Versenyképesség makroökonómiai szinten

 Intenzifikáció: olyan vállalati válaszreakció külső körülményekre, melyben a meglevő termelési kapacitásokat szervezik át azzal a céllal, hogy nőjön a termelékenység úgy, hogy lényeges vállalati szervezet-leépítés nem történik.

 Racionalizáció: olyan vállalati válaszreakció külső körülményekre, melyben a meglevő termelési kapacitásokat szervezik át azzal a céllal, hogy nőjön a termelékenység úgy, hogy kisebb részlegek bezárására is sor kerül.

 Specializáció: ennek lényege, hogy minden telephely egyfajta terméket állít elő, vagy forgalmaz.

 Barnamezős koncentráció: a specializáció következtében a már létező telephelyen történő koncentráció keretében egy vagy több üzemegységet felszámolnak.

 Zöldmezős koncentráció: a létező üzemegységek felszámolásra kerülnek, és egy teljesen új beruházás valósul meg

 Technológiai transzfer: nincs gyárbezárás, csak a termelés helyszínei között technológiai csere lép fel.

2.3.2. Versenyképesség makroökonómiai szinten

Ha a versenyképességet makroökonómiai szempontból vizsgáljuk, akkor már nem csupán egy-egy vállalat versenyképességére vezetjük vissza a tér érték problematikát, hanem annak tágabb területi környezetére. Tehát nem egyszerűen vállalati, hanem regionális versenyről beszélünk. A regionális verseny abból a szükségszerűségből születik, hogy ugyanazokra az erőforrásokra a tér különböző pontjai különbözőképpen reagálhatnak. A területi verseny horizontálisan értelmezett jelenség, mely hasonló gazdasági szerkezetű területi egységek között zajlik azzal a céllal, hogy növekedjen a térségben élők jóléte (Lengyel, 2006). Lengyel (2000) „piramismodelljében” nagy hangsúlyt kap, hogy a versenyképességet döntően meghatározza a vállalati környezetet körülvevő, őt befogadó tér milyensége, valamint, hogy a versenyképesség nem vezethető vissza egy, vagy néhány mutatóra, hanem egymással szorosan összefüggő kapcsolatban értelmezendő (2.5. ábra).

A modell középpontjában a régióban élők életminőségének, életszínvonalának javítása áll. (2.5. ábra) Ennek a célállapotnak az elérését az ú.n. alapkategóriákra (a jövedelem, a munkatermelékenység és a foglalkoztatottság) alapozhatjuk. Ezek olyan elemek, melyek közvetlenül hatnak a végső célra, a lakosság életszínvonalára és életminőségére. Az alapkategóriákra ható tényezőket két csoportra osztja a modell. Az egyik csoportot a versenyképességre rövidebb idő alatt ható, a regionális gazdaságfejlesztési programokkal megerősíthető tényezők alkotják. Ezek az ún. alaptényezők főleg gazdasági tényezők (Lengyel, 2006) (2.5. ábra):

 kutatás és technológiai fejlesztés

 kis- és középvállalkozások

 kívülről jövő befektetések

 infrastruktúra és humán tőke

 intézmények és társadalmi tőke

Ezen tényezők fejlesztése közvetlenül és rövid távon javítják a régiók versenyképességét. A tényezők másik csoportját olyan gazdasági ágon kívüli hatóerők alkotják, melyek hosszabb távon magyarázzák a versenyképességet. Ezek, mint az üzleti környezet hátterei, nélkülözhetetlen keretet biztosítanak az alaptényezők megfelelő minőségű kialakításához. A sikerességi faktorok, amelyek a versenyképességet közvetett módon hosszabb időn keresztül befolyásolják a következők (Lengyel, 2006) (2.5. ábra):

29

 gazdasági szerkezet

 innovációs kultúra és kapacitás

 regionális elérhetőség

 a munkaerő felkészültsége

 társadalmi szerkezet

 döntési központok

 a környezet minősége

 a régió társadalmi kohéziója.

Életminőség Életszínvonal

Regionális, térségi és városi jövedelem

Foglalkoztatottság Munkatermelékenység

Kutatás-fejlesztés

Infrastruktúra

és humán tőke Kívülről jövő

befektetések Kis- és

közép-vállalkozások Intézmények és társadalmi tőke

Gazdasági

szerkeze^t Innovációs kultúra Regionális elérhetőség A munkaerő felkészültsége

Társadalmi szerkezet Döntési központok A környezet minősége A régió társadalmi kohéziója Cél

Alapkategóriák

Alaptényezők

Sikerességi faktorok

2.5. ábra: A versenyképességi piramis

Forrás: Lengyel (2006) 139.p.

A piramismodell értéke, hogy egységes rendszerbe foglalja mindazon tényezőket, melyek befolyásolják az üzleti környezet megteremtését, illetve azon tényezőket, melyek a versenyképesség egységes fogalma alapján meghatározzák a valós regionális versenyképességet, a tér értékét. A piramis szemléletesen mutatja be azon elemeket, melyek fejlesztése javíthatja a régió lakosainak életminőségét. Ezeket a hatótényezőket azonban a modell meglehetősen statikus struktúrában kezeli. Felhívja ugyan a figyelmet a modellben szereplő egyes elemek kölcsönhatására, de nem foglalkozik érdemben az ok-okozatokkal. A fentebbi modell kritikája továbbá az is, hogy alapvetően a gazdasági versenyképességet emeli ki, s nem foglalkozik a jólétet befolyásoló egyéb tényezőkkel (például az ökológiai, kulturális,

30

társadalmi összetevőkkel). Ráadásul a gazdasági versenyképességben is leginkább a kínálati oldalt elemzi, rámutatva azokra az elemekre, melyek mint adottságok, képességek meghatározzák egy terület versenyképességét. A keresleti oldalt, az eltérő célcsoportok igényeit azonban nem elemzi, nem tér ki a keresleti oldal elvárásaira.

Tehetség Innováció Kapcsolódás Vállalkozókészség

- Tudásintenzív készség

Forrás: Marteen de Vet, J. et al (2004) 12.o. alapján készítette Lukovics (2008) 26.o.

Az ECORYS kutatócsoportja által 2004-ben létrehozott ú.n. versenyképességi fa-modell (Marteen de Vet, J. et al, 2004), már a versenyképesség hatótényezői közötti komplex kapcsolatrendszert is érzékletesebben kívánja szemléltetni. Ez egy olyan organikus modell, mely egy fából, mint élő szervezetből indul ki (Lukovics, 2008). Azzal, hogy ez a modell egy élő szervezetből indul ki, önmagában is jelzi, hogy ez a modell dinamikus rendszerben értelmezi a versenyképességet. Az anyag- és energiaáramlás nem csupán alulról fölfelé, hanem felülről lefelé és oldalirányban is szükségszerű. A modell továbbá nem csupán ezekre a bonyolult áramlási irányokra hívja fel a figyelmet, hanem a termést érlelő fa életciklusára is.

31

A lomb és a termés időről időre visszahullik, és talajerő-utánpótlásként a gyökér által felszívható tápanyagot biztosítja. A modellfa példáján ezt úgy kell érteni, hogy a fa gyökerei a tulajdonképpeni versenyképességi faktorokat, azaz inputokat szívják fel. A termékeny talaj tartalmazza ugyanis a versenyképesség hajtóerejét jelentő faktorokat: a tehetséget, innovációt, kapcsolódást, vállalkozóképességet. A törzs és az ágak a versenyképesség alapjai: a törzs az ipari szerkezetet és a termelékenységet, míg az ágak az outputokat jelöli (foglalkoztatottság, profit, adók). A gyümölcs maga a célállapot: a jólét, a fenntarthatóság és a szociális biztonság.

Természetesen a gyökér felszívóképessége, a fás szár szállítónyalábjainak működése meg fogja határozni, hogy mennyi és milyen minőségű termés lesz. A modell a tovagyűrűző hatást is képes szemléltetni, mivel a lehulló gyümölcsök talajerő-utánpótlást jelentenek; azaz a jólét a fenntarthatóság, pozitívan hat vissza az inputokra, az innovációra, a vállalkozóképességre stb. (2.6. ábra)