Nem kell elsüllyedni a magyar közegészségügy mocsarában ahhoz, hogy az embernek rossz véleménye legyen a gyógyászatról. A rendkívüli tudományos és technikai fejlődés mellett ugyanis a gyógyászat a pénz uralma alá került. Komoly vélemények szerint a legjobb hozamú 4-5 terület közé tartozik: fegyvergyártás és kereskedelem, drogok birodalma, alkohol, gyógyszergyártás és kereske-delem, emberkereskedelem.
Az általánosan ismert kategóriák között az egészségügyön belül elsősorban a gyógyszer-szektort kell vizsgálnunk, mivel az tarol a legszembetűnőbben. A felhalmozódó pénz mennyiségét illetően ugyanúgy, mint a gazdagodás tempóját tekintve. Nem hiszem, hogy a magyar példa nagyon kirívó lenne, elég, ha arra koncentrálunk. Amint híre ment a gengszterváltás után a patikák privatizációjának, azonnal roham indult a megkaparintásukért. Már ez a lihegés is jelezte, milyen hatalmas profitrátára számíthatnak a terület tulajdonosai. Csuda módon addig ismeretlen „tőkések-nek” sikerült egyszerre több gyógyszertárra szert tenniük. Néhány „egyesülés” után meg is jelentek a legnagyobb adófizetők között a gyógyszertárak. Volt év, amikor orosz tőkés mögött a második helyet foglalta el az egyik gyógyszertár-csoport! A betegek bőrén harácsolás folyik.
A patikaláncokról jó képpel szolgál Kincsei Évának a Magyar Gyógyszerészi Kamara weblapjában megjelent cikke58. Az utolsó bekezdést érdemes elolvasni, mert a többi nem elég világosan mutat rá, hogy maffiák kezébe kerültek a gyógyszertárak. Ha nem lenne 1000 százalékos az az adatom, miszerint második adófizető volt kb. egy évtizede egy gyógyszertár-maffiavezér, még én is elhinném a profitrátára megadott adatokat!
A „leplezett” gazdagodás területe maga a gyógyászat is. Köztudott, hogy a kórházak vezetői, egészen az osztályvezetőkig nagy pénzeket tesznek zsebre, több kútforrásból. Az államtól kapott fizetés a legalacsonyabb ezek közül, általában nagyobb tételt jelent a hálapénz (ami az alacsony fix mellett nem csoda), de jelentős hozamot biztosított a gyógyszer-receptek írásáért a gyógyszertárak által fizetett „jutalék”. A 24.hu szerint „...az egészségügy csúcsain dolgozó intézményvezetők, professzorok jelentős összegeket tehetnek zsebre gyógyszercégekkel kötött úgynevezett gyógyszer study-szerződésekkel.” Ezeket ugyan többnyire az intézményekkel kötik, de ismeretlen hányadot a programok vezetői kapnak. Az ország nagy tolvajai mögött messze lemaradó nemrég kinevezett miniszter, Kásler Miklós volt kórházigazgató 57 milliós jövedelmet vallott be a kinevezése előtti évre. Nem csoda, hogy az állami szektort ezrével hagyják ott orvosok, ápolók, egyéb személyzet.
Az se meglepő, hogy tempósan szaporodnak az egészségügyi magánvállalkozások. Aki teheti, in-kább megfizeti a magasabb bekerülést, minthogy órákat várakozzon egyszerű vizsgálatokra, heteket műtétekre, hónapokat bonyolultabb beavatkozásokra. És ráadásul rossz ellátásban részesüljön. Ez az ország jövője: süllyedünk a múlt század Indiája szintjére.
Megjegyzem, hogy a recept-jutalék intézménye nálunk állítólag zátonyra futott. Úgy tudom azonban, hogy az USA-ban virágzik, a jobban korrumpálható orvosok akár évi dollármilliókat is bezsebelnek ilyen módon.
Kórházak:
A magyar kórházak állapota enyhén szólva is pocsék. Majdnem balkánit, majd ázsiait írtam, de megállt a tollam, valószínű, hogy a balkáni kórházak nem rosszabbak a magyaroknál, és biztos, hogy az ázsiai helyzet inkább ellenünk szól, mint mellettünk. Az indiai állami szektor sincs rózsás helyzetben, nem beszélve Észak-Koreáról, de ma már Kínától kezdve Vietnamig jobb a helyzet.
Sajnos saját tapasztalatom is alátámasztja az állítást, az utóbbi 4-5 évben négyszer kerültem
„kés alá”. A valamennyire az átlagosnál jobb (protekciós) helyzetem, és mind az orvosok, mind az ápolók maximális odafigyelése ellenére az ország egyik legjobb kórházában számtalan problémába ütköztem. Nem lehet újdonság, hogy a WC-papírt vinni kellett. Az is közismert lehet, hogy a
karbantartás óriási hiányosságokat hagy maga után: hiányzó, töredezett csempék, fátyolos tükör, billegő WC-kagyló, kiégett villanykörték, a kórtermi kézmosók hiányzó polcai, a zuhanyozók tönkrement, többfelé fröcskölő tömlői, szakadt függönyei szinte lehetetlenné teszik a lábadozó betegek tisztálkodását. A kosztról jobb nem beszélni: annyira primitív az ellátás, hogy amit kap a beteg, azt csak kínnal és részben fogyasztja el, akinek a rokonsága nem biztosít napi szintű ellátást, az akár éhezik is.
Jártam Körzeti Egészségápolási Központba is: ott az infúziók teljes gyógyszer-adagját – az intézmény receptjét kiváltva – vinni kellett.
A korrupcióról nem beszélek, illetve csak annyit, hogy az operáló orvos nem fogadott el semmit, volt orvos, aki szinte kikunyerálta, az ápolók pedig rászorultak.
Az elképesztő állapotok csúcsa az utóbbi időben megjelent ágyi poloska! Állatorvos roko-nom került kórházba, panaszkodott az éjszakai csípésekre, leintették. Összeszedett párat, akkor ugyan elismerték, de nem történt semmi. Ahol ez az emberbarát szörny elszaporodik, nem is egy-szerű megszabadulni tőle. Társbérleti tapasztalatom íratja velem: ha a társbérlők nem irtják ki egyszerre, kálváriát lehet járni. Nem telt el három nap a rokon meséjétől, amikor a FB-on jelent meg poloska képével illusztrált hír, miszerint gyermekkórházban, kisgyermeket csíptek össze poloskák.
És most, hogy a hétvégén (18.09.01-02) volt egy kis zuhé, a FB-on megjelent videoklip úgy mutat be beázott kórházat, hogy a folyosón „esett az eső”, pocsolyákban állt a víz!
Vég, ez már a vég!
Áttérhetünk a természetgyógyászatra. Kelepce. Számomra legalábbis, aki Indiában szemmel kísérhette a természetgyógyászat virágzását. Biztos vagyok benne, hogy mind ott, mind a szomszédos országokban, valamint Kínában valóban ősi gyógyító praktikákat visznek tovább, és sikerrel gyógyítanak a természet kincseinek felhasználásával. A kelepce akkor nyílik meg, amikor ezzel az ismeret-csokorral a fehér ember kultúrvilágában próbál lépegetni az ember. Mert ezen a területen aztán szélhámosok, csalók, képzetlen, talmi csodadoktorok lepték el a világot.
- akupunktúra:
Sokat hallottam róla, általában vállvonogatással, fejrázással fejeztem ki nemtetszésem. Most megnéztem a vonatkozó magyar Wikipédia-lapot, és megnyugodtam. Summás véleménye ugyanis:
„Az akupunktúra a nyugati orvostudomány számára értelmezhetetlen, bizonyíthatatlan elvekre épül, hatásmechanizmusa ismeretlen, a hiteles kísérletek alapján a hatása nem tér el a placebótól.”
Egyetlen gyakorlati alkalmazást kísértem figyelemmel. Közeli rokon növekvő gerincfájdalmát nem tudta diagnosztizálni a hagyományos gyógyászat. Végső elkeseredésében kipróbálta az akupunk-túrát. Ha lehetséges egyáltalán minősíteni: több lapáttal tett rá a fájdalmaira a néhány szeánsz.
Végül gerincsérv műtétet írtak elő. A műtét előtti pillanatokban derült ki, a gerinc-liquor vizsgálata-kor, hogy gerincvelőbe fészkelt daganata van, ami hál’isten jóindulatúnak bizonyult.
- ajurveda9,10:
Indiában tudományként kezelik, egyetemeken oktatják, a gyógyszerei gyógyszertárakat töltenek meg, illetve szállodákban is árusítják azokat. A magyarországi „centrumok” a név felhasz-nálásával valószínűleg téves utakon járnak: lelki motívumokkal, masszázzsal kötik össze. Mind-kettő tapad szinte minden Indiából eredő testi-lelki gyógymódhoz, akár eredetileg járul hozzá, akár nem.
- homeopátia:
Amrita lányomat pöttöm korában, Indiában a testén nőtt szemölcsöktől homeopata szabadította meg, ezért hittem benne. Annyira biztos voltam a gyógymód autentikus voltában, hogy FB-vitába is keveredtem fiatal orvossal. Miután megtudtam, hogy alapelvként a kórt nagymérték-ben csökkentett hatékonyságú kórokozókkal gyógyítja a német orvos által kidolgozott homeopátia, azt a véleményt is megkockáztattam, hogy akkor a nyugati és indiai változat nem lehet azonos.
Támogatott ebben az álláspontban az, hogy tisztáztam, országos, államilag is támogatott központ működik Indiában. Most azonban meg kell adnom magam! Alaposabban körbejártam az indiai rendszert: kiderült ugyan, hogy több természetgyógyász rendszert – közte a homeopátiát is! –
kezelő-ellenőrző minisztérium (!) is létezik Indiában, az elvet azonban valamelyik hivatalos fórum, az orvos nevét is említve, a kórt kórral alapokon ismerteti. Azzal együtt, hogy felteszem a kezem, nem áll le az agyam: annyira egyértelmű volt a lányom gyors, a furcsaságait is előrejelző gyógyítása, hogy valami „hiba” van a tájékoztatásban és alkalmazásban. Mert ha nem hiszek a lezajlott orvoslásban, akkor csodának kell tekintenem. Pedig – amint a III. kötetben részletesen foglalkoztam vele – csodák nincsenek. Feneketlen emberi ostobaságba akadt a horgom. Sajnos kevés az ez irányú ismeretem, ezért képtelen vagyok rájönni, pontosan hol is lehet a csomó: létezhet gyógyító ostobaság?
- jóga:
És következhet a világ egyik legcsodálatosabb gyógymódja, a jóga. Abszurd kísérletbe fogok az óriási könyvtárat kitevő rossz jóga irodalommal versenyre kelve. (A jó is könyvtárnyi, de eredeti indiait kell keresni, tanulni.) A rendelkezésemre álló terjedelem és idő csak a felszín megkaparásához elég. Ezt a választ kaptam, amikor az Indiában töltött harmadik év közepe táján dicsekedtem, hogy már sokat megtanultam Indiáról, félindiainak érzem magam. Mosolyogva mondta a nálam jóval fiatalabb üzletember: Indiaivá válni nem lehet, annak születni kell. Az angolok teljes életüket töltötték itt, de csak a felszínt tudták megvakargatni. Lehet, hogy a két mondat két alkalommal, két indiaitól hangzott el, most azonban mindegy. Romlik a memóriám.
A jógáról azért írnak rosszabbnál rosszabb könyveket, mert nem tudják, vagy nem érik fel a lényeget: a jóga spirituális, elmélyüléssel, meditációval gyakorolt gyógymód. Illetve a gyógymód se fejezi ki a lényeget: istenhez fordulás, lelki béke keresése. Joggal számon kérhető rajtam, miután a III. kötetben megírtam, mint bizonyított tényt, hogy nincs isten, akkor hogy emelhetem a jógát ima rangjára? Mert egy dolog a véleményem, és más dolog a jóga szándéka. Az igazi jógázó tehát a legteljesebb lelki békére törekedve, istennel párbeszédet folytatva, meditálva ül mereven, vagy végzi az elmélyülést elősegítő fizikai gyakorlatokat. Aki csak a fizikai gyakorlatokat végzi, jól teszi, de ne várjon fantasztikus eredményeket. Mert ha nincs is isten, a hozzá fordulás kísérlete, a mély lelki béke elérésének szándéka tudja csak meghozni az igazi eredményt.