Javaslom, gondolkodjunk el közösen a következő gordiuszi csomón:
Jelöljünk meg egy-egy pontot a földkerekség világrészein, és számoljuk össze, hányféle-fajta, gazemberséggel ötvözött ostobaságot találunk ott? Fogadásom van, mind a négy kötetet felteszem rá: az öt kontinens közül legkevesebb négyben találunk leépülést vagy világveszélyt jelentő jelenséget.
Találomra jelölök ki pontokat, Észak- és Dél-Amerikát külön kezelve.
Észak-Amerika, mondjuk Chicago:
Ipar:
Lebomló ipar, tüntetők lelövése... Szomorú képet fest a városról a 62.1. alatti weblap.
Idézek belőle:
„Az acélművek eltűntek, ugyanúgy, mint azok a nehézipari ágazatok, amelyek valamikor a folyót szegélyezték. A helyüket üres térségek, ömlesztett rakományokat kezelő létesítmények és hulladékfeldolgozó üzemek, valamint még üres, rendezésre és értékesítésre váró ingatlanok váltották fel és az egyetlen acélipari létesítmény a Calumet-régió Illinois-i részén az Acme Riverdale Plant, amely jelenleg a Mittal Steel tulajdonában van. Az egykori Acme Riverdale-üzemben csak a Basic Oxygen Furnace (BOF) és a Continuous Strip Processor (CSP) működik.
Töredékét alkalmazza azoknak, akik hajdanán ott dolgoztak. Ez példa arra, vajon mit lehet tenni?”
Csak megjegyzem, hogy a Mittal Steel alapítója, Lakshmi Mittal a tőkés világ egyik legszé-dületesebb csillaga, aki a szülei kis üzeméből indulva 2006-ra a Forbes harmadik helyezettjévé nőtte ki magát. Nyilvánvaló szélhámos, két ex-szocialista ország acéliparának privatizációjában is korrupciós lépések kerültek napfényre, Lengyelországban és Romániában. Az utóbbiban a volt magyar Vajdahunyad vára melletti acélüzemet (is) vásárolta fel, a korrupcióban Tony Blair (igen, a háborús bűnös Blair) segítette (Mittal ugyanis Anglia köztiszteletben álló állampolgára.) Mai vagyonát 20 md USD-ra teszik, a világ acél-királya. Nem érhette el ezt másként, mint vérszívó kizsákmányolóként, valószínű, hogy a végtelenül kizsigerelhető indiai munkaerővel dolgoztat, ahol csak lehet. Több felháborító esetet ismer a világ, főként a bányáiban dolgoztat embertelen körülmények között. A nevével foglalkozó weblap Zamindar-ként is említi, ami ősi földbirtokosi cím, hatalmas területek urai voltak (és ezek szerint ő is az).
Dél-Amerika, mondjuk Buenos Aires:
Hírt kapunk a rasszizmusról, ami keményen jelen van.62.2 Európa, mondjuk Brüsszel:
Robbantásos merényletek történtek 2016-ban.62.3 Ázsia, mondjuk Sanghaj:
Rosszabb a légszennyezettség, mint Pekingben.62.4 Afrika, mondjuk Tripoli (Líbia):
Háborús állapotok 2014 óta, amikor az USA vezérletével NATO erők megölték Kadhafit.62.5 Ausztrália, mondjuk Canberra:
A menekülteket embertelenül kezelik.62.6
Ha a brüsszeli passzív rendellenességtől eltekintünk, megvan a négy súlyos, világméretű gond.
A megoldásuk nem lenne nehéz, ha nem fegyverkezne az emberiség, hanem ezek eltakarí-tására is figyelmet fordítana!
És figyeljünk a diákokra, akik szerint összeomolhat az egész civilizáció, ha tovább rejteget-jük a tudományos vészjelzéseket.63
Idézet belőle:
„Az EU-nak és az USA-nak vállalnia kell a felelősség ráeső részét, vagy más nemzetek se fogják [vállalni]. Ez nem fog megtörténni, ha az emberek, beleértve a szüleinket, tanárainkat és társainkat nem kapnak információt az ENSZ-től most.” – foglalta össze a litván Patricija Marijauskaite. „Ezért valóban az emberiség elleni szörnyű bűncselekmény annak az ismeretnek a visszatartása, hogy a fogyasztás és éghajlat kombinációja összeomláshoz vezet.”
x Mi lesz a világcsendőr hatalommal?
Amerika elért az összeomlás előtti utolsó szakaszhoz!31 Kedves ismerős küldte ezzel a megjegyzéssel:
„Azt gondolom, hogy a cím szenzációs túlzás, ezzel együtt jó szempontok vannak a cikkben.
Tulajdonképpen Amerikának mint hatalomnak az összeomlásáról szól. Ez azonban nem feltétlenül rossz dolog.”
Amerikát dekadencia jellemzi, amit visszafordíthatatlan folyamatnak tartanak, ez az utolsó lépcső az összeomlás előtt. – olvasható a cikkben.
A már ismerős Umair Haque írja „Ha úgy érzed, hogy a kapitalizmus megöl, azért van, mert megöl” cikkében64:
„Bármiféle gyengeséget egyre inkább abszurd súlyossággal büntetnek meg – olyan mértékben, hogy mostanra, ha beteg leszel, vagy elveszíted a munkádat, akár azzal végződhet, hogy elveszted a pénzed, vagy az életed, és talán mindkettőt. A kapitalizmus intézményesíti azt az elképzelést, hogy csak az erősnek kell fennmaradnia.”
Másik cikkében – „Amerika azért omlik a fasizmusba, mert még mindig nem érti, mi is a fasizmus”65 – riadtan kiált fel:
„Már régóta éreztem azt a kellemetlen gyanút, hogy a fasizmus még az életemben előretör Amerikában – illetve az egész világon – azt is gyanítottam, hogy ez azért lesz, mert az amerikaiakat, sokukat, eleget közülük, különösen a jókat soha nem igen tanították, mi is a fasizmus és az amerikaiakat arra tanították, hogy a szocializmus fasizmus, a szegénység és szegregáció azonban nem.”
A gazdaságot átállítják a háborúk szolgálatára. Tom Engelhardt mondja.
Elég nagy magának a cikknek a terjedelme is, de rá lehet nyitni benne a Trump 2017. július 21-i keltű, 13806 számú rendeletére (executive order) alapján – az előírt 270 nap helyett 2018 szeptemberében – készült tanulmányra, ami 146 oldal, lehet rajta dolgozni egy-két évet!
Megint csak a koromra tudok hivatkozni, és a jelen könyv terjedelmi korlátaira, valamint arra, hogy négykötetes sorozatot kell lezárnunk úgy, hogy lehetőleg el is tudják olvasni az érdeklődők.
Ilyen korlátok között inkább a megfigyelőre kell hagyatkoznom, mint magára a tanulmányra.
Azt mondja a nem kevés ésszel és tapasztalattal megáldott amerikai gondolkodó, hogy Trump tervének kulcspontja az a meggyőződése, hogy „a gazdasági biztonság egyenlő a nemzeti biztonsággal”. Ami pedig a fegyvergyártást illeti, a kormányzat megközelítése Amerikai Erőd gazdaság kiépítésében nyilvánul meg, amihez a külföldi szállítóktól való minimális függőség érendő el.
Én hozzáteszem, hogy egyrészt ez a megközelítés teljes mértékben helyes, ha elkerülhetetlen háborúra felkészülésről van szó. Ezt a politikát vagy stratégiát, ha úgy tetszik, folytatta a Szovjetunió, nehezen vitathatóan – kívülről fűtött feszültség, sarokba szorítás támaszpontokkal, fegyverekkel, embargó – kényszerből. Most azonban a szigorú önellátás politikáját az a szuper-hatalom diktálja magának, amelyik mindent ural ezen a sárgolyón, kizárólag rajta múlik, lesz-e háború. Ha pedig a világcsendőr szuperhatalom háborúra készül, akkor lesz háború. Az utolsó az emberiség történelmében. Másrészt pedig a teljes önellátást nehéz lesz megvalósítani. A tanulmány forrásaiban lapozgatva üvölt a Kínától való félelem. Van olyan forrás is, amelyik rögzíti a tényt, miszerint a minden valamirevaló modern fegyver gyártásához elengedhetetlen ritka földfémek 95 százaléka kínai földben rejtőzik. Én tudom, hogy ennek a 95 százaléknak a javát két etnikum területén bányásszák: az ujgurok (10 millió fő) és tibetiek (4,5 millió fő) területén. Nem szeretnék ötleteket adni az amerikaiaknak, mit kell tenniük, illetve én békés megoldást ajánlanék nekik:
hagyjanak fel a Kína elleni kereskedelmi háborúval. Ez azonban tyúkeszükbe nem fér bele.
Térjünk vissza Engelhardt-hoz!
Szerinte ahhoz, hogy Amerika biztonságban érezze magát a végtelen háborúra készülés, és végtelen háborúk korában, a gazdaság minél nagyobb hányadát a katonai termelés köré kell csoportosítania. Felsorolja a legfontosabbakat: felszámolni a hadiipar 300 sérülékeny területét, a komponensek egy szállító általi gyártását, a külföldi beszállítóktól – mint például a ritka földfémek szállítóitól – függést, és biztosítani a megfelelő tudással és motivációval rendelkező fiatal munkásokat.
Kína – állapítja meg – kiemelkedő helyet foglal el a tanulmányban, minduntalan megvádol-ják „gazdasági agresszióval”, ami kereskedelmi és beruházási politikáját illeti.
Lentebb, Kínához érve teszek néhány további észrevételt a tanulmányról.
Bemutatok fotókat is a magából kivetkőzött Trumpról. Ez a rövid mondat kísérte:
Trump két éve || Donald Trump, a GYŰLÖLET Egyesült Államokának elnöke.
Elvesztettem a kép forrását, de az előző mondatot visszafordítva angolra, megtaláltam: itt olvasható!
Akiket ilyen ember vezethet, azok szuper-ostobák!
Hol is írtam?: „a háborúhoz két dolog kell: pénz és valódi vagy kreált ellenség.” Megvan:
Neil deGrasse Tyson írta. Ismét találkozom az ellenség kijelölésének aljas gyakorlatával.
Ellenségek kijelölése, embargók újra, vagy most kezdve (írja a Los Angeles Times):
A Fehér Házban új nevet kapott Kuba, Venezuela és Nicaragua: „Zsarnokok trojkája”. Vagy
„A terror háromszöge”. Vagy, ha úgy tetszik, „A szocializmus három cinkostársa”. Trump elnök biztonsági tanácsadója, John Bolton mindhárom kifejezést használta, amikor bejelentette a Venezuela elleni szankciókat és megfogalmazta a Latin Amerikára vonatkozó stratégiát, ami büntetni fogja a baloldali kormányokat, és támogatni Kolumbia, Chile és rövidesen Brazília jobboldali vezetőit.
Szokás szerint nem zavarja Amerikát, hogy a „súlyos szenvedések” országait sújtja a szen-vedéseket növelő embargóval, valamint, hogy Brazília új elnöke (honnan tudták, hogy szélsőjobbos fog nyerni?) egyszerűen fasiszta!
És nem foglalkozik a lap azzal a szomorú ténnyel, hogy miután a gyártott töméntelen fegyver nagy ellenségért kiállt, a Trump körül lihegő héják már koncepciót váltottak: a Közel-Kelet helyett legfőbb ellenségnek Oroszországot és Kínát kiáltották ki!
Amerika egyértelműen háborúra készül, írja Danny Sjursen a TomDispatch-ben 2018.11.20-án: „Global War to Infinity and Beyond”. A szerző katonatiszt, aki megjárta Irakot és Afganisztánt, történész. Levezeti, hogy az USA már felosztotta a világ minden négyzetcentiméterét, és valamennyi régiót katonai parancsnokság ellenőrzi. A tábornokok és admirálisok alkirályokként uralkodnak a kezükre adott terület felett. És bár óriási erőket köt le még mindig a Nagy-Közel-Kelet, az igazi cél a jó öreg Oroszország! Bekerítés folyik: kezdődött az európai ex-szocialista régió bevonásával a NATO-ba, folytatódik Ukrajna „bekebelezésével”, és új bázisok telepítésével a Balti-kumban, Lengyelországban és Romániában. A háborúra készülődés része az új hidegháború is...
Mit szólna az USA – kérdezi – ha orosz csapatok települnének Mexikóba, vagy a Karib-térségbe?
Amerika alig vagy már egyáltalán nem rejthető jobbszélre tolódását leplezi le Juan Cole véleménye is Trump nacionalista vagyok kijelentéséről!
A szerző Mussolini nemzeti fasizmusához hasonlítja, majd részletesen elemzi a nemzeti jelző viszonyát a fasizmussal. A cikk utolsó, összegző bekezdése így szól:
„Fontos, hogy mindenki értse, mennyire veszélyes, amit Trump mondott. Le akarja rombolni azt az Egyesült Államokat, ahogy az a modern történelemben létezett, mint a törvényesség, a törvények és nem emberek országa, a szabad sajtó országa. Mobilizálni akarja a szélsőjobb-szárny bandáiban, a rendőrségben és a fegyveres erőkben létező támogatóit, mint Fekete Ingeseket, ha tudja, hogy koponyákat törjenek. Fasizmusba akarja terelni az országot. Ezt fejezi ki, amikor kijelenti: ‘Nacionalista vagyok.’
Trump szembemegy Európával is:
Rajan Menon elemzi a TomDispatch-ben publikált „Tweeting in the Rain” című cikkében, hogy Trump szembemegy Európával. Összetöri Európát? – kérdezi, utalva több lépésére. Részt vett az I. világháború győzelmének évfordulós ünneplésén, de megvádolta a vendéglátó Macron-t azzal, hogy az USA-t ellenségnek tekinti, mivel meghirdette önálló európai haderő létrehozását „az USA, Oroszország és Kína fenyegetése miatt”. (Hál’isten, mondom én!) A trónra lépése előtt jóval elkezdte – és nonstop folytatja – a NATO szapulását: a tagállamok nem fektetnek be annyit a GDP-jükből, mint Amerika, de a védelmére számítanak.
A hidegháború idején, 1987-ben megkötött, a középhatósugarú nukleáris erők korlátozására vonatkozó egyezményt (Treaty on Intermediate-Range Nuclear Forces) anélkül rúgta föl, hogy egyeztetett volna a partnereivel.
Mind nyíltabban tart kapcsolatot európai szélsőjobb erőkkel.
Inverted totalitarianism (fordított totalitarianizmus):
Napjaink Amerikájának jellegzetességére mutat rá Sheldon Wolin, a 2015-ben elhunyt neves amerikai gondolkodó, a halála előtt a thruthdig.com-nak adott interjúban. Érdekes megállapításokat közvetít: az új és rémisztő korporáció-hatalmat „inverted totalitarianism” (felfordított? fejre állított totalitarianizmus) névvel illeti, hangsúlyozza, hogy a gazdasági és politikai hatalom fúziója gyökereinél mérgezi meg a demokráciát. Nincs olyan intézményünk, amelyik demokratikusnak
minősíthető, különösen nem az a felülről menedzselt és pénzzel átitatott választási rendszer, a lobbizással megfertőzött Kongresszus, az imperialista elnökség, az osztályérdekekre figyelemmel működő jog- és büntető rendszer, és legkevésbé a média. – mondja.
Az inverted totalitarianism nem demagóg karizmatikus vezetőt mutat fel, hanem az arctalan korporációk uralta államot, amelyik a demokratikus szókincset használva magához ragadta a hatalomgyakorlás minden mechanizmusát, impotenssé téve állampolgárait.
Kötelező olvasmány!
Egészségügy:
Bemutatom az Economic Policy Institute grafikonjait, amelyek a következő címet viselik:
Miért töltenek annyit az amerikaiak egészségük megóvására?
Az összemért országok: Ausztrália, Új-Zéland, Spanyolország, Svájc, Dél-Afrika és Anglia.
Forrás: az Economic Policy Institute 2018 évi tanulmánya.
Érdemes figyelmesen tanulmányozni az adatokat!
Először cáfol a tabella: „Nem igaz, hogy feleslegesen, túlzottan élünk az egészségügyi szolgáltatásokkal, más fejlett országokkal összehasonlítva kevesebbet használjuk; nem igaz, hogy azért fizetünk többet, mert jobbak a szolgáltatásaink, összemérve hasonló országokkal rosszabbak.
Azért fizetünk többet, mert drágábban kapjuk, amit kapunk.”
Aztán sorra veszi a szolgáltatásokat:
Receptre kapott gyógyszerek: három, számomra ismeretlen gyógyszer, Humira, Truvada, Tecfidera, Avastin.
Diagnosztikai eljárások: angiogram (az erekről készült röntgenfelvétel), CT, MRI, kolonoszkópia.
Gyógyászati eljárások: térdprotézis, csípőprotézis, koszorúér operáció, vakbélműtét.
Sötétvörös: az összemért országokban; rózsaszín: az USA-ban havi átlagban mért ráfordítá-sok, százalékban az USA többlet-ráfordítása.
Arról nincs szó a hírben, hogy az USA lakosságának jelentős része nem rendelkezik egész-ségügyi biztosítással. Aki megbetegszik közülük, könnyen tönkre mehet, utcára kerülhet, vagy felfordulhat az utcasarkon...
Általános állapotok:
Kiürülnek a városközpontok kiskereskedelmi körzetei (mert mindent nyújt az Amazon?).
A The Atlantic-ban Derek Thomson ír arról, hogy New Yorkban a Manhattan utcáin olyan érzése van az embernek, mintha két világban járna: a főváros üzleti, kereskedelmi és kulturális központjában, és egy Gazdag Szellemvárosban, ahol az üzletek zárva tartanak, a redőnyöket lehúz-ták, és mindenfelé kiadó hirdetést látni.
Valahol arról is olvastam, hogy az Amazon már mindent mindennel ellát.
Ha mi vennénk a fáradságot (nincs miért!), és végigsétálnánk Budapest központjában, a valaha üzlettel, kiállítási helyiségekkel és kisipari beugrókkal teli Kossuth – Rákóczi utcák ma pontosan ilyen képet mutatnak, azzal a különbséggel, hogy nyoma sincs üzleti, kereskedelmi, kulturális központnak.
Munkanélküliség, kiszipolyozottság:
Másban is egy cipőben járunk Amerikával. A businessinsider.com írja a dolgozók helyzetéről69:
„A minimálbéren élőknek 2,5 teljes munkaidős munkát kell ellátnia ahhoz az USA nagy részében, hogy egyszobás lakást fenn tudjon tartani.” Ad is hozzá térképet:
Under = alatt, Over = fölött.
Államokként mutatja be, milyen órabérre van szüksége annak, aki 40 órás munkahétben, évente 52 héten keresztül dolgozik. Neve van ennek az órabérnek: „lakhatási bér” (housing wage).
2018-ban 1,8 millióan dolgoztak a szövetségi minimálbér alatt.
A magyar helyzetet lentebb ismertetem (Mi lesz Magyarországgal?).
Rosszabb a szegénység és hamisak a munkanélküliség adatok:
Paul Buchheit írja a CommonDreams-ben70: „Az adatok ömlenek: az amerikai szegénység sokkal rosszabbá válik.”
Korábbi írásaimban többször foglalkoztam az amerikai helyzettel, ezért is elég az alcímeket és néhány adatot kiemelni!
Hét amerikaiból egy a világ legszegényebb 10 százalékához tartozik!
A Credit Suisse 2018 évi Global Wealth Databook-ja szerint, 34 millió felnőtt amerikai tartozik ebbe a kategóriába. A legfőbb ok az eladósodottság.
A lakosság fele szegény vagy közel áll a szegénységhez! (Természetesen ottani meghatáro-zások szerint.)
A fizetéstől fizetésig élő felnőttek aránya 50 – 60 – 78 százalék. (A három forrás megnyit-ható a számokra kattintva.) Recesszió esetén valamennyien súlyos helyzetbe kerülnének.
Növekvő gazdaság, alacsony munkanélküliség és más hamisítások!
Gazdasági fejlődés: 7 amerikaiból 3 a világ leggazdagabb 10 százalékához tartozik. A gazdaság részükre növekszik.
Munkanélküliség: a hivatalos munkanélküliség aránya a Bureau of Labor Statistics (BLS – Munkastatisztikai Hivatal) szerint azokat számolja össze, „akik nem dolgoztak bérért vagy profitért a számbavétel hetén”. A Hivatal munkával ellátottak kategóriája magába foglal olyan kontingen-seket és alternatív foglalkoztatási megállapodásokat, amik kiteszik a teljes szám 10 százalékát.
Magában foglal részmunkaidősöket (akár ha csak heti egy órát dolgoznak), akik a 16 százalékát adják. És érthetetlen módon nem számítja munkanélkülinek azokat, akik feladták a munkakeresést.
Részletes adatokkal szolgál az alacsony keresetűek helyzetére vonatkozólag.
Az amerikai szegénység és egyenlőtlenség szétszakítja a korábban egymástól függő közösségeket, a mentális és hajléktalansági problémákkal küzdőket, valamint a drog- és alkohol-függőket és az „elkeseredés halálba” hajszolt öngyilkosokat.
A szegénység definíciói közé tartozik „az elégtelen minőségben vagy elégtelen mennyi-ségben lét állapota” furcsán hangzó megfogalmazása is (de azért értjük, nemde?). Mint az egész világ egyik legegyenlőtlenebb országa, Amerika is – sok módon – egyike a szegénységgel legjobban sújtottaknak.
Kemény!
A gazdagság is tombol, nem csak a szegénység!
A fentebb leírt Szeladon Ólin-interjú riportere, Chris Heges a CommonDreams-ben megjelent „The Rule of the Uber-Rich Means Either Tyranny or Revolution” című cikkében az ellenpólus szupergazdagokkal foglalkozik.
Rég olvastam ennyire tökéletes leírást, annak szobrát alkotta meg a szerző, amit nemcsak Amerika, nemcsak tönkretett kis hazánk, hanem egész világunk szupergazdagjait, gondolkodásukat, viselkedésüket, hatalmukat, erkölcstelenségüket is plasztikusan ábrázolja.
Kötelező olvasmány!
Nem tehetek mást, mint saját jókedvemet követve azt a néhány sort emelem át ide, amik számtalanszor elmondott – megvádolhatnak akár azzal, hogy mantraként énekelt – igazságom ismétli:
a gazdagokat, vagy másként vérszívókat egyetlen vágy vezérli, a feneketlen kapzsiság. Ő így ír:
„A politikai elméletekkel foglalkozók Arisztotelésztől kezdve Marx Károlyon keresztül Sheldon Wolinig figyelmeztettek a szupergazdagok hatalmának veszélyeire. Ha egyszer az uber-gazdagok átveszik az uralmat – írja Arisztotelész – egyetlen opció marad: erőszak és forradalom.
Csak a feneketlen kapzsiságuk táplálásához értenek. Nem számít, hány milliárddal rendelkeznek, sohasem elég. Ők a buddhisták éhező szellemei. A hatalom, pénz és tárgyak akkumulációjával keresik az elérhetetlen boldogságot. Ez a végtelen vágy sokszor rosszul végződik, a szupergazdagok elidegenednek feleségüktől, gyermekeiktől, megfosztják magukat valódi barátaiktól. És amikor eltávoztak – amint Charles Dickens írja ‘Karácsonyi ének’ című könyvében –, az emberek többsége örül, hogy megszabadult tőlük.
A cikk azzal a képpel kezdődik, ami mindent kifejez a trumpizmusról:
„Az uber-gazdagok sötét patológiái, amiket a tömeg-kultúra és tömegtájékoztatás lionizált, sajátunkká váltak” – írja Hedges. „Elfogyasztottuk a mérgüket. Az uber-gazdagok megtanítottak bennünket, hogy ünnepeljük meg a rossz
szabadságokat és feketítsük be a jókat. Nézze meg akármelyik Trump-tüntetést.”
(Kép: Mr. Fish / Truthdig)
És most mély lélegzetet veszünk! Jelen könyv első vázlatának befejezése után olvastam el az
„Irodalomban” régóta erre váró könyvet, Noam Chomsky: „Requiem for the American Dream, The 10 Principles of Concentration of Wealth and Power” című írását (Rekviem az amerikai álomért, a vagyon és hatalom koncentrálásának 10 elve). Nagy örömömre szolgál, hogy az első amerikai alkotmányt, az annak létrehozásán fáradozó Konvención elhangzott kényesebb véleményeket tartalmazó titkos dokumentumok felhasználásával, a gazdagok érdekében létrehozottnak nyilvánítja, igazolva ezzel a régóta hangoztatott véleményem, hogy valódi demokrácia sohasem jött létre. Azt a véleményemet is alátámasztja, hogy a „fékek és ellensúlyok” rendszere rossz fordítás, a valóságban
„ellenőrzéséről és mérlegelésről” van szó.
Most az olvasás közben született jegyzeteimet adom közzé, azt hiszem, érthető minden szava, és nincs szükség további körítésre:
A Konvenciót kísérő titkos iratokbólN:
A titkos iratok közül az első az államok közötti hatalom-egyenlőtlenség mellett két fontos kérdést hangsúlyoz:
- a rabszolgák felszabadítását, ill., ha nem, vagyonként szerepeltetendők-e?
- a köz- és magánadósság emberi kezelése, megakadályozandó, hogy az adós vagyonát (házát!) ne lehessen valós értékének 10 százalékáért elárverezni (a serif által)!
Az alkotmányt 1787. szeptember 17-én fogadták el, azóta az adóssággal változatlan a helyzet!
---És a titkos papírok között találtam rá annak a véleményemnek a bizonyítékára, hogy a
„fékek és ellensúlyok” baromság!
...mint a brit Lordok Háza és Alsóház különböző forrásokból származó áramlatai egymás közötti kölcsönös ellenőrzést jelentenek, és ezáltal elősegítik az ország valódi boldogságát és biztonságát – az így létrehozott kormány összehangolja az egészet... (Eredeti kiemelések!)
Ellenőriztem a balances-t is: Az Országh nagyszótárban fél oldal, és csak harmadik-negyedikként jelenik meg az ellensúly, de ott is „kiegyensúlyozó nehezék”-kel kiegészítve; előtte a mérleg változatai, beleértve a megmérettetést, és az órainga, órabillegő szerepelnek.
Ellenőriztem a balances-t is: Az Országh nagyszótárban fél oldal, és csak harmadik-negyedikként jelenik meg az ellensúly, de ott is „kiegyensúlyozó nehezék”-kel kiegészítve; előtte a mérleg változatai, beleértve a megmérettetést, és az órainga, órabillegő szerepelnek.