fővárosi osztály tanitó.
-*tx 112 o
-A F r a n k l i n - t á r s u l a t
rnagy. irod. intézet kiadásban Budapest (egyetemutcza 4. szám) megjelentek, s minden könyv-kereskedésben kaphatok:
r ö 1 d r a j z
népiskolák számára.
Irta: Ballagi Károly.
I. Évfolyam vagy a népiskola 3-ik osztályának tan-anyaga. Ára kemény kötésben 2 0 kr.
II. Évfolyam vagy a népiskola 4-ik osztályának tananyaga. Ára kemény kötésben 4 0 k r .
III. Évfolyam vagy a népiskola 5-ik osztályának tananyaga. Ára kemény kötésben 2 5 kr.
Vezérkönyv
a földrajz tanításában tanitók számára.
Irta: Ballagi Károly.
Ára fűzve 40 kr.
Népiskolai tankönyv
olvasmányokkal.
A magyarhoni népiskolák mindennapi és ismétlő iskolái számára.
í r t á k :
Bánhegyi István és Dr. Emericzi Géza.
T a r t a l o m . I . Erkölcsi nézlettan. II. E m -berisme. III. Földleírás. IV. Történelem (alkot-mánytannal). V. Termény rajztan : ásvány-, nö-vény-, álattan. VI. Természettan.
Negyedik javított és bővített kiadás.
Á r a k ö t e t l e n 50 kr., k ö t v e 6 0 kr.
3 — 3
GÖRÖG ISTVÁN.
T a n s z e r e k o r s z á g o s f ő r a k t á r a .
"Van szerencsém a t. cz. tanférfiak becses tudomására juttatni, miszerint a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi minisztérium megbízása folytán és annak felügyelete alatt egy országos tanszer-raktárt nyitottam, a mely az e szakba vágó mindennemű tárgyakkal nevezetesen: termé-szet- és vegytani készülekek- és eszközökkel, mértani sodrony- és tömöralakokkal, föld-gömbök* és térképekkel, népiskolai fali nézleti táblákkal stb. bármely kívánalomnak rnegfe-lelőleg dúsan el van látva. A magyar királyi egyetemi nyomda kiadványainak íóbizományi lerakata szintén nálam lévén, e tekintetben is minden megrendelésnek eleget tehetek. Ajánl-kozom továbbá iskolák egész berendezéséhez bútorok és minden megkívántató tárgyak szál-lítására, szóval minden iskolai szükséglet fedezésére.
Miután a magas minisztérium intentiója szerint a fönebb említett tanszerek és eszközök legnagyobb részben hazai gyártmányok, és ezek áruba bocsátása előtt kiszemelt szakférfiakból álló bizottság által megvizsgáltatnak, és az egyes eszközök és tárgyak elárusítása a magas minisztérium ellenőrző intézkedése mellett a lehető legjutányosabb árak mellett történik:
újból azon kérelemmel fordulok a t. cz. főigazgatókhoz, tanfelügyelők- és mindennemű iskolai elöljáróságokhoz, kiválóan pedig a tisztelt tanférfiakhoz, hogy a tanszerek országos főraktárát a hazai ipar szempontjából is minél nagyobb pártfogásban részesíteni méltóztassanak.
Bárminemű megrendelések pontosan eszközöltetnek és netán hozzám intézendő kérdésekre és tudakozódásokra legott szívesen válaszolok.
Kiváló tisztelettel
G ö r ö g isfváai.
országos tanszerek főraktára,
B u d a p e s t , IY. hatvani utcza 16 sz. I. emelet.
Budapest, 1877. Nyomatott a magy. kir. egyetemi nyomdában. \
X . évfolyam. 7 . szám. s^Siáförs Budapest, 1877. Április 15.
NÉPTANÍTÓK LAPJA.
• •• »O0§§000
Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium
az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára.
A szerkesztőség és a ; A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi nép- \ Minden küldeményt a kiadó-hivatal a vall.- ; oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy ; szerkesztőséghez ké-és közoktatásügyi ni. • vagy k é t , legfölebb három tanitó működik egy példányban; azon rünk czimezni.
k.minisztériumnál az intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik, '< Előfizetési ár: egész országházban van Bu- két példányban; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó mű- évre 3 frt, félévre
dapesten a várban. ködik, három példányban. 1 frt 50 l;r.
A magyar nyelv taneszközei.
(Folytatás és ezúttal végzet).
Hosszason sőt meglehet az unalomig hossza-dalmasan folytattam a hibák kimutatását, még pedig egyetlen egy könyvben. De ezen tanitó barátaim ne ütközzenek meg. Lám, egy hírneves franezia író mondataként: „Egy hibát elrontani több mint egy igazságot fedezni fel."*) Termé-szetesen : mert minden hiba (tévelygés, előítélet sat.) legalább egy igazságot fedez vagy ferdít, mely a hiba legyőzésével kiszabadul, ahoz pedig munka kell; holott az amúgy nem burkolt, akár mások közt elelegyedett, akár addig elé számba nem vett igazság meglelésére csak egy kis gondosság s ép szem szükséges. Azért hát én még tovább folytatom engedelmökből a bi-bák kimutatását, még pedig azon egy könyvben.
Azok ugyanis nem csak o t t , hanem hasonló tárgyú számos más könyvben is leiedzenek, s majd ezekkel igen igen röviden elbánhatunk.
Tehát a dologra.
A s z ó f a j o k i s m e r t e t é s é t » „szószármaztatás" követi nyomban s ennek végeztével j u -tunk a „ragozás" rovatához.
Ez módszer tekintetéből nem csekély hiba. A könyvéhez ragaszkodó tanitó ugyanis az elemez-tetésben azt a rendet tartva ok nélkül fárasztaná, sőt zavarná szellemi működésében a t a -nítványát. Mert hiszen a szó elemzését rend-szerint, mondhatni mindig, a végén kezdjük, itt pedig, ha az illető szóban képző is, rag is van, mindig az utóbbit leljük. Ezzel van tehát elébb is dolgunk, s ha ezt nem ismeri a gyermek, mellőzni se birja. íme sz. gyakorlatában („a gólya" 37. 1.) oft, van a „zsákmányokkal"**).
*) „Détruire unc erreur est plus que déeouvrir une ve'rité." Rousseau.
**) Ez a szó maga is hibás, mert „ssákn ány"-nak mint gyíínévnek nincs többessé. Nem csodálom, hogy sz.
nem tudta, midőn a M. Ny. Szótára szerkesztői sem tudták.
Csak olyan az, mintha egy mezei gazda azt mondaná,
„ b o r s ó k a t v. l e n c s é k e t vetett.
P T * Eliez a számhoz egy n e g y e d
No már, a gyermek honnan tudja, hogy az o k és k a i (val) vagy egészben az o k k a l nem képző, hanem ezt elhagyva kell a m á n y-t ku-tatnia és vizsgálnia? Ott van továbbá a „húzo-gatja", hol megint abba a bajba jőn a j a és o g a t részekkel.
Es nem csak a tanítvány, hanem a tanitó s maga sz. is bajba jőn azzal a természetellenes megfordítással, mert a ragok és ragozás előis-merete nélkül teljes lehetetlen értelmezését avagy csak ismertetését is adni a származtatásnak, kö-vetkezőleg a képzőknek is. Mint feljebb kimu-tatám, csak a ragok eltávolítása után lehet szó a képzőkről, s ekkor sem ajánlatos eljárás az értelmezés, bármily czifra és körmönfont legyen, hanem csak arra figyeltetjük az elemző tanulót hogy a szó első részének a hátulsó nélkül magára is értelme van, holott a másik (utó) részének nincs. Pl. olvassa a gyermek a könyvében ezt a szét „barátságból." A „ból" tagot már ismerve, hogy r a g elhagyja s marad „barátság." Ennek az elején legott ráismer erre az értelmes szóra :
„barát" s azt is rögtön átlátja, hogy ez ma-gára: „ság", semmit sem tesz. Erről megbizo-nyosodván, most már megmondjuk, nem mint értelmezést, (feljebb már megmondtam s elég hathatósan nem ismételhetem, hngy az értelme-zéssel való tanítástól óvakodni kell), hanem mint egyszerű tényt, hogy ezt a szót: „barát-ság", s z á r m a z o t t szónak nevezik. Ezt „ba-rát", az e r e d e t i é n e k ; ezt a tagot: „ság", a k é p z ő j é n e k nevezik. Nem halmozok pél-dát, hanem mindjárt a következtetéshez lépve, biztosítom tanitó barátomat, hogy miután nem egymás végtiben, hanem rendes ol vastatás és elemeztetés közben elszórtan , 5—0— tízszer, származott szó fordul elé s mindenikök alkal-mával az imént részletezett eljárásból annyit, a mennyit szükségesnek l á t , ismétel a tanitó, gyönyörűséggel fogja tapasztalni, hogy a gyer-mek minden későbbre eléforduló származott szót készségesen, minden sugallás vagy kérdés nél-iv m e l l é k l e t van csatolva.
1 1 4
kíil fog elemezni és igy a szószármazásról a gya-korlatra elégséges, világos fogalmat fogott sze-rezni. Sőt többet mondok, egy pár alkalmas kérdésre, maga a gyermek birja megmondani a s z á r m a z o t t szó értelmezését, miszerint az „oly szó a mely egy értelmes szóból és hozzája csa-tolt, magában értelmetlen tagból áll." Továbbá, hogy az e r e d e t i , az értelmes szó; a k é p z ő az értelmetlen tag" (vagy olykor tagcsoport).
Es ez az értelmezés sokkal, de sokkal helyesebb lesz, mint a szerzőnkké, ki is következőleg áradozik:
„A magyar nyelvben eredetére nézve kétféle szót különböztetünk meg, t. i. e r e d e t i t és szárma zottat."
Ez a kikezdés nem csak hibás, hanem egész gyűjteménye a hibáknak. Elsőben is mon-datnak rosz. Mert addig olvasva hogy: „A ni.
nyelvben eredetére nézve" azt kell gondolnunk, hogy a'magyar nyelv eredetéről van vagy lesz szó s csak a végén sül ki, mit akar értetni Sz.
t. i. hogy „a magyar nyelv szavai közt erede-tökre nézve kétfélét különböztetünk" sat. Má-sodszor igy igazitva is csak haszontalan, és hely-pazarló sallang, mert így minden tárgyalást lehetne kezdeni. Pl. a meteorologiát igy kezd-hetné valaki: „Az időjárásában a levegő moz-gásaira nézve, négy főszelet különböztetünk meg, u. m. sat," De biz a nincs szokásban, s Sz.
maga sem él vele a többi fejezeteiben; miért hát i t t ? Talán azért, hogy egy harmadik hibát követhessen el, midőn tárgyalását oly felosztá-son kezdi, melynek értelmét még azontúl kén-telen magyaráznia. De negyedszer egyátalában nemcsak hiu sallang hanem módszer elleni hiba bármely tárgy tanitását felosztáson kezdeni.
Minő ferdeség, volna pl. az állattan tanítását azon kezdeni, hogy „az állatok országában két-féle állatot különböztetünk meg, t. i. p i r o s és f e h é r vérüeket?" Mégpedig ebben a példában maga a felosztás helyes volna, mert egyetlen egy állat sincs, a melyről minden máshoz való hasonlítás nélkül ne lehessen sőt szükségképp kelljen mondani vagy azt, hogy p i r o s vagy azt hogy fehér vérü. Sz. felosztása ellenben, ötödször sem nem helyes, sem nem igaz; mert
„ e r e d e t i " és „ s z á r m a z o t t " viszonyos fo-galmak, és ha egy magyar szótárt a kezünkbe veszünk A-tól Z-ig igen igen kevés szót lelünk, a melyről kereken kimondhatnék, hogy e r e -d e t i , igen igen sokat ellenben, a melyet s z á r-m a z o t t n a k néznénk, a r-mely pedig egy r- má-sikhoz hasonlítva, e r e d e t i .
Enélfogva a rostába vetett két sor helyett, mintegy igy kell vala bevezetni a szószármaz-tatás fejezetét:
„A magyar nyelvben teméntelen oly szó van párjával, a melyeknek egyike a másikból van alkotva. Az alkotás, a mit itt s z ó s z á r m a z -t a -t á s n a k neveznek, lígy -tör-tén-t, hogy egy magában értelmes szóhoz egy vagy több, ma-gába értelmetlen tagot csatoltak."
Ezt persze oly gyakorlatnak kellene mege-lőzni a milyennel sz. valamennyi fejezetét, ez
egynek a kivételével, kezdi. T. i. egy leirás vagy elbeszélés alakú czikknek, melyben az imént irt nemű szópárak elszórva fordulnának elé. Elég lenne 3—5 pár oly szó, és ha fáradságos ke-reséssel is, de csak lehetne kész oly czikket lelni a könyvekben, melyben a kellő feltételek meglegyenek. Es keresni kell biz azt, mert a nyelvtanításban példát akár tankönyvíró, akar tanitó c s i n á l j o n , azt a józan módszer nem csak nem ajánlja, hanem kereken tiltja is.
No s hát a czikk létezését feltéve, mintegy következőkatechizálással, sz. szerint: „gyakorlat-tal használnék a szószármaztatás ismertetésére:
T. „Keress ki oly két szót, melyek egyformán kez-dődjenek s az egyik egészen benne legyen a másik-ban" ? Gy. meglel és megmond egy ily pár szót. T.
„Keress ki több p á r t is." Gy. megleli s igy foly a ke-restetés mig az egész czikk ki van rneritve e tekin-tetben.
No már a gyermek feleletei közt lehetnek hi-bások is, még pedig négyféleképp. Elsőben ilyen, mint „ház" „házban." Ezt már az a ta-nitó, a ki még nem tanította a ragozást, se nem hibáztathatja, sem nem igazithatja ki; a miénk ellenben, a ki az okszerű rendet tartotta, csak azt kérdi, hogy .más szó-e „házban" mint „ház"
vagy csak azon szó ragozva?" Erre aztán meg-érti a gy. hogy különböző két szót kell keres-nie. Az ily leleményt hát egyszerűen félrevetik:
2-szor jöhet elé ily példa, mint: „házról" „házi."
Itt figyeltetvén a tanitó a gyermeket, hogy nem teljesítette szorosan a feladatot, mivel „az egyik szónak e g é s z e n benne kellene lenni a másik-ban, ez pedig ,házról' nincs egészen benne a ,házi' szóban," megvigasztalja másfelől azzal, hogy, mint elébb is említők „ház" és „házról"
csak azonos szavak és minden hiba elenyészik, ha a ragot (ról) eldobja. Állhat elé 3-szor a gyermek ilyes szópárral, mint: „a" „atya" ; vagy
„de" „derék"; vagy: „ha" „határ." Ez se baj.
Csupán figyelmezteti T. a gyereket, hogy „a" az
„atyá"-ban, a „de" a derék-ben, a „ha" a „ha-t á r i b a n nem szavak, hanem addig, míg az egész szót kimondjuk, csak értelmetlen hangok;
holott ebben: „barátság", mihelyt ennyit mon-dunk vagy látunk belőle „barát", legott értjük.
Megjegyzem itt, egyszersmind az előbbiekre és későbbiekre vonatkozva, hogy a kivánt figyelte-tések, mint minden tanitás -— a tények közlé-sén kivül — kátekizáló modorban történjenek.
Megeshetik végre 4-szer, hogy ily példát is hoz a gyerek: „ház" „házfedél." Ez helyes felelet levén a kitűzött kérdésre, illetőleg feladatra, nemcsak nem hiba, hanem óhajtott eset, mely alkalmat ád a tanítónak, a s z á r m a z t a t o t t és a s z e r k e s z t e t t (latinosan és uémetesen:
„összetett") szók közti különbség kifejtésére és igy megtanítására.*) Most már folytatom a gyakorlatot" :
T. (Felvevén a lelt példák valamelyikét, azt mondja:)
„Ezt a szót: h á z i, abból csinálták : h á z !**) Miből
*) Feltesszük, hogy a szópárok válogatása végett adott czikkben, ily eset csak a végefelé fordul elé.
**) Ezt is ugyan ki lehetne katéchizálni, de az idő drága, s nem kell lényegtelen dolgokra pazarolni.
115
csináíták e z t : „ b a r á t s á g " ? Gy. — T. (A többi példák is rendre veszi.) — T. Ebből: „ház", mit csináltak ?
— Hogj' csinálták ? — Mit lehetne még csinálni be-lőle ?" — (Hasonlóképp rendbe vesi a többi példát is), mi megesvén, azután : T. Azt a szót, a melyikből mást csináltak vagy csinálunk, e r e d e t i n e k , — azt a mit hozzá toldunk, hogy csinált szó legyen belőle : toldónik nevezzük. Mond el sorban mindenik pár példában, melyik az e r e d e t i és mi a belőle csinált szóban a k é p z ő ? Gy. — T. „Mond el valamennyi k é p z ő t megismertünk a példáinkban !" (T. felírja a fekete táblára s irja le magának minden gyermek). — T. „Melyek azok a képzők a melyek nem szavak, azaz nincs magukra értelmök ? ' Gy. — T. „Melyek azok, a~melyek szavak és magukra is érthetők ?" Gy. - T.
„Az oly csinált szavak, a melyeknek toldói értelmetle-nek ; s z á r m a z o t t a k ; a melyekéi értelmesek:
s z e r k e s z t e t t e k . Mond e l , melyek a példáink közzül a s z á r m a z o t t a k : melyeka s z e r k e s z -t e -t -t e k ? " Gy. — T. (igy különböz-te-tve is felírja a t á b l á r a ) — T. „A származott szó toldóját k é p z ő -nek, a szerkesztettét t á r s s z ó n a k nevezzük! Keresd ki az olvasmányból a s z á r m a z o t t és a s z e r -k e s z t e t t szava-kat s mond meg mindeni-kne-k az e r e d e t i j é t ! "
Es igy aztán meg van adva a s z ó a l k o t á s fogalma a tanítványnak. Lássuk már szerzőnk eljárását „javított kiadás"-ában.
„III. A szószár maztatíis.
1. A tő- és a származott szó."
Már maga ez a czimzet derekasan hibás. Ép-pen olyan, mintha a „hetüket" tárgyaló fejeze-tet igy czimeznők: „a mássalhangzók!" Igenis:
a III. fejezet a s z ó a l k o t á s t (etymologia) *) tárgyalja, melynek r é s z e i a szószármaztatás és a szószerkesztés. E két részt a nyelvtan első kora óta gondosan megkülönböztették és külön két rovatot (species és figura) nyitottak szá-mára. Ezeket egy fejezetbe foglalhatni, de egyi-ket a másik alá dugni, nem csak methodikai, hanem átalában logikai baklövés.
Aztán jőnek a
„ P é l d á k . 1. Ad, kér, kár, tan, ember, su-gár. 2. a) Ad-ó, ad-ós, ad-ó s-ság, ad-at, ad-a-koz-ás; kér-ő, kér-lel, sat. b) Adó-tartozás, adó-fizetés, adó-behajtás, adat-halmaz, adomány-levél sat."
Hibáztattam már feljebb, hogy folytonos czikk helyett egyes példákkal vezeti be tárgyalását a sz. Itt még hibáztatnom kell, hogy a példák alakjánál fogva a tanuló önmunkássága mini-mumra van szoritva. Aztán fogalomzavaró az is, hogy az a) alatt származékokul szereplő sza-vak (adat, adomány sat.) a b) alatt tőszókul je-lennek meg. Ez, mellesleg, mutatja a szavak e r e d e t i e k r e és s z á r m a z o t t a k r a kii-lönböztetése hiúságát. De most jön már a java: a
„ G y a k o r l a t . Ismervén a mondat- és beszédré-szeket, vizsgáljuk azok eredetét."
Ismét sallang! Mi több, a lehető legroszabbul fejezve ki. „Azok eredetét," , e r e d e t ö kl he-lyett magyartalan szólam, mit sz. bibliája, a
*) Régibb latin grammaticáinkban az etymologia szélesebb értelemben van véve és a szóragozást is ma-gában foglalja.
„Nyelvőr" is elismer. De akár igy, akár úgy mondva, az „azok" vagy „ők" a „mondat- és beszédrészek"-re vonatkozik, tehát a mondat azt teszi: „Vizsgáljuk a mondat- és beszédrészek eredetét." Ezt ; edig kétségkívül nem akarja értetni sz , hanem csak azt, hogy miután mon-dat- és beszédrész minőségükben ismerjük a szavakat, most már e r e d e t ö k e t vizsgáljuk.
Továbbá:
„Hasonlítsuk össze az ad, adó és a d ó t a r t o z á s szavakat: egy jelentésük v a n - e ? "
íme, hogy a gy. figyelmét igen nagyon ne vegye igénybe, ő maga tálalja eleibe, micsoda szókat hasonlítson. Másfelől meg tul megy a kellő határon, mert hasonlitni rendszerint csak két dolgot szoktak. Még is ha a lenne a kér-dés, hogy „mi közös a három szóban?" De nem, hanem a szószármaztatásra nézve egészen felesleges dolgot, a „jelentésűket" kérdi; még pedig, hogy jobb legyen, sugallólag.
„Mit tesz a ki ad? mi az adó? mi az adótartozás?"
Az elsőre a M. Ny. Szótára 5 feleletet ad:
„1) Valamit másnak odanyújt. 2) Ajándékképen nyújt. 3) Cserél. 4) Kinál. 5) Fenyeget." Vala-mennyiét kivánja sz., hogy felelje a gyerek ? Hátha még egyiket sem birja, a mi valószí-nűbb ? Aztán ha mind a három kérdésre meg tudna is felelni, haladott volna-e csak egy pa-rányit is a szószármazás ismeretében ? De hogy is lehet értelmezéseket, melyek szótárirónak is dolgot adnak, követelni a tanulótól ?
„Mily beszédrész az egyik, mi a másik és har-madik ? "
Megint a dologra nem tartozó kérdés. — o O szerintem. „Hát sz. miért tartja annak? Meg-mondom. 0 azt a mit most tanit, már előre és látatlanban meg akarja különböztettetni attól, a mit majd a következő fejezetben fog tanitni.
Azt akarja már most észrevétetni, hogy a d és a d ó , ad és a d ó t a r t o z á s különböző beszéd-részek levén, „a k é p z ő a szótő jelentését meg-változtatja, a r a g pedig nem." Tehát mielőtt megmondaná mi a k é p z ő , közte s egy más még nem is emiitett fogalommal hasonlittatja össze; illetőleg különböztetteti meg tőle! Ám de maga ez a kiilönböztetés sem áll, hanem me-rőben hamis. A szók jelentése a bennök rejlő fogalomtól függ. E pedig a származott szóban és eredetiében azonegy. Ezekben: „zöld és zöld-ség," — „lát és látás," „ok, okos, oktalan,"
illetőleg azon egy fogalom rejlik. Az sem kü-lönbözteti meg a két szó jelentését, hogy az egyik más beszédrész, mint a másik. „Fát vá-gok" és „favágás" ugyanazon cselekvényt jelö-lik, tehát egyenlő jelentésűek. Igy ezek is: „ad"
és „adó" (a ki ad). „Ad" és „adó" (a mit az állampolgár köteles fizetni) igenis különböző je-lentésűek, de nem azért hogy egyik a másiknak a származéka; mert hiszen „adó" az egyik és
„adó" a másik értelemben szintúgy különböző jelentésűek; pedig mind a kettő származott szó;
valamint „nap" és „nap," mely mind a kettő eredeti, s egyiköknek éppen az a jelentése a mi a származékának: „nappal."
-«Cx 116
O«»-„De mégis miben egyeznek m e g ? "
Valahára eljutánk az első kérdéshez, mely a megtanítandó tárgyhoz szól és elég ügyetlenül szól. A kérdő azt akarja ugyanis, hogy a gyer-mek találja ki a mit ő gondol feleletül. Maga is sejti, hogy úgy van s utána teszi zárjelben a feleletet:
„(Hogy egy szóból származnak, egy a tövük.)"
No már, hogy találhatta volna ki a szegény tanuló, midőn sem meg nem mondta neki a ta-nitó, sem nincs az előbbiekben semmi vonatko-zás ezekre a merőben új fogalmakra: „szárma-zás" és „tő" ? Aztán feleletnek is erősen gyarló.
Mert az elébb három szóról (ad, adó, adótartozás) kérdezősködött, s a felelet csupán csak a k é t utóbbira illik. Ha sületlen kérdéseivel ki nem téríti sz. a gyereket a kerékvágásból, arra a kérdésre: „miben egyezik a három szó?" józan eszével azt feleli, hogy „mind a háromban meg van az ad." Es ez hasonlíthatatlanul jobb fele-let a szerzőénél; ő pedig mintha nem is adta volna, azt kérdi tovább egész naivsággal:
„Az első is úgy származott?"
Tegyük fel, hogy egy tanitó azt kérdezvén tanítványától: „miben egyeznek meg a j u h , a k e c s k e és a t e h é n ? " azt a feleletet adatná r e á : „abban hogy szarvok van," s mindjárt utána ezt a kérdést tenné: „a juhnak is van szarva," elég nevetséges volna. De az utóbbi kérdés még annál is bolondabb, mert az elébbi a vala, hogy miben egyezik a három szó?" és ezután minő következetességgel kérdezheti azt, hogy: „Az első is úgy származott?" Hiszen a s z á r m a z á s r ó l se ott se az egész előbbi ká-tékhizálásban egy betű se fordult elé! De ő, mintha minden a legjobb rendben volna, így folytatja:
„Van-e tehát abban képző rész ?" (figyelmeztetem az olvasót a „tehát-"ra, és arra, hogy a „képző"-ről megint nem volt szó az elébbiekben, tehát ezt is a tanulónak kell kigondolnia.) — „Van-e a másodikban ? Melyik benne a képző ? Van-e annak önálló jelentése ? (Mit tesz az : önálló jelentés ?") Van-é a b) alatti sza-vak képzőinek önálló jelentésük s azért:" (így) „miben különböznek ezek az előbbiektől ? stb."
Ezek ellen, ha az elébbíek által el lennének készítve nem sok kifogásom volna. Legfőbb az, hogy sz. a szerkesztett szavak második t a g j á t is „képzőnek" nevezi, mit a nyelvészet egész irodalmában eddig elé egy lélek se tett!
Ilyen a „Magyar nyelvtan" szerzője katékhi-zálása! Képzelhetni, milyen az elmélet, mely azt a katékhizálást sugallta s a melynek bevezeté-sét („A magyar nyelvben eredetére nézve stb.") már szellőztettük. De nem kevésbé jeles a foly-tatása is.
„1. Eredeti szó a k é p z ő t e l e n , vagy i s : a mely szótő és képző rész"(ek)„re föl nem
„1. Eredeti szó a k é p z ő t e l e n , vagy i s : a mely szótő és képző rész"(ek)„re föl nem