1. Vedd eszedben szívem, Ismérd kicsinységem
S' meg gondollyád mi voltod, Eltem gyenge üveg, 5 S' víz buborék süveg,
Mulik oránként napod, Elmém bujdos, lézzeng, Eltem kornyad s” főtreng, Hogy közel szám adásod.
'10 2. Kőnyvem mint víz árrad, S” minden tágom lankad, Kétséggel foly reményem,
Hogy éltem fesletség, Idvességem kétség
15 S' csügg czérna szálon lelkem, Mint merjem kezdeni, S' kégyelmedet kérni Bátran tőlled Istenem?
3. Mert ha meg-gondolom, 20 Vagyok agyag halom,
S' főld szennyebül valo por, Öt érzékenségem Vesztette épségem, Rontott Ördögi tábor, 25 Még-is sok haragra,
Ki vagy égek Ura, Inditottalak sokszor.
Cím I tőredelmességgel II-IV tőredelemmel 4 III úszeg, IV üszeg, 5 III s' üveg, 8 I hervád II IV kornyád III marad 15 II [lelkem híányzik.] 17 II s kelly elmedet
36 II remuléssel 47 ct Ocsmányb á' legyeknél II Ocsmanyab Legykinel 48 ll gyarloságomban 56 [3 Ha el-süllyett 58 II kén sukségh 59 II Czak sorongát inség [3 Szorongát s sok
7 Régi Magyar Költők Tara 12.
4. Holott az Angyalok, S” Mennyei szent Karok Tisztelnek rettegéssel,
Koronázot szüzek, S' boldogult seregek Néznek nagy rémüléssel,
Tenger háborodik, Föld, s' ég ingadozik Elötted szőrnyüséggel.
5. Télben posvany szunyog, S' dongo légy sem bolyog, El-bujnak reves fában,
Csak a' természettül, S2 mulando ídötül
Félnek ártatlanságban, Hat én mint rejtezzem, S' hogy bünöm fedezzem, Ki vagyok nagy atokban?
6. Mert én mind ezeknél Ocsmanyabb légykénél Vagyok, gyárlosagombul:
Epségből vétkezett, Sok bünnel fertőzött Vagyok indulatímbul,
Ki nem merlek nézni, Hová tudgyák bujni, Ha üldősz haragodbul?
7. Régen Choré, s' Datán, Ha kárhozott méltán, Feddödvén csak Mosesre,
Jaj nékem, kit szükség Szorongát sok inség, Mint allyak itíletre?
Mert én teremtömet, Bántván Istenemet, Mélto vagyok á” tüzre!
8. Csák e” reménségem:
Még-esküdtél nékem,
Hogy nem örülsz vesztemen,
MÉG-IS MÁS AZON TÖREDELEMMEL KÖNYÖRÖG
77 [3 perseld
Cíuı 1 tőredelmességgel váló könyörgés II-IV tőrődelemmel keönyerog
Csák hogy szeresselek, Es téged féllyelek,
Részes lészék véredben, Ha te nem biztatnál, S' illy szokkal nem szolnál, Bizony esném kétségben.
9. Ne veszszek bünőmben, Im Uram elődben
Terjesztem vétkeimet, Itt sujtold és égesd, S' álnokságom üldözd S' ostorozzad testemet,
Csak hogy holtom után Nézhesselek méltán,
S' fogadd hozzád lelkemet.
66.
l. Jaj fülem csendülő, Mint réz tárgy pendülő S” rettentő hírem jutott!
Szivemet rut féreg Rágja mint á' méreg, Mely épségemben rontott,
A' sok bün vádolás, Ez az lelki romlas
Minden joktul meg fosztott 2. Ördögi kisztétés S' gonosz ok keresés Miat szintén bodultam,
Reménségem fogyott, S' kétségem rám omlott, S' árvaságrá szorultam!
Mint víz jeges zajja, Hogy partot szaggattyá, En-is ollyá jutottam.
3. Mint bagoly odúbán, Rejtezém kunnyoban, Rettegek alomtul-is,
Ha valami zördül, Minden tágom pesdül, Félek árnyékomtul-is,
Mint ha föld el nyelne, S' tenger habja verne, Tébolyodom széltül-is.
4. Gondolatom kever, Mint edgy habzo tenger, Csak nyaválog életem,
Elmém komorodott, S” lelkem szomorodott, Mert jol érzi el-estem;
Rothatt fekélyekkel, S' fene ötte sebbel Rakva szivem, és testem.
5. Lám Uram a' pusztán, Réz kigyo kereszt-fán Sok beteget gyogyitott,
A' Mojses veszszéje, Szentek térd kőtője
Mennyi embert meg-tartott, Soknak csak árnyékja, Szenteidnek rongya
Sokat életre hozott.
6. Hát ki azt fundáltád, S' világot alkottad, Mit nem cselekedhetel!
Holtákat élleszthetsz, S' elevent el-veszthetz, Mélly poklokra-is vethetz,
Víszontag életre, S' mennyei örömre Hozzád téröket víhetz.
7. Te vagy az igaz út, Csak te általad jut Minden az boldogságra,
21 ll .ılmomtulıs 33 II Mint 50 II S eleuen 51 II [A mély híányzik.] 52 II Vıszonták az 54 II terot
Intézd lépesimet, Tudgyam ösvenyedet, 50 Ne ménnyek az halálra;
Nállad nélkül semmi, Minden indul veszni, Eshetik kárhozatrá.
8. De mit cselekedgyem, 55 S' kedved miként nyerjem, S' kedvédben mi ejthetne?
Szivemet lámpásul, S' véremet olajul Egetném, ha lehetne;
20 Adnám szerelmedért, S' áldoznám vétkemért, Csak kedved segétene!
9. Barınok áldozattya, Azok füst íllattya
25 Tudom nem kell tenéked, Mert ha az kellene, Böcsülne s' tisztelne Szívem azzal-is téged,
Te ajandékídbol, 50 S' marham javaibol
Tüzre raknám előtted.
10. Ez füstölgő csőpüt, Mint gazdag méh köpüt Bé-mutatnám jo kedvel, 55 Tudom nész szándékra,
Nem az ajándékra, Látod ki van mi szível;
Mert hozzád esdőket S” kegyelem kéröket 00 Nem kergeted-el tőlled.
11. Ne nézd gyarloságom;
Im latod szándékom, Téged keresni indult,
Ne veszesd, ne büntesd, 05 Erdemem ne kergesd,
í l 1
59 1 ősvenyidet II esvényédet [3 Ösvényedet 84 II bé mutatom 88 a téröket II es(e)dőket
AZ EL-HAGYOTT ÁLLAPATBAN MAGA VIGASZTALÁSA
97 II Szélvésztöl 2 II s meirt
Lám előtted le-borult, Széltül hanyattatott, S' bünnel rutíttátott, Fejem látod rád szorult.
67.
l. Mit háborgatz lelkem, S” mit tamádsz ellénem, Rontod szivem kétséggel?
Nem rővidült keze, Teremtöd ereje,
Jün majdan segétséggel, Bé-tölti szükséged, S' rontya ellenséged, Meg-isméred ezennel.
2. Türd csak cséndességgel, S' fogadgyad örömmel Bus lelkem bánatidot,
Mert nem történetbül, Hanem érdemedből
Erzed most fájdalmidat, Mint arany az tüzben, Tisztuly büntetésben, Hogy vehesd jutalmidat.
3. Zugolodo ne légy, Keményb ostort ne végy, Mert Uraddal van dolgod,
Ki nézi sziveket, Vísgallya veséket,
S' ugy adatik csak soldod, Az mint talaltatik, Fontbán ugy méretik Te alázatosságod.
4. Sőt áldgyad oránként, Hogy gyárloságodként 50 Proba alá-is vetett,
Hogy tüzes menykővel, S” pokolbéli tüzzel
Haragjában nem vesztett, Mert kicsiny hévséggel, 55 S” kísseb szeretettel
Rettegted teremtődet.
5. Mennyit hivot sokszor, Látván vagy hamu, s' por, Mutatvan kegyességét, 40 Akaratos élted
S' kényén járo lépted, Nem ismérvén kegyelmét,
Pokolbéli hályog S” Ördögi rút tályog, 45 Rontván szíved félelmét.
6. Noha rút irigység, Es utalt kényesség Rajtad el-hatálmazott,
Jora valo restség, 50 S' gonoszra fesletség
Akárattyárá hajtott, Tétovázo kétség, Szemtelen gyülölség Ertelmedben vakitott.
55 7. Né essél kétségben, Légy jo reménségben, Fel-kél kedvedre napod,
Noha csapkod ostor, Mint a' tövis bokor, 50 Mutatvan gyarlosagod,
Csak ismérd-meg Urad Es alázd-meg magad, Jora fordul bánatod.
8. Várom, és ohajtom 55 S” epedve kiáltom
Azért Uram malasztod,
29 II gíarloságomkínt 36 II röttegied 66 I Sz: Lelked II-IV málastod