1.5. A tér értékének vizsgálata
A tér értékét egy sajátos társadalmi, gazdasági, környezeti, infrastrukturális rendszerben értelmezzük. Ha egy adott időkörben a különböző társadalmi, gazdasági, környezeti, infrastrukturális tényezőket figyelembe véve vizsgáljuk a tér értékét, akkor a tér értékének strukturális elemzését végezzük el. Ha az időbeli változásokra tesszük a hangsúlyt, akkor a tér értékváltozásának folyamatát vizsgáljuk.
A tér értékének vizsgálata az egyik legsokoldalúbban kutatott kérdésköre a területi vizsgálatoknak. A tér értékének jellemzésére az ún. egyenlőtlenségi mutatók használhatóak, melyek a következő csoportokba sorolhatók (Nemes Nagy, 1998):
Elhelyezkedés: ennek vizsgálatában a térelemek helyének, illetve a helyzetének vizsgálata áll. A vizsgálati objektum földrajzi (topográfiai) leírásáról van szó.
Mennyiség: ennek vizsgálatában a térelemek olyan jellegzetességeinek vizsgálata áll, mint pl. nagyság, kiterjedés, tömeg, növekedés, csökkenés. Az e csoportba tartozó adatokhoz mértékegység tartozik (fő, GDP/fő, km stb.).
Minőség: ennek vizsgálatában a térelemek értéktartalmat kapnak. Az így előállított adatok egy értékskálán helyezkednek el.
Szerkezet: ennek vizsgálatában a térelemek belső tagoltságát vizsgáljuk, a homogenitást, specializáltságot.
Szerepkör: ennek vizsgálatában a térelemek rendszer működésében betöltött funkcióját elemezzük. Megvizsgáljuk például, hogy egy kórházzal rendelkező település mekkora, milyen településekből álló körzet (térség) számára nyújt speciális egészségügyi ellátást.
Kapcsolatok: ennek vizsgálatában a térelemek egymásra hatásának vizsgálata áll. Ezt a mutatót használjuk, ha például azt vizsgáljuk, mennyire nyitott egy település egy másik (szomszédos) település kezdeményezésére.
Viszonyok: ennek vizsgálatában a térelemek függési (alá-fölé rendeltségi) viszonyának elemzése áll. Ezt a mutatót használjuk, ha például egy konkrét fejlesztési programban elemezzük, hogy térben hová összpontosul a stratégiai tervezés, hová az operatív irányítás és a project megvalósulása.
Itt fontos azonban megjegyezni, hogy mivel az egyes vizsgálati szempontokon belül a mérés, számszerűsítés többfajta lehetősége is kínálkozik, ebből következően a különböző tartalmú területi egyenlőtlenségi mérőszámok használata, az eredmények értelmezésének viszonylagos szabadsága azzal jár, hogy a tér értékéről feltárt kép a különböző módon végzett vizsgálatok végeredményeként nem feltétlenül pont ugyanaz. Sokszor tapasztalható a területi kutatásokban, hogy a tér értékének megjelenítése, a problémák megítélése, egymáshoz képest meglehetősen eltérő a különböző szerzőktől származó cikkekben.
1.6. A tér érték- változása .
A tér értéke szüntelenül változik. Ennek legfőbb oka, hogy a minket körülvevő világ nem zárt rendszer, hanem nyílt. Az egyensúlyi állapot tartósabban a zárt rendszerek sajátja. A zárt rendszerek jellemzője, hogy bennük mindenféle mozgás, változás irányítója, fenntartója a rendszeren belül működik. Az ilyen rendszert nem érik külső hatások, és a rendszer sem hat a környezetére. A rendszeren belüli alkotóelemek közötti kölcsönhatás idővel a rendszert jellemző belső különbségek, belső mozgások, változások felszámolódásához vezet. Létrejön egy statikus egyensúlyi állapot (Cséfalvay, 1994.). A statikus jelleg azt jelenti, hogy egy
13
állandósult, nyugvó, nem változó állapot jön létre. A tér ebben az esetben egyértelműen és tartósan homogén lesz, hiszen annak minden eleme azonos jellemzőkkel lesz leírható. Az egyensúly beáll, a létező (fizikai) egyenlőtlenségek kiküszöbölődnek.
A minket körülvevő világ azonban nem zárt rendszer, hanem nyílt. A nyílt rendszerek sajátossága, hogy ezek hatással vannak a környezetükre; miközben magát a rendszert is alapvetően befolyásolja a külső környezete. A környezetükkel kapcsolatot tartó nyílt rendszerek folytonos anyag-, energia- és információcserével kötődnek a külvilághoz. Az ilyen rendszerekben is beállhat egyensúly, de ez szemben a zárt rendszereknél tapasztaltakkal dinamikus egyensúly. A dinamikus jelző azt jelenti, hogy a rendszer változásával, mozgásával együtt ér el egy időről időre folyton újrarendeződő egyensúlyi állapotot (Nagyné Molnár, 2011). A tér értéke tehát változó. A nyílt rendszerek működési elve szerint, a társadalmi, gazdasági viszonyok időről időre újrarendeződnek. A tér értéke tehát az egyenlőtlenségi mutatókban is megjelenik. A változás nyomon követése mindig folyamat- vizsgálat, melynek során több időmetszet összevetésével készítünk a térről helyzetfeltárást.
A társadalmi, gazdasági haladással összefüggésben, idővel a tér pozíciói megváltozhatnak.
Ebben a társadalmi- gazdasági jelenségek szüntelen változásában három alapvető tendencia figyelhető meg:
a felemelkedés,
a leszakadás
stagnálás.
1.1. ábra: A nivellálódás folyamata két különböző fejlettségű „A” és „B” régióban Forrás: Nagyné Molnár (2011)
14
Ha a felemelkedés-leszakadás jelenségét egy másik térséghez viszonyítva vizsgáljuk, akkor vagy kiegyenlítődésről (nivellálódás), vagy differenciálódásról beszélünk. (1.1, 1.2.,1.3.ábra)
A kiegyenlítődés (nivellálódás) a különbségek csökkenését jelenti. A kiegyenlítődés előjellel együtt értelmezett fogalom. Pozitív a kiegyenlítődés, ha a fejletlenebb térség(ek) felzárkózik (felzárkóznak) a fejlettebb(ek)hez. Negatív előjelű a kiegyenlítődés, ha a fejlett térség(ek) mutatója a gyengén fejlettek irányába mozdul el. (1.1 ábra) A kiegyenlítődés, mint folyamat végeredménye a kiegyenlítettség. A kiegyenlítettség a társadalmi jelenségek területi eloszlásának viszonylagos homogenitását jelzi, vagyis a területi különbségek alacsony voltára utal.
A differenciálódás nem feltételez egy már meglevő területi különbséget. A differenciálódás során a különbségek nőnek a vizsgált területek között (1.2.,1.3. ábra)
1.2.ábra: A differenciálódás folyamata azonos fejlettségű térségek esetében
Forrás: Nagyné Molnár (2011)
15
1.3.ábra: A differenciálódás folyamata különböző fejlettségű térségek esetében
Forrás: Nagyné Molnár (2011)
Az 1.2. ábra azt a kiinduló helyzetet ábrázolja, amikor nincs a két vizsgált térség között fejlettségbeli különbség. Ilyenkor a differenciálódás elindulhat úgy, hogy egyik, vagy másik térség nagyobb léptékben kezd el fejlődni (elrugaszkodás); vagy úgyis, hogy az egyik erősen leszakad a másiktól (leszakadás). A differenciálódás harmadik típusa ilyen kiinduló helyzetben úgy születik, hogy mindkét térségben mérhető a változás: az egyik fejlődésnek
16
indul, a másik lefelé sodródik (ellentétes együttmozgás) Az 1.3. ábra eleve fejlettségbeli különbségből indul ki. A differenciálódás ebben az esetben is többféle formában jelenhet meg; megfigyelhető az elrugaszkodás, a leszakadás, és az ellentétes együttmozgás jelensége is (Nagyné Molnár, 2011).
A centrum, a periféria, félperiféria- helyzet térben és időben változó. Azt a folyamatot, amikor a centrum és periféria, mint szélső csoportok között a távolság, egyenlőtlenség egyértelműen növekszik polarizációnak nevezzük. Amikor a két szélső pont között a különbség csökken, kiegyenlítődésről beszélünk.
A centrum-periféria szituáció dinamikus, azaz szüntelenül időről időre újrarendeződő struktúra. Létrejötte mindig az adott kor politikai, gazdasági, társadalmi viszonyaitól függ.
Ugyanakkor maga a centrum-periféria, ha térben változó kiterjedéssel is, de mindig szükségszerű, hogy kialakuljon. A terület- és térségmarketing célja nem egyszerűen csak az, hogy tudatossá tegye a nyílt rendszerekben zajló mozgásokat, hanem az is, hogy olyan változásokat indítson el, melyek a térség fejlődését, dinamizálódását szolgálják. Itt fontos kiemelni, hogy a terület és térségmarketing szerepét tovább erősíti az a tény, hogy a tőkebeáramlással, a beruházások, fejlesztések elmúlt évekbeli gyakorlatával világossá vált, hogy a piaci mechanizmusok nemhogy csökkentenék a területi különbségeket, hanem inkább növelik. A fejlettebb centrumtérségek ugyanis jobb beruházás-fogadási képességgel bírnak. A piaci mechanizmusok centrum-periféria szituációt generáló hatását kompenzáló technika lehet a térségmarketing. Természetesen megfelelő területfejlesztési támogatásrendszer kidolgozása mellett.