12
Eredeti kelet-nyugat irányú hossza cohors castellumként 180 méter körül lehetett.18 A kőperiódusban a castellumot V met-szetű dupla árok (fossae) védte, amely az északnyugati sarok-nál több mint 7 (egyenként 3,8-3,8) méter széles volt, mélysége pedig 3 méter körüli lehetett.19 Az erődfal és az árok távolsága 1,8-1,9 méter, a berma kavicsozásának nincs nyoma. A cas tel lum öntött falazással készült fala átlagosan 1 méter vastag, felmenő részét kívülről szinte teljes egészében habarcs borítja. Az alapo-zására jellemző, hogy a legalsó kősort csak agyagba rakták, míg fölötte már habarcsot használtak. A fal mögött az alján mérve 6-8 méter széles földtöltést (agger) emeltek, amelynek anyagát részben a palánktábor elplanírozott épületei adták. Az agger
ből ezért főleg 1. századi leletanyag került elő (Pó-vidéki terra sigillatak, amforák töredékei, egy Claudius denarius).20 A fal mö-götti földtöltést belülről a 3,3-3,5 méter széles út, a via sagularis kísérte, amely mellet keskeny, falazott csatorna futott. Az út fe-lületét többször megújították, a nyugati kapu közelében kőla-pos borítása is megőrződött.
A castellum kapui közül egyelőre a nyugati (porta decu ma na) (2005–2006) és az északi (porta principalis sinistra) (2000–2001) kutatott. Az utóbbi, északi kapu a fallal egyidős (bár alapozá-suk között 40 cm eltérés van) (11b. ábra). Az egynyílású kaput a tornyok hátsó, déli síkjától csak 70 cm-re építették be. Nyílását két pillér szűkítette, amelyen a háromszor megújított, 3,4 mé-ter széles 60 cm vastag kavicsos via principalis futott ke resztül.
Ennek nem változott meg a nyomvonala a kőbeépítés során.
Az út alatt egy 40 cm széles, belül habarccsal kikent csatornát építettek, amelyet mészkő lapokkal fedtek. Ebbe egy kő csator-nán keresztül vezették le az esővizet. A kapuépítmény jellegze-tessége, hogy az L alakban beforduló és a kaputornyok észak-nyugati és északkeleti sarkaiba bekötött erődfal egy beugró, közel 5 méter mély előudvart hozott létre. A szokatlan alaprajz okát abban kereshetjük, hogy a kő kapuépítményt nem csak ugyanott építették fel, ahol a palánkperiódus kapuja állt, hanem azzal alaprajza is megegyezett. A kő kaputornyok 2,5, 2,9 × 3,7 méter alapterületűek, falvastagságuk az alapozásnál 70-80 cm, kváderkövekből rakott felmenő faluké pedig 60 cm. A tornyok egyes falszakaszai magasan megmaradtak. 90 cm széles bejá-rataik a déli oldalukon nyíltak.21
A nyugati kapu (porta decumana) a kőtábor korai periódusá-ban vagy máshol lehetett, vagy egyáltalán nem épült meg, mivel az 1,1 méter széles kőfal alapozása kezdetben átfutott a nyu-gati kapuhoz vezető későbbi út (via decumana) alatt. A ké sőbb felépített egynyílású kapuépítményt beugró, téglalap alakú tor-nyok erődítették, bejáratuk az út felől nyílt. Felépítésekor a kő castellumfal kapuépítménybe eső szakaszát elbontották. Az északi kapuépítményhez (porta principalis sinistra) hasonló alaprajzú kaput itt is beszűkítették. Érdekes, hogy másodlago-san felhasznált feliratos és faragott kőemlékek kisebb töredé-kei a késő római korban visszabontott tornyok alapfalaiból is előkerültek. A via decumana a tornyok között 3,4 méterre szű-kül, amely azonos a két oldalkaput összekötő út (via principalis) északi kapunál mért szélességével.22
Az erőd lekerekített sarkai mögött 3 × 4-4,4 méter széles, négyzetes alaprajzú tornyok épültek 0,7-1 méter vastag
falak-kal. Az alapozásuk azonos mélysége alapján ezeknek egyidős-nek kell lenniük a kő erődfallal. A délnyugati belső torony ala-pozása mindössze annyiban tér el az erődfalétól, hogy alján három sor követ raktak agyagba.23 Ugyanennek a toronynak a belsejében Kovács Péternek sikerült megtalálnia az emeletre felvezető 60 cm széles falépcső kő alapozását is.24 (Az erődfal külső oldala elé nem építettek félkör alakú tornyot.)25
Az erőd központi épületének (principia) falmaradványait Ró-mer Flóris még látta,26 de régészeti kutatására csak 2002-ben került sor. Mivel a principia dombját később lehordták és el-egyengették, így rétegeiből semmi, alapfalaiból pedig alig ma-radt va lami. Rómer beszámolójából tudjuk, hogy felmenő fa-lait téglá ból építették. Csak az észak-déli kiterjedését sikerült meg ha tá rozni, amely 21 méter. Ezen a falon egy 1,7 méter széles bejárat nyílt, amely az udvarba vezethetett. Maga az udvar csak 7,7 mé ter széles lehetett, hossza azonban meghaladta a 18 mé-tert. Az épület talán előcsarnokkal is rendelkezett és udvarán a ta laj vízszint mélysége miatt egy intercisaihoz hasonló ciszter-na épülhetett.27
Belső épületei kezdetben kőalapozású agyagtégla falakkal épültek. A nyugati fal közelében feltárt késő római épület alatt egy Kr.u. 259/260-ban elpusztult épület elplanírozott marad-ványai feküdtek. A réteg Philippus Arabs egy viminaciumi ve-retét is tartalmazta.28 Bélyeges téglák alapján Kr. u. 210-es és 240-es évek között a castellumban majd minden évtizedben tör-téntek valamilyen felújítások, építkezések.29
A földtöltésben és a kőperiódus rétegeiben talált keltező ér tékű leletanyag alapján Kovács Péter az erődfal kőbeépítését a 2. század közepére, pontosabban Antoninus Pius uralkodá-sára keltezte (Kr. u. 138 –161).30
A késő római erőd ugyanazon a helyen állt, csak a korábbi castellum védműveinek korszerűsítésével alkalmazkodtak az új kihívásokhoz. A hátsó, decumana fronton a földtöltés (agger) a késő római korban megmaradt. Az aggert eddig csak a délnyu-gati sarok közelében bontották el, helyén egy útréteget talált Kovács Péter.31 A hátsó, nyugati kaput (porta decumana) jelen-tősen átépítették.32 A kaputornyok út felöli szakaszát visszabon-tották, föléjük járószintet terítettek. A kaput – az intercisai cas-tellumhoz hasonlóan – egy legalább 3 méter vastag fallal épült U alakú toronnyal falazták el úgy, hogy azok a korábbi kapu-tornyok belső falainak vonalában indultak.33 Az új falak építésé-nél nagyszámú szpóliumot használtak. A torony padlóját a hát-só kapuhoz vezető korábbi út (via decumana) ide eső felülete alkotta. Az U-tor nyot legkésőbb I. Valentinianus alatt tetővel fedték, mivel belsejében vastag tetőomladék került elő, köztük félszáz Terentius dux nevével bélyegzett tetőtéglával (dukátusa Kr. u. 369 –371).34 Az U alakú torony falait szinte teljesen ki-szedték. Valószínűleg a kapu elfalazásának oka itt is az lehetett, hogy az oldalkapukhoz (portae principales) viszonyítva kevésbé használták. Erre utal a kapuhoz vezető út (via decumana) kiala-kítása, amelynek meszes sóderes útrétege mindössze 15-20 cm vastag volt és nyugat felé ez is vékonyodott. A kapu lezárása egy időben történhetett a legyező alaprajzú saroktornyok fel-építésével.
A sarkokhoz 10-11 méterre előreugró legyező alakú
saroktor-nyokat toldottak, amelyek alapozása 2 méter vastag volt, majd tetején 20-20 cm széles lábazatot hagyva 1,5 méter vastag fel-menő falakkal rendelkezett. A délnyugati torony külső ívének szélessége 8,5-9 méter, az északnyugatié pedig 11,5 méter lehe-tett. Mindkét ismert saroktoronynak hosszú és keskeny nyaka volt. A délnyugati torony tengelye szokatlan, de nem példanél-küli módon nem esett egybe az első kőperiódus belső négyze-tes tornyának tengelyével, hanem attól 3 méterrel dél irányba tolódott el. A délnyugati saroktoronyban három ép sárga agyag-os padlószint maradt meg.35 Az északnyugati torony padlójába rejtett 155 megmaradt éremből álló éremkincs a castellum Kr. u.
374-es ostromával függ össze.36
A saroktornyok építése előtt a 2–3. századi kőtábor belső védőárkát teljesen feltöltötték, részben az elbontott belső tor-nyok és a saroktortor-nyoknál áttört erődfal törmelékével. Ezzel egy időben távolabb egy 15 méter széles árkot ástak. Ennek post quem időpontját a betöltésben talált II. Constantius-kori érem határozza meg, Kr. u. 337–341 utánra.37 A legyező alaprajzú sa-roktornyok építésekor részben elbontották a korábbi belső négyzetes tornyokat is.
A belső épületei közül eddig csak a nyugati faltól 6 méter tá-volságra azzal párhuzamosan tájolt, 8,6 méter széles, többhe-lyiséges legénységi barakképület kutatott.38 Alapozása agyag-ba rakott kő és téglatöredékekből, felmenő fala agyagtéglákból épült. A nyugati kapu (porta decumana) helyén kialakított U alaprajzú toronyban több padlószint került elő, a legfelső fe-lett talált érmek bizonyítják a torony I. Valentinianus (Kr. u.
364–375) utáni használatát.39 Erre az erődből – valószínűleg a felső rétegek pusztulása miatt – máshonnan egyelőre nem rendelkezünk adatokkal.
A castellum késő római helyőrségét a dalmát lovasok egyik egysége (equites Dalmatae) adta.40
11 Jól látszik ez egy Visy Zs. által közölt fotón: Visy, Zs., 1981. 49. Abb. 19.
12 Visy Zs, 1989. 106.
13 Ezekről számol be: Hőke L., 1870. 311–312.
14 Annamatia táborfalvához összefoglalóan: Kovács P., 1999. 42.; Kovács P., 2005a. 115–118. A vicus utcahálózata és egyes épületei jól látszódnak egy légi felvételen: Czajlik Z. – Bödőcs A. – Rupnik L., 2010, 88., 103. 6. kép.
15 Rómer F., 1864. 108.; Fitz J., 1970. 172. – Vö.: Kovács, P., 2005a. 9.
16 Visy Zs., 2000a. 76.; Kovács, P., 2005a. 9.
17 A 3 mérföldkő: CIL III 10639 –10641.
18 Lásd ehhez összefoglalóan: Kovács, P., 2005a. 11.
19 Fitz J., 1962a. 8–11.; Visy, Zs., 1976b. 107.; Visy Zs.,1989. 104–106.; Gabler D., 1990. 99.; Visy Zs., 2000a. 76–77.
10 A castellumra vonatkozó legfontosabb korábbi irodalom: Fitz J., 1970. 171.;
Visy, Zs., 1976b. 107.; – A kutatástörténetről összefoglalóan: Fitz J., 1962a.
8–10.; Visy Zs., 2000a. 76–77.; Kovács, P., 2001. 55–59.; Kovács, P., 2005a.
11–14.
11 A palánktábor védőárkához: Kovács, P., 2001. 76.; Kovács, P., 2005a. 29 –31., 39, 68– 69, 88, 136.; Kovács, P., 2007. 156 –157.; Kovács, P., 2009a. 128 –129.
12 Kovács, P., 2003. 121.; Kovács, P., 2005a. 61– 62, 65.
13 Kovács, P., 2008a. 168.; Kovács, P., 2009b. 146–147.
14 Kovács, P., 2005a. 136.
20 Kovács, P., 2005a. 137.
21 A porta principalis sinistrához összefoglalóan: Kovács, P., 2001. 78.; Kovács, P., 2003. 120 –121.; Kovács, P., 2005a. 41– 65.; Kovács, P., 2005b. 245 –249.;
Kovács, P., 2006b. 235 –245.; Kovács, P., 2009a. 135 –136.
22 A porta decumanahoz lásd: Kovács, P., 2005a. 91–102, 104–110, 140.; Ko-vács, P., 2007. 156–157.
23 Kovács, P., 2005a. 29.
24 Kovács, P., 2005a. 33.
25 A négyzetes belső saroktornyokhoz: Kovács, P., 2005a. 33 –35, 39, 69, 88–
89, 137.
26 Rómer 1864-ben egy nagyobb téglából falazott épületet említ a castellum közepén: Rómer F., 1864. 47– 48, 57.
27 Kovács P., 2005a. 59– 65, 141.; Kovács, P., 2009a. 138.
28 Kovács P., 2009b. 146–147.
29 A cohors VII Breucorumnak ugyanis mind az Antoniniana, mind az Ale xan d
riana és Maximiana csapatjelzős bélyegei adatoltak a castellumból: Kovács, P., 2005b. 247.
30 Kovács, P., 2001. 77.
31 Kovács, P., 2005a. 29 –35.
32 Lásd ehhez: Kovács, P., 2006c. 183.
33 Kovács, P., 2001. 79–80.
34 Kovács, P., 2005a. 99–100.
35 A castellum legyező alakú saroktornyaihoz: Kovács, P., 2001. 60– 66, 79.;
Kovács, P., 2005a. 29–40, 67– 90, 137–140.; Kovács, P., 2009a. 136–137, az északnyugati saroktorony alaprajzát ld. 137 Fig. 5. – A tornyok alaprajzi tí-pusának és keltezésének problémájához lásd még: Kovács, P., 2000. 49 –54.;
Tóth, E., 2009b. 44– 45.
36 Kovács, P., 2005a. 84–88. (az éremkincs szétszántott).
37 Kovács, P., 2005a. 40.
38 Kovács, P., 2007. 156–157.; Kovács, P., 2008a. 168.; Kovács, P., 2009b. 146–147.
39 Kovács, P., 2005a. 101.
40 Notitia Dignitatum occ. XXXIII, 39.
BArAcs
Intercisa 7. jelzôtorony
13
jelzőtorony a 6-os út 79. és a 80. kilométere között, az út nyugati oldalán, attól 42 méterre fekszik, a kisapostagi fennsík déli pereméhez közel. Délre tőle egy vízmosás által
ki-alakított völgy húzódik délkeleti irányba. A mezőgazdasági mű-velés miatt ma felszíni nyoma nem látszik.
Egyelőre csak egy 1951-ben készült légifotó (12. ábra)1 segít-ségével lehetett helyét meghatározni és megfeleltetni Luigi Mar-sigli rajzán szereplő 6. toronnyal.2 Területének 2008-ban végzett georadaros felmérése további adatokat nem eredményezett.3
A légifotón, ha kicsit elmosódottan is, de egyértelműen lát-szik, hogy a jelzőtorony nyugati árokszakasza metszi a korábbi, 4. század közepéig használatba levő (a Visy Zsolt által D-nek nevezett) útszakaszt és a későbbi, 4. század második felében ki-tűzött egyenes úthoz igazodik. (A jelzőtoronytól délre fut ismét össze a limesút két különböző időben fennálló nyomvonala.) Ezt a keltezést és értelmezést támasztják alá kettős négyzet alak-ban ásott árkai, amelyek közül a külső megközelítőleg 50×50 méter, a belső pedig 25×25 méter nagyságú lehet. Ezekkel az alaprajzi jellegzetességekkel és méretekkel ugyanis a késő római, általában I. Valentinianus-korára keltezett jelzőtorony-típust képviseli.4
1 Visy Zs., 1978a. 239., 246. 13. kép.; Visy Zs., 1981. 46. Abb. 13.
2 Marsigli, L. F., 1726. II. fig. VII.
3 Pattantyús-Ábrahám Miklós felmérése, közölve a Ripa Pannonica CD-n.
4 Visy Zs., 1995a. 273.; Visy Zs., 2000a. 73.
BArAcs
Intercisa 14. ôrtorony
14
aracs (Annamatia) auxiliáris castellumától északra kb. 800 méterre, a partfal egyik kiszögellésében Michael Karpe
ből származó térképén egy négyzetes, de inkább enyhén rom-bikus, árokkal rendelkező őrtornyot ábrázolt.1 Megfigyelését hitelesítette egy jól sikerült légifelvétel is, amely ugyanitt keleti sarkával a Duna felé tájolt, feltehetően szimpla, Visy Zsolt sze-rint azonban dupla lekerekített sarkú négyzet alakú árokkal védett őrtornyot mutat (13. ábra). Árka mintegy 60×60 méte-res területet fog közre, közepén négyzet alakú sötét folt látszik.2 Az őrtorony területét a légifotó készítésének időpontja óta hét-végi házak számára felparcellázták, ezért hitelesítő ásatást a be-épült területen csak nagy nehézségek árán lehetne folytatni.
Az őrtornyot Visy Zsolt kezdetben Commodus-korinak tar-totta,3 később azonban a leltek hiányát és a torony bizonytalan keltezését hangsúlyozta.4
1 Fitz J., 1955b. 69–71. – A térképet lásd: a 70. oldal 1. képén.; Fitz, J., 1976a. 105.
2 Visy Zs., 1989. 105–106., 107. kép.; Visy Zs., 1990. 549.; Visy Zs., 1995a. 273.;
Visy Zs., 2000a. 76.
3 Visy Zs., 1989. 106.
4 Visy Zs., 1995a. 273.; Visy Zs., 2000a. 76.
jelzőtorony a 6-os út 79,8 km szelvényének közelében, az út mellett, attól nyugatra helyezkedett el.
Egy 1940-ben készült légifelvételen (14. ábra) a kisapostagi fennsík déli szélén, a limesút és a 6-os főút enyhe kanyarodá-sánál egy rombikus árok 40×40 méteres elszíneződése látszik, közepén sötét folttal.1 Mindez alapján a lelőhelyen egy Intercisa 10-es jelzőtoronyhoz hasonló alaprajzú és korú tet-rarchia-kori fatorony valószínűsíthető.2
1 Visy Zs., 1978a. 247. 13. kép.; Visy Zs., 2000a. 110. ábra.
2 Visy Zs., 1995a. 273.; VISY ZS., 2000a. 73.
BArAcs
Intercisa 18. jelzôtorony
15
z egykori Göböljárás-pusztától északkeletre elhelyezkedő Bolondvár 1951-ig Ercsi határához tartozott, ezért a ko-rábbi irodalomban e településhez kapcsolva szerepel. Ekkor ala-pították Ercsi határának déli részén Beloiannisz községet, azóta a Bolondvár az újonnan alakult község határába esik.
A Duna jobb partján elterülő egykori árterület szélén, kb. 4
km-re a Duna mai medrétől, meredek oldalú dombsor húzódik egyenes vonalban. Mély vízmosásos völgyek vágódnak a domb-sorba, azt kisebb-nagyobb részekre osztva. Két ilyen vízmosás alkotta völgy közötti földnyelven fekszik a Bolondvár, amely Be-loiannisz északi végétől északra, 1 km-re, egy délkelet felé kinyú-ló, 500-600 m hosszú hegynyelvet képez. Északnyugati végét az Ercsi–Pusztaszabolcs közötti vasútvonal vágja át.
Az erődítmény a földnyelv délkeleti végében helyezkedik el.
Alakja, a domb természetes alakjához igazodva, háromszög, le kerekített sarkokkal. Délnyugat, dél és kelet felől meredek domb oldal övezi, északnyugat felé egy mély árok választja el a magas part folytatásától. Az árok természetes eredetű, erre mutat a külső oldala, amely enyhe, egyenletes emelkedéssel tart a fennsík folytatása felé, mesterséges átalakítás nélkül. Az árok-nak a vár felé eső déli oldalát azonban meredekre lefaragták.
Ez az oldal volt a legtámadhatóbb, ezért itt a telep szélén egy magas sánc húzódik. Belső magassága 1 m körüli, külső oldala 3-4 méterre nyúlik le az árokba. A sánc erősen rongált, koroná-jának szélessége 50-90 cm körüli. Külső oldalán, a sánckorona alatt 1 méterrel alacsonyabban terasz húzódik végig, melynek szélessége 50-60 cm.
A sánc a nyugati vége közelében mintegy 5 m szélességben megszakad, itt a külső oldal lejtése is enyhébb, ez az egyetlen bejárat az egykori telep belső területére. Ez lehetett az eredeti feljárat is, ugyanis a sánc külső oldalán lévő, a sánchoz szorosan
BeLoIAnnIsz Bolondvár
16
tartozó keskeny terasz ehhez alkalmazkodva a kapu mindkét oldalán kissé lefelé tart, tehát nem újkori kialakítású. Valószínű, hogy az egész telepet sánc vette körbe, de az északnyugati ol dal kivételével teljesen szétszántották. A peremen a legtöbb helyen csak 20-30 cm magas, több méter széles kiemelkedés maradt meg. A perem alatt átlag 1 méterrel alacsonyabban itt is végig követhető a keskeny terasz, de néhol ez csak elmosódottan látszik.
Az erődítmény belső területe teljesen sík, jelenleg erdő fedi.
A sánccal és peremmel kerített terület hossza 160 m, szélessége 128 m, területe 1,37 ha. Keleti oldala alatt, 8-9 méterrel alacso-nyabb szinten 10-15 m széles, kissé kifelé lejtő terasz húzódik kb. 170 m hosszan, határozott peremmel. Két vége elmosódott, a többi oldalra nem kanyarodik át. Egyelőre bizonytalan, hogy hozzá tartozik-e az őskori telephez, vagy inkább egykori szán-tóföld helye.
A Bolondvár említését 1864 óta több helyen megtaláljuk, így Pesty Frigyes, Hőke Lajos, Rómer Flóris és Könyöki József írásai-ban.1 1912-ben már őskori telepként említik, amelyet egy lép-csőzetesen emelkedő magaslatként írnak le. Területén őskori cserépdarabok voltak gyűjthetők.2 1935-ben a székesfehérvári múzeum munkatársai bejárták a földvárat. A felszínen található sok cserép mellett megfigyelték a perem, illetve a sánc alatt
kör-befutó keskeny teraszt is. A nagy árkon túli, észak-északnyu-gatra folytatódó fennsíkot a vár részének tartották. A Bolond-vártól délre, a Cukor-hegyen a szőlőkben urnákat találtak, fel-tételezésük szerint ott lehetett a bolondvári bronzkori telep temetője.3 1949-ben Nováki Gyula járta be az akkor még szán-tóföldként használt földvárat és környékét, területét vázlatosan,4 majd 2008-ban részletesen felmérte (15. ábra).5
Az erődítményben ásatás még nem volt, a felszíni leletek alap-ján a bronzkorba, feltehetően a vatyai kultúra időszakába he-lyezhetjük a Bolondvár telepét. Az árkon túli északi terület je-lenlegi ismereteink szerint nem tekinthető az erősség részét ké-pező védett területnek. Napjainkban sűrű erdő fedi, így majd további kutatásokkal lehet eldönteni, hogy volt-e a bronzkori vár mellett, vele egyidős nyílt telep is.
1 Pesty F., 1864–1865. 74.; Hőke L., 1872. 313.; Rómer F., 1878. II. 1. rész 99.;
Könyöki J., 1905. 279.
2 Marosi A., 1912–1918. 1. füz. (1910–1911.) 21.
3 Dormuth Á., 1935a. 85.
4 Nováki Gy., 1952. 12., 14.
5 Nováki Gy., 2009b. 148–150. – Ezúton köszönjük meg Jakab Józsefnek és Szabó Tibornak a felméréshez nyújtott segítségét.