NÉPTANÍTOK LAPJA
Az 50-es bizottság nagy gyűlésének ezenkívül nevezetesebb tárgyai voltak Lederer
Ábrahám-nak Dr. Eniericzy népisk. tanmenetei felöl tett jelentése. Az 50-es bizottságból alakított 15-ös
*) Ez adatokat a „Népnevelők Lapja" f. é. 21-ik számából vettük át.
albizottság a jövő egyetemes nagy gyűlés tár-gyainak előkészítésére kapott mintegy 8 pontba foglalt utasitást. A jövő egyetemes tanitógyülés idejére nézve csak annyi a bizonyos, hogy e gyűlés megtartása az idén szoba se jöhet.
A másik épp oly érdekes mint örvendetes tan-ügyi esemény az, hogy a nagym. vallás és köz-oktatásügyi minister ur által csak nem régiben kezdeményezett O r s z á g o s t a n s z e r m ú z e u m f. hó 27-én d. e. 11 órakor meg nyittatott, vagy-is a mint mondani szokás: a nyilvánosságnak átadatott. Hogy e fölötte tanúságos gyűjtemény mátólfogva már (hetenként 4 napon) a nagy közön-ség okulására tárva nyitva állhat, s hogy czélszerü berendezése által lehetővé tétetett ott, aránylag kevés fáradsággal is a mivelt államok legnagyobb részének tanügyi állapotairól s legnevezetesebb népiskolai tanszerereiről közvetlen tudomást sze-rezhetni: ezt főleg Mayer Miksa és Girókuti P.
Ferencz enyedetlen fáradozásainak köszönhetjük.
A megnyitás napja össze esvén a magyar tudo-mányos akadémia ez évi nagy gyűlésével, ez ok-ból eme ránk nézve oly nevezetes ünnep sokkal egyszerűbb és aránylag igeu csekély közönség résztvételével ment végbe. Közoktatásügyi mi-niszterünket a megnyitásnál niélt. Gömöry Oszkár oszt tanácsos ur képviselte. A megjelent és nagyob-bára csak a fővárosi tanitók és tanítónők köréhez tartozó közönségnek Mayer M. mutagatta és magyarázta a már is eléggé gazdaguak nevez-hető tanszergyüjtemény érdekesebb darabjait.
Midőn ezt az örvendetes eseményt hazánk összes néptanítóinak tudomására hoznók, külö-nösen két dolgot szeretnénk ez alkalomból mind-nyájának a lelkére kötni u. m:
1. Ne feledjék, hogy ez az országos tanszer-múzeum első sorban a magyar néptanítók oku-lására állíttatott fel. Ezt tehát szorgalmasan tanulmányozni kell mindenkinek a kitől csak lehet. Sok tanítót vezet utja egy vagy más czél-ból ide a fővárosba: e g y s e t á v o z z é k el t e h á t i n n e n a n é l k ü l , h o g y a t a n s z e r
-m ú z e u -m o t -m e g n e l á t o g a t t a , i l l e t ő l e g i n n e n v a l a m i h a s z n o s o k u l á s t m a g á -v a l n e -v i t t l e g y e n . E nélkül holt tőke ez a muzeum. A k a m a t az legyen, hogy az országos t a n s z e r m ú z e u m h a s s o n é b r e s z -t ő l e g é s f e j l e s z -t ő l e g o r s z á g s z e r -t e a t a n i t á s s z e m i é l e t i e s s é g - é r e .
2. A tanszermúzeumnak nem csak a néptaní-tók számára, hanem a néptanínéptaní-tók á l t a l is kell létre jönni. A közös mindnyájunké ez. Ami hasz-nunk és büszkeségünk. Járuljon hozzá tehát mindenki a kitől csak lehet ennek gazdagításá-hoz. Szép dolog az, ha az ország pénzén létre jöhet egy ily intézmény, de még szebb, ha — legalább a hazai teneszközöket — mi magunk állítjuk össze egy tanulságos gyüjteménynyé.
„Ismerd meg önmagadat!" legyen itt is a jelszó.
Tegyük lehetővé tehát, hogy ismerhessük meg első sorban azt, a mink van.
Az országos tanszermúzeum helyisége Pesten
175 <3°—
van az üllöi-uton, a »Köztelek* épületében.
Egyelőre minden héten négyszer u. m. vasárnap, hétfőn, csütörtökön és szombaton d. e. 10—12 és d. u. 2 — 4 óráig lesz a közönség számára megnyitva.
Gy. I.
Könyvismertetés.
Hasznos olvasmányok szerkeszti Vasadi Balogh Lajos. Ära 10 kr. M e g r e n -d e l h e t ő é s k a p h a t ó a s z e r k e s z t ő n é l : G y ú r ó n, u. p. M a r t o n v á s á r . K i a d j a a v é r t e s a l j a i t a n i t ó e g y l e t .
Népnevelésügyünk fejlődése nem csak a n é p -i s k o l a terén ny-ilvánul, hanem a népoktatásnak egy oly sokáig parlagon heverő pusztáján, a szó szorosabb értelmében vett népirodalom terén is, melyen eddigelő valóságos erkölcsi „szegényle-gény* módjára uralkodott a Tatár Péter-féle ponyvairodalom csaknem korlátlan hatalommal.
Hogy ezt a „szegénylegényt* hovatovább mind szűkebb körre szorítsuk a népnevelés és oktatás egész hadseregének combinált hadmiveletére van szükség s ebben a hadjáratban nem utolsó sze-rep jutott azoknak, kik a nép j e l e n l e g i szel-lemi szükségeinek is megfelelő, azonban minden esetre erkölcsnemesitő és javitó olcsó olvasmányok kiadását és terjesztését tűzték maguk elé. Mint i l y e n t üdvözöljük Yasadi Balogh Lajosnak s illetőleg a vértesaljai tanitó egyletnek fent jel-zett irodalmi vállalatát, melynek czélját a szer-kesztőnek az olvasóhoz intézett tájékoztató so-rai a következőkben vázolják. „A jó erkölcs ter-jesztése, a sziv nemesítése, a régi egyszerűség felélesztése a házi munka megkedveltetése a mi czélunk.* Ez bizony igen tiszteletreméltó szép czél s- e vállalat már csak ezért is megérdemli a közönség pártfogását s a kritika komoly figyel-mét. Igaz ugyan, hogy egy ily vállalatnál nem annyira a czél helyes körvonalozásában van a nehézség, mint inkább a kivitel eszközeiben és módjában. Ezért mondja szerző is, dicséretre méltó szerénységgel, hogy az olvasó ez első fü-zetből merítsen ítéletet, váljon méltó-e a párto-lásra s csak akkor adja magát e vállalat terjesz-tésére, ha kedvező véleményt nyert felőle. Mi szintén csak a helyes megítélést akarjuk előse-gíteni alább következő ismertetésünkkel s ha ebben jóval több lesz a kifogás mint a di-cséret, tekintse azt szerző az általa röviden oly szépen vázolt magasztos czél iránti ama lelkese-désünknek, mely egy komoly tárgyilagos kritika által csupán azt akarja, hogy annál inkább m e g k ö n y i t s e neki a vállalata elébe tűzött czél biztos elérhetését, az olvasó pedig ne jöjjön arra a gondolatra, hogy a mi sok kifogá-solásunk folytán feloldozva érezheti magát e vál-lalat gyámolitása alól, mert a valódi jó népies olvasmányok szerkesztése a l e g n e h e z e b b i r o d a l m i f e l a d a t o k -közé tartozván, egye-lőre meg kell elégednünk azokkal a gyöngébb kísérletekkel is, melyektől legalább nem lehet
elvitatni a helyesen felfogott czél utáni komoly törekvést s ennyit okvetlenül el kell ismernünk a V-Balogk vállalatáról.
Az ismertetés alatti füzetet Banfalvynak egy költeménye nyitja meg, mely nem egyéb mint a vállalat elébe kitűzött és általunk fentebb szó-rói-szóra idézett czélnak verses feldolgozása.
Igaz, hogy nem sok benne a költői becs, és az óda magaslatára korántsem bír fölemelkedni, de verselése elég könnyű, van is benne erő s az olvasóban teremt némi hangulatot. Ez minden-esetre a legsikerültebb darabja az egész füzet-nek s csak arra kérjük a szerkesztőt, hogy ne vegye ezt a dicséretünket arra való ösztöuzésnek, hogy ebból a nemből gyakrabban adjon máskor is olvasóinak. Szereti ugyan a nép a verset, de ebbe a formába nem az értelem és ész számára készített táplálékokat kellene önteni, hanem a kedélyéit s ha az értelem ebben a formában is elfogadja, ugy az csak az allegória mese, parabola s az elbeszélő költészetnek más népszerűbb fa-jaiból állhat. Versekről lévén szó, egy füst alatt megemlítjük még, hogy e füzetben hátrább is fordulnak elő versek; ezek között van két „hon-szerelmes* vers is, melyekben a (fűzfa) poéta a katonává való besoroztatás miatti fájdalmat a hazaszeretet balzsamával igyekszik enyhiteni, mely eszmét az egyik vers végsorai a követ-kező ékes phrazissal fejeznek ki : „ Edes anyám s z e n v e d ü n k a h a z á é r t , a k i azért szenved vagy hal, csak az élt.* Soha se s z e n v e d -t e s s e Balogh ur olvasói-t az ilyen versek olvasá-sával, roszabbak ezek a semminél s az ilyenekkel nem kedveltetjük meg népünkkel az olvasást.
Vagy jót, vagy semmit. Keresse csak, ne sajnálja a fáradságot s megtalálja a nép száján. Valódi népdalokat közöljön tehát s ne afféle bő(n)gé-szeteket a gymuasisták versizzadmányai közül.
Hogy ha azonban csakugyan nem találna valódi népkölteményt közlésre méltót, ugy közöljön in-kább Tompa, Petőfi, Arauy népies költeményei közül vagy egyet. Tán írhatna is némelyikhez egy kis kommentárt, természetesen nem aesthe-tikait vagy irodalomtörténetit, hanem csak a körülményeket, az előforduló geographiai vagy történeti adatokat s az egyes képeket, szavakat világosabban fölfejtető, néha a költő életrajzi adataival is indokoló népies magyarázatokat. A füzet végén van még egy versben foglalt betü-rejtvény is. Irodalmi fényűzési czikk biz ez! A ki már kifogyott minden eszközből, melylyel a tétlenség szülte unalmat meggyilkolhassa, az rendesen megszokta próbálni még az efélétis. Igaz, hogy a nép szereti az elmés találós meséket s az ilyeneket szívesen látnók itt is, de betürejt-vénynyel (melyet ugy is liiában olvasnának fa-lun sok családbau mert azt csak a literátus tag-jai volnának képesek megérteni) a nép körében még azok sem fognak örömest bíbelődni, kik gyorsan és könnyen eltudják képzelni az irott szóképeket. „A megfejtés beküldését" pedig — kérve-kérjük — éppen ne vegye „szívesen a szerkesztőség." Ha már ráadta valaki a fejét hogy kitalálja a rejtvényt, elégedjék meg a családi
«€> 176 K i -vagy baráti körben nyerhető dicsőséggel (!) s ne
kapassuk rá a népet az „újságba kiirás" épp oly nevetséges mint amilv káros hiúságára. A szer-kesztő hadat izén másfelől minden haszontalan idő vesztegetésnek és oknélküli költekezésnek.
Hát az nem oknélküli költekezés, hogy Körte Sándor Piripocsról időt, papirt, tintát és öt k r a j c z á r t (levélbélyegre) pazaroljon csupán azért, hogv tudtára adhassa egész Magyaror-szágnak azt az örvendetes eseményt, mely szerint neki sikerült szerencsésen megoldania, az ezen és ezen számban megjelent betürejtvényt. Hagy-juk ezt az irodalmi kékharisnyaságot a „Családi kör" olvasóközönségének!
E füzetben legnagvobb helyet foglal el ma-gának a szerzőuek „Boldogtan házasság" czimü elbeszélése. Kétségtelen hogv az e fajta olvas-mányok lehetnének leginkább arra hivatva, hogv a népben az olvasási kedvet fölébresszék. V. B.
L. elég szerencsésen is választotta tárgvát s alap-eszméje ellen sem lehet kifogásunk. Ez ugyan-is abban áll. hogv a meggondo'atlan házasság által tönkre tehetjük egész életünk boldogságát.
Ennek illustrálására rajzolt egv életképet, de fájdalom, igen helytelenül és hibásan. Lássuk csak rövid vázlatát. Egy igen jóravaló, szorgal-mas és helyes gondolkozású falusi özvegy nsz-szonynak van egy nem kevésbbé derék és józan gondolkodású fia. Ezt meg kellene házasitani, de anyja „tudja Isten miért ugy fél tőle s vala-mi belsője azt mondja, hogy Sándor fia nem lesz boldog." De az okos fin nem is gondol a házasságra, mert a mig derék anvia él addig ugy sincs szükség gazdasszonyra. Hanem egy-szer még is csak kedvet kan hozzá s az anya egy hosszas párbeszédben kifejti a maga igen okos nézeteit a feleségválasztás nehéz kérdésében s az okos és engedelmes fin, amint nem is vár-tuk másképp, szentül megígéri, hogy követni fogja mindenben a jó tanácsokat. „Hiszen ugy nevel-tél édes anyám! hogy arról bizonyos lebetsz, hogy sem vaktába, sem Hfibele Balázs módjára (e két határozó elég ügyetlenül van egymásai szembe ál-lítva, mert „Httbele Balázs módra" semmit sem jelent egyebet mint vaktába) nem kötnék
házas-ságot, mely határoz az ember földi sorsa felett."
Ilyen körülmények között senki se is tenné fel, hogy Körtve Sándor a Finom Rózsik fajtajából választana magának feleséget. De Y. B. L. ur másképp határozott s az egykori okos, engedelmes fiu csakugyan nőül veszi a hitvány, czifrálkodó Bokros Julcsát s ami a legkülönösebb, az ő okos gondos anyja, ki jól ismeri jövendőbeli menyének minden gyarlóságait, még csak egy félszóval se ellenzi e házasságot, nem igyekszik felvilágosí-tani okos és engedelmes fiát szerencsétlen vá-lasztása felől, csupán magában epekedik s még képmutatásra is vetemedik, nehogy szomorúságát valamiképpen elárulva, észre vehesse fia azt, hogy nem helyesli választását. Igy tenne-é a jóravaló okos magyar paraszt asszony ? Bizony nem! s éppen azért ettől fogva az olvasó nem csak nem tartja többé okos asszonynak a Sándor anyját, hanem őt fogja felelőssé tenni az egész cata s
trophaért — daczára V. B. L. mind azon erői-ködéseinek, hogy ez asszonyból valódi falusi Nióbét faragjon. Az általa oktalanul elősegített családi dráma azzal végződik, hogy az önmagá-val meghasonlott Sándorból ö n g y i l k o s (!) lesz, a lelkiismerettől gyötört rosz feleségéből h a s o n l ó k é p p e n az, özvegy Körténé asszonvom pedig könyhullatások között olvassa a bibliát s várja a halálát.
Látni való e rövid vázlatból, hogy szerző csak lát-szólag vette tárgyát a népéletből. Aző alakiaiparaszt ruhába bujtatott salon-hősök, az egész elbeszélés a modern regényirodalom gusztusa szerint készitett sentimentalis kotyvadék, amelv — hála Istennek
— magyar népünk egészséges Ízlésének sehogy se fog tetszeni. Az olyan beszéd és gondolkodás mód — amint azt ez elbeszélés alakjainál látjuk
— vad idegen ami népünk előtt. Szerző a modern romlott társadalmat nem csupán a tömeges ön-gyilkosságban festi népünk eléb», hanem azok-ban az úrias babonákazok-ban is, melveket szintén igen úrias, finom kifeiezéssel „e 1 ő é r z e t"-nek szoktunk nevezni. A V. B. L. falusi asszonva is éppen igy „érzi előre" a veszedelmet: „Tudia Isten miért, v a l a m i b e l s ő m mondja." No már azt még is csak megvárnók egy a népfelvilágo-sitását czélzó folyóirattal, hogv inkább irtsa,
mint terjeszsze a babonát! Körtvéné asszonyom-nak, ha egy igazi töröl metszett okos magyar paraszt asszony szerepére vállalkozik, egészen másképp s tán mintegv a következőképpen kell vala okos-kodnia: „Féltelek biz én a házasságtól te Sán-dor, mert akár milyen jó fiu vagy is, de még nem nőtt be egészen a fejed lágya, nem vagy te még elég okos arra, hogv magadnak jó há-zastársat tudj választani. Azok a hitvány sely-mes falusi dámák, a kiktől Isten mentsen min-den jóra való férfit, jobban tudnak ám a legé-nyek után járni, mint a jó dolgu, szemérmetes házi leányok, akik neked valók lennének. Vi-gyázz magadra tehát s hallgas a jó tanácsomra ne hogy azok közül a dologkerülő czifra vigánós kisasszonyok közül valamelyik a hálójába kerít-hessen."
De elég erről ennyi. Azért kellett hosszabban időz-nünk ennél az egy olvasmánynál, hogy a népies elbeszélések felöli nézeteink bővebb kifejtése ál-tal az ilyen szép czélu vállalatoknak némi hasz-nára lehessünk. Mindezek mellé még csak azt a jó tanácsunkot akarjuk a szerző lelkére kötni,
hogy ha a magyar népre akar hatni, akkor min-denek előtt tanulmányozza behatóan a m a g y a r n é p k ö l t é s z e t e t , hogv tanulja meg belőle, milyennek kell lenni a jó népies elbészélésnek ugy a tartalomra, szerkezetre, mint az irályra és nyelvezetre nézve. Forgassa csak szorgalmasan Erdélyi, Kriza, Merényi, Arany és legújabban a Kisfaludi társaság ilynemű gyűjteményeit s ta-nuljon ezekből elbeszélést irni a nép számára.
Mily gazdag cselekmény, mily egyszerű, kereset-len és mégis jellemző, erőteljes— olykor valóban költői nyelvezet; mily közvetlenség az érzelmek és gondolatok kifejezésében; mily üde humor,
• mily egészséges világnézlet és kifogástalan
er177 o o -kölcsiség az alapeszmében ragyog élénk azokból
a népgéniusz fakasztotta szellemi „vadrózsák" -ból!? Például ezek a mi magyar népmeséink mily egészen másként dolgozzák fel ugyanezt a themát, a melyet V. B. L. ur is feldolgozott!
Ott bezzeg nem lesz a dologtalan rosz háziasz-szony miatt öngyilkossá a férj, hanem ami sok-kal okosabb és e r k ö l c s e s e b b dolog, azon van hogy kigyógyitsa valamiképen feleségét a bajból. A kura rendesen egy kissé drasztikus és éppenséggel nem szalonias, de a népnél rendesen igen sikeres Megverni az asszonyt — ? Minő brutalitás! Ilyent csak nem fogunk ajánlani — kiált fel "V. B. L. ur. A Kriza „Vadrózsák"
ez.mü népköltési gyűjteményében van egy mese
„A rest macská"-ról. Nem állhatjuk meg hogy e mesét a V. B. L. ur és mások okulására némi csekély rövidítéssel ide ne irjuk.
„Egy legény elvett feleségül egy dologtalan
gaz-„dag l e á n y t : még pedig azt fogadta, hogy soha se
„veri meg.
„Az ifjú asszony soha sem dolgozott, hanem csak
„járt házról-házra zuvatolni (pletykálkodni) s egyéb
hit-„vány dolgot követni. Nem is verte meg az ura
egy-„szer s e ; hanem egy reggel, mikor dologra ment, a
„macskához igy szólott: Azt parancsolom neked te
„macska, hogy mig én oda leszek, te mindent dolgozz
„amit kell; a házat szépen kitakaritsd, délre ételt
ké-„szits s még egy orsó fonalat is fonj. mert ha nem
„mikor haza jövök, ugy megverlek hogy megemlege-t e d ! A macska a megemlege-tűzhelyén szunyókálva végig hall-g a t t a a beszédet. De az asszony azt hall-gondola mahall-gában,
„hogy ez az én emberem megbolondult! s azt mondá :
„Kelmed uram. miért parancsol olyanokat annak a
„macskának, hisz az azokhoz nem tud ? Tud, nem tud,
„nekem mindegy feleség! azt mondá az ember, nekem
„nincs más, kinek parancsoljak, de ha ő mindazt meg
„nem teszi, meglásd ugy megverem, hogy sokért föl
„nem kellene venni.
„Aval elment dolgára. Az asszony pedig biztatni
„kezdte a macskát: Dolgozz mert megver uram! De a
„macska nem dolgozott. Délbe haza jön a gazda, széjiel
„néz s hát minden rosszul van. Előrántja a macskát s
„felköti a felesége hátára s addig veri mig a felesége
„imádkozni kezd : „Ne üsse kend többet azt a szegény
„macskát, mert az nem hibás, az nem tud azokhoz a
„dolgokhoz! Felfogadod-e hát hogy helyette mindent
„véghez viszesz? kérdi ura. Véghez viszek még többet
„is. csak ne üsse többet szegényt! feleié az asszony.
„Az ifjú asszonyka haza futott az anyjához, elpa-n a s z o l t a a dolgot 8 azt moelpa-ndta: felfogadom, hogy a
„macska helyett minden dolgot eligazítok, csak ne verje
„a. hátamon olyan halálba. Hozzá szólott az apja i s :
„Ha felfogadtad tedd is meg, mert ha nem, ugy a macska
„holnap is megverődik.
„Másnap megint igy folyt le az egész dolog.
Har-„madik reggel is elmondotta a gazda a macskának a
„parancsolatot, hanem most bezzeg nem felejtette el
„az ifjú asszony, hanem elígazitott m i n d e n t : tüzet t e t t ,
„vizet hozott, tisztogatott, ételt készített s miudent
„tett a mint kellett, mert sajnálta lelkéből az a
sze-„gény macskát, hogy amikor az ura veri, az ő hátába
„a körmét kinjában mint belé aggatja s aztán még az
„ostor vége a macskán tul az ő h á t á t is megjárkálja
„minden ütéssel. Mikor az ura hazajött, hát minden
„jól v a n ! s mondogatta: Ne félj macska, most nem
„bántalak ! Az asszony örömmel teritette meg az
asz-„talt, elé tette az enni valót s jól laktak jó kedvvel.
„Azután mindennap ugy volt; a macska többször
„nem verődött meg s ez ifjú asszonyból olyan gazd-asszony lett, hogy ugyan helybe !
Hazai íróink közül a népies beszélyirodalom terén főleg Boros Mihálynak sikerült meglehetős
szerencsével eltalálni az alkalmas népies formát, azért egy ily vállalat számára első sorban őt vagy egy hozzá hasonlót kellene megnyerni.
Az elbeszélés után a „Hasznos tudni valók"
rovata következik, melyben némely valóban hasz-nos jó tanácson kiviíl sok haszontalan, sőt néha egészen téves és meggondolatlan állítással is találkozunk, melyekből meggyőződtünk, hogy V.
B. L igen jól tenné, ha előbb maga kérne tanácsot az idevágó jobb szakmunkáktól, mielőtt
másoknak ilyeneket osztogatna. Például a 3-dik számú alatt helyesen teszi ugyan, midőn az anyá-kat a mákhéjból főzött gyermekaltató szer veszedelmes következményeire figyelmezteti, de abban már egészen téved, midőn a legjobb al-tató szer gyanánt az anyai kart és a rengő böl-csőt ajánlja. A bölcső vagy az anyai kar rin-gatása mechanikus utón gyakorol kábító hatást ez agyra s az ily nemű kábításra épp oly kevéssé van szükség, mint a másik neműre, sőt az egyik épp oly ártalmas a mint másik. A 4-dik számúban minden igaz ok és megfontolás nélkül hadat izen a petroleumvilágitásnak. Neki ez is fényűzési czikk. Feledi, hogy a petroleum a r á n y l a g a l e g j o b b é s l e g o l c s ó b b v i l á g í t ó s z e r . A napraforgó kender és tök magjaiból taná-csolja, hogy ütessenek olajat s világítsanak azzal.
Ezt először is jobban értékesíthetik másként, de másfelől ez az olaj közelről sem világit olv jól mint a petroleum, s ha azt akarja V. B. L. hogy este a családban az ő vagy mások „Hasznos olvasmány"-ait olvasgassák, hogy az iskolába járó gyermekek tanulgassanak, feladványaikat dolgozgassák s általában, — kivált a hosszú téli estéken — az általa is oly melegen ajánlott házi iparnak egy vagy más ágát gyakorolják, ugy arra kérjük vonja vissza a szavát s adjon inkább ilyen tanácsot: „Ne sajnáljátok atyámfiai a kőolajtól a pénzt ha vagy egy krajczárral többe kerülne is a repczeolajnál. Lám emberi munkásságunk legbecsesebb szerszáma a szem vajmi könnyen meggyengül vagy elromlik, ha este rosz világítás mellett kell dolgoznunk. A petroleum világítása mellett, kivált ha az asszony nem mulasztja el szép tisztán tartani az üveget, csaknem oly jól irhát, olvashat és dolgozhatik miudent az ember mint nappal; mig a repezeolaj bádgyadt pislogása mellett hamar kifárad a szemünk s vele együtt kedvünk is a munkára.
A mi pedig azt illeti liogy sok szerencsétlenség történhetik vele, ebből csak az a tanúság, hogy jól kell ügyelni a vele való bánásmód alkalmával.
A gyufával is elég könnyen történhetik minden-féle szerencsétlenség, de azért mégis csak nagy áldás biz az !" A fogakról szóló 5-dik tanácsával sem igen lehetünk megelégedve. Azt tanácsolja ugyanis, hogy minden harmadik reggel t i s z t a h á z i s z a p p a n n a l m e g d ö r g ö l j ti k a f o -g a i n k a t . Nem tudjuk honnan merítette V. B. L.
ur ezt a tanácsot, mi legalább nem emlékszünk hogy ilyesmit az általunk ismert egészségtani munkákból olvastunk volna. Egyébiránt ugy véljük — s ebben tán V. B. L. nr sem fog ellent mondani nekünk — hogy véghetetlen