85
ál község az északnyugat-délkelet irányú „Váli-víz” medré-nek két oldalán húzódó széles völgy mindkét szélén, egy-egy egy-egyenes utcából áll, egy-egymástól 500-700 méterre. A pataktól délnyugatra eső egyenes utca északnyugati végében, az utolsó házak felett emelkedik a 152,0 m tszf. magasságú Pogányvár nevű domb, amelyen a vár található. Az erősség egy nagy fenn-sík északkeleti végén, attól mély vízmosás természetes árokkal elválasztva ugrik ki a völgy fölé. Délnyugat irányában a fennsí-kon nagy kiterjedésű szántóföld, a Szabad-hegy és a Temető-dűlő terül el.
A Pogányvár fennsíkja és az északkeleti oldala jól áttekint-hető legelő, csak a nyugati és déli oldalán húzódó mély árkot, valamint az északkeleti oldal egy részét borítja erdő. A várat középen észak felől induló mély árok választja két, nagyjából azo nos kiterjedésű területre. Az árok azonban fent a plató kö-zepén véget ér, a nyugati oldalon a két várrészt nem választja el árok (30. kép).
Az északnyugatra eső várrész (I.) alakja ovális. Az elválasztó árok feletti délkeleti vége kerek ívben végződik és a másik vár-rész (II.) felett 4-5 méterrel magasabban erősen elmosódott, de felismerhető alacsony földsánc zárja le e várrésznek kb. a felét, a sánc belső magassága néhol eléri a 1 métert, külső oldala a természetes meredek domboldalban folytatódik. Az I. várrész északnyugati fele összekeskenyedik, szélét csak a domb pe rem jelzi, melybe több kisebb-nagyobb vízmosás vágódik bele.
Az I. rész nyugati-délnyugati oldalát igen mély, felfelé emel-kedő árok kíséri, és középen felér a plató magasságára. A Váli-víz felé eső északi, északkeleti pereme alatt a domboldalban két, erősen kifelé lejtő terasz húzódik egymás alatt. A felső terasz hossza kb. 135 m, szélessége 15-22 m között váltakozik. Észak-nyugat felé nincs határozott lezárása. Az alsó terasz hossza kb.
100-110 m, szélessége az elején 12-13 m, északnyugati részén
már 48 m, ez utóbbi részen a pereme sáncszerűen kiemelkedik.
A két terasz eredetének, összefüggésének tisztázása a várral kapcsolatos későbbi kutatás feladata lesz. Az I. várrész keleti aljában, a nagy elválasztó árok aljához közel még egy rövid te-rasz figyelhető meg, hossza kb. 50 m, szélessége 5 m körüli. Az I. várrész hossza 190 m, legnagyobb szélessége 120 m.
A másik várrész (II.) a középső nagy ároktól délkeletre kez-dődik, nagyjából háromszög alakú. Délnyugati oldalát mély, ter-mészetes vízmosásos árok kíséri, felső vége a középső választó-árokkal egy vonalban ér fel a plató magasságára. A plató két hosszanti oldalát földsánc zárja le, amely bekanyarodik a kö-zépső nagy árok fölé. Nem zárja teljesen körbe a II. várrészt, a nyugati sarkában a két vége egymástól 50 méterre esik, a köz-tük lévő sík területen erődítésnek nincs nyoma, azonos magas-ságú a földváron kívüli nagy fennsíkkal. A II. várrész délkeleti vége összekeskenyedik, a sánc elmosódott perembe megy át és egy alig bemélyedő, keskeny nyereg vezet át egy pár méter széles gerincre, amely már a sánccal védett területen kívülre esik. A nyereg mai, alig észrevehető alakját feltehetőleg újkori feltöltéstől kapta, melyhez két oldalról, különösen az északke-leti oldal felől igen mély, bizonyára természetes eredetű árok húzódik fel. A II. várrész hossza 195 m, legnagyobb szélessége 115 m. A teljes vár, az I. és II. rész együttes hossza 415 m.
A nyugati és délnyugati oldal mély árka középen nem ér össze, felső végük között 20-25 m széles sávban ároknak, sánc-nak nincs nyoma. Későbbi kutatássánc-nak kell tisztáznia, hogy volt-e itt az őskorban árok, vagy sánc, illetve azt az újkorban feltöl-tötték-e, vagy mindig ez volt a helyzet. A 18. század végén, ami-kor a földvár egész területe szántóföld volt, már így ábrázolták.1 Ennek a két, középen megszakadó ároknak a külső oldalát sok, bonyolult vízmosás jellemzi, ez mutatja természetes eredetüket, ugyanakkor a vár felé eső oldalukat feltehetően az őskorban faragták le egyenesre.
A Pogányvárat 1864-ben még török korinak tartották.2 Több helyen említik közelebbi adatok nélkül.3 Neogrády Sándor ben légi felvételt készített az erődítményről.4 A Pogányvár régé-szeti kutatását F. Petres Éva foglalta össze, ezt követjük a továb-biakban.5 Marosi Andor 1921-ben figyelt fel erre a régészeti le-lőhelyre, amikor régészeti leletek kerültek innen a székesfehér-vári múzeumba. A helyszíni bejáráskor megállapította, hogy a leletek lakóházak építésekor, a Pogányvár aljából kerültek elő.
1930-ban Marosi ásatást vezetett fent a várban. A nyugati olda-lon bronzkori házi kerámia és egy bronztű került elő. Az I. vár-rész észak-északkeleti oldalában a felső teraszon 8 kora vaskori hamvasztásos sírt tárt fel. Ugyanekkor a földvár mellett nyugat-ra a Szabad-hegyen két bronzkori urna sír került elő a vatyai kultúrából.6 A várat 1950-ben Nováki Gyula mérte fel vázlatosan,7 újabb, részletesebb felmérését 2003-ban készítette el (81. ábra).8
1958-ban Fitz Jenő végzett hitelesítő ásatást a Pogányvár-ban.9 Az I. várrész északi végében a vízmosásnál a vatyai kultúra leletei kerültek elő, a II. várrész legmagasabb helyén hasonló
eredménnyel folyt az ásatás. Az I. várrész északkeleti oldalában a felső teraszon az 1930-ban feltárt 8 síron felül további 9 sírt tártak fel. A 17 sír leletanyagát F. Petres Éva dolgozta fel, koru-kat a kora vaskor HA-HB (Kr. e. 1200 –1150 – 950–700) idősza-kában határozta meg a váli kultúrán belül. Megállapította, hogy a Pogányvár bronzkori földvár volt a vatyai kultúra idejében, a hozzá tartozó sírmező a szomszédos Szabad-hegyen volt.
Később, a kora vaskorban az I. várrész északkeleti oldalának felső teraszát hamvasztásos temetkezésre használták, de a sír-mező feletti földvárat akkor már nem lakták.10 Bóna István ér-tékelése szerint a földvár sánca a vatyai kultúra második felé-ben készült.11
1 I. katonai felmérés: Coll. XII, Sect. XX. (1783) 2 Pesty F., 1864 –1865. 260.
3 Rómer F., 1878. I. rész. 99.; Könyöki J., 1905. 279.; Gerecze P., 1906. 308.
4 Neogrády S., 1943–1948. 318. 21. ábra.
5 Itt köszönjük meg F. Petres Évának segítségét a korábbi ásatások és azok helyének tisztázása terén.
6 F. Petres É., 1960a. 17–42.
7 Nováki Gy., 1952. 5., 6.
8 Nováki Gy., 2004c. 310 – 312.
9 Székesfehérvári István Király Múzeum Régészeti Adattára. Ltsz. 636.
10 F. Petres É., 1960a.17– 42. – Ez a lelőhely lett az urnasíros kultúrkör egy csoportját alkotó ún. váli kultúra névadó lelőhelye.
11 Bóna I., 1975. 78.
VáL templom
86
ál község központjában, a település főutcája mentén, egy magaslaton található a 19. sz. elején épített klasszicista stí-lusú római katolikus templom, amely a középkori templomot váltotta fel. Tőle északra kb. 30 m-re szintén a magas platón (tszf. magassága 98 m) egy négyzetes alaprajzú, háromemele-tes, sisakkal fedett toronyépület áll, a „Csonka torony”, ami a kö-zépkori templom egyetlen látható maradványa, annak egykori tornya (31. kép).1 A középkori templom köré, részben annak át-alakításával, a törökök a 16. sz. közepén palánkot emeltek, mely-nek napjainkra semmilyen látható, felszíni nyoma nem maradt, csak az írott forrásokból tudunk létezéséről.
A török kori erődítésről a 19. századtól kisebb-nagyobb elté-résekkel számos történeti munka beszámolt,2 mivel azonban a források nem határozták meg pontosan, hogy hol állt a palánk, több lokalizációs próbálkozás született.3 1956-os munkájában Fitz Jenő foglalkozott részletesen az erődítéssel.4
A vitát a régészeti ásatások döntötték el. A torony környeze-tében 1973-ban Csukás Györgyi, 1986-ban pedig Hatházi Gábor végzett feltárásokat. A kutatások eredményeit Hatházi Gábor és Kovács Gyöngyi 1996-ban önálló kötetben tették közzé, amely-ben emellett a településre és a templomra vonatkozóan is részletes adatokkal szolgáltak.5
A feltárás során kiderült, hogy itt az első középkori emlék a 12 –13. század fordulóján épített egyhajós templom és a kö-rülötte fekvő temető volt. A templomot a 15. században három-hajóssá bővítették ki, a ma is látható gótikus torony is ekkor épült a templom keleti oldalához.
Megállapították, hogy az 1550. évi török foglalás és a temp-lom palánkvárrá alakítása jelentős szintlehordással és építészeti beavatkozással járt.6 A déli oldalhajó falszakaszát megerősítet-ték, a templom keleti oldalát elbontották és egy új zárófalat építettek. Ennek eredményeként egy trapéz alakú, 21 ×15 mé-ter alapmé-területű, sarkain támpillérekkel megerősített erődnégy-szög jött létre. A torony ettől kezdve „őr- és kaputoronyként”
szolgált. A torony déli homlokzatán fellelhető bejárat és az északról csatlakozó toldaléképület is török korinak bizonyult (82. ábra).7
Hatházi Gábor és Kovács Gyöngyi véleménye szerint az egy-kori háromhajós templom, melyet a török korban kibővítettek és átalakítottak, azonos lehet Evlia Cselebi 1665. évi leírásában szereplő ún. középső várral,8 melyet bizonyít az itt előkerült 17.
századi török leletanyag (rézedények, fegyverek, délszláv kerá-miaanyag). Az ásatók feltételezték, hogy az erődítmény az ere-deti egyházi telek teljes területét elfoglalhatta, mivel a török-kori leletek nagy számban egy 80/100×60/80 méteres terüle-ten jelentkeztek.9
Evlia Cselebi leírásában egy külső vár is szerepel, ami vélhető-en az akkori település körüli erődítés lehetett, de vélhető-ennek marad-ványairól nincs tudomásunk.10 Az 1986. évi ásatás magára a pa-lánkerőd kialakítására, annak feltételezhető sáncára ill. árkára nem terjedt ki.11
Legutóbb egy rövid összefoglalást követően12 Hegyi Klára közölt részletes forrásadatokat a váli palánkról a forrásokból ismert zsoldlisták feldolgozásával.13
Vál és környéke a hódoltság idején vált jelentőssé, mert a Vértestől a Dunáig lehúzódó széles természetes átjáró egyik fő pontja volt. Ezt felismerték a törökök is, akik 1550-ben itt az útvonal védelmére és ellenőrzésére palánkot építettek.14
A váli első, 1552 –1553. évi – feltehetően csonka – zsold-jegyzék szerint a palánk őrsége gyalogosokból (azabok) és lo-vasokból (fáriszok) állt, összesen 50 fő volt.15 1556-ban győri csa-patok törtek rá a várra. Az őrség létszáma 1557-től 1595-ig ter-jedő időszakból fennmaradt zsoldlisták alapján meglehetősen stabilan 110 körüli létszámot mutat. Vált 1577-től már nem a fehérvári hanem a budai szandzsák várai között tartották nyilván.16 A 15 éves háború időszakában is csak rövid időre, 1595–1596 között növekszik a török védősereg létszáma 170 főre, de 1597-re már visszaáll a háború előtti, 110 körüli lét-szám, sőt később még tovább csökken.17
1599-ben leomlott az egyik bástya és Vált elfoglalták a ma-gyarok. Uralmuk rövid életű volt, mert az elkövetkezendő há-rom évben az erősség többször cserélt gazdát.18 Az erődítmény az 1660-as évek elején elpusztult,19 erre utal Evlia Cselebi is, aki 1665-ben járt itt és leírta az akkorra már újjáépített várat.20 1667-ben tapolcai és sümegi végváriak támadták a váli
palán-kot.21
A visszafoglaló háborúk során 1687-ben került véglegesen ma gyar kézre Csókakő, Palota és Battyán felszabadítása után.22
1 A torony falkutatására vonatkozóan lásd legújabban: Simon Z., 2003. 180–182.
2 Károly J., 1896–1904. V. 439.; Gerecze P., 1906. 308., 1156.; F. Szabó G., 1931–
1932. II. 400.; Genthon I., 1951. 207.; Genthon I., 1959. 406– 407., 398. kép.
3 Az egyik feltevés szerint a település északi peremén emelkedő Pogányvár volt a török palánk helye, egy másik szerint, a vár a váli református templom mögött emelkedő Strázsa-hegyen állt. Mindkettőt később a régészeti-törté-neti kutatás cáfolta. Az 1973. évi és az 1986. évi ásatások azt a harmadik el-képzelést igazolták, miszerint a palánkvár a falu központjában, a középkor-ban épített templom ma is látható tornya körül volt.
4 Fitz J., 1956a. 11–12.
5 Hatházi G. – Kovács Gy., 1996. passim
6 A torony körüli területrész védelmi szempontból nem volt túl jó fekvésű, mert a mellette levő dombokról könnyen belőhették, viszont útellenőrzés szempontjából kitűnő stratégiai helyen állt.
7 Hatházi G. – Kovács Gy., 1996. 51.
14 I. Ferdinánd a portánál is tiltakozott az építés ellen és a Budai pasa mente-getőző levele: Gagyi J., 1911. 317– 318. – Újlaky Ferenc győri püspök Nádasdy Tamáshoz írt levele szerint 1550 szeptemberében a vár már készen állt: Hatházi G.
– Kovács Gy., 1996. 7, 11. 40. sz. jz.; Mindezeket idézi: Hegyi K., 2007. 614.
15 Velics A. – Kammerer E., 1886 –1890. I. 76.; Hatházi G. – Kovács Gy., 1996.
7, 11. – Az első zsoldjegyzék hiányosságára és az ebből adódó bizonytalan adataira Hegyi Klára hívta fel a figyelmet: Hegyi K., 2007. 614. 3. sz. jz.
16 Fitz J., 1956a. 12.; Hegyi K., 2007. 614–622. – ez utóbbi részletes adatsorokkal.
17 Hegyi K., 2007. 622 – 626.: az utolsó ismert, 1630 –1631. évi zsoldlista 80 védőt tartalmaz.
18 Csorba Cs., 1978. 158.; Hatházi G. – Kovács Gy., 1996. 7., 13.
19 Két véleményt ismerünk a palánk felégetésével kapcsolatban. Az egyik sze-rint Zrínyi Miklós 1663 kora tavaszi hadjáratában Budáig hatoló csapatai Pen-tele, Ercsi és Érd mellett Vált is elpusztították. – Vö.: Evlia Cs., 1904–1908. II. 211.;
A másik vélemény szerint korábban, 1661-ben Batthyány Kristóf és De Souches tábornok Montecuccoli hadjáratának keretében Zsámbékkal és Ercsivel együtt égette fel. – Vö.: Nagy L., 1984. 283.; Farkas Gábor szerint Eszterházy és Batthy ány vezetésével magyar hajdúk és huszárok 1661 augusztusában foglalták el és égették fel Vált. – Vö.: Farkas G., 2001. 106.
20 Evlia Cs., 1904 –1908. II. 211.: „Mostanáig ezt még nem láttam. Zordon helyen, völgyben fekvő palánk erődítmény ez, téglából épült magas toronnyal.
Van százötven katonája, bazárja, fogadója, fürdője nincs. Az erdélyi hadjárat idején Zerlin-oglu e várost megtámadta, s a középső várat képező négyszögle-tes tornyot is felgyújtotta és háromszáz mohamedán hívő is benne égett. Iszmail pasa e várat újra felépítette, még pedig erősebben. Szép kertjei szőlői vannak.”
– Idézi még: Fitz J., 1956a. 11.; – A Cselebi által említett 150 védő feltehetően nem reális. – Vö.: Hegyi K., 2007. 626.
21 Farkas G., 2001. 106.
22 Hatházi G. – Kovács Gy., 1996. 1996. 7., 14. – Farkas Gábor szerint 1683 au gusztusában a felszabadító csapatok Vác és Zsámbék mellett Vált ismét felégették és a törökök ezután már nem építették újjá. A 18. sz. 20-as éveiben is még úgy tudták, hogy a tatai katonák pusztították el a váli palánkot. Vö.:
Farkas G., 2001. 106.