Egész gyűjteménnyel szolgálok napjaink kényes kérdéseiről!
Hackerizmus:
Most alkottam ezt a csodás szót. Több szempontból érdekes kérdésekre nyit kaput.
Először is: Teljesen új fegyver. Az bizony! Mind sűrűbben hallani hackerek által elkövetett bűnökről. A legenyhébb, hogy magánlevelezésekbe vagy közösségi platformokon zajló eszmecserékbe avatkoznak bele, jelentősebb bűneik közé sorolhatók az adatgyűjtéseik, közösségi platformokról, bankoktól, katonai intézményektől. Újabban azonban bizonyítottnak látszik, hogy a 2016 évi amerikai elnökválasztást is meghackelték (nem oroszok, vagy legfeljebb azok is, de lehet, hogy egy ifjú, szinte gyerek kanadai legény39). Hogy lehetne ezt a félelmetes fegyvert megölni?
Másodszor: Kormányok és korporációk is lecsaptak az új fegyverre. Egyelőre annyit olvasok róla, hogy adatvadászat indult számtalan területen: közösségi oldalakon, Internet-szolgálta-tókon keresztül. A közösségi oldalakat egyszerűen feltörik, az ISP (Internet Service Provider)-eket (szolgáltatók) pedig kötelezik minden felhasználó Internet-forgalmának megőrzésére. Angliában már elfogadták, és idén (2018) decemberben elkezdik alkalmazni az Investigatory Powers Act 2016-ot (A vizsgálati hatáskörök 2016. évi törvénye), népszerű becenevén snooper’s charter-t (szaglászó fejezet, fejezettel törvényre utalva), amely lehetővé teszi a felhasználó (valamennyiünk) által az előző teljes éves időszakban meglátogatott weboldalainak jegyzékbe vételét, felszólításra dekódolni az adatokat, és a kormány biztonsági szerveit felhatalmazza számítógépe, tabletje, mobiltelefonja és minden más eszköze meghackelésére. Ha ekképpen minden gondolatunk birto-kába jutnak, el tudnak adni nekünk bármit, terméktől kezdve politikáig, politikusig. Ez az állítás így persze nem teljes igazság, politikát nem lehet bárkinek eladni, hacsak a gumibotot, börtönt nem tekintjük az értékesítés eszközének.
Harmadszor: Beláthatatlan a hackerizmus jövője! Ma még csak a külső világunkban alkal-mazott jeleinket, műveleteinket tudják tanulmányozni a hackerek: a termékeket, amiket keresünk, a helyszíneket, ahová ellátogatunk, a szavakat, amikre rákeresünk. Pár év múlva azonban biometrikus szenzorok segítségével a hackerek be fognak jutni a belső világunkba is, és tudni fogják, mi zajlik a szívünkben. Nem a szellemi szívünkben, hanem a húsból készült vérpumpánkban. A közelmúltban kellett visszahívnia az Abbott-nak a lentebb látható szívritmus-szabályzóját, mert az illetékes amerikai szerv ellenőrzése lyukat talált a kiberbiztonsági rendszerében, ami lehetőséget biztosít hackerek számára az elemek kisütésére, vagy a szívritmus átállítására. Mit tett volna az Inkvizíció vagy a KGB (kérdezi a forrás), mit fog tenni az USA kínzótábor-hálózata (teszem hozzá), ha biometrikus karpereccel monitorozhatta volna, illetve monitorozhatja majd áldozatainak hangulatát, érzelmeit. Mindenesetre oda kell figyelni!
Negyedszer: Az emberek elég ostobák ahhoz, hogy a szabad akarat előtt tornyosuló vesze-delmek ellen ne a biotechnológiák és mesterséges intelligencia rejtelmeit kutassák, hanem sokan ősi menedékek, vallási és nacionalista fantáziák mögé rejtőzködnek az egész világon. Ahelyett, hogy szembenéznének mai világunk tudományos realitásaival, a XX. századból, vagy akár a Középkorból származó politikai modellek roncsaiban érzik otthon magukat.
Az Abbott / St Jude Medical’s Accent MRI pacemaker, egyike azon termékeknek, amelyeket vissza kellett hívni.
Fotó: Abbott / St Jude Medical
Mesterséges intelligencia – (AI – Artificial Intelligence, magyar rövidítése MI) Hawking mondta:
„Elég sok időt töltünk a történelem tanulmányozásával, ami – legyünk őszinték – többnyire az ostobaság történelme. Ezért üdvözlendő változás, hogy az emberek az intelligencia jövőjét tanulmányozzák helyette.”
Japánban van cég, amelyik öt éven belül mindenki (?!) számára háztartási robotot tud biztosítani. Ilyesmit, mint ez, amelyik szedi éppen össze a háztartási rendetlenséget:
„Tokió – Öt éven belül a fogyasztók élvezni fogják azt a minden célra jó háztartási robotot, amelyik segít nekik vacsorát főzni, a tányérokat átviszi a mosogatóba és rendet teremt, amíg házon kívül vannak. Ez a célja Toru Nishikawának, a tokiói technológiai újonc Preferred Networks 35 éves alapítójának és vezérigazgatójának.”
Fontosnak érzem, hogy újoncról (startup) van szó, nem multiról vagy kormányról.
Közel 60 éve, még Nixon uralkodása idején Moszkvában rendeztek egy amerikai szuper-kiállítást, már akkor olyan konyhát mutattak be, ahol minden robotizálva volt! Egy sorozat a konyháról. Van benne video-klip is. Láttam a kiállítást, sok minden elképesztett, és a konyhát dermedten csodáltam.
Közlekedés:
Autók világa:
Régi ismerősöm – ezer éve nem láttam, nem hallottam – Baló György „Magyarul – Balóval”
műsorát jól elbújtatták az RTV Klub-ban, majdnem éjfélkor kezdődik. Nem fogom tudni rendszeresen nézni, mert felborítja a szokásos napirendem, aminél nagyobb csapást nehéz mérni írással foglalkozó emberre. Kíváncsiságom győzött, tegnap (18.10.16) megnéztem. Az autóipar jelenéről, és jövőjéről csevegett két szokatlanul értelmes szakértővel, Bazsó Gáborral, a totalcar.hu főmunkatársával és Kiss Péterrel, a KPMG üzlettársával (partnerével). Amit itt és most közhírré teendőnek tartok, az a következő. Szóba került a Suzuki sajtóközleménye, miszerint kivonul a kínai piacról, mert ott nagy személyautókra és városi terepjárókra tolódik el az igény, amikkel nem kívánnak foglalkozni. Bazsó Gábor – Baló kérésére – kommentálta a sajtóközleményt. Félrevezető nyilatkozat: el akarja terelni a figyelmet arról a tényről, hogy a Suzuki kiszorult a nagyon kompetitív kínai piacról. Számunkra most ez a lényeg: a kínai piac jellege! Mert szakértő szájából hangzik el, hogy ma már Kína az autópiacot tekintve is – amellett, hogy messze a legnagyobb felvevő piac –, a gyártás és értékesítés tekintetében is abszolút versenypiac. Komcsizó ostobák, tessék odafigyelni!
Hasznos végighallgatni a félórás eszmecserét, bár nem tudni, meddig lesz elérhető, és be kell jelentkezni az érdeklődők körébe. Baló miatt megéri!
Extragyors vasút:
Kína eszembe juttatta a szupergyors vasutakat. A világ fokozatosan ráébredt, hogy a repülőgéppel közlekedés feledhetetlen madár-élmény, de ha nem város közepétől közepéig repülnek – nem beszélve a repterekkel nem rendelkező településekről – akkor versenyezhet vele a gyorsvasút. Elkezdődött a verseny: ki tud gyorsabb, kényelmesebb szupergyors vonatokat, és azokat a hátukon hordozó pályákat gyártani, építeni. Sorozatosan dőltek meg a rekordok, és kikristályosodott, hogy két ország jár élen, Japán, és Franciaország. Míg be nem szállt a versenybe Kína. Először a 2005 évi túránk alkalmával hallottam arról, hogy a World Expo 2010-re készülve – német technológiai közreműködéssel – üzembe helyezték a sanghaji repülőteret a kiállítás kapujával
összekötő gyorsvasutat. A mintegy 30 km távolságon a vonat menetideje 6 perc volt. Aztán múltak az évek, kevés év, és Kína elképesztő eredményeket mutatott fel. Nemcsak a sebesség-versenyben vált a két vezető ország konkurensévé, hanem saját technológiákat és gyártást sajátított el, és – ez már döbbenetes – az azóta eltelt tizenhárom év alatt 27 000 km pályát épített meg, ezzel a világ szupergyors vasúthálózatának kétharmadát produkálva, és 2025-re el akarják (és el is fogják) érni a 38 000 km-t.59 Az ország vasúthálózatának fejlesztéséről áttekintést ad a magyar Wikipédia-lap60.
A lenti térkép színei:
kék – 300 km/óra sebesség feletti vonalak,
zöld – 200 – 299 km/óra sebességre épült új vonalak,
világosbarna – CRH szerelvények (kínai) részére átépített vonalak, szürke – hagyományos vonalak.
Szerző: Howchou – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=59380944
Ismét csak ostobaság: szuper-ostoba, aki/ami ezzel a birodalommal kötözködik!
Mellékes megjegyzés: amikor Sanghaj értesült, hogy elnyerte az Expo rendezési jogát, úgy döntött, hogy kibővíti metró-hálózatát. Aki még nem hallotta, kapaszkodjon meg (és gondolkodjon el a magyar metrón): a mintegy 5 év alatt 240 km új vonalat építettek. Adalék a magyar ostobasághoz.
Politikai gondolkodás!
Merre kell haladnia? Kedves ismerős küldött két egymásból eredő webcikket, kicsit sikerült félreértenie. Az eredeti cikk a The Guardian-ban jelent meg, erre utalva tett nyilatkozatot az ismert amerikai, ott baloldalinak mondható Bernie Sanders, akire a Mérce hívta fel a figyelmet, itt olvasható cikkében. A gondolatmenet lényegi elemei, ha nem tévedek, a következőkben foglalhatók össze. Az egész világot uralma alá vonta a jobboldali demagógia által sikerre vitt autoriter hatalom, élen Trump-pal. Mögöttük demagógok által vezetett népmozgalmakat láthatunk, amelyek az emberek félelmeit, előítéleteit és sérelmeit használják ki arra, hogy hatalomra kerüljenek és ott is maradjanak.” Bölcs megállapítás. Hogy vergődjünk azonban ki a kialakult börtönhelyzetből?
A világ józan kormányzatainak [nagy kérdés: mennyi van egyáltalán, és abból mennyi hajlandó közös reform-kampányra?] össze kell fogniuk, hogy kivezessék a világot abból az abszurd helyzetből, amikor a világ népességének egy százaléka birtokolja az összvagyon felét, és a munkaképes lakosság alsó 70 százaléka mindössze annak 2,7 százalékában részesül. Meg kell akadályozniuk, hogy a gazdagok és a multik offshore paradicsomokba mentsenek 21 billió dollárt, és ugyanakkor a dolgozó réteget megszorító intézkedéseket követeljenek kormányaiktól.
Megállapítja, hogy a baloldallal ellentétben a nemzetközi szélsőjobboldal és az őket támogató finánctőke határokon átnyúló és hatékony együttműködést épít ki. Az autoriter vezetők – Trump, Putyin, Benjamin Netanjahu, a szaúdi ház stb. – egységes frontot alkotnak. A kleptokrácia terén Vlagyimir Putyin orosz elnök jutott a legtovább. Oroszországban – Sanders szerint – lehetet-len különbséget tenni a kormányzati szándék és az elnök személyes érdekei között. Magyar-országon pedig a szélsőjobboldali, autoriter vezető, Orbán Viktor nyíltan Putyin mellé állt.
Egyetlen kivezető utat lát. A progresszív, baloldali mozgalmaknak is ezt kell tenniük: a legújabb technikai vívmányokat a szabad világ kormányainak ellenőrzésük alá kell vonniuk, és arra kell használniuk, hogy ezeket az autoriter, szélsőjobboldali tendenciákat megállítsák, ellenőrzésük alá vonják. Elsősorban úgy, hogy az abszurd vagyoni különbségeket akár drasztikus eszközökkel is mérséklik. Visszafelé nem szabad tekinteni, az elmúlt évtizedek világa csőd volt.
Két pontban is kivitelezhetetlennek, illetve nem is legfontosabbnak érzem az elképzelést.
Kivitelezhetetlennek a vagyoni különbségek lényeges mérséklését érzem: ez csak (akár fegyveres) erőszakkal valósítható meg, a gazdagok annyira magas lovon ülnek. A technikai vívmányok ellenőrzése is lehetetlen, szerintem, és sokkal fontosabb a gyors tempóval növekvő munkanélküliek ellátása anyagi és szellemi javakkal. A technikai fejlődés megállíthatatlan, többé nem juthatnak munkához, ki kell tölteni hasznos elfoglaltsággal az idejüket, és normális életfeltételeket kell biztosítani számukra.
A Mérce tovább halad, foglalkozik Jánisz Varufakisz írásával is. A neves közgazdász, ma politikai aktivista, hasonló javaslatokat dédelget. Ezek legfontosabb eleme a finánckapitalizmus megregulázása: nemzetközi, választott kormányok ellenőrzése alá vonása. Javasolja például, hogy John Maynard Keynes brit közgazdász eredeti tervei szerint álljon fel nemzetközi monetáris elszámoló szervezet, amely ellenőrizni tudná a globális pénzmozgásokat, valuta- és devizaárfolya-mokat, hogy azok ne lehessenek többé vad spekuláció tárgyai. Nagyon fontos még, hogy a harmincas évek Amerikájának mintájára megszülessen a „nemzetközi New Deal”, amely modern és hatékony jóléti rendszerrel egyenlíti ki a tőkés és dolgozó osztályok vagyoni különbségeit, megfelelő orvosi ellátást, munkakörülményeket, és oktatást biztosít a legszélesebb néptömegek számára. Lát már olyan kormányzati erőket a világon, amelyek köré a forradalmi elvek támogatói felsorakozhatnak.
Sanders, csatlakozva Varufakiszhoz kijelenti, hogy a megoldás egy nemzetközi progresszív politikai platform, amely együvé tereli a dolgozókat a közösen birtokolt bőség, biztonság, fejlődés és önbecsülés gondolatával, amelyből minden ember részesülhet. A világ sorsa forog kockán!
Nagyon naiv elképzelések, de drukkolni kell: sikerüljön megvalósítaniuk, mert tényleg világvége felé közeledünk.
Már az is öröm, hogy végre nem munkásosztályról, hanem dolgozókról szólnak: marxi értelemben vett munkásosztályra már csak elvétve akadni, kizsákmányolt viszont mindenki, aki nem kizsákmányoló. Így, ilyen egyszerűen. Régóta mondogatom!
Harari:
Itt az idő, hogy részletesebben is foglalkozzunk vele. Ki is ő, és mit mond a világról?
Yuval Noah Harari a teljes neve, és Izraelben élő zsidó professzor.
Felkapott lett, pedig mindössze két könyvét tartják jelentősnek. Ennyit kellett írnia ahhoz, hogy világhírnévre tegyen szert. Orbán Viktor is kedvvel olvasta, hírlik (bár szerintem csak magáról olvas, ha olvas), valószínű lehetett tanulnivalója. Most jelent meg a harmadik könyve magyarul: „21 lecke a 21. századra.” Gyorsan meg is rendeltem, majd beszámolok róla.
Addig is bogozzuk ki a csomót. Írt tehát két könyvet. „Sapiens – Az emberiség rövid története” az első. Idézem a fülszövegét: „A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműkö-dővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá... A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár szerint így foglalható össze annak története, ahogyan jelentéktelen majmokból a világ uraivá váltunk.” A másik: „Homo Deus – A holnap rövid története” és a fülszöveg: Legyőztük a pusztító éhínséget. Megfékeztük a gyilkos járványokat. Véget vetettünk az öldöklő háborúknak. De mihez kezdjünk ezek után? Kíséreljük meg legyőzni az öregedést? Próbáljuk meg kicselezni a halált?
Tegyük az embert istenné? A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár, Yuval Noah Harari elgon-dolkodtatóan és világosan vázolja fel az emberiség lehetséges jövőit, és hogy miként válhat a Homo sapiens Homo deusszá.”
Mint a III. kötetben bizonyítom, sehogy, mert isten nincs, hogy tudnánk azzá válni! Támad-tak azonban hasznos gondolataim is.
Az első gondolatom: Így kell ezt csinálni. Két könyv, az első héberül, a második angolul, és világhírnév. Igaz, lehet, hogy a világhírnév megelőzte a könyveket. Vagy mint Salman Rushdie:
megírt két-három könyvet és világhírnév. Igaz, angolul írta, és a fundamentalista iráni ajatollahok kiátkozták. Ettől a népszerűsége minden vallás mennyei fölé emelkedett. Aztán még 7-8 könyv, és úgy elöntötte a pénz, hogy hosszan hallgatott.
A második gondolatom: valóban remek eszméket vethetett papírra, mert egyes megállapítá-sait a Sanders-Varufakisz kettős, meg más is visszhangozza, mint például:
„A XXI. századi élet legfontosabb ténye az, hogy az emberek hackelhető állatok lettek. Ha elég adatod van és elég a számítási kapacitásod, akkor meghackelheted az embereket és jobban megértheted őket, mint ők értik saját magukat. Megjósolhatod a döntéseiket, manipulálhatod a vágyaikat és bármit eladhatsz nekik, amit csak akarsz, legyen az politikus vagy árucikk. Ez azt jelenti, hogy az adat válik a legfontosabb erőforrássá a világon.”
Most veszem csak észre, hogy az idézet az új könyvével foglalkozó interjúból ered. Tessék elgondolkodni rajta: vajon, hogy függenek össze ezek az újító jellegűnek mondott gondolatok?
Na mármost, az ember manipulálható állat megfogalmazással már a III. kötetünkben találkoztunk, a bármit eladhatsz nekik pedig kicsit fentebb, az Investigatory Powers Act 2016-ról folyó értékelésben feltűnt már, majdnem szó szerint azonos megfogalmazásban: „...el tudnak adni nekünk bármit, terméktől kezdve politikáig, politikusig.” A kérdés már csupán annyi: ki kitől lop?
Kalandozzunk tovább az új könyvvel kapcsolatos elgondolásai körül. Azt mondja a mester-séges intelligenciáról, hogy „...emberek százmillióit fogja kilökni a munkaerőpiacról, létrehozva ezzel egy új társadalmi csoportot, a ‘haszontalan osztályt’. Az emberek elvesztik majd a vagyonu-kat és a politikai erejüket. Ezzel egy időben a biotechnológia fejlődése lehetővé teszi majd, hogy néhányan szuperemberekké fejlesszék magukat.”
Végre – rajtam kívül – más is úgy gondolja, hogy haszontalan, munkanélküli társadalmi réteg jön létre, nemcsak a mesterséges intelligencia, hanem a robotizáció, komputerizáció, biotechnológiák, nanotechnológiák, előre nem is látható termelési forradalmak miatt. Világszerte beindult a folyamat, előkelő helyet foglal el benne az USA, amelyiknek vadbarom elnöke nem lát tovább az orránál: világméretű gazdasági harcot indít a már csak „hagyományosnak” tekinthető iparágak „olcsó országokból” történő visszatelepítéséért. Neki angolul kell szólni: „Your stupidity has no bounds!”
Harari is így gondolja: „Donald Trump 2016-ban azzal rémisztgette a saját választóit, hogy a mexikóiak el fogják venni a munkájukat, és megígérte, hogy falat épít Mexikó felé, de Trump soha nem mondta azt a választóinak, hogy a robotok fogják elvenni a munkájukat, és hogy inkább tűzfalat kellene építeni a kaliforniai határra.” Ahol a Szilícium-völgy székel.
Remélem, egyszer megértem, hogy a zseni Harari miért csak a biotechnológiákkal foglalko-zik a mesterséges intelligencia mellett. Egyszerűsít? Talán, de ezzel ködösít is. Az se világos, mit ért a technológia bomlása alatt?
A Trump idiotizmusát hangsúlyozók táborát bővíti az ismerősöm barátja, amikor így ír a vámháborúról: „...mi rengeteget veszíthetünk ezen. Az Adidas már hazaköltözött Kínából Ansbach-ba és ott gyárt gyorsan, automatikusan, nulla szállítmányozási költséggel. Az adó az egyetlen, ami itt [Magyarországon] tarthatja őket [a multikat]. Persze, amíg nem egységesítik.”
Vajon végleg győzhet a világcsászár anti-globalizációs nacionalizmusa?
Az ismerős véleménye. Magyarországról beszél: „Mit fogunk lépni, ha az összeszerelő üzemeket robotizálják, a dolgozók nagy részét elbocsátják? Gazdaságunk túl monolitikusan támaszkodik erre az ágra. A nacionalizmus ezekről a problémákról hallgat, és nem is lehetnek meg-oldási javaslatai. Orbán nacionalizmusra fókuszálása a kétezres évek sarló-kalapács szemlélete. Ha nem kezdünk el most odafigyelni ezekre a kérdésekre, akkor a jövőben sem tudunk majd előbbre lépni, megmaradunk a feltörekvő gazdaságok halmazában, vagy még onnan is kipotyogunk. Nem hogy azt a hatalmas szemléletváltást nem látom, ami ehhez kellene (pl. az oktatás reformjához – mi inkább a lövészet bevezetésével bíbelődünk), de még a probléma regisztrálását se nagyon. Tényleg megengedheti egy kis ország magának, hogy nem érdekli a nagyvilág, nem ismeri azt valójában (a celebek szintjén túl), nem tart lépést vele?”
Szerény véleményem szerint összeomlunk!
Szinte új fejezetet kellene nyitnom annak a gondolatnak, amelyik Hararitól származik, és amellyel a The Atlantic cikke – „Why Technology Favors Tyranny” (Miért favorizálja a technológia a zsarnokságot) – foglalkozik. A cikk azt a gondolatot fejti ki, hogy a [szerintem soha meg nem született] demokrácia történelmileg csak pillanatokra létezett, előtte évezredeken keresztül önkényuralmi rendszerek uralkodtak a világon. Ezért (is) törékeny. Az orosz, kínai és kubai forradalmat olyan emberek hajtották végre, akik fontosak voltak a gazdaság számára. Trumpot és a Brexitet olyanok támogatták, akik még rendelkeztek politikai hatalommal, de féltek, hogy elveszítik a gazdasági értéküket. A XXI. században valószínűleg olyanok lesznek a populista lázadás alanyai, akik nem a kizsákmányoló elit ellen fognak felkelni, hanem az ellen a gazdasági elit ellen, amelyiknek nem lesz többé szüksége rájuk! Könnyen veszteség lehet az eredmény: sokkal nehezebb az irrelevancia, mint a kizsákmányolás ellen harcolni.
Mégiscsak érdemes ezzel a tudóssal foglalkozni, teljesen összecsengenek ezek a sorok az én véleményemmel!
Mégis a cikk egy kis szakaszára figyeltem fel igazán. Leírja a sakk-automaták közötti csaták legújabb, fantasztikus eredményét. Csupán két évtizede vert meg először világbajnokot sakk-automata. Két éve, majd tavaly következett be az újabb elképesztő fordulat: 2016-ban a Stockfish 8 nevű masina megnyerte a sakk-komputerek világbajnokságát, majd a Google AlphaZero gépe jól elverte a Stockfish 8-at. És most tessék figyelni: a vesztesbe betáplálták a sakktörténelem minden tudását, és több évtizedes versenytapasztalata volt, az AlphaZero-t viszont nem tanította ember, hanem „...a legfrissebb gépi tanítási elveket alkalmazta, hogy megtanítsa magát sakkozni, saját magával játszva.” És mindezt négy óra alatt. A két gép 100 játszmát játszott le, ebből az AlphaZero 28-at megnyert, 72 esetben döntetlent ért el, egyetlen játszmát se veszített el. Mivel az AlphaZero semmit sem tanult embertől, győztes lépései és stratégiája jórészt szokatlannak tűnt az emberi szem számára. Leírhatók kreatívnak, ha nem egyenesen zseniálisnak.
Jól meg tetszettek kapaszkodni a székben? El tetszik tudni képzelni, milyen forradalmi változások fognak bekövetkezni egy generáción belül az emberiség életében, a tanulástól kezdve, termelésen keresztül, szórakozásig? Vagy akármiben, amit el tetszik tudni képzelni?
Akik még nem láttak robotokat (nem lehet ilyen olvasóm!), azok részére felvonultatok ilyen bravúr-példányokat!
A világ 10 legjelentősebb robotja itt látható. Csak angol szöveggel, beszéddel mutatják be az
A világ 10 legjelentősebb robotja itt látható. Csak angol szöveggel, beszéddel mutatják be az