Azokhoz a kedves olvasókhoz szólok, akik hűségesen elolvasták a sorozat mind a négy kötetét. Remélem, nem szükséges magyaráznom, hogy nem véletlen a négy témakör csokorba kötése. Szorosan összefüggenek, ugyanis. Külön-külön is elviselhetetlenül kegyetlen hatással voltak az emberiség sorsára, együtt lassan, de biztosan katasztrófába sodorják világunkat. Hogy ez a zárókötet mennyire fontos, mennyire jól köti össze és zárja le az első hármat, az csak írás közben derült ki, amikor hitetlenkedve olvastam magam is, milyen aktív szerepet játszanak az egyházak a két legnagyobb fegyverarzenállal rendelkező hatalomban, az USA-ban, és Oroszországban a fegyveres erők megbabonázásában: imádkozásra, szentmisére szólító pap az USA-ban, és tömegpusztító fegyvereket felszentelő pópa Oroszországban.
Az első kötet nemcsak a világveszélyt jelentő világcsendőr USA elleni vádirat, hanem minden olyan erő elleni kiáltás, amely, aki-ami a saját lakosai érdekeit semmibe véve, a kizsák-mányolást végtelenül fokozza. Aki-ami nem tud határt szabni a fegyverkezésnek, és profitéhségtől vezérelve nem keresi a béke útjait, hanem ellenség-kereséssel. kreálással, gyűlöletszítással embertársai ellen fordítja azokat.
A második kötet egyszerűbb címkét igényel. Elvileg az előző bekezdésben jellemzett erők ellen fordulók magukból kivetkőzését, az elv hiányosságait kihasználva terrorhatalmat építőket és a hatalom élére álló diktátorokat állítja pellengérre. Minta: miként veszítheti el a helyes talajt a rendszer vezetése, miként válhat a kizsákmányolás ellen alkotott elmélet az emberiség elleni fegyverré, az istenhit tagadása az egyházak elleni terrorhadjárattá. És ezzel – mint a zárókötetben láthatjuk – a gonosz egyház rendkívül gyors rehabilitációjának katalizátorává.
A harmadik kötetről eddig két vélemény jutott el hozzám: van, aki tankönyvként kezelhető-nek tartja (a szerkesztő barátom), és van teológiai végzettségű olvasó, aki embertársai figyelmébe ajánlja. Mindkét előző kötettel szoros kapcsolatban áll. Az elsővel, mivel a végtelen ostobaságot meglovagoló végtelenül gonosz háborúk előkészítésében és támogatásában vezető szerepet játszó vallásokat és egyházakat leplezi le. A másodikkal pedig a kommunista terror egyik áldozataként kötődik össze.
Erről a zárókötetről, – remélem – sugárzik, hogy mindhárom kötet gondolatmenetét tovább fonja, felhívja a figyelmet a fegyverkezés minden értelmi szintet felülmúló csúcson járatására, az egyházak változatlan kiemelkedő szerepére a háborús előkészületek támogatásában, a fasizálódás fokozódó veszélyeire.
Az emberiség síkos mezőre lépett, amelyik szakadékban végződik. A csúszásának tempója gyorsuló, a tehetetlensége növekvő. Mind nehezebb lesz megállítani a szakadék előtt.
*
Végül csendben megjegyzem: ahogy keresgéltem, miket is írtam korábban a világunkat sújtó, és a hatalom birtokosai vagy arra törekvők által kihasznált emberi ostobaságról, rájöttem, hogy ennek a kötetnek számtalan gyökere ered a tavaly megírt „Lelkem világának tüköre” című könyvemből.
A két könyv nem ismétel feleslegesen, inkább jól kiegészíti egymást. Ha tetszett szeretni ezt az írást, érdemes olvasgatni a lelkem világát is. Sok hasznos, sajnos többnyire elkeserítő ismeret található abban is.
Elég talán, ha idézem az epilógusát:
„Alig fejeztem be a könyvet, két olyan dolog érintett meg, amiknek feltétlenül hangot kell adnom.
Az egyik rendkívül pozitív, érdekes, szinte megrendítő. Elolvastam két tudós közös könyvét, a „Life on the Edge: The Coming of Age of Quantum Biology” címűt. Már a fordítása sem egyszerű, a legvalószínűbb értelmezése szerintem: „Az élet határán: A kvantumbiológia korának eljövetele”. Al-Khalili-t már ismertem, a Spektrum és Da Vinci TV-csatornákon szokott matematikai, fizikai, csillagászati témájú előadásokat tartani, benne láttam az arab tudományok modern folytatóját. Így jutottam el a könyvhöz is. Laikusnak nehéz olvasmány. Mérnök létemre ezen a területen laikus vagyok, mert a kvantummechanika a tanulmányaim során nem került elő, a biológiával pedig középiskolás koromban találkoztam utoljára. A meglepő a dologban, hogy követni tudtam az okfejtésüket. A részletekben el-elvesztem, de a lényeget megértettem. Több következtetést vontam le az élményből, azon túl, hogy milyen nagyszerűen talál egymásra két tudós, a kvantummechanika tudósa, Al-Khalili és Johnjoe McFadden, a molekuláris genetika tudósa, mindketten az University of Surray (Anglia) professzorai:
- Fantasztikus új interdiszciplináris tudomány van születőben, amely a világ számtalan problémájára találhat megoldást.
- Tudósnak se lehet utolsó, de oktatónak kiváló.
- Személyében is bemutatja, hogy az arabok (félarab, félangol) között ugyanolyan magas szintű elmék léteznek, mint a fehérek között, és hogy a keveredés hasznos.
- Fájdalom, hogy bár egyetemi tanulmányaim során kiszemeltek tudományos munkára, a körülmények – ‘56-os moszkvai véleménynyilvánításom – miatt nem sikerült tudományos területre kerülnöm. A könyv átéltette velem a kutatómunka nagyszerűségét.
A munkásságát keresve megtaláltam azt a könyvét is, amelyikre korábban – amikor az arab tudományokról írtam – nagy szükségem lett volna: ‘Pathfinders: The Golden Age of Arabic Science’ (Útkeresők: az arab tudomány aranykora). Ajánlom a téma iránt érdeklődők figyelmébe.
Kiemelt figyelmet érdemel az eddigi meggyőződésemet megsemmisítő (utolsó) fejezet:
‘Science and Islam Today’, illetve annak az iszlám tudomány hanyatlásának okaival foglalkozó mondatai. A félarab tudós szerint az általában hangsúlyozott két ok, a fundamentalista uralkodók és néhány tudós (!) szembenállása a haladás szellemiségével, valamint a mongol pusztítás, öldöklés mellett jelentős szerepet játszik az iszlám államokban – a fundamentalizmus terjedésével együtt járva – a tudomány támogatására fordított összegek jelentéktelen volta.
A másik szörnyű! Trump minden mozdulata, megnyilvánulása egyrészt feltárja mérhetetlen sötétségét, másrészt izzítja a faj- és vallásgyűlöletet, illetve nukleáris háborúval fenyeget. Három lépése bizonyítja, mennyire alkalmatlan akár kis focicsapat vezetésére, nem beszélve a világ leg-nagyobb gazdasági-katonai hatalmáról, az egyetlen – és ennélfogva világcsendőr – szuperhatalmáról.
- A barbár, a kommunista eszméket utolsónak megcsúfoló észak-koreai vezetéssel szemben ő is barbár módra viselkedik. Dél-Korea megkérdezése nélkül – akik békés útkeresést követelnek – „csőre töltötte” nukleáris fegyverzetét. Világháborús veszély!
- A Charlottesville-ben lezajlott szélsőjobb – náci, Ku Klux Klan, fehér felsőbbrendűség keveréke – tüntetést és terror-akciót két nap után először sokoldalúnak értékelte, majd elítélte a jobboldalt, majd ismét puhított, megsimogatta a szélsőséges fajgyűlölettel átitatott bandát. Izzítja az országán belüli gyűlöletet.
- A spanyolországi terror-cselekményeket azonnal elítélte – joggal –, de nem az adott terrorista-csoportot bélyegezte meg, hanem példálózott azzal, hogy a muszlimokat disznó-vérbe mártott golyókkal kell irtani, akkor majd meggondolják magukat. Faj- és vallás-gyűlölet a javából, egyszerű ember sem engedhet meg magának ilyen kirohanást, nemhogy a világcsendőr hatalom vezére. Saját emberei közül is sokan csak tátogni tudtak.
Itt az ideje, hogy Amerika távolítsa el az elnöki székből, és gondolja újra politikájának minden sejtjét!”
Miközben írtam az utolsó soraimat, megjelent az éji sötétben vörösen világító kéz, és felírta az égboltra:
MENE, MENE, TEKEL és PARSZIN.
A MENE azt jelenti, hogy ember, megszámláltattak királyságod napjai, és magad vetsz véget annak.
A TEKEL értelme az, hogy megmérettél, és túl könnyűnek találtattál.
A PARSZIN azt jelenti, hogy
királyságodat porrá és hamuvá hamvasztod.
*
***