52
incsesbányától 1,5 km-re északkeletre, a fehérvárcsurgói víz-tározó déli sarkától délkeletre kb. 300-400 méterre, a tá-rozóhoz vezető út nyugati oldalán az úttól kb. 100 méterre, a Vaskapu-hegytől délre lévő Vontató-hegy oldalában található
a vár 160 méteres magasságban.
Az erősség ott létesült, ahol a hegyoldal hirtelen egy kisebb teraszba megy át, melyet az északi, nyugati és déli oldalról egy-kor árok kerített. A keleti részen is elképzelhető, hogy volt vala-mikor árok, de itt ma már csak egy terasz látszik. Természetesen az sem kizárható, hogy ezt az oldalt nem védték árokkal. A ke-leti, északi és nyugati oldalon az árok belső peremén kőfal fut végig, a déli részen viszont ma már csak nyomokban látszik. A te-raszrész kicsit távolabb található a faltól és 1-1,5 méterrel mé-lyebben. A kerítőfal vastagsága a felszíni nyomok alapján kb.
70 cm.1 Az árokkal és terasszal körbefogott terület körülbelül 50 × 40 méteres, a kerítőfal által bezárt terület 30 × 40 méter.
A nyugati oldalon a kerítőfalból nyugati irányban egy íve-sen kanyarodó, majd a kerítőfallal párhuzamosan déli irányba
futó fal nyúlik ki. Az látszik legvalószínűbbnek, hogy itt volt a be-járat, ahol valamilyen kapuépítmény lehetett, vagy csak meg-erősítették a bejáratot még egy fallal.
A védett terület közepén találhatók egy ovális alakú torony maradványai. Ennek falai oly mértékben elpusztultak, hogy a pon-tos falvastagság nem állapítható meg; a felszíni nyomok alapján kb. 1,40 m körüli lehet. A torony észak – déli átmérője 11,5 mé-ter, kelet – nyugati pedig 14 méter. A torony délkelti részén kincskeresők beásása miatt megszakad a fal, de ez nem jelen-tett olyan pusztítás, ami zavarná a torony alakjának és nagysá-gának meghatározását. A vár területét jelenleg erdő borítja.
Az várat a korábbi irodalomban nem említik. A Szent István Király Múzeum állandó régészeti kiállításán látható egy alap-rajz a várról, de készítésének ideje nem ismert.2 A vár területén 1997-ben Terei György végzett terep be já rást, de ennek során az erdős területen a vár keltezéséhez fel hasz nálható leletanya-got nem talált. Új, modern felmérését ugyan abban az évben szintén ő végezte el (48. ábra).3
A vár tipológiai jegyei alapján és abból a tényből kiindulva, hogy a domb aljában Árpád-kori falura utaló leletek kerültek elő, feltételezhetjük, hogy egy 13. századi erődítménnyel ál-lunk szem ben. Nagysága, szerkezete, földrajzi elhelyezkedése, az em lített településhez való viszonya mindenképpen ezt tá-masztja alá.
A vár építtetőjének és birtokosának személye teljesen isme-retlen. Az a terület ahol a vár létesült, – Csurgó és Szántó – egy-aránt a Csák nemzetség birtoka volt, amely 1326-ban csere út-ján a királyhoz került.4
1 A fal nagyon rossz állapotban van, csak egyes helyeken látható a földfelszín felett, a többi helyen csak a földhalom jelzi nagyságát és irányát.
2 Ezúton köszönjük meg segítségét Hatházi Gábornak, hogy felhívta figyelmün-ket az alaprajzra.
3 Terei Gy., 2004. 541– 542.
4 Györffy Gy., 1987–1998. II. 358 – 359., 404.
kIsAPosTAG
Intercisa 4. jelzôtorony
53
z Intercisa 4. jelzőtorony Kisapostag közigazgatási terüle-tére esik. A környék és a fennsík legmagasabb pontjára épí tették, a lehető legjobb kilátást biztosítva. A torony ma a 6- os
főút Dunaújvárost elkerülő szakaszának vége alatt, az ún. pa pír-gyári elágazásnál található. Egy 1951. évi légifelvételen csak az út alól kilógó árkának szélei ismerhetők fel (49. ábra).1 A va ló-színűleg fából épült torony négyzetes alakú kettős árkai közül a külső mérete 50 × 50 m, a belsőé 25 × 25 méter körüli lehet.2
A már Luigi Marsigli térképén ábrázolt3 és Rómer Flóris által is felmért négyzetes torony részben akkor is egy országút alatt feküdt, de nagyobb része még látható volt. Rómer kiemeli, hogy a felmért tornyok közül ez volt a legépebb. Domborzati met-szetrajzán jól látszik a (belső?) kerítő árok és a mögé felhordott, 20 ×18 méteres négyzet alakú területet közrefogó sánc szint-különbsége.4 Rómer leletet vagy építési törmeléket bejárása során nem talált.
1 Visy Zs., 1978a. 243. és a 12. kép.; Visy Zs., 1989. 105. kép, ahol az út fölé az őrtorony és árkának fiktív formáját retusálták.
2 Visy Zs., 1995a. 273.; Visy Zs., 2000a. 73.
3 Marsigli, L. F., 1726. II. fig. VII.
4 Rómer F., 1866. 79. vázlatát közli: Fitz J., 1955b. 75. 6. kép., ahol listájában a 4. őrtoronynak felel meg.
kIsAPosTAG
Intercisa 5. jelzôtorony
54
jelzőtorony Kisapostag közigazgatási területén, a 6-os fő-út nyugati oldalán, az 1993-ban épített benzinkfő-út köze-lében, attól északra található.
A 19. század közepén Rómer Flóris még le tudta mérni a belső sáncok által közrezárt területet, amelyet 14 × 14 méter nagysá-gúnak írt le.1 Fitz Jenő 1954. évi terepbejárása idejére azonban az árkokat és a sáncot már teljesen elegyengették, így az őrto-ronynak semmi nyomát nem találta. Egy 1951-ben készült légi-felvételen azonban még jól felismerhető a négyzet alakú kettős árok, közepén a fatorony sötét foltjával (50. ábra).2 A felvétel alapján a külső fossa 50×50 m, a belső 25×25 méter nagyságú ra becsülhető.3 Kora a Fitz Jenő által a területén gyűjtött 4. századi kerámiatöredékek (köztük több mázas),4 és jellegzetes alaprajza alapján késő római, talán I. Valentinianus kori.5
1 Rómer F., 1866. 79. – Vö.: Fitz J., 1955b. 75.
2 Visy Zs., 1978a. 243. és a 12. kép.; Visy Zs., 1989. 105. kép.
3 Visy, Zs. 1995a. 273; Visy Zs., 2000a. 73.
4 Fitz J., 1955b. 77.
5 Fitz J., 1955b. 77.; Visy Zs., 2000a. 73.
kIsAPosTAG
Intercisa 6. jelzôtorony
55
torony a Kisapostagra vezető bekötőúttól délre, néhány száz méterre a 10. toronytól, a 6-os főúttal egybeeső li-mesút késő 4. századi, egyenes nyomvonala mentén, annak nyugati oldalán, egy enyhe kiemelkedésen fekszik. Valószínűleg azonos Luigi Marsigli térképének egyik őrtornyával, mivel a fel-színen még Rómer Flóris idejében is könnyen azonosítható volt.
Rómer mérte fel először a négyszögletes torony felszíni nyo-mait, megjegyezve, hogy „felszántva, elenyésző-félben” van. Csak az árkot belülről kísérő sánc méreteit tudta lemérni, amely 20×20 méternek bizonyult.1 Megfigyeléseit Fitz Jenő 1954-ben még hitelesíteni tudta.2 Nem meglepő, hogy egy 1951-ben ké-szült légifelvételen (18. kép) is megtalálható kettős árkának sö-tétebb elszíneződése.3
A jelzőtornyot Visy Zsolt 1979-ben tárta fel (51. ábra).4 Ennek során egy kettős, meredekfalú és V keresztmetszetű árkokkal körbevett őrtorony került elő. Az árkok alja lapátszélességben ellaposodott, ami rendszeres tisztításának eredménye lehet.
Külső árka nem teljesen négyzet alakú, mérete – tengelyüktől mérve – 43,95 × 48,4 méter, a belsőé 24,9 × 24,75 méter. Szokat-lan szabálytaSzokat-lan kialakítása, a keleti oldalán a két árok közelebb, mindössze 7 méterre futott egymástól, míg távolságuk a három másik oldalon egységesen 11 méter volt. Nyugati oldalán talán egy további árka is lehetett, és ez a keleti oldalon sem zárható ki.
Az árkok homogén betöltéséből és a gödrökből gyűjtött né-hány tegulatöredék utalhat a torony tetőtéglákkal való lefedésé-nek módjára. A szelvényekkel teljesen feltárt, központjában álló torony létére csak a talaj sötétebb elszíneződése utal. Ez egy-ben a torony fa szerkezetének is bizonyítéka.5 A torony terüle-tén, egy annak feladása után létesített gödörházat is feltártak, szegényes 4. század végi – 5. század eleji leletanyaggal. A ket tős négyzetes árkot mutató alaprajzi típusa, a nyílegyenes új út-nyom vonalhoz való igazodása és az Intercisa 10. torony idő-rendje alapján létesítése a 4. századra, feltételesen I. Valen
5 Visy Zs., 2000a. 73. – azonban korábbi véleményével szemben kőtornyot va-lószínűsít. Ezt cáfolja, hogy a lelőhelyen mindössze néhány kődarab volt, de habarcs nem került elő, ezért továbbra is a fa őrtorony feltételezése a reáli-sabb: Visy Zs., 1980. 170.; Visy Zs., 1995. 273.
kIsAPosTAG
Intercisa 10. jelzôtorony
56
torony a Kisapostagra vezető bekötőúttól északra, a 6-os főút 77,1 km pontjától nyugatra 122 méter távolságra he-lyezkedik el, egy domb keleti kiszögellésén.1 Ennek a dombnak a keleti lábánál futott a principatus-korban a limesút, amibe valamivel a toronytól északra egy bekötőút torkollott. Egy 1951-ben készített légifelvételen jól látszik a torony helye és árkának rombikus elszíneződése mellet a torony környezete is (19. kép).2 Délre tőle egy vízmosás sötét sávja ismerhető fel, északra pedig egy patakvölgy húzódik.
A jelzőtornyot Visy Zsolt tárta- és mérte fel 1979-ben.3 En-nek során – összhangban a légifotón látható jelenségekkel –
egy rombikus formájú, egyszeres árokkal övezett őrtorony ke-rült elő. Az árkok egymással 76, illetve 104 fokos szöget zárnak be, a rombusz hosszabb tengelye 47,7 m, a rövidebb 42 méter hosszú (52. ábra). A torony az árokkal határolt terület közepén állt, de régészeti nyoma a feltáráson – a középső rész 18 ×18 méter nagyságú sötétebb talajelszíneződését leszámítva – nem maradt. Egyetlen 24 cm átmérőjű cölöplyuk köthető feltétele-sen a torony fa szerkezetéhez. Ennek megmaradt sekély mély-sége azonban jelzi a terület erős lepusztulását. Építési törmelék hiányában a torony boronafalu lehetett, lefedésére pedig tégla helyett zsindelyt alkalmaztak. A fossa betöltéséből származó
gyér leletanyag között egy késő római mázas dörzstál volt, amely a torony használati idejét a 4. századra, annak is első fe-lére-közepére teszi. A torony romboid alaprajzi típusa azon-ban a tetrarchia korra jellemző,4 ez mutatja építésének idejét.
1 Visy Zs., 1980. 166.; Visy Zs., 2000a. 73.
2 Visy Zs., 1978a. 247. 12. kép alja.
3 Visy Zs., 1980. 166 –168.; Visy Zs., 1981. 50. Abb. 21.; Visy Zs., 1989. 102–104.;
Visy Zs., 1995. 273.; Visy Zs., 1998. 80.
4 Visy Zs., 1980. 173.; Visy Zs., 1995a. 268.
ma Lajoskomáromhoz tartozó Középbogárd déli végétől délkeletre vezető földút kb. 1,5-2 kilométerre keresztezi a Bogárdi-vízfolyás (korábban: Malomi-patak) nevű patakot.
A patak délkeleti oldalán kb. 15 méteres emelkedésű magaspart húzódik, amelynek szélén, a patakon átvezető híd délkeleti ol-dalán kb. 200 méterre, egy környéket uraló magaslaton (tszf. ma-gassága 140 m) találhatók a vár maradványai.
A vár egy központi platóból, az ezt körbevevő árokból, és az árkon túl egy földsáncból áll. Az erődítés keleti felét szántják, így ott az árok csak nyomokban látszik, ez itt így nem annyira markáns, mint a nem szántott másik felén, ami sűrű bokros
terület. A szántott területen az árok mai mérhető mélysége a sánctetőtől 0,8 – 1 méter. Az árok az északi és a déli részen a domb lejtését követve folyamatosan mélyül, a nyugati és észak-nyugati részen terasszá alakul át, mivel erről az oldalról nem volt várható támadás. A terasz 4 méterrel van alacsonyabban, mint a felső védett rész. Az árokkal határolt terület kb. 25 × 20 méter területű.
A várat a szakirodalom nem említi. A III. katonai felmérésen látható egy jelzés, ami körülárkolt területet mutat.1
Egyéb, nem publikált írásos forrásokból derült ki, hogy a múlt században ezt a helyet Szilasbalhás2 – Bolondvárnak hívták, ahol Bacsák György jószágkormányzó 1926 októberében rövid, szon-dázó jellegű feltárásokat végzett. A Veszprémi Múzeum Adat-tárában fellelhető iratok alapján tudjuk, hogy „Dr. Bacsák György főintéző 1926-ban felkereste a Dég és Szilasbalhás határán fekvő