II nyer Miksa,
III. Az apperceptio törvénye
A) T ü n e m é n y e k .
Archimedes korában már ismeretes volt, hogy a testek tömegüknek megfelelő sulylyal bírnak, s hogy minden test könnyebben emelhető, mig vízben van. Ezen képzetekkel birt Archimedes is, ki azzal volt megbizva, hogy a királyi ko-rona aranya- és ezüstjének sulvát meghatározza, a nélkül hogy a koronát megsértené. Ezen ko-moly gondolat kisérte őt a fürdőbe is; ott is-mételve azt vette észre, hogy ő a vízben köny-nyebb. Ezen észrevevés reproducálta a rokon képzeteket, továbbá a korona képzetét, egyesült azokkal s át is alakította azokat 0 gyorsan fel-fogta ezen uj képzetet, és ezen elsajátításnak eredménye volt a testek fajsulyát illető tör-vénynek feltalálása. Ezen fontos lelki tüneményt már Leibnitz „ a p p e r c e p t i o " névvel nevezi;
ujabb időben különösen Herbart, Lazarus, Stein-tlial és Wundt foglalkoztak e tüneménynyel.
Egy kis gyermek huszárt látott az udvaron lovagolni, mire örömében sikoltott és nevetett.
Azonban midőn a huszár lováról leszállott, a gyermek sirni kezdett, s azt kiáltá: A huszár megint eltört. A gyermek ugyan is kevéssel ezelőtt fahuszárt kapott ajándékul, melyet vi-gyázatlanságból eltört. Világos képzetek hiányá-ban az apperceptiónak itt hamis következtetés volt eredménye.
Egy gyermek csupa négyszögletű asztalt lá-tott s egyszerre kerekded asztalt vesz észre.
Ezen észrevevés rokon képzeteket idéz vissza mint p. az asztal tábláróli képzetet, továbbá az asztal körüli székek képzetét, az asztalfiók kép-zetét, és gyors apperceptio következtében igy itél: az kerekded asztal.
A kezdő olvasó a hangjegyek látásánál a megfelelő hangképeket reproducálja s e szerint is olvas t. i. egy hangot a másik után. Minél inkább gyakorolja magát és minél gyakoroltabb a gondolkodás- és beszédben, annál gyorsabban olvas, azaz: apercipiál, ugy hogy egyes betűk megpillantásakor már az egész szót kiejti.
Valaki haját és szakálát levágja, akad ember ki őt ezen változás következtében nem ismeri meg, mig egy másik, ki gyorsabban appercipiál, ezen változást rögtön észreveszi s barátját egy-szerre felismeri.
Ha egy lelkész földmivesek előtt szónokol, és szónoklatában p. o. a magot, fát és esőt hason-latként hozza fel, hallgatói gyorsabban felfog-ják szavait és tetszéssel, örömmel hallgatfelfog-ják őt végig.
4*
64 Ha egy új dalművet hallunk, melyben már ismert és fiatalságunkban hallott melódiák for-dulnak elő, az egész mű bizonnyára tetszésünk-ben fog részesülni.
Az új divat első fellépésénél gyakran vissza-tetszéssel találkozik.
A régibb iskolához tartozó tanítónak azt mondjuk, hogy a velünk született lelki tehetsé-gek, mint emlékezet, képzelet, értelem, itélőte-hetség a mythos körébe sorolandók. Ezen új képzet az ő régi kedvelt képzeteivel nem akar egyesülni. Benne a kedvetlenség érzelme támad.
Ez a lassú apperceptio következménye.
Idősb egyének a jelent gyakran ócsárolni szokták, a régi időt pedig folyton dicsérik, min-den új iránt ellenszenvvel viseltetnek; ezek az ultra conservativekhez tartoznak.
Már Galilei előtt láttak az emberek függő lám-pákat lengni, de senki sem jött rá arra, hogy ezen észrevevéseket régi képzeteivel ugy egyesitse és appercipiálja, hogy ennek következtében mint Galilei az inga törvényeit felfedezze.
Newton 1666-ban egy almát látott a fáról leesni. Ezen észrevevés nála a nehezség és a Keppler-féle törvényekről képzeteivel egyesült, és agyában felmerült azon kérdés: Vájjon azon erő, mely az almát és minden testet a föld köz-pontja felé vonz, nem ugyanazonos-e azon erővel, holdat föld körüli és a földet nap körüli pályájában fentartja? Ezzel a gravitatio tör-vényének felfedezője lőn.
A 2. olvasókönyvben előforduló „a szép cser-fa" czimü olvasmány három mester emberről, a kádárról, timárról és hentesről szól, kik a cserfa tára különböző módon nyilatkoztak. Mindegyik-nél más volt az apperceptio.
A sakkjátéknal a jó játszó az első pillautás-nál már tudja minden egyes húzás következ-ményét, mert gyorsan appercipiál, stb.
B) T ö r v é n y e k .
Kisértsük meg ezen tüneményekből törvénye-ket állítani fel.
1. Valamint a természetben az egyes elemek bizonyos vegyi vonzással birnak egymás iránt, és egyesületük után ú j testet képeznek; ugy a képzetek is bizonyos rokonságban vannak egy-mással és kölcsönösen átváltoznak. Az idősebb képzetek világosságban gyarapodnak, és az újak is másképp alakulnak.
Ezen lelki működés „ a p p e r c e p t i o - " e 1-s a j á t i t á 1-s - á t h a 1-s o n i t á 1-s n a k neveztetik*).
2. Minél közelebbi rokonságban vannak az új érzetek és észrevevések az idősebb képzetekkel, annál könnyebb az új képzetek felfogása és el-sajátítása.
3. Minél gazdagabb egy képzetcsoport, annál gyakrabban fog alkalmat adni apperceptiókra.
4. Az áthasonitás függ az új benyomás ere-jétől és a figyelem nagyságától.
*) Lásd a Lindner-Klamarik féle psychologiát.
5. Az állatok is érzetek- érzelmek- és nézle-tekkel birnak, de ezek csekély száma és homá-lyossága következtében igen nehezen megy ne-kik az apperceptio. Az általuk kiejtett hangok tehát csak az érzelmek és nézletek kifejezései, jelei.
6. Az apperceptio különböző módon nyilatko-zik és pedig:
1) mint a z o n o s í t á s i apperceptio p. o. a megismerésnél;
2) mint s u b s u m á l ó ( a l á r e n d e l ő ) p. o.
a tárgyak felosztásánál;
3) mint ö s s z h a n g z á s i apperceptio a tet-szés és visszatettet-szésnél; és
4) mint a l k o t ó , t e r em t ő apperceptio p. o.
a feltalálás, a következtetés és sejtésnél (Steín-thal).
7. Előhaladott korú egyéneknél az appercep-tio képessége csökken.
C) A l k a l m a z á s .
A paedagogia az apperceptio törvényeinek alapján követeli, hogy minden oktatásnál az új tananyagot a régivel összeköttetésbe kell hozni.
Herbart az oktatás első fokán főleg az ele-mezést és azután az összetevést ajánlja.
Az ifjúság tapasztalatait és a már előbb el-sajátított ismereteket visszaidézni, rendezni és az új ismeretek elsajátításához kell előkésziteni.
A fejlesztő vagy kitaláltató kérdések intézé-sénél a tanítónak a tanulók tapasztalatait, régi képzeteinek hatalmát, s apperceptioképességét kell szem előtt tartania; mert különben nem fogja a kivánt feleletet kapni. Egy tanitó a jogtalanság fogalmának fejlesztő magyarázására
a következő példát választotta:
Mondd csak Pista, ha tanulótársad egy zsem-lét vásárol magának és te tőle elveszed, mit csinálsz akkor ? Mire Pista, kinek fogalma az igazságról még igen homályos és gyenge volt, azt válaszolta: Megeszem.
A felosztások és a rendszerek története azt tanítja, hogy minél nagyobb haladást mutatott az egyes tárgyak p. o. a természeti testek isme-rete, s minél magasabb a felosztó tudós művelt-sége, annál helyesebb és jobb volt a felosztás mert könnyebben történt az apperceptio. V e r-n e r az ásvár-nytar-n tar-nárár-nak korábar-n a ve-gyük még bölcsőjében feküdt, s azért még nem volt képes az ásványokat a vegyi jelek tekintet-bevételével rendezni, de B e r z e l i u s a ve-tan ve-tanárának korában a vegyve-tan már fejlődés-nek indult, miért is ő az ásványokat már vegy-gyük szerint osztályozhatta. Azért az oktatásnál a felosztások legyenek mindig az utolsók, mert a rendszer a tárgyak külső és belső jeleinek ismeretét feltételezi.
E törvény azonban nem csak az oktatásnál hanem a társadalomban is alkalmazható.
Ha először találkozunk idegennel, óvakodni fogunk azonnal ítéletet mondani felőle, mert ez ellenszenvünk vagy rokonszenvünk, alanyi gondolkodásunk eredménye lehet.
-«ex 65 o®—
Ha új könyvet olvasunk, s az iró nézetei első pillanatban nem tetszenek, akkor tanácsos lesz a könyvet ismételve el olvasni, a mennyiben az új képzeteket ily módon előbb elsajátítjuk s igy Ítéletünk is másképp fog hangzani.
Ha idegen látogat meg bennünket, czélszerü lesz vele oly tárgyak fölött beszélni, melyeket ő is jól ismer; mert a könnyű apperceptio kö-vetkeztében ő is beszédes lesz, s elégedetten fog távozni, stb.
Nézetem szerint elvitázhatlan tény korunk azon törekvése: minden tudománynál a termé-szettudományi, vagy is az inductiv mód-szert alkalmazni és minden tüneményben, tehát
a lelki élet tüneményeiben is a törvényszerűsé-get, a természeti okot feltalálni. De azért nem szabad attól tartanunk, hogy a természeti tör-vények ismerete a józan hitet aláássa, és hogy a természettudomány tehát a tapasztalati lélektan is a vallásnak ellensége. Éppen ellenkezőleg áll a dolog, a mennyiben a valódi természettudomány nem térit el Istentől, hanem inkább hozzá visz-sza vezet bennünket.
Midőn Sokratestól azt kérdezték, hogy miért esik a feldobott kő ismét a földre, azt vála-szolta, hogy ez oly titka az isteneknek, melyet az emberek előtt irigységből titkoltak el, hogy ezek őket tudományra nézve felül ne múlják.
Most bizony tudjuk már, hogy miért esik le a földobott kő, azt is tudjuk, mily magasra száll fel, mikor kezd leesni, miképp és mily gyorsasággal és azt is mikor nem esik le. Azon-ban uémileg mégis igaza volt Socratesnek, mert az esés végoka előttünk még ma is titok. Az esés felvett oka t. i. a föld vonzóereje csak fel-tevés. Ha a földnek vonzóereje bizonyos is, azt a világ egy tudósa sem tudná megmondani, mi-ért bir a föld ilv tulajdonsággal, mi ennek az oka, és helyesen mondja Henle hires anatom a következőt: „Minden természeti tünemény szem-lélésénél oly határra akadunk, melynél az ismere-tes okok lánczolata véget ér ugyan, de nem az okok oka." Dubois Reymond Emil hires élet-tani búvár „a természet megismerésének hatá-rai" czimü felolvasásában következőleg nyilat-kozott: „Az anyag részecskék semmiféle kigon-dolható elrendezése, mozgása által sem lehet a tudalom birodalmába hidat épiteni. Azon meg-oldhatlan ellentét, melyben a' mechanicai világ-nézlet a szabad akarattal és ez által közvetve az ethicával áll, minden esetre nagy fontosságú.
Minden korbeli physiologus éles eszét kimerí-tette ez a kérdés és a jelen természetbúvárok folytatják az e fölötti okoskodást. Az é r z é k i é r -z e t e k p r o b l é m á j a t e h á t a-z, a m e d d i g az e l e m z ő m e c h a n i c a v e z e t . E z z e l i n e g j e l ö l t ü k t e r m é s z e t i s m e r e t ü n k m á s i k h a t á r á t . "
E tudós tehát, ki az idegtan terén oly sok és jelentékeny felfedezést tett, bevallja misze-rint a tudatos érzetek keletkezése a természet-tudomány által megmagyarázható nem volt, és nem is lesz. Ha végül tekintetbe veszszük, hogy
a legtöbb hires természetbúvár egyszersmind vallásos volt, hogy pl. Newton soha e szót „is-ten" ki nem ejtette a nélkül, hogy iránta való tiszteletből kalapját meg nem emelte volna, s hogy a hires Faraday a kérdésre, hogy mily viszonyban van ő a vallással akkép felelt „ha a laboratóriumba megyek, bezárom az oratoriumot, és ha az oratoriumba megyek, bezárom a labo-ratoriumot" azon következtetésre kell jutnunk, hogy a gondolkodó embernek nem csak a tudás, hanem a hit is szükséges. Azért iparkodjunk csak fáradhatlanul a gyermeki lélek természe-tét megismerni s fogadjuk el Lessing német költő szavait: én istenem, add nekem csak az igazság utáni vágyat és törekvést, mert az igaz-ság maga csak a tied!
L E D E R E K A .
A természettan elemei a játéktéren.
III.
(A mozgás. Az absolut- relativ- egyenletes- gyorsí-tott- késleltetett mozgás. A fölemelkedés és leszállás ideje egyenlő. Az anyag tehetetlensége. A hatás és visszahatás egyenlő és egymással ellentétes. A moz-gás nagysága. A mozmoz-gás három nevezetes törvénye.)
Másnap kora reggel már Csertéziéknél volt az öreg ur. A reggelit akkor végezte be a bol-dog család.
— Nagyon jókor jő kedves bácsikám, — ki-áltá Ali elébe futva, —- a reggelin túl vagyunk, lám az abroszt is szedik mái-. — De nem állhatá meg a kis diák, hogy egy oldalpillan-tást ne vessen az ablak előtt elterülő kör-pá-zsitra, és porondos útra, mely a jenkei játéktér gyémánt kiadású mása vala.
— Igazad van Alikám — szólalt meg a kon-ziliárius „Biffugere nives," — mint a költő mondaná a most eltakarított abrosz, az edények, a tej, a vaj, a foszló kalács stb. fehérségére.
— „Et redeunt jam gramina campis — egé-szité ki Csertézi, a zöld szőnyegre mutatva, me-lyet épp akkor teritettek az ebédlőbeli nagy kerek asztalra.
— Azonban Ali szeme minduntalan az udvar élő szőnyegére és a sétautakra kacsingatott, a mi azt jelenté, hogy jó lenne reggeli után is egy kis tanulságos örömben részesülni.
— J ó szivvel ráállok — mondá Csertézi, s most hadd tanuljunk valamit, az Erzsi tarka labdája segedelmével, melyet még mult kará-csonykor kapott volt angyalfiában.
— No édes Tóni öcsém s kedves gyerme-keim, mondá szeretetre méltóan az öreg ur, (ki-nek megvolt az a kedves szokása, hogy hol te-gezte hol önözte Csertézit, mint boldogult Szé-kácsunk tett egykori tanítványaival, a szerint, amint kedve hőmérője kisebb vagy nagyobb fo-kot mutatott) ha azzal a labdával a mekhanika elemeit megtanulhatjátok, rátok nézve oly ne-vezetes lesz, mint Newtonra nézve a természet
- O 66 <2o-labdája vagy az a valóságos alma, mely őt a
gondolatok hetedik egébe emelte; hiresebb, mint a költők megénekelte Páris almája, melyet Ve-nusnak ajándékozott, becsesebb mint az Atalante arany almái, melyeknek segélyével egy verseny-futás alkalmával legyőzetett, sőt hiresebb lesz még annál az almánál is, melyet Teli Vilmos fija fejéről íjával lelőtt; fontosabb mint az ágyuk és egyéb hadiszerek öntött almája, alias golyója, melyek sok ember torkára ráforrnak, s még is mig a világ sora béke tekintetében csak úgy jár, mint az őrült óra: ez a labda épüle-tes tanulságot nyújt a természet néhány törvé-nyéről, melyeknek minden művelt ember csont-jává és vérévé kell vállniok.
Jóformán be sem végezte hasonlatait az öreg ur, mire a gyermekek szárnyas léptekkel az
ud-varon termettek; s atyjokra vártak, hogy a labdával való mutatváuyait megkezdje. Mihelyt Csertézi az öreg úrral a hely szinére ért, a lab-dát végig guritá a gyermekek előtt.
— Jól vigyázz Ali — szóla Csertézi, fiára tekintve: a guruló labdának egyszerre kétféle mozgása van. Egyszer a tengelye körül forog;
(a tudós geográfusok úgy tanítják ugyan, hogy saját maga körül forog a föld: de szeretném azt a testet látni, mely önmaga körül forogni bír?) másfelől pedig egyenes vonalt ír le, vagy hogy a tudomány nyelvén szóljak, egyenes vo-nalú mozgása van.
Most Erzsi szólalt fel, hogy ő nem tudja, mi az a tengely, s atyja felvilágositá, hogy az oly egyenes, képzelt vonal, melyet mozdulatlannak gondolunk, mig a test körülötte forogni bír.
— De atyus — azt mond meg nekem, hogy mi a mozgás ? kérdé Ali.
— Fiacskám — jegyzé meg mosolygva az öreg™ur, ha azt meg tudja mondani atyád, akkor bizonyosan derekabb ember az ó-kor egyik nagy bölcsénél, kitől szintén ezt kérdezte valaki. A filozóf erre szobájában fel és alá járkált, s a kérdezősködőnek azt feleié: „A mozgást sze-meddel láthatod; de hogy mi voltaképen, azt én neked megmondani nem bírom.u
— Az urambátyám régi ismerőseinek — vevé fel a szót Csertézi •— néha csudálatos fogal-maik voltak a mozgásról. Ha emlékezetem nem csal, Diodor tagadta a mozgás lételét, sőt azt is föl jegyezték róla, hogy minden tagadása ellenére, saját érzékeivel czáfoltatták meg néze-tét : ámbár ő arra sem adta be a derekát.
Ugyan is, lapoczka-csontja kiment helyéből, s mig a seborvos helyreállításával foglalkozott, az alatt bölcselőnk füzér számra hozta fel a mindenféle furcsánál furcsább ellenérveket egész a dúlásig, annak megértése végett, hogy az a csont a maga helyét teljességgel el nem hagy-hatta. Azonban ez érvek sehogy sem bírtak az igazságra ráfajzani, elanynyira, bogy az igazsá-got kereső természettudósok ma mellőzik is a régieknek eme se hal se Ims-féle argumentu-mait s meglehetősen egy nyomon járnak a mozgás meghatározásában. A mozgás szerintök
oly testnek a működése, mely egy más testre nézve a maga helyét megváltoztatja. E meghatározásból átláthatjátok, hogy mozgás még akkor is tör-ténhetik, midőn a test nyugvó állapotban van.
— No édes atyusoin, ez a mondásod túltesz minden paradoxonon, melyet eddig elé hallot-tam, — szólalt meg Aliban a tamáskodás szel-leme. Hisz a te mondásod szerint valamely test egyszerre mozgó és nyugvó állapotban lehet.
— Igenis, feleié nyugodtan Csertézi — az a test absolut vagy magyarán mondva viszonyta-lan nyugalomban, s ugyanakkor relativ azaz vi-szonyos mozgásban lehet.
— De már azt magam is szeretném látni, hogyan változtathatja helyét a test ha nem mozog? — veté ellen Róza.
— Igen könynyen! — feleié atyja. Valamely test, a körében eső egynémely testre nézve lehet a nyugvás, másokra nézve pedig a mozgás álla-potában. Igy például az az ember, a ki egy tova szaladó hajón nem mozog, a hajóra és a rajta levő tárgyakra nézve nyugvásban; ellen-ben a partra nézve, vagy viszonyítva relativ mozgásban van. Ha már képzeljük, hogy ez az ember helyéről felkel és a hajón ide s tova jár-kál, úgy a hajóra, mint a partra nézve relativ mozgásban lesz, mert helyét a hajó különböző részeire nézve is változtatja.
Az az eset is előállhat, hogy mig a hajó to-vább evez, emberünk a hajó orráról a hátsó végére, épp oly gyorsasággal halad, mint a mi-nővel a hajó evez, azaz a hajó hosszán auynyi idő alatt megy végig, menynyi az ellenkező irányhan haladó hajónak ily hosszú tér befutá-sára szükséges: ebben az esetben ő a hajóra nézve mozog, a partra nézve pedig egy hely-ben van.
— Most értem a dolgot, —- szóla Aladár. — Hogy a fogalmakban netán keletkező zavart el kerülhessük, a kétféle mozgást más-más névre keresztelték: t. i. a test helyviszonyainak min-den környezetében eső testekkel szemben való változását absolut mozgásnak; ellenben ha hely-zetét környezetének csak egy részével szemben változtatja: relativ mozgásnak nevezik.
— Merős — merőben fölösleges szószaporítás az a kétféle elnevezés, — mondá határozott hangon Aladár — mert a mozgásnak ezt a két faját senki sem téveszti össze. Mire való hát az efféle megkülönböztetés ?
— Arra való — édes gyermekem — hogy érzékeink könynyen hivőségét ellensúlyozza.
Semmi sincs érzékeinknél csalókább természetű.
Érzékeinknek úgy tetszik, hogy a föld teljes-séggel nem mozog, továbbá úgy tetszik, mintha a nap és a csillagok forognának a föld körül, pedig jól tudjátok, hogy épp az el-lenkező történik. Valamelyik léghajós naplójá-ból olvastam, hogy soha sem vette észre lég-gömbjének fölfelé szállását, sőt neki mindig úgy látszott, hogy alatta a föld, az ő gömbje fölemelkedése arányában, mindig lejebb és lo-jebb sülyed.
-«ex 67 ö®—
— A konziliárius sietett e tényeket egy ne-vezetes adattal támogatni. Magam is hallottam
— mondá — ezelőtt három évvel a párisi ki-állításon egy sokat utazott ismerősömtől, hogy egy léghajós utazásáról térképet adott ki. Azon-ban a helyett, hogy e rajz az ő felemelkedése és leszállása közt eső egyenes utat nézleltette volna, valóságos t'SíV/a-vonalakból állott, melyek úgy ölelkeztek egymással, mint a lánczszemek.
A közönség elsőben ámult-bámult e vonalakon, majd komikus magyarázatokba ereszkedett, mig elvégre a szakértők fel világosi ták, hogy ez a látszólagos utazás a léggömb tengely-mozgásá-nak tulajdonítandó, mire az utazó egyátalán nem gondolt.
— Honnan van, — kérdé Aládár, hogy a le'ghajós ezt a mozgást teljességgel észre nem vette ?
— Onnan, — lőn a válasz — hogy mi a velünk közölt mozgást csak annyiban vesszük észre, a menynyiben akadályozva van, az az a menynyiben a test mozgásának f dytonosságát ez akadályok gátolják vagy nehezitik. Hiszen ha egy kis szél alkalmával, nyugodt tükrü ta-von eveztek és szemeteket behunyjátok a csol-naknak a szél által való egyenletes hajtását bizony nem fogjátok észre venni: pedig szeme-iteket kinyitva, azonnal átlátnátok, hogy a par-ton lévő tárgyak jó formán mozognak, tőletek szaladnak és ha belátástokat és tapasztalatoto-kat nem hívnátok segítségre, szentül hinnétek, hogy a part mozog, s ti vagytok a nyugvó ál-lapotban.
— Sokat mernék rá tenni, — folytatá Cser-tézi — hogy Róza most azon gondolkodik, hogy néha nem oly könynyii dolog a relatív mozgást az absolut mozgástól megkülönböztetni;
minthogy azonban, most már eléggé megértet-tétek, mit értünk mozgás alatt, annak járjunk utána, vájjon mi hivja létre a mozgást?
— En részemről egy testet különféleképpen tudok mozgásba hozni — mondá Aladár.
— Meghiszem, — viszonzá atyja — de mind ama sokféle mód egy kútfőből ered, azaz az erő alkalmazásából. Lásd az erő volt ami a labdát a kezemből kilökte, és ismét egy másik erő, a nehézkedés a föld felé húzta. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a test mindig a ráható erő irányában és ebez az erőhöz mért gyorsasággal mozog. Ha más erő nem működnék, a mi az első erő hatását ellensúlyozná, vagy megsemmi-sítené, az a test egyenlő gyorsasággal mozogna a térben, minden megállapodás nélkül, és a Longfellow lábas órája elketyeghetné róla:
.meg nem állva soha többé, és mozogva mind-örökké Mindmind-örökké — Sohatöbbc. — Mindö-rökké ! kiáltá Róza.
— Igen is kedves gyermekem örökké. Erről mindjárt lesz még szó; de még elsőben azt kell
— Igen is kedves gyermekem örökké. Erről mindjárt lesz még szó; de még elsőben azt kell