IX.1. A korszak gazdasági élete, birtokviszonyok, a tarjáni kitelepülés
Misz János: Adatok a mezőkövesdi járás mezőgazdaságának szocia-lista fejlődéséhez című művében találhatóak a falunkat érintő követke-ző információk és adatok: „Az 1939-ben kiadotte megyei monográfi,a adatai alapján a mezőkövesdi járásban levő községek határainak az összterülete: 121 873 kh volt2
Község/terület/Szántó,Rét/Legelő/Szőlő/Erdő/Kert/Nádas/Műv-len ter2 Egerlövő/5444/ 2660 / – / 434 / 1 /752/ 43 / – /164
Ebben a táblázatban számszaki ellentmondások vannak, a részössze-gek nem adják ki az 5444 kh összes területet és az erdő terület nagysá-ga sem reális2
A következő táblázat a harmincas évek végének birtokviszonyait mutatja be:
Község 1000 kh-on Középbirtok Kisbirtok Törpebirtok felül 100—1000 50—100 20—50 10—20 1—10 kh kh kh kh
Egerlövő - 2 3 8 - 289
A faluban nem volt ezer kh-n felüli birtok, a két középbirtok valószí-nűleg a Prónay családé és a Nagy Ferenc családjáé volt2 A kisbirtoko-sok száma 11 volt, ami elenyészőnek mondható2 Érdekességnek számít, hogy nem volt Egerlövőn olyan ember, család, aki, amelyik 10 és 20 kh közöttei birtokkal rendelkezette volna2
Hány birtokostól mennyi Kiosztotte föld Község földet sajátítotteak ki Földhöz juttea- terület
fő / kh / négyszögöl totteak száma kh / négyszögöl
Egerlövő 9 / 401 / 851 183 401 / 851
Jó lenne tudni, hogy ki volt az a 9 birtokos, akinek a földjét kisajátí-totteák, ami átlagosan 44 kh és 650 négyszögöl területet jelentette, illetve hogy a 13 kis- és középbirtokból 9 birtokost érintette a kisajátítás2
A kiosztotte föld nagysága átlagosan 2 kh 196 négyszögöl földet je-lentette, ami nem biztosítottea a földhöz jutotte családok megélhetését2
Ez jellemző volt a környező településeken is, ezért 1945-ben telepí-tési akció indult a megyében, mint az kiderül:
Kun László: A felszabadulást követő agrárátalakulás néhány sajátos-sága Borsod megyében című művéből:
„A telepítési akció lebogynyogylítására ogyrszágogys hatáskörű szerv, a Népgogyn-dogyzó Hivatal vogylt hivatogyttü. A telepítésre jelentkezőket 1945 nogyvembere – a szövetséges hatalmaknak a németajkú lakogysság kitelepítésére vogynatkogyzó döntése – után a kitelepítettü németek helyére telepítettüék s ogyttü mezőgazda-sági ingatlanogyn túlmenően házat és gazdamezőgazda-sági felszerelést is rendelkezé-sükre bogycsátogyttüak.
A telepítés tehát amellettü, hogy az agrárkérdés bizogynyogys megogyldását kí-nálta, gazdaságilag is rendkívül előnyös vogylt a települni vá ók számára.
A telepítés kogynkrét eredményeire vogynatkogyzóan sajnogys a levéltári fogyrrá-sogykban csak hogyzzávetőleges adatogykat tudunk találni. Ezek szerint a me e 128 községéből jelentkeztek telepítésre. (Szentistvánról például 102 család, Egerlövőről 72 család, Bogyrsogydszemeréről 43 család stb.) 1946 augusztusáig a me e 35 községéből 392 családogyt telepítettüek át. A telepítési akció tehát 1946-ra teljesen lelassult, majd leállt”.
Egerlövőről a Komárom-Esztergom megyei Tarján községbe telepí-tetteek 50 családot2
L2 Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyé-ben 1945-1949 közötte című írásából erről a következőket olvashatjuk:
"E 1947. márciusi statisztika szerint a me e (Kogymárogym-Esztergogym) 17, jelentős számban németek által is lakogyttü községébe 599 telepes család, összesen 2617 személy érkezettü. A legtöbb telepes, 110 család, Tarjánban élt, – 50 közülük csogypogyrtogys telepítés révén került ide a Bogyrsogyd me ei Eger-lövőről. Az esetek túlnyogymó többségében ún. rátelepítés történt, tehát az újogynnan érkezettüek a Németogyrszágba (még) ki nem telepítettü, e mással összeköltöztetettü németek házait és földjeit kapták meg. A telepesek és az őslakogysogyk közöttü szinte állandó vogylt a viszály, a kölcsönös vádaskogydás. A helyiek legtöbbször a pazarlás, a hogyzzá nem értés vádjával illettüék a bete-lepülőket, míg ez utóbbiak hajlamogysak vogyltak minden németet hábogyrús bűnösnek, vogylksbundistának nevezni. Mogyst ötféle nép lakogyttü Tarjánban:
két katogylikus csogypogyrt (a svábogyk és felvidékiek) és két refogyrmátus csogypogyrt (a bennszülöttü ma arogyk és az egerlövői telepesek), valamint az e házilag indiffeerens nem helybeli ma arogyk csogypogyrtja. Az innen-ogynnan összesze-dettü emberek e üttüélése nem vogylt súrlódásmentes. Az első években alig múlt el e hétvége, amelyen nem vogylt verekedés. Minde ik csogypogyrt hang-adó akart lenni a faluban. Az egerlövőiek a svábogykkal verekedtek, a felvi-dékiek a helybeli ma arogykkal. Tatabányáról többször ki kellettü szállnia a rendőrségnek, hogy véget vessen a bicskázásogyknak"
Az átteelepülők közül több család visszaköltözötte Egerlövőre, de vol-tak olyan családok is amelyek véglegesen Tarjánban maradvol-tak2 Bod-nárné Korpás Erzsébet így emlékezette azokra az időkre és események-re:
„Valóban 50 család költözöttü Tarjánba, akik közül többen 1949-50-ben elkezdtek elköltözni ogynnan, részben vissza Egerlövőre, kb 10 család, rész-ben Érdre, kb 20 család. Tarjánban kb 10 család maradt, a többi Tatabá-nyán, va a környező helységekben telepedettü le. Édesapám Kogyrpás Ká-rogyly a Piliscsévi, környei, bikogyl-pusztai ÁG-ban vogylt személyzetis, ezeken a helyeken laktunk 1950-56-ig. 56 nyarán költöztünk Egerlövőre. A
Tar-jánból való elköltözéskogyr minden lövei visszaadta a svábogyknak a földet, a házat, semmit nem hogyztak magukkal. A távogyzásnál barátságban váltak el a svábogyktól, útravaló csogymagogykat készítettüek. Megszűnt az ellenségeske-dés. Sogykan visszajártak látogygatóba, többek közöttü mi is vogyltunk 1983-ban Tarjánban. Az igaz, hogy rátelepités vogylt és a szőlőt, az állatogykat ogydaad-ták a telepeseknek. A telepes családogyk általában a na ogybb helyiségeket kapták meg, de mivel láttüák, hogy a sváb családogykban több vogylt a erek, mint náluk, a tulajdogynogysnak ha ták meg a na ogybb szogybákat. A telepe-sek fiuatal házaspárogyk vogyltak, 1-2 erekkel. Legtöbben a földet is megfe-lezték. Az első időkben természetes vogylt a svábogyk részéről az idegenkedés, de később mindkét részről megpróbálták az e üttüélést megkönnyíteni. A löveiek ú mentek ogyda, hogy üres házakat kapnak, a szervezők ezt ígér-ték. Az is igaz, hogy estétől reggelig 4-5 fős csogypogyrtogykban járták az utcá-kat, mint ma a pogylgárőrök, u aní a svábogyk is. Vogylt verekedés, e ik sem félt a másiktól. A rendőrök igaz, hogy akran vogyltak jelen a faluban, kü-lönösen ünnepnapogykogyn felü elték a rendet, főnökük Cseszár Vilmogys, ké-sőbbi miskogylci rendőrkapitány vogylt. Később házasságogyt is kötöttüek néhá-nyan. A haza települt telepesek ermekei közül ma is Egerlövőn él Bogyd-nárné Kogyrpás Erzsébet, Orogyszné Na Margit, Juhász Jánogys, Na Sándogyr és Tótpál Julianna.”
IX.2. A Rákosi-korszak
1949-ben megalakul a Községi Tanács, melynek vezetője Ferge Imré-né lette2
1948-ban Dózsa László lette a bíró, majd 1950-ben megválasztják a községi tanács végrehajtó bizottesága elnökének2
Az 1950-es évek első felében Egerlövőn is kemény időszak volt2 A központi pártutasítások alapján sokszor embertelen, ma már általáno-san elítélt események következtek be sorozatoáltaláno-san2 Az egyik ilyen köz-ponti utasítás volt az ellenségnek kikiáltotte emberek megbélyegzése és megbüntetése volt, aminek következtében kitelepítetteék őket a lakhe-lyükről, Egerlövőre a rendelkezésre álló lista alapján 19 személyt tele-pítetteek ki és helyeztek el különböző családoknál2 A listán szereplő sze-mélyek nevét adatvédelmi és emberiességi szempontok alapján nem hozzuk nyilvánosságra, annál is inkább, mert nem rendelkezünk a bele-egyezésükkel, illetve az akkor nekik felrótte cselekedetek ma már telje-sen más megítélés alá esnek2 Ismereteink szerint a kitelepítette szemé-lyek és a befogadók közötte jó viszony alakult ki és többen évekkel, évti-zedekkel később is látogatteák, felkeresték egymást2
Helyi szinten ideológiai megfontolásból a módosabb gazdákat, keres-kedőket, birtokosokat kuláklistára tetteék, amit a községi tanács végre-hajtó bizottesága állítotte össze, természetesen a felsőbb pártszervek jó-váhagyásával2 Egerlövőn a rendelkezésre álló dokumentumok alapján 13 fős kuláklista volt, akiket nyilvánosan megszégyenítetteek, megfi,-gyeltek és meg is büntetteek ezekben az években2 A végrehajtó bizotteság elnöke egy előre elkészítette és több példányban sokszorosítotte listát használt a kulák listán szereplő személyek nevével ellátva, amin a név
aláhúzásával jelentettee fel a járási pártbizotteságra, mezőgazdasági osz-tályra az általa bűncselekménynek minősítette esetekben az elkövető személyt, vagy ahogyan a feljelentő lapon szerepelt a „szabogytáló kulá-kogyt”2
Az egyik ilyen eset volt, amikor a könyv egyik szerzőjének dédapját, G2 Molnár Dánielt a mezőgazdasági (betakarítási, szántási) munkák ké-sedelmes elvégzéséért feljelentettee a már említette „feljelentő papírogyn” a végrehajtó bizotteság elnöke2 A feljelentést a Mezőkövesdi Járási Tanács Mezőgazdasági osztálya akceptálta és még halmazati bűncselekmény-ként, tanúkkal alátámasztva megtoldotteák a beszolgáltatási kötelezette-ség nem teljesítésével is a vádat2 A koholt vádak alapján G2 Molnár Dá-nielt 1951-ben 61 éves korában egy éves börtönbüntetésre ítélte a Me-zőkövesdi Járásbíróság a felsorolt „gazdasági bűncselekmények” miatte2 A feljelentő végrehajtó bizottesági elnök nyilván legjobb meggyőződése szerint cselekedette, keményen harcolt a párt és a végrehajtó bizotteság által a „nép ellenségének” kikiáltotte és kuláklistára helyezette személy el-len2 Azonban emberségből megbukotte, mivel nem járult hozzá, hogy az elítélt részt vehessen feleségének az 19522 évi temetésén, annak ellené-re, hogy a börtönparancsnok lehetővé tettee volna a temetésen való részvételt, amennyiben a végrehajtó bizotteság elnöke ahhoz hozzájárult volna2 Ezzel az embertelen tetteével soha meg nem bocsátható bűnt kö-vetette el2 Az utódok kezdeményezésére a Mezőkövesdi Járásbíróság 2016-ban G2 Molnár Dániel ítéletét semmisnek nyilvánítottea2 Sajnálatos módon nem csak egy esetben ítéltek el egerlövői személyt ilyen ügy-ben, mert ugyan ebben az időben egy másik kuláklistán szereplő sze-mély is a börtönbüntetését töltöttee, hasonló vádak és ítélet miatte2
Ezekben az években rendszeresek voltak a szigorú beszolgáltatások,
„padlás söprések”, amit nagyon megsínylette a falu lakossága2 Különböző történetek keringtek arról, hogy a tanácselnök köszönés nélkül bement egy-egy portára és se szó, se beszéd felment a padlásra megnézni, hogy mi van még otte2
Az 19542 évi gazdalajstrom a következő adatokat tartalmazta (Egerlö-vő tanácsi iratok, Alsózsolcai fi,óklevéltár):
Terület négyszögölben2222222222222létszám (fő/gazda/család) 0-399-ig2222222222222222222222222222222222222222 35
400-1599-ig222222222222222222222222222222222 42 1 kh-2 kh 1599-ig 222222222222222222222110 3 kh-5 kh-ig22222222222222222222222222222222100 5 kh – 8 kh-ig22222222222222222222222222222 57 8 kh – 10 kh-ig222222222222222222222222222 15 10 kh – 15 kh-ig2222222222222222222222222 20 15 kh – 20 kh-ig2222222222222222222222222 1 20 kh – 25 kh-ig2222222222222222222222222 1
Összesen2222222222222222222222222222381 fő/gazda birtokolt 1417 kh területet2”
A számadatokból kiderül, hogy átlagosan 1-1 gazda 3 kh 719 négy-szögöl területet birtokolt2 Az összes listán szereplő gazda 70%-a egy és nyolc kh közöttei nagyságú területteel rendelkezette2
19562 június 16-án Dózsa Lászlót visszahívták a végrehajtó bizottesági tagságából és elnöki tisztségéből, de tanácstag maradt2 A végrehajtó bi-zottesági jegyzőkönyvben foglaltak szerint nyers, erőszakos stílusa mi-atte és az elkövetette cselekedetei következtében megszűnt irányában a felsőbb szervek bizalma és meglehetősen népszerűtlenné is vált a falu-ban2 Úgy tűnik, hogy a nemzetközi helyzet, „Sztálin halála” és a belpo-litikai helyzet változása, „Rákogysiék eltávogylítása a hatalogymból”, Egerlövő-re is begyűrűzötte, illetve a megyei, járási pártszervek leléptetteék az első vonalból az évekig korlátlan hatalommal rendelkező, intézkedő és visz-szaélő, hitelét vesztette emberüket2
19562 július 16-án a végrehajtó bizotteság döntést hozotte az 1953-ban összeállítotte kuláklista módosításáról és három személyt levetteek a lis-táról2 A kuláklistán ezt követően 10 személy 9 férfi, és egy asszony
ma-radt2 Indoklásként a következőket írták a jegyzőkönyvbe és a határo-zatba: „30, 40, sőt 100 kh. földjük vogylt, állandó alkalmazogyttüakat tartogyttüak, ők maguk nem dogylgogyztak, kizsákmányogylásból éltek”2
A tanácselnöki tisztségben a következők személyek voltak 1956 és 1989 közötte: Z2 Korpás Károly, Sztahó István, Molnár Mihály, Deáki La-jos, Kiss Lászlóné, Molnár Károlyné Rési Mária, Szilvási Barnabás, Gombás János2
Az 1960-as évektől a tanácsi és végrehajtó bizottesági iratok nem ta-lálhatók meg a Borsod megyei Levéltárban, így további információk nem álltak rendelkezésre az 1989-ig tartó tanácsrendszer és az onnan-tól kezdődő önkormányzati rendszer határozatairól, döntéseiről2 Töb-bek közötte azt sem sikerült megtudni, hogy az 1956-os kuláklistát vala-ha visszavonták-e és az elkövetette cselekményekért szükségesnek lát-ták-e a falu elöljárói bármiféle nyilatkozat közzétételét2 A falu ismert elöljáróinak (bírók, tanácselnökök, polgármesterek) nevét 1696-tól nap-jainkig a csatolt 12 számú melléklet tartalmazza2 Ugyancsak melléklet-ként csatolásra került 22 számú mellékletmelléklet-ként a jegyzők, végrehajtó bi-zottesági titkárok névsora2
1949 augusztusában hozták létre az első termelőszövetkezetet, „Má-jus 1.” néven, melynek vezetője Ferge Imréné volt, később az utóda pe-dig Juhász Imre2 Őket e tisztségben Galambos László, majd Oláh Ferenc követtee2 Kezdetben sok nehézség volt, többen csak erőszakos agitálásra lépnek be, s nagyon nehezen tudták a földeken ellátni a munkát2 Ebben az időben az állam részére szükséges javakat is be kellette rendszeresen szolgáltatni2
1950-ben létrejön az Új élet Tsz (termelőszövetkezet), elnöke Somodi Lajos2 Ez jobban működötte, mert tehetősebb gazdálkodókból alakult, akik saját lovaikat, szekereiket adták be a közösbe2
Az Új élet termelőszövetkezet utóda az Aranycsillag Mgtsz2 lette, ve-zetője Koncz Lajos, majd a két szövetkezet egyesült, az elnevezés
azon-ban továbbra is „Május 1.” Mgtsz2 maradt2 Az egyesült tsz-ek elnöke Koncz Lajos volt, utóda később az elnöki székben Szegedi Miklós2
Az 1960-as évek közepére stabil lette a működése, szinte nagyüzemi módon folyt a termelés, s ekkor egyesült a mezőkövesdi Búzakalász Termelőszövetkezetteel, melynek vezetője Busznyák András volt2 Meg-szűnéséig nagyon sok munkalehetőséget biztosítotte az itte élő emberek-nek2
Az 1956-os forradalom országos eseményei hatással voltak az itte élő emberekre is2 Voltak néhányan, akiket elragadotte a forradalmi hév, tün-tetni akartak, de többen voltak, akik józanságra intetteék a lakókat, így különösebb megmozdulás nem történt2 Deáki Lajos a községházán tar-tózkodva próbálta az embereket nyugtatni2 A termelőszövetkezet fel-oszlatásáról is szó volt, de Juhász Imre nem engedte a közös tulajdont szétosztani, a visszaemlékezések szerint keményen kiállt az együttees érdekekért2
1956-os forradalom után néhányan a községből külföldre távoztak, majd később, mikor már nem kellette büntetésre számítani, az 1990-es években végleg hazatértek2
Más városokban azonban voltak olyanok, akik lövői származásúként jelen voltak a forradalmi megmozdulásokban2 Egyikük Uza Sámuel 15 éves asztalos tanuló volt (születette Egerlövő, 19412 052 142 an2 Korpás Irén), aki az 19562 december 11-i egri, Széchenyi utcai sortűz áldozatául esette2 Ma nevét a helyszínen emléktábla őrzi2
Az 1950-es évektől kezdődően nyomon követhető a település fokoza-tos fejlődése2
1952-ben bevezetik a villanyt, amit folyamatosan jutteatnak el a tele-pülés valamennyi utcájába2
1957-ben artézi kutat fúrnak az egészséges ivóvíz biztosítása érdeké-ben, a kút mélysége 114 méter2
1959-ben az aratást követően a falu Mezőkövesd felőli szélén a
Bukta-ház mellette Juhász Imre kimérte a futballpálya területét2
Az 1960-as évek elején a falu határában földgáz után végeztek kuta-tófúrást a Maszolaj szakemberei, mivel a tervezette fúrási mélység (1513 méter) eléréséig nem találtak földgázt, ezért a 39 C fokos hévízet hasz-nosítandó készítetteek egy kb2 1,5 méter széles 8 méter hosszú beton medencét, aminek a közepén folyt ki egy 8-10 cm-es átmérőjű csövön a melegvíz, vízhozama 145 liter/perc2 A medence két végén lépcsőket építetteek, ahová kényelmesen le tudotte ülni pár személy2 A falubeliek szívesen fürdőztek a kellemes hőfokú vízben2 Az 1990-es években foly-tatotte kárpótlási eljárások következtében a „fürdő” területe is magán-kézbe került és ma már megszűnt otte a fürdési lehetőség2
A Kultúrház 1963-ban épült, benne mozi és presszó2 Az 1966-os foci világbajnokság meccseit már otte lehetette megnézni a klubszobában lévő tv készüléken2
1968-tól Viziközmű és víztorony létesült a Kisiskola mellette, ami sa-ját ivóvízzel látja el a falut és kiépült a vezetékes vízhálózat, lehetővé téve a fürdőszobák kialakítását a házaknál2
Óvoda létesült 1970-ben, bővült a közvilágítás, fejlődötte az úthálózat, járdák épültek2
A fi,ataloknak a Kultúrház alattei ún2 Pinceklubban volt szórakozási lehetőség2
A dokumentumok alapján, Egerlövőn soha nem volt önálló orvos, mindig máshonnan járt ki orvos, aki biztosítottea az egészségügyi ellá-tást2 A rendelő mindig rendelkezésre állt, ahol a rendelést lebonyolí-totteák2
1953-tól Kiss Imréné, Magdus néni személyében volt szülésznő, bába a faluban2 Rési Lajosné Kiss Magdolna Magdus néni idősebbik lányá-nak elmondása szerint 1970-ig 22 gyermek világra jötteét segítettee2 A legemlékezetesebb esete az volt, amikor kapálni indultak, de közben je-lezték Magdus néninek, hogy megindult a szülés egy közelben tartóz-kodó asszonynál2 Magdus néni gondolkodás nélkül cselekedette és egy kukoricatáblában segítettee világra a kisbabát2
IX.3. Adatok az oktatás történetéhez
Az iskoláról külön kell szólni2
Az írásos feljegyzések szerint 1736-ban már működötte iskola a köz-ségben, természetesen az egyház keretein belül2 Az 1800-as évek végén nem ritka, hogy a születések száma 50 és 60 közötte volt, bár ebben a korban elég jelentős a gyerekhalandóság is, azonban így is elegendő gyerek járt iskolába2
A gyerekek száma aztán fokozatosan csökkent, de az 1940-es évek végéig még mindig jelentős volt2 A szám csak 1960-as évektől csökkent nagymértékben2
A Református Elemi Népiskolaként működő intézményt 1948-ban államosítják, Állami Általános Iskola lesz2
A tanítók közül ismert Igó Lajos neve, aki 1899-ben jötte ide kántorta-nítónak2 Járandóságát az egyház szabta meg2 Janiga Ida tanítónő 1901-ben érkezette, Sólyom Barna lelkész feleségeként2 Mártha Béla kántorta-nító is itte szolgált néhány évig, csakúgy, mint Kis Balázs, aki a második világháborúban esette el2 Itte tanítotte 1945 után az egerlövői születésű Molnár Géza, majd Bársony István tanító úr és Bessenyei Gyula tanár úr is2
Az 1960-as években továbbra is 3 helyszínen működik az általános iskola: ”Na iskogyla” a kultúrház mögöttei épület, a „Kisiskogyla” a temp-lommal szembeni telken volt, helyettee építetteék, valamikor a 192 század végén, a templom mellettei, úgynevezette „Középső” iskolát, a tanítói la-kással együtte2
1946-ban adták át a gyermeklétszám növekedése miatte pedig a Kö-zépső iskola udvarának végén a 2 tantermes, szertárral ellátotte épületet2
1971-ben az iskola felső tagozatát körzetesítik, s a tanulókat a szom-szédos Borsodivánkára szállítják iskolába2 Az alsó tagozat megmaradt helyben egészen 2003-ig2
Az 1960-as évektől olyan kiváló tanárok tanítotteak itte, mint Kiss László, Kiss Lászlóné (Polgári Ibolya)2 Zádory András (1957-ben jötte ide (igazgató), Zádory Andrásné (Rózsa Ilona), Bencsik Rozália, Simon Má-ria (1965-től igazgató), Fidél Frigyes2 Szabó Miklósné (Galler Rozália)2
Az ismert iskolamesterek, tanítók, tanárok névsorát a könyv 32 szá-mú melléklete tartalmazza2
Ma már nem működik helyben iskola, a tanulók Mezőkövesdre jár-nak át2
Iskolások 1935-ben