Az isten tisztelete kifejezésének formái.
Imák:
A kereszténység kezdetben latinul fordult Jézus Krisztushoz, latinul celebrálták a miséket, írták a liturgiát, mondták (és talán mondatták is) az imákat. Először a leváló felekezetek tértek át az adott közigazgatási terület nyelvének használatára. A római katolikus egyház nem sietett! Nekem a szentendrei gimnáziumban a II. világháború utáni években még latinul kellett fújnom az imákat, ma is eszembe kell jutnia (a latin egyéb, hasznosabb kellékeivel együtt):
Pater noster, qui es in caelis, sanctificetur nomen tuum, adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris, et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.
Ez itt a Miatyánk latinul.
Hittanórán kellett előadni, valószínűleg, az Üdvözléggyel – Ave Maria, gratia plena,... –, és a Hiszekeggyel – Credo in Deum Patrem omnipoténtem... – egyetemben. Latin órán is számtalan vallási témával kellett foglalkoznunk. Ora et labora, imádkozzál és dolgozzál...
Mellékes, de a nagyon hasznos kellékeket is felidézem: az ante – apud – ad – adversum – circum – circa – citra – cis – contra (mennyit hibáztam eddig? egyet) névelők teljes listájának elejével együtt. Itt a teljes accusativust (tárgyesetet) vonzók listájának folytatása: erga, extra, intra, infra, inter, iuxta, ob, penes, pone, post és praeter, prope, propter, per, secundum, supra, versus, ultra, trans.
Átmentünk játszásba! A határozó esetet vonzók: a, ab(s), cum, de, ex és e, sine, tenus, pro és prae. Hetven éve tanultam, előjött a tárgyesetet vonzók harmada, egy hibával, pedig – sajnos – csak nyelvek tanulásakor hasznosítottam a latint, a nyelvtanulás legjobb segédeszközét. Milyen furcsa is a memória: névmemóriám gyerekkorom óta nincs, a számmemóriám talán egyetlen, általam spot-memóriának elkeresztelt apróságban élvezhető, ha becsukok egy könyvet és mielőtt záródna, ránézek az oldalszámra, hetek múlva is megjelenik az adott oldal száma, amint kézbe veszem a könyvet.
Térjünk vissza az imákhoz.
Hindu mantra: https://youtu.be/ClxgIS-_X_g
A hindu mantrák – különösen, ha szanszkritul adják elő – meglepő módon hasonlítanak a katolikus papok miseénekeire, legalábbis a hanghordozást tekintve. Közben az imát kísérő eszközök is szinte azonosak: szenteltvizet öntenek az imádkozó fejére, megkenik a homlokát, tömjént füstölnek...
A muzulmánok a világon mindenütt egyformán imádkoznak. Sikerült olyan youtube ismerte-tőt találnom, amelyiken arab müezzin imára szólító, a pécsi minaretről előadott éneke vezeti be magyar hívő hölgy előadását az arabok imájáról, és amit végül arab tömegek közös imája zár. A videón csak az imaszőnyegek láthatók, az nem, hogy naponta többször, kéz- és lábmosás után, fejjel Mekka felé hajlongva, térdepelve, imaszőnyegen, homlokukkal a földet érintve kell elmondaniuk az imákat.
Különösen érdekes a buddhisták ima-szertartása. A szerzetesek általában közösen imádkoznak, templomban, sokszor zenekísérlettel, amint a III. mellékletben is látható. Közösségben is, egyedül is szeretnek imamalmot használni az isten-Buddhához fohászkodva. Kis dobok ezek, amikbe imákat tartalmazó írást tekernek, ezt imádkozza el annyiszor, ahányszor megpörgeti a malmát. A sztúpáik oldalán függőleges helyzetben csapágyazott imamalmokat minden arra haladó pörgetheti. Nem mindenki imádkozik ilyenkor, sokan szórakoznak velük. A sztúpáikról kifeszített zsinórokon imazászlókat lobogtat a szél, számtalan egyéb építmény, vagy akár sziklák között is libegnek-lobognak a laikus számára ismeretlen, imákat közvetítő zászlók.
Egyetlen célja van minden imának: a felsőbbrendű lény létének elismertetése, a tőle függő-ség diktálása minél mélyebb szellemi mélyfüggő-ségekbe.
Ajaj, ha most leírom, hogy minden elrebegett ima alázat a felmérhetetlen hatalmak előtt, megköveznek valahol!
Az ima csak egyike a számtalan bűvöletnek, amivel a balga népet szédítik. Minden vallás ünnepekkel, szertartásokkal, színijátékokkal, körmenetekkel vonzza hatáskörébe a hívőket. Valahol megírtam, hogy a szekuláris rendszerek óriási hendikeppel indulnak az emberekért vívott küzdelemben, mert nem tudnak hasonló attraktív műsorokkal fellépni, vonzáskört teremteni. A népi tánc, indulók, tábori összejövetelek, sör és virsli gyenge eszköz a mondjuk orgonával kísért isten-tisztelettel szemben.
Újabb csokorba foghatók a különösen Keleten működő csodatevők, kézrátétellel gyógyítók, varázslók.
Tabuk, babonák, jóslás, parapszichológia, földönkívüliek
A forrásuk számtalan lehet, legtöbb valószínűleg ősi megfigyelések, hiedelmek, álomképek szüleménye. Rám is hatással vannak, nem tagadom, pedig talán elfogadja már a világ, hogy nem vagyok bolond. Hatnak az emberre, annyira, hogy léteznek tabuk, amelyeket a mindennapi életben is – tréfálkozva bár – alkalmazok.
Két példa:
- Ne fogj küszöb fölött kezet távozóval, örök elválásra kárhoztat.
- Ha hosszabb útra távozol, indulás előtt ülj le a szobád (nappalid) közepén, nézegesd, számolgasd a mennyezet sarkait, és gondolkodj el azon, mi vár rád.
Ismerem, de nem alkalmazom:
- Ne lépj le ballábbal az ágyról reggeli ébredéskor.
- Ne köszönj meg gyógyszert.
Kerülöm az általánosan ismert babonákat, mint a 13-as szám, a péntek 13-a, a fekete macska.
Csupán megjegyzem, hogy a bombayi csodálatos Taj Mahal (Tadzs Mahal) szállodában nem létezett 13. emelet, meg hogy számomra a péntek 13-a általában szerencsés nap (volt – kevesebb van hátra, mint volt). Már az furcsa, nem, hogy figyeli az ember. Ugyanakkor felfigyelt a családunk arra, hogy a 26-a szerencsés napunk, számtalan jó fordulat esett 26.-ára.
A fekete macska viszont semmit se jelent számomra, futhat keresztbe, futhat, amerre akar, nem zavar. De ezt is figyelem, szégyen ide, szégyen oda!
Rettenetes esemény váltott ki furcsa babonát az akkori Szovjetunióban:
Bajkonur:
„1963. október 24-én az egyik Desna-V-ös R-9 teszt során az üzemanyag rendszeren lyuk keletkezett és a silóban az oxigén nyomása a maximális 21%-ról 32%-ra ugrott. Miközben a 11 fős személyzet a siló 8. szintje felé haladt a liftben, egy elektromos szikra tüzet okozott. A robbanás megölt 7 embert, s használhatatlanná tette a silót. E baleset pontosan a Negyelin baleset 3.
évfordulóján történt, duplán fekete napként könyvelhették el azt a napot. Azóta soha nem hajtanak végre kilövéseket Bajkonurban október 24-én.”42
Érdekes kategória a jövőbe látás, nevetségesnek tartom minden formáját. Mégis rögzült az agyamban az a kávézacc jóslás, amit örmény származású asszony, várnai bérelt szobám házi-asszonya adott elő, rám erőszakolva. Döbbenten hallgattam akkor, és évekig nem tudtam elfelejteni, annyit tudott előadni a múltamról, és a jövőmben megvalósuló történésekről, amihez hihetetlen emberismeretre, érzékre, szemolvasás művészetre van szükség.
Sokkal veszélyesebb a parapszichológiával33 folytatott játék. A 33. link igyekszik tisztába tenni, mondván, hogy a tudományok és azon kívüli mező határmezsgyéjén megjelenő jelenségek magyarázatával foglalkozó pszichológia. Felsorolja számtalan ágát, amelyek közül hirtelenjében hármat kiemelnék közülük, mert szerintem nem tudományon kívüli, vagy arról lígő-lógó valamik:
telepátia, gömbvillám, spontán öngyulladás. A gömbvillám és öngyulladás most érdektelen szá-munkra, hiszen azokkal a tudományos fizika foglalkozik. Ugyan a telepátiával is, de ahhoz három hozzászólásom is közreadom. Valamennyivel foglalkoztam másutt is, de egyszerűbb újra leírni, mint keresgélni.
1. A líbiai Tripoliban balesetet szenvedtem. Nem esett bajom, mégis – a stressz hihetetlen hatást váltott ki – két hölgy is azonnal megérezte, hogy valami történt velem. Egyikőjük (elvált feleség) Budapesten tartózkodott (légvonalban 1699 km), a másik (barátnő) Moszkvában (3433 km). Utólag egyeztetve kiderült: percre ugyanakkor megérezték a stresszem. Nem történhetett másként, mint gondolatátvitellel. És azóta hiszem, hogy létezik a fénysebességnél gyorsabb sebesség.
2. Olvastam hitelesnek tekinthető forrásban, hogy az USA-ban gondolatátviteli kísérletet folytattak egy ikerpárral, akik állították, hogy nagy távolságot áthidalva képesek gondolatokat cserélni. Az egyik fiatalembert beültették tengeralattjáróba, elvitték többezer kilométerre, és lesüllyesztették a hajót, amennyire csak lehetett. Az ikerpárját valami bunkerbe költöztették a szárazföldön. Ceruzát és papírt kaptak. A feladatuk az volt, hogy egyikőjük rajzolt valami egyszerű ábrát, a másiknak ugyanazt kellett visszaadnia a lapján. A kísérlet csodálatosan sikerült: többnyire ugyanazt rajzolták, ha mást, az nem sokban különbözött az előrajzolt ábrától: létra helyett fésű, gomba helyett esernyő született.
3. Abban a Szovjetunióban, ahol lexikonban a kibernetikáról megszülethetett olyan cikkely, amely szerint burzsoá áltudomány, Leningrádban katonai kutatóintézet foglal-kozott parapszichológiai problémákkal, többek között telepátiával.
Számtalan ember – nagyon ostoba ember – hisz abban, hogy földönkívüliek jártak-járnak a Földön. Ostobaság: ha eljutnak idáig, mi a fene tartaná vissza őket attól, hogy felvegyék velünk a kapcsolatot? Ilyet csak elment agyú balfácánok gondolhatnak ki. De nem tudják magukban tartani az őrületüket, hirdetik minden elképzelhető módon: rémmeséket adnak elő, rajzsorozatot alkotnak, filmsorozatokat fabrikálnak... Rémisztik a rémiszthetőket balga mesékkel... És nagyon elgondol-kodtató, hogy a csészealjakban, dörgés és csattogás kíséretében a Földre érkező földöntúliak miért nem lépnek ki az űralkalmatosságukból, és nyújtják baráti mancsukat, fülüket vagy nyelvüket (mint az idegent köszöntő tibetiek) nekünk, szuperlényeknek. A földöntúli lények mindig rosszak, mindig gonoszok és kegyetlenek, pedig nem nehéz rájönni, hogy ha egyszer valahonnan a végtelenből idáig repültek, fejlettebbek nálunk. Ha konfliktusra kerülne sor, győznének, vagy legrosszabb esetben távoznának, magunkra hagyva minket a gyűlölet-kotyvaszunkban. Világos, csak a közhiedelmeknek felelnek meg az alkotók, az emberi ostobaságból élnek. És szépen feltárják az emberiség belső gonoszságát: el nem tudják képzelni az alkotók, hogy békés rendszerek, lények létezhetnek a világban.
A földöntúliakkal visszaélés egyik csúcs lehet a Brazília fővárosa közelében található „Fel-kelő nap völgye”, ahol olyan közösség él, amelynek tagjai földöntúliaknak tartják magukat. Van oltárszerű trón, amin egyikőjük, Maja előkelőség ruházatába öltözve trónol. Láthatjuk a megszál-lottak főnökét, „Fehér nyilat” is, amint hívei imádkoznak hozzá.
Istentelen gazemberség és ostobaság. Itt nyitható a róluk szóló link! Itt egy másik is, amelyikben a „Felkelő nap” névre hallgató település elrendezése is látható.
A hiedelmek, babonák egyik legkárosabb formái az állatok testrészeinek tulajdonított varázslatos képességek. Évszázadok (talán évezredek?) óta pusztítják az elefántokat, mert az agya-rukból faragott dísztárgyak időtállósága és szépsége rendkívüli. Talán a porából nemi képesség-növelő szert is csinálnak? Nem biztos. Az viszont közismert, hogy az orrszarvú szarvának, és a cápa uszonyának potencianövelő erőt tulajdonítanak. Ki is irtották mindhárom szerencsétlen állatot.
Hiába jelent meg a Viagra, erősödött meg az állatvédelem, napi küzdelem folyik a hiedelem vámszedői ellen.
Ha felteszi az ember a potencianövelők kérdést az Internetnek, ömlenek az ajánlatok.
Címszavakat sorolok: zabcsíra kivonat, törpepálma és aranyvessző, rózsásvarjuháj; keverék:
királydinnye + L-arginin hidroklorid + maca gyökér + L-citrullin + L-lizin + teobromin (kakaómag-kivonat) + zselatin + titán-dioxid; ginzeng, kanos kecskefű, tribulus terrestris, yohimbe. Ugye elég?
Masszőz árusítja sejtvédőként: ősi magnézium gél (2000 m mélyről).
Néha az ember hajlamos ostoba varázslatoknak is hinni. Kisebbik bátyám féléves korában mandulagyulladást kapott. 1933-at írtak, a penicillin még meg se született talán, kis falvakba jóval a háború (a II. világháború) után jutott el. A szomszéd község orvosa és édesanyánk gyógyítgatták, eredménytelenül. Elkövetkezett a pillanat, amikor az orvos lemondott a csecsemőről: Adassák fel az utolsó kenetet. Talán fel is adatták. Átnézett a szomszédasszony, összecsapta a kezét, szaladt-fordult, hozott nyúlhájat. Segített rákötni a nyakára. Este volt. Reggelre a gyerek elindult a gyógyulás útján. Rövidesen ünnepli 86. születésnapját. Ne tessék nyúlhájért szaladni hasonló esetben, véletlenek egybeeséséről lehet csupán szó.
Fentebb – aztán a III. mellékletbe száműztem – szidtam a zenét, helyesebben annak bizo-nyos formáit. Visszatérek a zene szerepére a vallási szertartásokban. Tulajdonképpen ellentmondok önmagamnak, amikor kifejtem, hogy rám (is) rendkívüli hatással van az egyházi zene. Részletesen foglalkoztam a zenéhez fűződő élményeimmel a „Vártam ott és elégtem”, majd a „Lelkem világának tüköre” című könyvemben. Az egyházi zenéről így írtam az utóbbi írás XIV. fejezetében:
„Már jól eveztem a zene hullámain, amikor a keresztény egyházi zene csodáival találkoztam, szinte sorozatban. Katolikus miseénekekkel kezdtem a sort, lemezjátszókról hallgattam őket. A szláv egyházi énekek azonban számomra többet jelentettek, teljesen elvarázsoltak, biztos szerepet játszott ebben, hogy nagyszerű élő „előadásokat” hallhattam. A Moszkva közeli Zagorszk
pravo-szláv egyházi központban éneklő öregasszonyok pazar előadása ragadott magával, majd a szófiai székesegyházban próbát tartó bolgár énekkarra csodálkoztam rá. Kijevben ejtett talán legmélyebb ámulatba a metropolita miséje: papok, orgona, zenekar, énekkar és hívők együtt csúcson járatták az egyházi zenét.
Annyira rabja lettem a szláv egyházi zenének, hogy szép lemezgyűjteményt vásároltam össze.”
Megállapítással zárom a vallomásom: az istenhit egyik forrása, támogatója az egyházi zene.
Ha rám, ateistára ilyen hatással tud lenni, mennyire erősítheti a hívő áhítatát, mélyítheti el a hitét. A vallások elleni fellépések többek között ezért se járhatnak eredménnyel. Csak az általános művelt-ség magas szintre emelése segíthet, évszázadokra nyúló folyamatként működve.
Kuruzslás: A lehető legváltozatosabb szinten folyik a csak kuruzslásként értékelhető hit-terjesztés. Klasszikus példaként kezelhető a magyarországi Hit Gyülekezete, amelynek a vezetője – nem elég, hogy igen furcsa módszerekkel hirdet istenigét –, vaskos támogatóként nyilatkozik országunk jelenlegi vezéréről.
A kormányfő támogatott fia, Orbán Gáspár viszont ennél a mélypontnál is mélyebb gondo-latvilágot képvisel. Felház keresztény mozgalom néven hirdet igét, annak egyik vezetőjeként. Azt hiszem, nehéz lenne jobban megfogalmaznom, milyen ostoba ez az ember, mint egyetlen idézettel a 24.hu weblapról:
„...a mozgalom rendezvényein Orbán Gáspár személyesen is színpadra áll, beszédeket mond, a résztvevők között sétálgat, és ismeretlen nyelven imádkozik értük, miközben rájuk teszi a kezét. Egy ilyen eseményről a lap azt írja:
A teremben többen a padlóra borultak, egy fiatal lány karját a mennyezet felé emelve mosolygott, néha halkan nevetett is. Egy sarokból pedig fel-felszakadó sírás hallatszott.
Egy másik alkalommal Orbán „talpig feketébe öltözve, a telefonjáról jegyzeteket olvasva kezd beszélni, majd gyorsan belemelegszik, a telefon már nem is kell”. Később megkérdezte, ki megy el Istennek követségbe, és arra kérte azokat, akik ezt szeretnék tenni, hogy álljanak fel, és sétáljanak a színpadhoz. Körülbelül kétszázan így is tettek. (...)
A gyógyítás a Felház része, azt vallják, ‘jelek, csodák és ördögök kiűzése nélkül csak fél-evangélium az fél-evangélium’. Orbán Gáspár erre azt mondta az interjúban, hogy nem ők gyógyítanak, hanem Jézus rajtuk keresztül. Van, hogy ez sikerül, van, hogy nem, ez csak Jézuson múlik.”
Jézus, szabadíts meg bennünket a gonosztól!
Amerikában is gyalázatos tendencia növeli a babona jellegű eszmék híveinek számát. A PEW felmérése szerint a felnőtt amerikaiak kereszténynek vallják ugyan magukat, ugyanakkor
„New Age” beliefs (Új Kor hitek) követői is. Hisznek reinkarnációban, asztrológiában, meta-pszichikában, és spirituális energia létében fizikai objektumokban, mint hegyekben és fákban. Sok vallásnélküli amerikai is hisz ezekben. Durván tízből hat amerikai felnőtt elfogadja az Új Kor hitek legalább egyikét. Tízből négy hisz metapszichikában, és hogy spirituális energia található fizikai dolgokban. Valamivel kevesebben, 33% hisz reinkarnációban és asztrológiában (29%).
Szép új világ, ostobaságban fürdőző világcsászár! Katasztrófa!
Ereklyék
A Szent Jobb5 – Elég elolvasni a történelmét ismertető Wikipédia-lapot, hogy az ember meg-győződjön a nyilvánvaló szélhámosságról, ami ezt a legjelentősebbnek kikiáltott magyar ereklyét szülte.
És Szent László hermája Győrben28:
Olvasgatom a megrendelésre készített ereklye történetét, és a hitelesség teljes hiányát látom benne: az első, fából készült ereklyetartót tűzvész pusztítja el, de a koponya ép marad, Zsigmond király fém ereklyetartóba helyezteti, de a tetejét nyitva hagyják, kiemelik belőle az állkapcsát, majd a nyakszirtcsontját, azokat külön hermákba helyezik, rejtegetik a törökök elől... Mese habbal!
A buddhista sztúpák közismerten Buddha valamelyik testrész-maradványa fölé épülnek. A legérdekesebb sztúpát Sri Lankában látta. Buddha fogát őrzik benne, nem az építmény alatt, hanem oltárban, és bemutatják a hívőknek. A templom neve is így szól: Buddha foga templom. Így számol-tam be róla az útibeszámolómban:
„A templom (vagy talán az egész város) a világörökség része, nem csoda, a templom élvezhető látnivaló! A kaputól ugyan nem látszott, mennyire tündöklő, mert keresztbe álló hosszú kolostornak nézte az ember, de aztán lépcsők, forduló jobbra, mifene, udvar közepén áll a négy-szögletes épület, a tetőzete új, védik a zuhogó esőtől, körbe folyosó (talán, de mindegy is) fut. A lényeg az emelet, ahol aranyozott oszlopok, korlátok között ott az arany vagy aranyozott ajtó, ami mögött leselkedik a hét, matrjoska-rendszerű csupa arany-ezüst-drágakövek díszítette csúcsos kúp, a fog tartója (azért tudom leírni, mert a másolata odébb ki van állítva).
Az egész népbutító mutatvány előtt 5-6 m hosszú és méter széles vályú-virágtartó, ahová a zseni hívők lentről non-stop hordják a trópusi virágokat (magyar pár is volt a mélyen hívők között).
Imádkoztak is, amivel előttem leleplezték magukat, aztán minden nap megutálta őket 1-2 ember, a végén kerülgették őket. Más jellemvonások miatt, de az ostobaságba vetett hit is bele tartozott.
A helyiek egy része ücsörög a tömegben, a falak mentén, gyerekestől, vénestül. Ezt legalább élvezni tudtam: az emberiség ostobasága határtalan: a nyilvánvaló szélhámosságot, csalást is imád-ja, amint azt bársonyba-bíborba, aranyba, mesébe, zenébe (kürt, trombita, harsona, orgona) öltöztetik.
Később a templom előtt gyülekeztünk, és álmélkodva néztem, hogy az emberek, fiatalok is, ugrálnak le a buszról, a templom felé fordulnak, és namasztéra kulcsolt kézzel meghajolnak.”
Végtelen ostobaság! Hiszen maga Buddha egész életében azt tanította, hogy nincs isten. És a belőle faragott isten egyetlen fogát milliók imádják?!
Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartozik a Belgiumban, Bruges-ben (flamandul Brügge) – feltáplálás céljából – eltöltött fél év. Fantasztikusan szép egyházi ünnepséget nézhettem végig. Azt keresgélve találtam most rá a Krisztus vérét őrző bazilikára. A XII. században, keresz-teshadjáratból vitték haza hős hívő harcosok. 1200 éves lenne, ha igaz lenne. A bazilika csodálatos:
A Szent Vér-bazilika főoltára
Segítséget kértem az akkor a feltáplálásommal foglalkozó család ma is élő, második generá-ciós tagjától, Martine-től, de ő se tudta az általam akkor élvezett fesztivált megtalálni. Helyette küldte az 1304 óta évente megrendezésre kerülő felvonulást, ami ugyancsak szinte hihetetlen képet tár fel a hit mélységeiről. Bár a videoklip flamand hangon szól, és francia-angol feliratos, érdemes végignézni. Itt mutatom be.
Szellemek, jelenések, zarándokhelyek
Nem kellett sokáig keresgélnem a szellemek világában, hamar rátaláltam a Charles Bonnet szindrómára7: vizuális hallucinációk. Miért ne lehetnének ezek a betegek a szellemlátók, angyalküldöncök, égi hírhozók? Hívő leírását közvetítem, így még érdekesebb a jelenség...
„A hallucinációk lehetnek akár egyszerű pontocskák, színes foltok, villanások, és tűzkerekek, de akár jóval formáltabb képek is, mint például téglafal, geometriai minták, elmosódott vagy torz, bizarr arcok, melyeket a betegek groteszknek találnak.
Az érintettek emellett gyakran láthatnak alakokat aprólékosan kidolgozott öltözékekben, mint pl. katonai uniformisban, lovagi páncélban vagy épp viktoriánus vagy Edward korabeli ruhákban. A hallucinált figurák rendszerint valamiféle fejfedőt, kalapot, barettet, rizsporos parókát stb. viselnek.
A Charles Bonnet-szindrómában szenvedők szövegeket vagy betűsorokat is gyakran látnak, amelyek ugyan szavaknak tűnhetnek, de ha a beteg alaposabban megvizsgálja, kiderül, hogy nem igazi betűkből állnak, vagy ha igen, akkor összeolvasva nem alkotnak értelmes szavakat. Ugyanez megtörténhet hangjegyekkel is, melyeket, ha a zeneértő beteg megpróbál leolvasni, legfeljebb valamiféle fülsiketítő macskazene kottáját kapja. (...)
A hallucinációt az különbözteti meg a képzelgéstől, hogy a hallucinált képek élénkek, és a beteg úgy érzi, hogy a dolgot nem a lelki szemei előtt, hanem a való világban látja.”
Tehát a beteg jobban, tisztábban látja a megjelenő látványt, mint a képzelgők.
Mesés, nem? Világos képlet: az egyházaknak csak találniuk kell olyan egyedeket, akik
Mesés, nem? Világos képlet: az egyházaknak csak találniuk kell olyan egyedeket, akik