L’Italiano risorsa del “Sistema Italia” e lingua di cultura europea
A ZENEI KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓJA I
Absztrakt
Az általánosan elfogadott nézet szerint a zene főként emocionálisan hat, ezért alapvetően alkalmas kapcsolatok építésére. Képes hidat verni nemzetek és kultúrák között. A zene funkciója azonban ennél sokkal komplexebb. A tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetemen 2015 áprilisában 'Azonos hullámhosszon' címmel elhangzott előadás epilógusa, egyszersmind egy több előadásból álló előadássorozat bevezetője, célja a probléma felvetése és a témában megjelent kiváló könyvekre való figyelem felhívása.
Kulcsszavak: zenei kommunikáció, szakrális kommunikáció, emocionális, kognitív
Jakobson kommunikációs modellje alapján az emberi kommunikáció 6 funkcióját különböztetjük meg egymástól.
1. referenciális, tehát tény-és ismeretközlő, kognitív 2. expresszív/emotív, tehát kifejező
3. konatív, tehát felszólító
4. fatikus, tehát kapcsolatteremtő
5. metanyelvi, tehát a nyelvvel a nyelv (itt a zene) rendszerére utaló 6. poétikus/esztétikai, tehát az üzenet formájára utaló
funkciókat. (vö. FÓNAGY /SZÉPE 1972: 229 ff)
Az, hogy, a zene a történelem során milyen funkciókat töltött/tölthetett be, történeti visszatekintést kívánna, amire a cikk keretei nem adnak lehetőséget. Arra viszont igen, hogy fontos tényekre hívják fel a figyelmet.
Az első tény, amit okvetlenül meg kell jegyeznünk Wetztől származik:
„... a zene hosszú időn keresztül csak akkor nyert létjogosultságot, ha azt a bizonyos feladatot betöltötte, amiért a zeneszerző megkomponálta. Így többek között azt a célt szolgálta, hogy a hívőket az istenséggel való találkozásra, a katonákat a csatára ill. az ünneplő közösséget az ünnepre felkészítse. A zenéket inkább ceremoniális alkalmakra, semmint önmagukért komponálták.” (WETZ 2004: 179)
Hasonlóan vélekedik a zene szerepéről a történelem során Diederichs F. A. és Stonat, C.
„ A rituális és vallási cselekményekbe beleszőtt zene az emberiség kezdete óta az istenséggel való kommunikációt szolgálta.” (vö. MOSER /SCHEUERMANN 2003:409)
A zenének tehát szakrális funkciója volt. Lovász Irén a verbális szakrális kommunikációt a következő tulajdonságokkal jellemzi: A valóságot modellezi, mér és konstatál, de erre alapozva rendszert épít fel, konstituál. Nevelni, formálni akar vele, tehát performatív, igen erős az illokúciós ereje az erőteljes formalizálás következtében. (vö. LOVÁSZ 2002: 106) Lovász Irén a szakrális kommunikációval kapcsolatban idézi Maurice Bloch londoni antropológust, aki „azt állítja, hogy a rituális szimbólumok nem érthetők meg anélkül, hogy először annak a kommunikációs médiumnak a természetét ne tanulmányoznánk, amellyel e
195
rituális szimbólumok megvalósulnak, különös tekintettel az énekre, táncra”. (vö. LOVÁSZ
2002:19)
Ezzel a cikkel pontosan a kezdő lépéseket tesszük meg ezen az úton.
Visszatérve a zene funkcióihoz, az előbb elmondottak alapján a konatív funkciót kibővithetjük a performatív és illokúciós funkciókkal. Vegyük példaként Szókratész/Platón zenei nevelő munkáját. Abszurdnak fog tűnni - és az is- a vád Szókratész ellen, hogy megrontja az ifjúságot. Platón zenei rendszere mérésen alapul (akusztika), konstatál, felépíti saját rendszerét és a zene segítségével etikussá akarja nevelni az ifjúságot és mivel igen erősen formalizált, illokúciós ereje is van (amelybe a dicséret és fenyegetés is beletartozik), következésképpen perlokúciót ér el vele (tehát hatással lesz az ifjúságra). Ennek a zenének a segítségével képes lesz az ember az istenekkel való kommunikációra. Ha a szakrális kommunikációt Jakobson definíciójával közelítjük meg, meg kell, hogy állapítsuk, hogy bár komplex kommunikációval van dolgunk (hiszen emotív, referenciális, fatikus, konatív és persze poétikus is egyszerre), mégsem tudjuk megállapítani, hogy konkrétan milyen funkcióval bír benne maga a zene. Nem beszélve arról, hogy a szakrális kommunikáció véleményem szerint az emberi kommunikációra jellemző összes funkciója ellenére sem nevezhető valódi interperszonális kommunikációnak, itt ti. a természetfelettivel, a földöntúlival, azaz a számunkra ismeretlennel kommunikálunk. Ezzel a kitétellel elkerülhető a fogalom téves elemzése a zene esetében.
A zene szerepe nem írható le egyszerűen, egységesen. Már csak azért sem, amit Wetz röviden és markánsan így fogalmaz meg:
„...a zene , mint olyan tkp. egyáltalán nem létezik, csupán annak különféle fajtái.”(WETZ 2004: 141). És ahogy ezt Constantin Floros is hangsúlyozza, itt különböző funkciókról van szó, amelyek korszakonként változtak.
„A klasszikus rétorika szerint a beszédnek háromszoros feladata van: a szórakoztatás (delectare), azaz esztétikai funkció, a megérintés (movere), azaz emotív funkció és a tanítás (docere), azaz a bővített konatív funkció. … Érdekes módon ez a triász betört a zenei szemléletbe is és századokon át számtalan művész véleményét befolyásolta a zene szerepét illetően” (saját megjegyzés: a zenei kommunikáció szerepét illetően).
(FLOROS 2008:19)
Elég , ha csak az U-Musik (szórakoztató zene) és E-Musik (komolyzene) felosztásra gondolunk.
Egyvalami H. Schramm szerint is biztos:
„ A zene mindennapjaink lényeges része, még akkor is, ha sokan nincsenek tudatában ennek.
…cca 4-5 órán keresztül a hangszórók és kommunikációs eszközök folyamatosan biztosítják napi zenei fogyasztásunkat.” (SCHRAMM 2005:14)
Ennél sokkal lényegesebb azonban, hogy „ a hallás az első inger, amelyet az anyaméhben az embrió felfog és az utolsó érzék, amellyel a halál beállta előtt még impulzusokat érzékelünk és dolgozunk fel. ” (ZEISLER/LAUFENTHALER 2008:15)
Vitathatatlan – és ebben egyetértenek a kutatók-, hogy az egyszerű esztétikai élvezeten túlmenően a zene legfontosabb funkciója az emotív funkció. H.Schramm : Mood management c. könyvében számtalan empirikus tanulmányt gyűjtött össze és tett közzé, de nem csak közzétette, hanem kommentálta is ezeket. (vö. SCHRAMM 2005: 100) Két fontos tényt állapít meg:
1. A háttérzene hat.
2. A statisztika szerint ez a hatás csökkenő tendenciát mutat. Pl. 1911-1969 között az emberek 45,9 %-a 1990-1997 között már csak 34,2 %-a érzékelte ezt a hatást.
196
A következő kérdőív a zenei befogadás indítékaira vonatkozott. Ami igen meglepő, hogy a zene segítőtársként (Megjegyzés: az eredetiben: Lebenshilfe) ill. az integrációt segítő eszközként kevésbé funkcionál, habár a zene a kapcsolatteremtéshez jelentősen hozzájárulhat.
Ami azonban a legfeltűnőbb, hogy a kognitív involvementet (érintettséget) sokan kifejezetten erősnek értékelték, ami minimum azt erősíti meg, hogy a zenéről alkotott szokványos megállapításokon el kellene gondolkodni. (vö. SCHRAMM 2005:70).
H. Schramm nagyon kritikusan fogalmaz:
„ Számos tudományos népszerűsítő és áltudományos mű ’tanácsadói’ azt szuggerálják, hogy a zene biztosan bevethető valamiféle gyógyszerként. A valóság azonban sokkal komplexebb és egyénibb. … csak azoknak a felismeréseknek van értékük, amelyek az ember és a zene kölcsönhatásáról beszélnek.” (SCHRAMM 2005: 14) Ezeket a funkciókat már 2001-ben (!) remek táblázatban szemléltette Sloboda és O’Neill (vö. SCHRAMM 2005: 15). A megkérdezettek 50 %-a jelölte meg fontosnak a zene azon funkcióját, amelynek segítségével jelentős eseményekre emlékeznek. Tehát a kognitív funkciót. A hangulati funkció csak 16 %-ot ért el.
Ez természetesen magyarázatot követel. Már annál is inkább, mert e szerint alapvetően téves a zene reklámokban történő felhasználásának mikéntje, itt ti. első helyen az emocionális funkció áll, ezt használják fel főként. Abból az okból kifolyólag, hogy a tapasztalatok szerint a „gyengén érdekelt vevők esetében a tisztán formatív magyarázat ritkán vezet vásárláshoz.”
(FÄHRMANN 2006: 25) Minden az emóciókat célozza meg
Eközben sokszor a szakember sem veszi észre, hogy már kognitív területen jár. H.Kusatz értelmezésében ez a következőképpen hangzik:
„ A konzisztens akusztikus márkaépítéssel elérhető a differenciálás (Megjegyzésem: a más márkától való megkülönböztetés), a jobb felismerés. az emocionális feltöltődés és ezáltal a márka jobb megélhetősége.” (KUSATZ 2007:50).
Teljesen egyértelmű, mennyire fontos itt a megkülönböztetés, felismerés fogalma, ami egyértelműen kognitív terület. Az emóciók hangsúlyozása ellenére Kusatz akaratlanul a kognitív funkcióra fókuszál.
Wetz egy mondatával a közönség elvárásaira irányítja a figyelmet. „ A zenének – a hallgatóság elvárásainak megfelelően – teljesen különböző funkciói vannak.” (WETZ 2004:141)
Következésképpen a zene funkcióját csak emocionálisnak ábrázolni olyan elképzelés, amely bármennyire elterjedt, mégis az éremnek csak az egyik oldalát jelenti.
Akár a kognitív, akár az emocionális funkcióról van szó, a miként, miért és mi által kérdésekre adandó válaszok ill. a megválaszolásra tett kísérletek nélkül a probléma felvetése önmagában hiányérzetet kelt. Jelen tanulmány egy 15 részes előadássorozat kicsiny szelete. A hiányérzetet a publikálás előtt álló további fejezetek és alfejezetek hivatottak részben pótolni.
Irodalomjegyzék:
FÄHRMANN, R. (2006): Die historische Entwicklung der Werbesprache. In: HOBERG, R.
(Hgg.): Angewandte Sprachwissenschaft. Bd.20, Frankfurt am Main: Peter Lang Verlag FLOROS,C.(2008): Hören und Verstehen. Die Sprache der Musik und ihre Deutung, Mainz:
Schott Verlag
FÓNAGY,I./SZÉPE,GY. (1972): Hang, jel, vers, Gondolat Kiadó, 229–244.) LOVÁSZ,I.(2002): Szakrális kommunikáció. Budapest: Európai Folklórintézet
KUSATZ H. (2007): Akustische Markenführung - Markenwerte gezielt hörbar machen.
transfer Webeforschung & Praxis Zeitschrift für Werbung, Kommunikation und Markenführung, Heft 01/07
197
MOSER, R. /SCHEUERMANN, A. (Hgg.) (2003): Handbuch der Musikwirtschaft, München:
Josef Keller Verlag
SCHRAMM,H. (2005): Mood Management durch Musik. Die alltägliche Nutzung von Musik zur Regulierung von Stimmungen, Köln: Herbert von Halem Verlag
WETZ, F.J. (2004): Die Magie der Musik. Warum uns Töne trösten, Stuttgart: Klett-Cotta Verlag
ZEISLER, M./LAUFENTHALER, G. (2008): Hören - aber bewusst. Musik in der Grundschule, 1/2008 12. Jg., Schott Musik