« » g o o .
Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium
az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára.
A szerkesztőség és a ? A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi nép- ; Minden küldeményt a kiadó-hivatal a vall.- oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy ; szerkesztőséghez ké-és közoktatásügyi m. J vagy k é t , legfölebb három tanitó működik egy példányban; azon rünk czimezni.
k.minisztériumnál az intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik, Előfizetési ár: egész országházban van Bu- két példányban; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó mű- | évre 3 frt, félévre
dapesten a várban. < ködik, három példányban. ; 1 frt 50 kr.
Nézetek a természettan és vegytan taní-tásáról a népiskolában.
A természettani és vegytani oktatás ezélja nem egyéb mint a természeti tünemények- és törvényeknek, melyekkel a mindennapi életben találkozunk -— ismertetése úgy, bogy azokat növendékeink alkalmazni s liasznositni is tudják.
Czélja továbbá az, hogy általa ne csak anyagi tekintetben hasznosítható ismereteket adjunk növendékeinknek, hanem rajok szellemileg is kép-zőleg hassunk; s ha a természettan és vegytan tanítása a legújabb időkben is még mindig ke-vés eredményt mutat fel, ennek egyik főoka mindenesetre a czélnak nem eléggé világos fel-fogásában rejlik.
Egyesek nagyon is praktikus, mások meg igen is ideális czélt tűznek ki a természet- és vegytan s egyáltalán a természettudományok valamennyi ágainak tanitása elé. Némelyek ugyanis a természettudományok tanitása által kész gazdát, iparost stb. akarnak képezni a nép-iskolában, mások ellenben a természettudomá-nyokat csak mint nevelési eszközt tekintik és pedig gyakran igen különös czélokra.
Bár tagadni nem lehet azt, hogy a termé-szettudományok okszerű kezelés mellett nem maradhatnak hatás nélkül az ember jellemére már csak azért sem, mert cselekvőségének helyes irányt adnak, mindazáltal roppant egyoldalúság volna a természettudományoknak csupán nevelő hatását méltányolni, tekinteten kivül hagyva az anyagi szempontokat. Csak e kettőnek egyesí-tése által lehet valódi sikert, eredményt elérni, anyagi és szellemi jóllétet teremteni. A termé-szettan és vegytan mint természeti tudományok tanításánál követendő módszer lényegében ugyanaz mint a természetrajznál. Tehát a ta-nításnak itt is szemléltetőnek és gyakorlatinak kell lenni; a kiindulási pontot itt is a testek-nek vagy terinJszettüneményektestek-nek bizonyos ter-mészetes egysége vagy valamely technológiai
csoport kell hogy képezze, s a tárgyalásnál itt is olyan fokozatokon át kell tudatosan vezetni a növendékeket a systematikus ismeretekre, a minő fokozatokat a tudomány fejlődése mutat.
Léteznek azonban a természettan- vegytan és a természetrajzi tudományok között egyes az illető tárgyak természetéből folyó külömbségek, melyekre ezen tárgyak módszeres kezelésénél is tekintet-tel kell lennünk. Mig ugyanis a természetrajz különösen a tárgyak külső leirására szorítkozik, főleg a végből, hogy azokat egymástól megkü-lönböztesse, addig a természettan a testek kül-tulajdonaival és változásaival, úgy szintén azon tüneményekkel foglalkozik, melyek a testek kül-állapotának megváltozásával vannak összekötve, a vegytan pedig a testek sajátságos beltulajdo-nait és azon tüneményeket tárgyalja, melyek a belalkatot változtatják meg.
Igy pl. a természetrajz azt mondja, hogy a bortermő szőlő — Vitis vinifera — tartozik a szabadszirmú kétszikű növények közé (Eleuthe-ropetalae) s itten a calyciflorae (kehely, párta és porodák tövükön egymáshoz nőttek) sereg, ernyösök (Umbelliferae) rendjének szőlőfélék (Ampelidae) családjába; továbbá, hogy az cserje, mely gyöktörzszsel, szives kerekded 5 karélyú váltogatva állo levelekkel, kellemes szagú zöld-szinű virágokkal és bogyónemű gyümölcscsel stb.
bir. A természettan pedig azt mondja, hogy a szőlő egyensúlyi állapotának biztosítására erős görbe gyökerekkel bir, melyekkel magát a talaj-hoz erősiti, továbbá hajlékony kacsokkal ellá-tott ágakkal, melyeknek segítségével szomszéd tárgyakra, póznákra, karókra kúszik; hogy ta-vaszszal midőn a nedvkeringés megindul a sző-lőtő megmetszett ágaiból sok nedv ömlik, mi-dőn azt mondjuk, hogy a szőlővessző könyezik, A természettan mondja továbbá azt is, hogy a szőlő tenyészéséhez agyagos homokos talaj és legalább 10—12°-nyi évi középhőmérsék kíván-tatik s ennélfogva Európában csak az északi szélesség 48°-ig tényészhetik; hogy a kellő
me-4
—•EX 82 leg és világosság behatása alatt a növény gyor-san növekedik s e közben alakját változtatja s bizonyos mozgásokat végez stb. stb. s végre hogy az érett szőlőbogyók különféle eszközök (gépek) segélyével kinyomatván adják a mustot.
A vegytan mondja azt, hogy a must vizből, czukorból, mézgából, fehérnyéből, növényi enyv-ből, növényi savakból — nevezetesen almasavból
— borkőből és némely sókból áll, ezeken kiviil különösen a bogyók héja festőanyagot és cser-savat is tartalmaz. A lég, meleg és bizonyos erjesztő anyagok behatása által a must erjedésbe megy, mi abban áll, hogv a ezukor szeszre és szén-savra bomlik, mely utóbbi elillan és okozza a borforrást, a légenvtartalmú állományok a sók egy részével súlyúknál fogva a fenékre szállnak és képezik a borseprőt, melyből a hordó oldalára a borkő rakodik le. Az erjedés bevégeztével a must borrá lesz, melyből lepárlás által borszeszt lehet előállitni; a bor, ha eczeterjedésnek indul eczetet ad stb. stb. Még számtalan példát le-hetne fölhozni, de mig egyrészt ezek elősorolása nem tartozik jelenlegi tárgyunkhoz, addig már ezen egy példából is, mely mondhatni a köz-vetlen környezetből és a gyakorlati életből van választva, eléggé kitűnnek azon nehézségek, melyekkel a természettan és vegytan tanítása, illetőleg tanulása alkalmával a természetrajzzal szemben a tanítónak úgy mint tanítványainak megküzdeni kell.
Ugyanis mig a természetrajzban különösen az állatok- növények és ásványok leírásával, azok összehasonlításával és csoportosításával foglal-kozunk s ez által csak a szemlélő és ítélő te-hetségeket veszszük igénybe, addig a természet-es vegytan tanítása és tanulásánál, hol a látható jelenségek láthatlan okaival és a jelenségek tör-vényszerűségével van dolgunk, a szemlélő és ítélő tehetségen kívül már magasabb szellemi tehetségek is szerepelnek. Itt ugyanis keresni kell a rokon tüneményeket, azokat egymással összefüggé sbe hozva már alkotni kell az észnek állandó és változhatlan törvényeket, kutatni kell a láthat-lan okokat, jártasságot kell szerezni abban, hogy a különben rendkívül változatos tüneményeket az őket megillető aránylag csekély számú kate-góriákba azonnal beilleszthessük. Mindezek oly miveletek, melyek az értelem és képzelő tehet-ség nagymérvű kifejlődését tételezik föl. Sőt magának a szemlélő és ítélő tehetség működé-sének elébe is nagy nehézségeket gördít azon körülmény, hogv a jelenségek nagyon compli-cáltak, mivel a természettörvények soha sem szünetelnek érvényesülni s az egyes testek, melyeken és melyekben a tünemények mint a külső és belső változások nyilvánulásai észlel-hetők, nem egyenkint és egymásután, hanem egyidejűleg és folytonosan alá vannak vetve a természet törvényeinek. Nagy nehézséget okoz továbbá még azon körülmény is, hogy igen gyakran a már megállapított törvényekkel szem-ben eltérésekkel, kivételekkel látszólagos ellen-mondásokkal találkozunk a tünemények kelet-kezésében és lefolyásában, minek oka
természe-tesen vagy észlelésünk vagy idevágj ismereteink hiányosságában rejlik. S végre a legnagyobb nehézség az, hogy kutatásainkban és elmélkedé-seinkben, az okok keresésében még mindig sok hypothesissel találkozunk. Már pedig a tünemé-nyek ismertetése az okok kiderítése nélkül nem egyéb, mint száraz adathalmaz, mintegy szó-tára, vagy lajstroma a tüneményeknek, melyben a legheterogenebb elemek lesznek bizonyos elv szerint következetesen csoportosítva.
A legelső és legfontosabb methodikai kérdés tehát, melyet a természet- és vegytan tanítására vonatkozólag magunkhoz intéznünk kell az, hogy miként lehet e nehézségeket leküzdeni, vagyis, hogy miként lehet a complicált termé-szettüneményeket könnyen szemlélhetőkké és fölfoghatókká tenni, hogyan lehet a tüneménye-ket egymással összefüggésbe hozni, ezáltal ténye-ket megállapitni s ezekből ismét törvényeténye-ket alkotni, s végre hogyan járjunk el ezek okai-nak kiderítésében ? Ha ezekkel tisztában vagyunk, mindjárt a természet- és vegytan tanításának czéljából folyó második kérdés az, hogy melyek azon systematikus ismeretek, melyekre népiskolai növendékeinket elvezetnünk kell, úgy hogy azo-kat hasznosíthassák is, vagyis mi a természet-tan és a vegytermészet-tan természet-tananyaga P Végre a harmadik kérdés az, hogy minő eljárást kell követnünk, hogy ez által nevelőleg is hassunk, vagyis minő tanmenetet kell követnünk?
Mindezek oly kérdések, melyeknek alapos mog-oldalása egyike a legnehezebb feladatoknak;
mindazáltal Crüger és mások segítségével meg-kísértjük ezt a következőkben.
Lássuk mindenekelőtt az első kérdést, és itten is először a szemléltetést és ennek eszközeit, mi-n ő k : a természetbemi-n való szemlélés, az észlelt tünemények elemzése, természettani s vegytani eszközök és az ezekkel teendő kísérletek, rajzok.
A complicált természettüneményeket könnyen szemlélhetőkké és fölfoghatókká tehetjük, ha előbb az aránylag legegyszerűbb természettüne-mények szemlélésében és fölfogásában, azoknak a gyermeki fölfogáshoz képest lehetőleg részletes és szabatos elbeszélésében leirásában szerzünk növendékeinknek jártasságot, s ha ez megvan, könnyű lesz a legcomplicáltabb tüneményeket is fölfoghatókká tenni azok elemzése által. De éppen ezen elemzésben van a legnagyobb nehézség.
Hogyan kell tehát a tüneményeket elemezni s hogyan lehet az elemzésben növendékeinket be-gyakorolni ? Erre nézve legczélszerűbb eljárás véleményem szerint az, ha növendékeinket min-denek előtt arra szoktatjuk, hogy mindig éberek legyenek s lehetőleg egyetlen tüneményt se en-gedjenek magok előtt lefolyni a nélkül, hogy azt magoknak megmagyarázni ne igyekeznének, s hogy mindent mi környezetökben történik, mint természettüneményt, mint okozatot tekint-senek, melynek előidéző oka van s ezt keressék.
Ennek aztán azon üdvös hatása lesz, hogy nö-vendékeink nemcsak a nagyon is föltűnő, a rend-kívüli és megrázó természettüneményeket minők
-•ex 8S K3&—
pl. a délibáb, szivárvány, villámlás, dörgés stb.
fogják természettüneményeknek tekinteni s nem csak ezekben fogják bámulni a természet nagysze-rűségét, hanem észre fogják venni az elrejtett s csak a vizsga szemnek föltűnő tüneményeket is, s ezekben nem kevésbbé fogják bámulni a ter-mészetben uralkodó rendet, törvényszerűséget, okszerűséget, s egyszersmind belátják a tünemé-nyek egymásból való folyását, folytonosságát;
mig lia ezt elmulasztjuk, csakhamar befészkeli magát növendékeink lelkébe a hideg közönyös-ség a mellettők végbemenő tünemények iránt is ; már pedig ez útját állja minden tovább való haladásnak, mert mint tudjuk sokkal többet árt valamely ügynek az iránta való közöny, mint a merev ellenállás. Ezen közöny legközelebbi kö-vetkezménye ama lelki vakság, melynélfogva a gyermek az őt legközelebbről érdeklő dolgok iránt is elveszti fogékonyságát, elveszti lelkének rugé-konyságát, s ha egyszer ezt bekövetkezni hagy-tuk, vajmi nehéz lesz a hibát jóvá tenni, s ha ezt helyre is hozzuk, nem fog az nyom nélkül maradni, legalább az elveszett időt és erőt el nem veszetté tenni bizonyára nem fog hatal-munkban állani.
Ha a növendékek a tünemények észlelésében és elbeszélésében vagy leírásában már kellő jár-tassággal birnak hozzáfoghatunk a tünemények elemzéséhez. Erre nézve mindenek előtt tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a tünemények, bárminő egyszerűek vagy összetettek is legyenek azok, tulaj-donképen nem tekinthetők úgy mint különálló s egymástól független dolgok, melyeknek mindenike különnemű saját előidéző okával bír,'úgy hogy ezek mintegy bizonyos szeszélytől függő és bárminő rendben szaggatott időközökben következhetnek egymásután, hanem mint olyan részei egy foly-tonos egésznek, melyek egymással szerves össze-függésben, egyik a másikat megszakítás nélkül eredményezve ismétlődnek, s hogy a gyakran ellentétes természetüeknek látszó tünemények tu-lajdonképen nem egyebek, mint egymásnak kü-lönböző fokozatai; hogy vannak tünemények, melyek mindennap és mindenütt végbe mennek, mig mások csak bizonyos helyeken, mások is-mét kisebb — nagyobb időközökben periodikusan váltakozva, jelennek meg.
A tüneményeknek ezen egysége, folytonos-sága, összetartozása azonban nem zárja ki azt, hogy ezen folytonosságot a tanitás és tanulás érdekében meg ne szakithassuk, hogy egyes megállapodási pontokat ki ne jelölhessünk , hogy a tünemények nagy egységét kisebb egységekre ne oszthassuk s egy ilyen egységet úgy tárgyal-hassunk, mint egyes összetartozó és egymásból folyó rokon tünemények csoportját, összletét, mint egy magában álló összetett tüneményt.
Ezt lehetségessé teszi azon körülmény is, hogy a tünemények sorozatában egyesek jobban ki-válnak, nagyobb hatást gyakorolnak ránk mint mások; egyesek bizonyos időhöz helyhez, vagy tárgyhoz vanak kötve, mig mások mindig és mindenütt észlelhetők; némely tümények csak
egyes érzékeink által észlelhetők, mig mások a közérzetre hatnak. Ezen és más hasonló kö-rülmények lehetségessé teszik azt, hogy az így kiváló, mondhatni főbb tüneményeket oly köz-, vagy gócpontok -gyanánt tekintsük, melyek köré csoportosítva a többi mintegy alárendelt tüneményeket, magunk elé a tüneményeknek bizonyos csoportját mint összetett tüneményt állithassuk, melyet aztán a részletes tárgyalás vagyis elemzés alapjául fogadhatunk el. Ilyen tüneményegységek pl. (helyhez kötve) a kony-hában, az udvaron, a kertben, erdőn réten he-gyes lapályos helyeken stb. (időhöz kötve) ta-vaszszal, nyáron, őszszel és télen, reggel 'délben és este stb. észlelhető, továbbá egyes tárgyak-hoz pl. levegő, víz, gyertya, gyufa stb. vagy bi-zonyos cselekményekhez pl. kovácsmesterség, tí-márság, szappanyosság stb. kötött tünemények összegei. Ezeket csak példaképen hoztam föl, nem pedig azért, mintha kizárólag s különösen ezen tüneményegységeket kívánnám a tárgyalás alapjául kitűzni. Ez egészen külön kérdés, melynek részletes fejtegetésébe most nem bocsátkoz-hatunk.
Ily tüneményegységek felvételénél azonban nagy nehézséget képez azon körülmény, hogy ugyanazon tünemények több helyt és különböző időkben is jelentkezhetnek. Erre nézve iránya-dóul szolgálhat az, hogy az illető tüneményt ott és akkor veszszük föl a tiíneményegységbe a hol és a mikor az legkiválóbban jelentkezik, a hol s a mikor legjellemzőbb, igy pl. a forrás és párolgás tüneményét legczélszerűbben azon tü-neményegységbe oszthatjuk be, melyet a kony-I hában észlelhető tünemények képeznek; a vil-lámlás és dörgés tüneményét a nyáron észlel-hető-, a víz megfogyását és a hó képződését a télen észlelhető tünemények egységébe osztjuk;
jóllehet a forrás és párolgás tüneményét másutt is (nemcsak a konyhában) lehet észlelni, jóllehet néha deczemberben is lehet dörgést hallani és villámlást látni, tavaszszal is megfagyhat a víz s juliusban is eshetik hó, mindazáltal mindenki beláthatja, hogy az emiitett tünemények az eiu-litett helyekre és időkre nézve legjellemzőbbek, tehát leginkább az emiitett tüneményegységekbe oszthatók be.
Megjegyzendő, hogy ily tárgyalás mellett, ha ugyanazon tünemény több tünemény egységben fordul elő, az sehol sem marad érintetlenül, ha-nem mind e helyeken alárendelt tüha-nemény szin-tén megemlittetik, sőt ezen körülménynek rend-kiviili haszna van, a mennyiben az ismétlések-nél kiváló jó szolgálatot tesz.
Ily tárgyalásnak az eredménye az lesz, hogv növendékeink ugyanazon tüneményeket a leg-különbözőbb helyeken, időben, különböző viszo-nyok között, számtalan conibinatiókban fogják észlelni s ennélfogva azokat minél több oldalról megvilágítva annál jobban fogják ismerni , s végeredményben nem a természettant vagy vegy-tant, hanem a természetet magát fogják megis-merni, ez pedig a főczél.
5*
— 8 4
<3®-Tekintve azt, liogy ugyanazon tünemény kü-lönböző helyeken és időben jelentkezik, mi volna kényelmesebb eljárás a természettan tanítására vonatkozólag, mint az, hogy beüljünk a szobába és az ott vagy onnan észlelhető tüneményeket sor-ban letárgyaljuk s azután tudományos rendszerbe szedjük ilyen formán: mozgási, fénytani, hang-tani, hőhang-tani, delejességi és villamossági tünemé-nyek; sőt ha még egy jól berendezett szertár-ral is birunk és számos kísérletet is teszünk, akkor elértük az ismeretek netovábbját, tanít-ványaink mind megannyi természettudósok lesz-nek, kik csak amúgy czitálják mindazon törvénye-ket, melyek szerint e meg ama tünemény lefolyik, mint akár a régi latin iskolás mindazon „Quae mari-bust" vagy „Simpliciumot." Bizton állithatjuk, hogy a szobában és a szobából az ablakon át annyi tüneményt lehet, észlelni, hogy azok tár-gyalása által majdnem az egész természettani rendszert föl lehetne épitni. Ámde az ilyen el-járás, mint a fennebbiekből látható, nem helyes,
mert nem a természet, hanem csak a természet-tan ismeretére vezet.
Tehát a fennebb látott módon alakított tüne-ményegységekbe osztjuk be mindazon tünemé-nyeket, melyeket szemléltetni és tárgyalni aka-runk.
A tüneményegységek képzésére a tünemé-nyeknek természetes csoportjai szolgálván ala-pul, nem lesz nehéz az illető tüneményegysége-ket magában a természetben fölkeresni, szem-lélni, leirni s aztán elemezni, az az szétbontani az azt alkotó egyszerű tüneményekre s ezeket külön tárgyalni; ezek közül azonban systema-tikus jelentőségre csak a főtüneményt kell emel-ni, a többi pedig csak egyszerű tapasztalati anyag lesz, mely csak akkor fog rendszeresit-tetni, midőn az egy más tünemény egység tár-gyalásánál, mint főtünemény szerepel.
Bármennyire is megerőltessük azonban ma-gunkat s növendékeink képzelő tehetségét, még sem lesznek ők képesek kivált eleinte az össze-tett tüneményt a természetben történt bárminő figyelmes szemlélet után is elemezni vagyis szét-bontani, mindig csak a tüneménynek összképe fog bennük reprodukálódni. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy az elemzésnél az elemzendő összetett tüneményt alkotó egyszerű tünemé-nyek lehetőleg isoláltassanak úgy, hogy ezeknek fölfogására a többi melléktünemények zavaró-lag ne hassanak.
Ezt eszközöljük a kísérletek által. Ezek már régóta igen fontos szerepet játszanak a termé-szet- és vegytani oktatásnál a szemléltetésben, de nagyon jól meg kell fontolnunk ezeknek je-lentőségét és ezé íját, mert különben a dolog elfajulhat úgy, hogy nem csak használnánk, de sőt árthatunk általok az ügynek.
Különösen illetékes körökben napjainkban mindenütt hangoztatni halljuk a kísérletek szük-ségességét. mint majdnem egyedüli föltételét a helyes természeti oktatásnak; s ez igaz és he-lyes is, (le nem hehe-lyes az, hogy a kísérleteket
fogadjuk el a tanítás alapjául, vagy hogy a már betanított törvény igazolására utólagosan tegyük meg a kísérleteket, csupán azon czélból, liogy állításunkat bebizonyítsuk („Quod erat de-monstrandum'1).
A kísérletnek véleményem szerint egyik sem lehet, kizárólagos czélja, mert a tanítás alapját vagyis kiindulási pontját nem az iskolában tott, kísérlet, hanem a természetben észlelt tünemény kell, hogy képezze; a betanított törvény igazo-lására, bebizonyítására sem szolgálhat utólago-san a kísérlet, mert ha már egyszer a törvény ismeretére vezettük növendékeinket, akkor mái-elértük czélunkat, mert ugyan mi értelme volna kísérlet által bebizonyitni olyan dolgot a mit már tökéletesen ismerünk. A törvény ismerete már föltételezi a megtett kísérletet.
Az a kérdés tehát, liogy mi czélból és mikor kell tenni a kísérleteket. Erre a felelet igen rö-vid. Kísérleteket az elemzés czéljából vagyis az illető tüneménynek melyet tárgyalni akarunk, iso-lálása czéljából az összetett tüneménynek a termé-szetben történt észlelése után kell tenni. Gyakran az elemzésre nem elegendő egy kísérlet, vagy pedig az e czélból megtett első kísérlet valami olyat rejt magában, vagy olyan jelenséget mutat, mely új, a szóban levővel összefüggő ismeretre vezet s melynek fölvilágositására egy második kísérlet is szükséges. Ilyenkor tehát az első kí-sérlet nemcsak az elemzésre, hanem egyszersmind újabb ismeretek szerzésére is alapul szolgál;
ilyenkor sem tekintendő azonban ez úgy mintha, a kísérlet a tanítás alapját képezné, hanem csak.
mint az elemzés folytatása s mint az előzmé-nyek természetes folyománya. Tenni kell to-vábbá kísérleteket, oly tünemények előállítására, melyek a természetben igen nehezen vagy ép-pen nem hozzáférhetők. Jóllehet az utóbbiak-kal a népiskolában nem sok bajunk van, mind-azonáltal itt is számos kísérletet kell tennünk, ennélfogva eszközökre, készülékekre, egy szóval szertárakra itt is nagy szükség van. A kísérle-tek az elemzésen kívül igen alkalmasak arra, liogy a növendékek előtt bebizonyítsuk egyrészt azt, hogy mennyire hatalmunkban áll a termé-szet, másrészt, azt, hogy e hatalmunk koránt, sem korlátlan, hogy a természet erőivel csak bizonyos határokon belül rendelkezünk és pedig oly határokon belől, melyeket a természet vál-tozatlan törvényei szabnak elénk.
Itt megint egy fontos kérdés merül föl az eszközök és készülékek s az ezekkel teendő kí-sérletek minőségét illetőleg. Azon fönnebb em-lített körülménynek, hogy napjainkban a kísér-letek iránt nem a legjobb irányban lábra ka-pott buzgóság mindig nagyobb és nagyobb mér-vet ölt, kömér-vetkezménye az is, hogy a kísérleti eszközök mindig tökéletesbülnek, s ez magában véve nem rosz sőt elismerésre méltó és hasznos
Itt megint egy fontos kérdés merül föl az eszközök és készülékek s az ezekkel teendő kí-sérletek minőségét illetőleg. Azon fönnebb em-lített körülménynek, hogy napjainkban a kísér-letek iránt nem a legjobb irányban lábra ka-pott buzgóság mindig nagyobb és nagyobb mér-vet ölt, kömér-vetkezménye az is, hogy a kísérleti eszközök mindig tökéletesbülnek, s ez magában véve nem rosz sőt elismerésre méltó és hasznos