönséges jónak Nem néz elö-mentére:
Nyárban csak árnyékot, S' télbe csak lasnakot Keres, könyebségére.
189
A' tehennek tején Meg-tetszik idején, Lészszé túró belölle,
Jo vásáris estin, Nyereség-is vesztin Jelt mutathat környülle,
Igy virtus gyermekbül, Mint vas-szeg a' sákbúl, Ki néz, hogy szólj felölle.
190
Ha háborgattatik, S' ok nélkül bántatik A' Nemzetes Nemes vér,
Nehéz azt kérlelní Es meg-engesztelni,
Mig magában meg nem tér, Mer't kigyó farkáért, S' az el vágásáért
Mindent mardos mihez fér.
191
Dorgalás, és veszszö Csak ne légyen késö, Jót nevel a' gyennekbül,
Ne bocsásd szájára, Mert bút hoz Annyára, Rosz szokott vásottságbul,
kérlelní 1716 u erkölcsébül II vasotsagbul
la* 195
1718 II haythat 1719 I Hanem III-IV Ha nem II Megh rögzöt törzekbol 1741 II Attyak 1742 II s Annyak
1720
1725
1730
1735
1740
1745
Fát-is mig fiatal, Hajthatsz akarattal, Ha nem rögzött törsökül.
192
Bóldogtalan ferfi Oly Attya, kit rosz fi Búval, s” gondal keserit:
Hasznosb ugy meg halnod S' fi nélkül maradnod,
S' el-törlened a' nevét, Hogy sem Istentelen Légyen, s' engedetlen Jobb ki vájjad a” szemit.
193
Jó erkölcsel tellyes, S' jó hir nével ékes
Vén embert meg-böcsüllyed:
Meg-fogadd tanácsát, Örizzed hagyását,
S' jó intését kövessed, Ne illesd haraggal, S`ne boszszoncsad csuf1`a1, Meg ne átkozzon téged.
194
Miképpen tisztelted Atyádat, s' böcsülted, Azont várjad magadra,
Mert Atyád sirása, S' Anyád átkozása Ostort fonyhat nyakadra,
S” hol nem fog viszketni, Ott fogod vakarni,
S” hol nem fog viszketni, Ott fogod vakarni,