U g y a n T olhat, e ki a’ világot nem k e d vellené ’s k i a’ világosságnak ellensége volna?
É n ezt jó zan és j ó em beriül nem teh etem föl.
A ’ nem jó z a n em ber nem tu d ja , mi szol
gál n é k i ’s m ásoknak ja v á r a , ezen oknál fo g ra hom ály b arát és sötétségkedvelő lehet. A ’ nem j ó em ber a’ dolgok rósz oldalát k u ta tja ’s nem
csuda h a a’ dél helyébe éjfélt kivárnia.
D e ezen utolsó is csak nélm kívánhat ho
m á ly t, m ert k u tatásához viszont v ilágra van sz ü k s é g e , — ’s a’ dolog a rra m egy k i , hogy m aga szám ára mindig szeretne v ilá g o t, m ások sz á m á ra , le g a lá b b ! , néha nem , m ik o r t. i. szán
d ék ait a k a rja ellenük v ég reh ajtan i.
íg y nem m arad egyéb h á tra m int azt m onda
n u n k , ho g y önszem élye tekintetében világos
ság csak a’ nem józan v a g y , nyíltabban kim ond
va , az ostoba em bereknek nem kell.
A zonban őrizkedjél a’ fén y iszo n y u ak at, a’
s u g á re lle n e k e t, a’ világ g átló k at ostobáknak m o n d an i, rá jo k g y ak rab b an illik a’ „n em jó “ czim. M e rt a’ dolgot igazán m eg gondolva, a’
nem józan em ber a’ világ dolgát föl nem foghatja,
’s igy an n ak b a rá tja vagy ellensége nem lehet.
A ’ világgátlás utolsó okelve e z : zavaros vizben könnyű h alászni, m elly et a’ hajdan és je le n k o r tö rté n e te nyíltabban t a n í t , m int hogy be bizonyítására legkisebb szükség volna. Ezen halászatot űzik — a’ hol h alak g y an án t vehetni az em b erek et — A frik a délen és Á zsia éjszak- k e le té n ; — a1 hol az em b erek egész töm ege e m b e r, o tt szeretn én ek zavarni ném elly eg y e
sek , de szem ét b e k ö tte tn i nem öröm est hagyja a k á r k i, nem h ag y ja az öszveség.
,,D e h a b e k ö tö tt szem m el nagyobb haszon veri m a rk o m a t, m int k in y iltv a l!“
O h a k k o r m it k é te lk e d e l? A ’ szem bekö- tősdi nagyon szép j á t é k : az em ber füle után tanul já rn i. A zon fölül haszon a’ dolgok utolsó r u g ó ja , — a’ ru g ó ság pedig nagyon illik a’ jó fülekhez.
„ H á t ha az em beriség hasznot lát a’ szen- bekö tésb ü l?44
G yom rával úgy e ? A zzal nem utolsó dolog látn i, — ’s bizonyosan többet é r , m int szemmel azt szem léln i, hogy a’ világosaknak gyonu'a is világos.
A ’ világnak az egész élő term észet b arátja, ső t b a rá tja a’ term észet azon része i s , m ellyet élőnek nem igen szoktunk nevezni. F é n y
lö-f
88
velli keresztül ezen m in d en ség et, fényben i í s z-
n ak napjaik körül a’ csillagok ’s fén y árt bocsá
ta n a k m agokbiil a’ napok. A ’ növényvilág sugár u tán eped ’s egész pom pájában csak o tt diszlik, h o l napvilággal eléggé eltelh etik . N ag y részint ezen okbul b irja a’ heves égal a’ legbujább nö
v é n y z e te t; tüm löczben és naptalan barlangokban pedig e lfo n n y a d , e lh e rv a d . elhal az oda v itt n ö v é n y , el m ég a’ m oh i s , m ellynek élete olly kevés fö ltételt látszik kívánni.
A z á llato k nem kevesebbé szeretik n’ vilá
g o t , m elly n ek őrzésire a’ jó term észet tulajdon m űszert ada n e k i k , a’ szem et. A ’ szem teh át azon m ű sz e r, m ellynek é lv e , m u n k á la ta , gyö
nyörűsége a’ világ felfogásában á ll, ’s m ellyet minden á lla t a’ legnagyobb készséggel g y ak o ro l.
A ’jsas gyönyörködve látszik úszkálni a’ fé n y á ra le v e g ő b en , a’ pacsirta én ek et zengve em elkedik a’ nap a l á , ’s alig van á llat, m elly szeme g y en gesége m iatt a’ napvilág elől elbújnék. Ez utolsókhoz ta rto z ik a’ bagoly', a’ denevér ’s a’
fö ld alatt lakozó vakondok.
A z em bereknél nem csak gyönyörüségi czik- k e l a’ v ilá g o ssá g , hanem egéssógi i s , és an
n y ira k e d v e lt, hogy h a kereskedési czikkellé te te th e tn é k , az egyedárosnak végeden sok hasz
not h ajtan a b e , annyival inkább mivel nappal m ibe sem kerülne a’ sz o lg á lta tá sa , éjszaka úgy is
\
so k a k az aludni szeretők, különben pedig tö b b et kevesebbet m indenki k én y telen volna v e n n i, m ég a k k o r is ha só ra nincs pénze. Csudálom is, hogy o tt m eszsze, U tópia e lle n fe lé n , valakinek eszébe nem ju to tt az ezt kibérleni a k a r á s , k i bizonyos leh ete ho g y az iigy sikerülésre ju ta n - d o tt, m int a’ loipersil.
C sudálatra m éltó a z , m ennyire kedvelői az em b erek a’ v ilágnak! A zt egészen ugyan nem m o n d h atn ám , ho g y gyom rokiigyét szem ükével fö lc se ré ln é k , — m e rt igen g y ak ran m egm arad allah m ecsetekint azon h e ly , hol a’ táplálati ál
dozatok tö r té n n e k , — de szükség esetében m y- lo rd uram igen so k a t engedne el jo g á b u l, csak h o g y a’ szem nek is legyen v a la m ije ; ső t so k ak n ál , talám a’ m indennapi k e n y é re n kivül minden oda m enne napfény v áltásért.
„ E z igen te rm é s z e te s ! — m ondja T o ro - k áp i u r a m , k ü lö n b e n n e m tudná az e m b e r, m it visz a’ s z á já b a !“
A z v a ló , édes T o ro k á p im , szép tünem ény a z , h a édes te rh e k a la tt hajlongó asztalo k at lá t az e m b e r, ’s az é rt én is azt m on d o m , legyen nz em ber szem ének is és szájának is m it enni!
’s k ivált azt m egkívánom , hogy a’ te rh e lt asztal tüncm ényvé ne v á ljé k , ’s m i se legyünk előle tünem ényekké.
D e , édes T o ro k á p im , kérdezze csak m eg
azon végatlen nagy eg y e sü le te t, m ellynek Ö n o lly érdem es t a g j a , ju to tt e belőle valakinek e sz é b e , hogy lehet m ég m ás világ i s , m elly a’
szén n é nem hat.
„ K é r e m , mi am arra nem g o n d o lu n k , k i
vált ha enni nem le h e t b e n n e !“
S ő t inkább igen so k a t!
„ V a ló b a n ? J O h adjon tu d ó s ítá s t, ’s én gőzsajtóval tetetem k ö z h írré !
É d e sT o ro k á p i u ra m , csináltasson csak gőz
s a jtó t, azzal igen fo g ja táplálhatni azon m ás vi
lág o t. L á tja Ö n , ez nem testi d o lo g , nem ezen naptul k é r fén y t, m elly o tt a’ m agason sugárzik,
’s a’ szam ár szem eibe ú g y h a t m in t a’ legtudó- sabbá k ik ö szö rü lt e le fá n té b a , hanem szellem i t á r g y , a’ lé le k m unkálkodásának síikére. E z t szellem i v ilá g n a k , lelk i világosságnak is nevez
hetni. N em tag ad h ató u g y a n , h o g y ennek is van köze a’ testi világgal ’s k ö v etk ező leg a’
sz a k in g erlő k k el i s ; de azért tulajdon szellem i é letet él. F ő parancsoló itt az a g y , b a s á i, agái, kadiái az idegek ’s az é r z é k e k , birodalm a az egész testi v ilá g , m ellytől adót szed és pedig annál többet , m inél hatalm asabb a* parancsoló
’s ügyesebbek az adószedők.
É s , T o ro k á p i u ra m , igen szép dolog ám , ez a’ szellem i világ. V ig y ázzo n , k é re m , és
90
91
lássa á l t , m e rt csupa hivésre nem a k a ro m , — az a’ „ v a te s-e k legsilányabbika — kényszeríteni.
A n n y it azonban íg érek m agam nak és ( i n n é k , hogy ha Ö nnel valam ire m e g y e k , úgy az egész világgal boldogultam . T e h á t a’ dologhoz.
E zen ut olsó értelem ben , igen szép dolog a1 v ilá g ; általa igen helyesen á tlá tn i, m iért kopasz a ' n y írt, m iért m eztelen k in e k a’ ru h á já t lehuzák,
’s a’ hajdú kezébe is m iért kíván inkább k o l
b á szt a’ p a r a s z t, m int b otot. D e Ö nnek is van m it látni n á la , p éld áu l: m ié rt jo b b k é t palaczk som lai eg y palaczknál, ’s a’ fag y lalt aran y k an ál- bul m ié rt izlenék jo b b a n m int ezüstből. Edea T o ro k á p i u ra m , leg y en b a rá tja ezen j ó vi
lág n ak .
E s azt ne tessék go n d o ln i, k érem alásan, hogy egyedül Ieend itt. T ö b b en vannak ugyan az e lle n fé ln é l, hanem azok k o rá n sem o lly vi
té z e k m int m i. A z t nem ta g a d h a tn i, ho g y te n y e re s m a rk o s o k , hanem mi is tu d ju k h o g y m ik o r tiz en k ettő re j á r , m ár a k k o r tizenegyet e lü tö tt, és — tu d ja — m i lám pával szoktunk m e n n i, ’s az ellent m egvakitva kön n y en oldal- felczzük. M ik o r pedig édes T o ro k á p i uram , azon szellem i világba lép , látni fog o tt beavat- ta k a t és a v a tla n o k a t, h o n iak at és idegeneket, k ik e t nem lesz rósz dolog egym ástul m
egkülön-közt el n i , hogy beszédeivel izgágát ne szerezzen m agának. A ’ v ilágot ugyan m indenki fogja d icsérn i, — ebben Ö n is m egegyezhet velők, — de eg y rész azt m o n d an d ja, a’ világot, m indenütt m érsékelni k e l l , itt Ö n h a g y ja rá , hogy valóban m érsékelni k e ll; — m ás rész azt állitandja, hogy az ő p á rtjá n a k teljes jo g a van úgy ny elni a ’ v ilá g o t, m int például hal a’ v iz e t, — itt vi
tassa Ö n , ho g y igaza v a n ; a’ so k aság m eges
kü szik , ho g y m indenki hálogon néz k eresztü l, de volt: k i pápaszem n élkül is lá tá , hogy kilencz- harm ad rész kilenczkilenczed részben benne fo s - la lta tik ; — Ö n ezt esküvel b izo n y ítsa, — és, h a ezt tévé, az egész új világ p o lgárainak tá rsa lö n , csak — az enyém n em !
I g e n , édes T o ro k áp i m ain , m ég m indeddig nem az én tá rs o m , noha ezen lij vándorösvényén engem is találand. O tt én k o rá n sem já ra n d o k ollyan g ő g g e l, m int a’ tö b b ie k , m e rt az én vi- lágm edenczém igen n agy és ro stély o zo tt 's ennél fogva tudom ho g y lassan telik m e g , ’s nem m inden álsugár p o tty an h atik b e le ; ennél fogva pedig szegénységem elveri gőgöm et. E ngem o tt szárnyas boeskorban ta lá la n d , n agy viliig g y ű jtő tarisznyával o ld alam o n , kicsin és nagy rostácskával a' kezem ben, kézi m esterségem et pe
dig m agam és m ások szám ára te sz e m , ezen m á
so k pedig nem ho g y m egköszönnék adom ányo-92
m á t , hanem m eg m oro g n ak is ellenem , ’s m eg
leh et m ég b ö jlre is k é n y sz e ríte n e k , m ellynek jo b b m ag y ar neve koplalás. É des T o ro k áp i u r a m , ú g y é , Ö n nem lesz olly k e g y e tle n ? — adand egy kis alam isn át, noha nem tu dok olly szépen énekelni é r e t t e , m int H om érosz.
„ O h , Ö nnek je le s dicsérő teh ettség e van !
— I g e n , igen, m ajd ju tta to k valam it! — L ássa Ö n . azt épen nem m o n d h a tja , hogy nekem nincs belső világom : sőt inkább igen n agy van , m ellynél a’ te le asztal mindig enyém m arad ’s U z d i, P ad av értei fordításban. Ö n eredetileg, B ústavi és a’ C satárdalíi versekben izzadnak dicséretem re. O h m i a z o k at a’ lelk i világúa- k a t testi v ilágúakkal igen kön n y en korm ányoz
zuk !“
Igazsága v a n , édes T o ro k á p i u ra m n a k , sőt igazságtok v a n , édes T o ro k á p i u ra im é k , kicsi
n y e k n ek n a g y o k n a k , szám atok egész végtelen- s é g ib e n ; az em észtő oltár o lly tu la jd o n sá g u , h o g y ha- ra jta sötétség van , h íjáb a világit a’, gondolkozás f á k ly á ja ; — a’ fa rk a s - orditás k i nem m arad. P ed ig az éhes fa rk a s igen ru tu l ordít á m , sőt m ég olly vakm erő h o g y a’ fegy
v eres em bert is m egtám adja. O h , édes uram , kinél illyen em észtési sö tétség ’ soha n in c s, de szándék szentségbeli annál n a g y o b b , szeretnék ez utolsóbeli enyém ből egy d arab k át a d n i, hogy
94
k eg y ed órájáb an a’ rugó (rn g o n y ? ) nemesebb érczből való lenne , h o g y H om éroszt ne m orzsa
lé k , hanem n ag y lelk ü ség á lta l iparkodnék m agához kötni. D e k eg yednél illy c so m ó -o l
dásra m ég nincs v ilá g , édes T o ro k á p i u r a m l