Ez a fejezet Deáki Lajos Dávid munkája
a címereket Somogyi András és Zsigray Zsolt készítetteék
A következő részben igyekszünk rövid bemutatást adni a rendelke-zésre álló levéltári iratok és forrásanyagok alapján, Egerlövő 12 nemesi családjáról2 Természetesen Egerlövőn több nemesi család is élt rövi-debb ideig, átmeneti időszakokban, ám az alábbiakban tárgyalt csalá-dok elterjedtségük vagy épp hatásuk miatte voltak kulcsfontosságúak a falu életében2 Ezeket az Egerlövőn meghonosodotte családokat több mint egy éves kutatómunka után sikerült részleteiben összeállítani és számos információt (leszármazást, címer leírást vagy ábrát), csak ez a mű közöl2
Azon főnemesi családokról (Dőry, Plathy (Plattehy), Soós stb2) ame-lyek birtokosai voltak a falunak, mivel részletes és könnyen elérhető szakirodalom áll rendelkezésre róluk, nem beszélünk, csak érintőlege-sen2
Más kis és köznemesi családokat, melyek csupán rövid időt, 1-2 ge-nerációt töltötteek Lövőn, szintén csak említés szintjén a fejezet végén soroljuk fel2
Bálinthy (Balenty) család
Borovszky Samu: Borsod vármegye története című művéből kiderül, hogy miután a török elpusztítottea Egerlövőt és néhány évre lakatlanná vált, egy testvérpár, Czirják és Albert az elsők közötte költözötte vissza és vettee birtokba2 A Miskolci Levéltárban őrzötte 1646-os tanúvallomás, a következőt mondja erről:
Vagyis: „Senki Lövőben annyit nem bírt (értsd birtogykogylt) mint Lővey Czirják és Lővey Albert”2 Ekkor már a testvérpár a Lővey nevet használ-ta, mint birtokos, azonban nemesi címmel még nem rendelkeztek2 Czir-ják fi,a, Balázs szerzette nemességet 1642-ben, a fi,aival együtte2 Kempelen Béla: Ma ar nemes családogyk című műve, az első kötetben a következő-ket írja:
„Balenty: Czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól kapogyttü 1642. jun. 27.
Balenty Balázs s fiuai: Jánogys, Mihály, Györ , András és István. Kihirdettüe Bogyrsogydvárme e 1643. június 7-én. – Vesd össze: Bogyrogyvszky 222.” A család címeréről és annak leírásáról, sajnos nincs információnk2
A Lövey-Bálinthy család tagjai kivétel nélkül igazolt nemesek voltak az 1689-es, 1772-es és 1809-es nemesi összeírásokkor2
A fenti két forrásból (Borovszky és Kempelen) kiderül, hogy a család Lövey és Balenty néven is ismert volt2 A család bár előszeretetteel hasz-nálta a Lövey nevet, az Acta Nobilitariában őrzötte nemesi iratok rávilá-gítanak, hogy a családnevük eredetileg Balenty volt, valószínűleg vala-mely Bálint nevű ősük után kapták2 Ennek megfelelően a nemesi címet is ezen a néven szerezték2 A Balenty később írásban módosult
Bálin-thyra, vagy néhol Bálintira2 Sokszor egyszerűen csak Löveyként utal-nak a családra, mint Lövő birtokosaira2 A Miskolci Levéltár Acta Nobi-litaria részlegében Bálinthy alias Lövey néven vannak az iratok2
Ugyanitte található az alábbi záloglevél részlet is, melyben a Bálinthy család akkori tagjai zálogba adják Egerlövőn található vagyonuk nagy részét: „mi a néhai nemzetes vitézlő Lövey Balázs és Lövey Czirjáknak maradéki és unogykái, adjuk azért zálogygban Bogygácsogyn lakó Varga Jakabnak és Varga Tamásnak Bogyrsogyd várme ében Lövő nevű faluban lévő jószá-gunkat”2
A záloglevélnek további kitétele volt, hogy 16 év múlva a Lövey-Bálinthy családnak joga van visszavásárolni a „két házhelyet”2 Ezt azon-ban Varga Jakab fi,a, Varga (Csató) Péter mind jogi, mind emberi szem-pontból teljesen helytelenül és alávaló módon, fi,gyelmen kívül hagyta2 A záloglevelet, illetve a birtokot báró jobaházi Dőry Andrásnak adta el 1695-ben2 Bár a Bálinthy család és annak akkori feje Lövey-Bálinthy István, egerlövői főbíró a Jászói Konventhez fordult, ám azok a báró ré-szére hoztak kedvező ítéletet2 Így lette a Lövey-Bálinthy család helyette először a Dőry család, majd lányuk Dőry Katalin által annak férje, tu-rócdivéki és nagypalugyai Plathy (Plattehy) Sándor Egerlövő fő birtoko-sa az 1770-ben közzétette urbáriumi nyilvántartás szerint2
1826-tól Dőry Krisztina és férje turócdivéki és nagypalugyai Plathy (Plattehy) Imre, majd leányuk Plathy (Plattehy) Ida és férje Szatmári Ki-rály Pálné birtokolta a falu nagyobbik részét2 Később még felbukkantak a sóvári Soós, Ambrózy és báji Patay (báji Patay Gyula Plathy (Plattehy) Ida unokája volt) család a nagybirtokosok közötte2
Jó néhány évszázaddal később, 1943-ban a család egyik leszárma-zotteja Bálinti János honvéd tiszthelyettees, nemességigazolást kért a Ma-gyar Király Belügyminisztériumtól2 A megfelelő leszármazás bemutatá-sa és cbemutatá-saládtörténeti ellenőrzés után a Minisztérium jóváhagyta a ké-relmet és a következő igazolást adta ki:
A Lövey-Bálinthy család tehát az évszázadok alatte megőrizte nemesi öntudatát és minden vihar ellenére fontos szerepet játszotte Egerlövő történetében és fejlődésében2
Dósa (Dózsa) család
A család eredeti-leg Tiszavalkon, il-letve Négyesen élt2 Onnan került át egy águk az 1800-as évek közepén Egerlövőre2
Kempelen Béla:
Magyar nemes csa-ládok című műve a következőket írja a családról: „Czíme-res nemeslevele kelt 1671. márcz. 20.
(Egri kpt. lt.) Czí-mer: kék paizsban zöld földön kogyrogyná-zogyttü ezüst ogyszlogypra két e más felé fogyr-dult kogyrogynás kí ó csavarogydik fel; si-sakdisz: könyöklő pánczélogys kar kard-dal, he én török fej; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
A család Bogyrsogyd- és Hevesme ében élt. –Vö. Orogysz 71.; Siebm. 43.”
A Dósa család címere
Az utolsó mondat, Orosz Ernő: Heves vármegye nemes családjai cí-mű cí-művére, illetve a Siebmacher féle címergyűjteményre utal2
„Dósa: Czímerlevelet Dósa Gergely, neje Szakogylczy Magdogylna, leánya Klára, fiuvérei István, Pál, Bálint, Mátyás, unogykatestvérei Ferencz, András, Mátyás, Albert, István 1671. évben kaptak, melyet először Pogyzsogynyme e, majd 1672. évben Nógrádme e s 1675. évben Hevesme e hirdetettü ki.
Másogylata az egri káptalan levéltárában van. (P. P. jk. 105. sz.)
Czímer: Kékben zöld alapogyn kogyrogynázogyttü ezüst ogyszlogypra két e másfelé fogyrdult kogyrogynázogyttü kí ó csavarogydik; sisakdisz: pánczélogys könyöklő kar görbe karddal, melynek he én nyakán átszúrt bajuszogys törökfő; takarók:
kék-arany, ezüst-vörös.”
Az Egri káptalan levéltárában valóban a mai napig megvan az erede-ti armális másolata2 További érdekességek is kiderülnek a dokumen-tumból: A legfontosabb a nemesség és címerszerzés körülményei, ugyanis a címerszerző Dósa Gergely, gróf székesi Bercsényi Miklós alatte szolgált kapitányként a török ellen2 Nem csak ő, hanem az egész Dósa család kitüntettee magát a török elleni harcban (erre utal a címe-ren a levágotte török fej), így lette kiterjesztve a nemesség Dósa Gergely kapitány testvéreire, sőt még unokatestvéreire is, összesen 10 férfi,re! A magyar nemesi adományok tekintetében kivételesnek mondható, hogy egy nemességszerzésnél 10 férfi, legyen kedvezményezette2 Ennek meg-felelően a család viszonylag kiterjedt, sok leszármazotteja él a mai na-pig2 Ugyanakkor nem minden Dósa család egyértelműen nemesi szár-mazású, nagy részükkel csak névrokonság áll fenn2
Fora (Fóra) család
Orosz Ernő: Heves vármegye nemes családjai című művében a kö-vetkezőt írja:
„Fogyra. Az 1642. évi jún. 7-én Fogyra Pál, fiuai András, Györ , István és Já-nogys részére adogymányogyzogyttü czímerlevél kihirdettüetettü 1643. évben. 1709. év-ben András átányi lakogys, az 1724. évi investigatiogy alkalmával pedig Já-nogys, Györ átányi és István egerlövői lakogysogyk igazogylták nemességüket.
Ezek közől István a czímerszerző Györ nek a fiua vogylt. (1709. év 486. jkl.
1761. év 110. sz.)” A család címeréről vagy címerleírásáról nincs infor-máció2
Bodnár Tamás: Borsod vármegye Ónodi járásnak nemességvizsgála-ta című munkája így számol be az egerlövői ágról: „Fogyra István, Heves me ének 1725. április 14-én tartogyttü tanúbizogynyságával igazogylt, miszerint a III. Ferdinánd királytól 1642. június 7-én kapogyttü címeres levelet, amelyet 1643. május 20-án hirdettüek ki Heves várme e Fülek mezővárogysában, Fogyra Pál és vele e üttü fiuai, András, Györ , István és Jánogys kapták.”
Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest vármegyében című műve, szintén rövid említést tesz a családról: „Fóra Pál bemutatván ármálisát, Pest várme e nemesei sogyrába felvétetik és kihirdettüetik 1643-ban : N. L. I.
131.” – Lásd az alábbi képen2
Mint az a fenti hivatkozásokból kiderül Fora Pál fi,a György, míg az ő
fi,a István, akitől az egerlövői Forák származnak2 A család leszárma-zotteai minden nemesi összeírásban szerepelnek2 Ezeket a nemesi össze-írásokat megelőzte egy komolyabb nemesi investigatio (nyomozás) 17372 március 26-án Mezőkövesden, amikor is az egerlövői Fora család-nak bizonyítania kellette a nemességét2 Mivel az eredeti armálist a cí-merszerző Fora Pál nagyjából 100 évvel előttee Pest megyébe vittee, így ez nem állt rendelkezésre2
A nemesi törvények alapján három tanúval kellette igazolni, hogy a család nemesi előjogokkal és szabadságban élt2 A nemesi investigatio-ról részletesen lehet olvasni a Miskolci Acta Nobilitariában, ahol a csa-lád kétségtelen nemessége meg lette állapítva és Borsod Vármegyétől nemesi igazolást kaptak2
Gacsal (Gachal) család
A Gachal család minden kétséget ki-záróan a Gutkeled (Gúth-Keled) nem-zetségből szárma-zik2 Így ez az egyik az egerlövői nemesi családok közül, me-lyet egészen a nem-zetségekig vissza lehet vezetni2 A Gutkeled nemzet-ségről a következőt olvashatjuk az 1360-ban írt Képes Krónikában: „Gut-keled nemzetségéről sogykat beszélnek, bi-zogynyogys azogynban,
hogy Péter király hogyzta be őket segítségül, amikogyr Henrik császárhogyz me-nekült. A svábogyrszági Stauf várából eredtek, ahogynnan Fri es császár is származik. Ez a nemzetség Svábogyrszág főembereiből való, örökségükre u an szegények, de említettü hazájukban derék, hatalmas emberek.”
A Krónika velencei Orseoló Péterről beszél, Magyarország második és egyben negyedik királyáról2 I2 István király sógoraként ő került a trónra, ugyanakkor a magyarok ellenezték származása miatte2 Elűzték és helyére Aba Sámuel került, mint király2 Azonban, mint tudjuk, Péter
A Gutkeled nemzetség ősi címere
visszatért, hogy elfoglalja a trónt és ebben segítségére volt a sváb szár-mazású Gutkeled nemzetség is2
A Gutkeled nemzetség Tiba-ágából ered a gacsályi Gacsályi család, mely elő és családnevét Gacsály községről kapta2 A körülbelül 1000 fős falu napjainkban is létezik, Szabolcs megyében a Fehérgyarmati járás-ban található2
A Gacsályi család egyik oldalága a nagyölvedi Eölvedy-Gachal csa-lád2 Nagyölved korábban Esztergom vármegyéhez tartozotte, Trianon óta Szlovákia része, a Nyitrai kerületben található2
Kempelen Béla: Ki-hirdettüe u anezen évben Esztergogym
kard-dal; takaró: vörös- Az Eölvedy-Gachal család címere
ezüst, kék-arany.
A családból Gachal András Na ölvedről a heves me ei Pogyrogyszlóra származogyttü át s Esztergogym me ének 1692. jun. 8. kelt bizogynyságlevelével igazogylta nemességét, melyet Hevesm. 1693. ogykt. 27. hirdetettü ki. Az 1724.
évi nemesi összeíráskogyr András fiua István, az 1733. évi nemesi összeírás-kogyr néhai. András fiuai: Mihály, István, Jánogys és András, az 1754–55. évi ogyrsz. nemesi összeíráskogyr Heves me ében Ferenc, 2 Györ , István és 2 Já-nogys, Kogymárogym me ében pedig Jánogys és Mihály igazogylták nemességüket.
1618. április 11-én II. Mátyás király Bécsben kelt ogyklevelével Gachal (Eölvedy) Jánogys Esztergogym várme ei alispánnak és unogykatestvérének, Ja-kabnak, valamint a már születettü és születendő utódaik részére címert adogymányogyz, elismervén régi nemességüket. Kihirdettüe Esztergogym me e, másogylata a Ma ar Országogys Levéltárban található. (Act. Cogyttü. Cogymar.
Dogyc. nogyb. Nr. 119.)”
A család az esztergomi érsek egyházi nemesei közé tartozotte, és a ve-rebélyi és szentgyörgyi érseki szék joghatósága alatte állt2 Férfi, tagjai a megye török hódoltsága idején javarészt az érsekújvári vár katonái vol-tak2 A címerújító levelet kapó Gachal (Eölvedy) János 1615-ben (amikor tanúkihallgatáson vette részt a törökök okozta sérelmekkel kapcsolat-ban) és 1618-ban Esztergom vármegye alispánja volt2
Mint az Kempelen Béla művében olvasható, a család eredetileg Po-roszlóra költözötte2 16932 október 27-én a gyöngyösi vármegyei közgyű-lés Gachal (alias Eölvedy) Andrást felvettee Heves vármegye nemesei közé2 Gachal András fi,a, István Heves vármegye zászlójának őrzője (antesignanus) volt, a család több tagja pedig részt vette a Napóleoni Háborúkban, illetve az 1809-es franciák elleni utolsó nemesi felkelés-ben és a Győri csatában2
A család napjainkban leginkább Poroszló és Tiszafüred vonzáskörze-tében él, ugyanakkor az évszázadok folyamán számos férfi, és nő tagja származotte át Egerlövőre2
Galambos család
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék ne-mesi családjai című műve a következőt írja: „Galambogys: Nemességet 1666. évi május 26-án nyertek G. István, neje Csépány Katalin, ermekei István, András, Jánogys, Katalin és Anna. Kihirdettüetettü 1670. évben. (1670.
év 97. jkl.) A család több tagja a fenti genealogygia alapján nemesi bizogynyit-ványt nyert. (1709. év 486. jkl. 1821. év 1087. sz. 1841. év 1539. jkl. 1842. év 1496. sz. 1187. jkl.)
Czímer az armalismásogylat hiányogys szövege alapján: kék pajzsban fehér galamb csőrében (a szövegből hiányzik, hogy mit, de következtetjük, hogy ) 1 vörös rózsát tart; sisakdisz: 3 vörös rózsát tartó növekvő medve; ; ; ; taka-rók: kék-arany, ezüst-vörös. (1842. év 1496. sz.)”
Már a nemeségszerző Galambos István gyermeke, István Egerlövőre költözötte 1666-ban, tőle származtak le az otte élő Galambos családok2
Kérészy (Kérészi) család
A következő idé-zet Borovszky Samu: Abauj-Torna vármegye nemes családjai című mű-véből származik:
„Czimerét Rudogylf király adogymányogyzta Kérészy Mihály, Pál, Jánogys és Péternek 1591. decz. 23-án.
Kihirdettüék 1592-ben Gönczön. A csa-lád lakása Szepsi és Bogydogylló vogylt. Ujabb időben több tagja papi s tanári pályán működik. A czimer:
kék pajzsban, virá-gogykkal behintettü zöld alapogyn, kiter-jesztettü szárnyu
fe-hér ruhás an al áll, balját keblére téve, jogybbjában 3 arany liliogymmal éki-tettü zöld ágat tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvőn; takarók: kék-arany, veres-ezüst.”
Összhangban a leírtakkal, a család eredetileg valóban Abaúj várme-gyei volt2 Azonban Kérészy István református lelkész által, a család
át-A Kérészy család címere
származotte Gömör, illetve Borsod és Zemplén megyébe is2 A Miskolci Levéltár Acta Nobilitaria részlegében, a mai napig megtalálható a csa-lád nemességigazolása2 A Tiszáninneni Református Egyházkerület adatteára a következőket írja:
„Kérészy István (ref., Szepsi, Abaúj me e, 1690 kb. – Tarcal, 1730):
1705-ben subscribált Sárogyspatakogyn, 1717–1718-ban Franekerben és Wit-tenbergben (ittü tanult Károgyli Gáspár Biblia fogyrdító is) tanult. A Gömör me ei Aggteleken, majd 1720–1725-ig Putnogykogyn vogylt ref. lelkész, 1725–
1729: a bogyrsogydi Szendrőben, 1729–1730: a zempléni Tarcalogyn szogylgált.
1730-ban ittü halt meg.
Kérészy Zsigmogynd (ref., 1715 kb. – Cserépfalu, 1788), 1732-ben subscri-bált Sárogyspatakogyn, 1747. jún. 30-án iratkogyzogyttü be a Franekeri E etemre.
Rövid ideig Kunhe esen és Na szeretván szogylgált, 1752-től Alsószuha, 1764-től 1788-ig Cserépfalu ref. lelkésze vogylt.”
Mint azt láthatjuk, Kérészy Zsigmond Cserépfalu lelkészeként szol-gált2 Felesége halála után Egerlövőről választotte új párt Lövey-Bálinthy Zsuzsanna személyében2 Az ő gyermekeik voltak József és János, akik által még számos generáció élt Egerlövőn2 Mindketteen nyilvántartásban szereplő, igazolt nemesek voltak2
Korpás család
Dr2 Karácsonyi János: A Magyar nemzetségek a XIV2 század közepéig című művének, harmadik kötetében a következőt írja:
„Otrogykogycs nemzetség
A gömörme ei várjogybbá ogyknak még csak nem is másogydik, hanem har-madik ogysztályából való vogylt. Tagjai jogybbá fiuúk vogyltak s a hadakogyzásogyn kí-vül még szállás- va a helyettü öt pénz adására kötelesek vogyltak. De azért fel-küzdöttüek magukat a nemesek közé. A
személynevekből ítélve a nemzetség szláv származású vala.
Otrogykogycs (Atrachychk, Ottüryk, a kiejtésben alkalmasint Otrogycsk, hang-ugratással Otrogykcs s ebből Otrogykogycs) és Kogyrpás fiuai ogyly vitézül harczogyltak V. István király ü éért, hogy ez az Otrogykogycshogyz közel, Sajó-Gömörtől északnyugatra eső Harkács földet nekik adta. 1273-ban a cseh hábogyrúban Laa vára alattü harczogyltak s ogyttü Lesták, Petriszló, Böjté és Nemyl súlyogys se-beket kaptak. Ennek meghálálása végettü IV. László király kogyrmánya 1274-ben az egész nemzetséget az ogyrszágogys nemesek sogyrába vettüe föl és Harkács birtogykában is megerősítettüe.”
Mint a forrásanyagból kiderül, a nemzetség szláv eredetű volt és az úgynevezette várjobbágyok közé tartoztak2 Ez a társadalmi réteg, az ak-kori államszervezés egyik eleme volt, mely az ispán vezetésével vonult hadba és csak hadkötelezetteséggel tartozotte a király felé2 Az 1273-as Cseh háborúban az Otrokocs nemzetség több tagja is remekül helyt állt, hálából pedig a IV2 László 1274-ben az egész nemzetségnek (vagyis Az Otrokocs nemzetség címere
egyszerre több családnak is) nemességet adományozotte2
Később, I2 Károly 13282 május 21-én kelt alábbi iratban megerősítettee a IV2 László által kiadotte oklevelet, melyben Korpás fi,ait: Istvánt és Ta-mást Harkács nevű adományföldjükkel együtte a nemesi szerviensek közé emeli2
A családról bővebben beszél Forgon Mihály: Gömör vármegye ne-mes családjai című műve, megerősítve és kiegészítve a fent említette in-formációkat:
„ogytrogykogycsi Kogyrpás: Régi nemzetség, melynek ősei már a tatárjárás kogyrá-ban bírták Dogyncsukfalvát, a mai Otrogykogycsogyt, mely Gömör váráhogyz tartogyzó várföld vogylt. A község a mai nevét a nemzetség e nevezetes tagjától At-racsiktól, va Otrogykicstól vettüe. Egész a XVI. század végéig Otrogycsogyk né-ven szerepel a helység, ettüől kezdve a ma is használt Otrogykogycs válik álta-lánogyssá.
A nemzetség a gömöri várkatogynák sogyrába tartogyzogyttü, akik a várispán zászlója alattü fe veres szogylgálatogyt teljesítettüek. Részt vettüek az összes na ogybb hadjáratban. Már V. István idejében kitüntettüék magukat, amiért a király Harkács várföldjét is nekik adogymányogyzta.
IV. László alattü pedig a cseh hábogyrúban ogyly vitézül harcogyltak, hogy a ki-rály 1274-ben nemesi rangra emeli őket, ogytrogykogycsi és harkácsi jószágukat pedig a gömöri várszervezet kötelékéből kiveszi és minden teher alól fel-szabadítja. A nemzetség ekkogyr a következő ágakból állogyttü: Atracsik fiua:
Lesták, Petrik, Periszláv, Mártogyn, Buhta és Némil; Kogyrpás fiuai: István és Tamás; Tiba fiuai: Csépán és Póka, Vogyiszló fiua: Budina és végre Macsik fiua:
Albert.
Kogyrpás maradékai a Kogyrpásogyk és Bogyzogykogyk ősei, elszakadtak a nemzet-ség többi családaitól és e völ ecskében külön falut alapítogyttüak, Bogyzogyk-házát, mely csak az 1600-as évek közepén pusztult el.
Az ogytrogykogycsi és bogyzogykházi nemesek, mint vér szerinti atyafiuak elisme-rik, hogy az ogytrogykogycsiaknak Bogyzogykházán, a bogyzogykháziaknak pedig Otrogykogy-csogyn vannak birtogykaik, és más dogylgogyk iránt is e ezségre lépnek. Bogyzogykhá-za elpusztulásakogyr a család Otrogykogycsra költözöttü, ahogyl 1703-ban még Kogyr-pás Miklós és Jánogys fogyrdulnak elő a nemesek je zékében. KogyrKogyr-pás Miklós 1704-ben Rákóczi kurucai közt harcogylt.
A Kogyrpás családnak e ága később Bogyrsogyd me ében élt. 1735-ben vettüék fel Kogyrpás Istvánt és Jánogyst a Bogyrsogyd me ei nemesek közé, miután Gömör várme e 1728. május 20-án kelt levelével igazogylták nemességüket.
Kogyrpás, másképp Na István (1728) fiuai István és Jánogys lövői lakogysogyk vogyl-tak, akik igazogylták, hogy az ogytrogykogycsi Kogyrpás családból származtak. A Na ragadványnév ogynnan származik, hogy Otrogykogycsogyn két e nevű Kogyr-pás lévén, a na ogybbat Na nak hívták.”
Az otrokocsi Korpás család iratai megtalálhatók a Miskolci Levéltár Acta Nobilitaria részlegében, ahol a fentiekkel összefüggésben igazolva van a család nemesi származása, illetve a forrásban idézet „Na ” ra-gadványnév is tisztázásra kerül, hogy csupán megkülönböztetés végette volt használva2
A későbbi nemesi összeírásokkor a Korpás család minden tagja, mint igazolt nemes szerepelt2 Egerlövőn jelenleg is több Korpás nevű család is él2
Kovács (Kovách) család
Nagy Iván: Ma-gyar nemes csalá-dok című műve, a következőképpen számol be a család-ról a VI2 kötetben:
„Kogyvách Péter (vala-mint testvére) és neje, Fogyra Ilogyna és fiuuk Mihály, vala-mint az ő neje, Kenczen Dogyrogyttüya I.
Lipót királytól 1658.
június 15-én Frank-furt am Mainban kapogyttü címeres ne-meslevelet.
Címerleírás: Czi-merük vizirányogysan hárogym részre ogysz-togyttü paizs, az alsó vörös mezőben hár-mas zöld halmogyn hármas zöld növény
virít, a középső kék udvarban ugró helyzetben ogyrogyszlán látható, togyrkában e kivogynt pallóst fogygva, a felső vörös udvarban királyi arany kogyrogyna áll.
A paizsfölöttüi sisak kogyrogynájából arany ogyrogyszlán nől ki, szájában szintén A Kovács család címere
kivogynt pallóst tartva. Fogyszladék jogybbról arany-kék, balról ezüst-vörös.”
Hasonlóképpen ír Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egye-sült vármegyék nemes családjai című művében:
„Kogyvács: Hevesi család. A nemességet 1658-ban kapták K. Péter, neje Fóra Ilogyna és társai. 1724-ben András átányi, Jánogys czeglédi, Györ kis-körei, Jánogys nyitrai lakogysogyk.
Czímer: vörös mezőben kék pólya, alúl hármas zöld halogym felettü zöld növény, középen szájában pallogyst tartó ogyrogyszlán, fent aranykogyrogyna; sisak-dísz: ogyrogyszlán szájában a pallogyssal; takarók; kék-arany, vörös-ezüst.”
Mint azt a forrásokból látjuk, a címerszerző Kovách Péter felesége Fóra / Fora Ilona volt2 A Fóra család kifejezetteen Átányban és Egerlö-vőn, majd később Mezőkeresztesen volt elterjedt2 Ebből is lehet követ-keztetni a család helyi kötődésére2 A másik fontos információ, hogy 1724-ben András átányi lakos2 Valószínűleg az ő egyik leszármazotteja került át Egerlövőre, majd általa vált elterjedté a család2 Említésre mél-tó, hogy volt egy másik Kovács család is Egerlövőn, mely közrendű volt2 Így a Kovács név esetében, csak a felmenők visszavezetésével
Mint azt a forrásokból látjuk, a címerszerző Kovách Péter felesége Fóra / Fora Ilona volt2 A Fóra család kifejezetteen Átányban és Egerlö-vőn, majd később Mezőkeresztesen volt elterjedt2 Ebből is lehet követ-keztetni a család helyi kötődésére2 A másik fontos információ, hogy 1724-ben András átányi lakos2 Valószínűleg az ő egyik leszármazotteja került át Egerlövőre, majd általa vált elterjedté a család2 Említésre mél-tó, hogy volt egy másik Kovács család is Egerlövőn, mely közrendű volt2 Így a Kovács név esetében, csak a felmenők visszavezetésével