V ÉRCSOPORT - SZEROLÓGIA

107

108

Az allél és/vagy kapcsoltsági viszonyban lévő gének által létrehozott antigének és antitestek vércsoport-rendszereket alkotnak. (Ápolástudomány honlapja) Összesen körülbelül 30 emberi vércsoport-rendszer ismeretes, melyek közül az AB0 és Rh rendszerek a legismertebbek, valamint transzfúziós és terhességi szempontból a legjelentősebbek (az előbbi többek között azért, mert az az egyetlen vércsoport-rendszer, melynek antitestjei regulárisan fordulnak elő minden 1 évnél idősebb egészséges ember savójában²²). Azonban több egyéb klinikai jelentőségű vércsoport-rendszer is létezik, például: Kell, Duffy, Kidd, Lewis, MNSs stb. (Nemes Nagy, 2011) Az ezekben található irreguláris antitestek azonban csak abban az esetben találhatóak meg valakinek a savójában, ha már immunizálódott valamelyik antigénnel szemben (ami bekövetkezhet például transzfúzió vagy terhesség révén).

Az alábbi ábrán néhány vércsoport antigén sejtmembránon való elhelyezkedését láthatjuk.

Az AB0 vércsoport-rendszer 3 szomatikus génje (A, B és 0) megléte, illetve hiánya alapján 4 csoportba oszthatjuk az embereket: „A”, „B”, „AB” és „0” vércsoportúakra. Ezek gyakorisága Magyarországon az alábbiak szerint alakul:

7. táblázat: AB0 vércsoport gyakorisága Magyarországon Forrás: Saját szerkesztés Rex-Kiss-Horváth (1971) alapján

Vércsoport AB0 vércsoportrendszer Rh vércsoportrendszer

„A” „B” „AB” „0” Rh+ Rh-

Gyakoriság 44% 16% 8% 32% 85% 15%

A vércsoport-szerológia története az 1900-as évek legelejétől datálható, mikor is Karl Landsteiner, osztrák biológus, orvos felfedezte a fentiekben említett vércsoportokat (melyért később Nobel-díjat is kapott). Több mint 30 évvel később szintén az ő (és Alexander S. Wiener) nevéhez fűződik

22 A vér alvadásakor a vérlepény válik ki, amely az alakos elemek (trombociták, fehérvérsejtek, vörösvérsejtek) mellett a vérplazma fehérjéinek egy részét is tartalmazza. A visszamaradó folyadék a vérszérum, amelyben tehát nincs benne a vérplazma összes fehérjéje (a vérplazma és a vérszérum vérsavó/ összetétele egyébként azonos). A szérum sárgás folyadék, amely a plazmából marad vissza a vérlepény kiválása után. Oltóanyagként ellenanyagot tartalmaz, és az emberi szervezet kórokozókkal szembeni ellenálló képességét növeli.

54. ábra: Vörösvérsejt sejtmembránon elhelyezkedő vércsoport antigének Forrás: Storry, 2011

109

az Rh vércsoport meghatározása. Az alábbi ábra néhány vércsoport-rendszer felfedezését mutatja be.

55. ábra: Vércsoport-rendszerek felfedésének alakulása 1900-1950-ig Forrás: Saját szerkesztés

A vércsoport-szerológiai vizsgálatokat végző berendezések esetében három fontos fogalmat kell elkülönítenünk: a vércsoport-szerológia feladatait (azaz a vizsgálatokat), a kapcsolódó vizsgálati módszereket és a laborokban alkalmazott konkrét technikákat. Ezeket a fogalmakat az alábbiakban a részletességtől eltekintve tárgyalom. A téma fontosságát adja egyebek közt az egyik vonatkozó hipotézis (Hipotézis IV.).

A vércsoport-szerológia feladatai alatt az ide tartozó kötelező és opcionális vizsgálatokat értjük.

Disszertációmban főként a kórházi laboratóriumokban végzett vizsgálatokkal foglalkozom. Itt lényegében a Transzfúziós Szabályzatban (Dr. Miskovits, 2008) előírt, betegmintán kötelező jelleggel elvégzendő kompatibilitási vizsgálatsorról van szó, azaz:

1. a laboratóriumi AB0 és RhD meghatározásról,

2. a direkt antiglobulin-tesztről (röv. DAT, ez valójában egy módszer, ezért később a módszerek leírásánál is említésre kerül),

3. az ellenanyagszűrésről (amit az irreguláris antitestek kimutatására használnak), 4. a pozitív ellenanyagszűrés eseten szükséges ellenanyag azonosításról, és

5. a vérválasztás igénye esetén szükséges, az eddigieket kiegészítő ún. laboratóriumi kereszt-próbáról.

A vércsoport-szerológia módszerei ezzel szemben azt jelentik, hogy ezeket a feladatokat milyen konkrét biokémiai reakciók segítségével, milyen reagens anyagok felhasználásával végzik el. A vércsoport-szerológiai reakciók minden esetben egy vörösvértesten lévő antigén és egy savóban lévő antitest közötti kötődés által jönnek létre. Ennek a kötődésnek a létrejöttét illetve láthatóvá tételét segítik elő a különböző vércsoport-szerológiai módszerek. Ide a következők tartoznak:

 Direkt agglutinációs módszer: felhasználható az erősen reagáló, IgM típusú antitestek (pl.

anti-A, anti-B) vizsgálatára. Ebben az esetben nincs biokémiai módosítás, mert a létrejövő agglutináció (a vérsejtek összetapadása) jól észlelhető.

110

 Enzimes módszer: felhasználható mélyebben beágyazódott, gyengén reagáló antigének esetében, ha az antitestnek van több kötőhelye. A módszer lényege, hogy a sejtfelszíni antigének környezetéből enzimes hasítással eltávolítják az antigéneket leárnyékoló makromolekulákat elősegítve a kötődést és agglutinációt.

 Antiglobulin, vagy Coombs módszer: felhasználható rövid láncú, igen kevés kötőhellyel rendelkező antitestek (az ún. „csak Coombs-ban reagálók”), valamint fedett sejtek esetében.

Ennél a módszernél antiglobulin reagens segítségével hoznak létre agglutinációt az önmagában nem agglutináló antitestekkel fedett vérsejtek összekapcsolásával.

 Polybrene módszer: felhasználható az enzimes és Coombs-os rendszerek esetében, de akad néhány kivétel. Polikationnal (Polybrene) aspecifikus agglutinációt hoznak létre, majd a polikation közömbösítése révén eltüntetik a nem vércsoport-specifikus agglutinációkat.

Csaknem univerzális módszer, de a kivételek miatt főleg a távol-keleti populáció esetében, vagy a fehér rassz esetében kiegészítő vizsgálatként alkalmas.

A módszerek egyike sem képes az összes klinikailag fontos antitest-antigén pár kimutatására, ezért ezek egymás kiegészítései, és a teljes vércsoport-szerológiai kivizsgáláshoz legalább kettő vagy három megfelelően megválasztott módszer együttes alkalmazására van szükség (ellentétben a technikákkal, lásd alább).

A vércsoport-szerológiában alkalmazott fent leírt módszereket különböző eszközrendszerek, azaz technikák segítségével lehet megvalósítani. Több olyan technika is van, amely a módszerek mindegyikét képes megvalósítani, így ezen technikák kizárólagos használata is biztosíthatja a teljes körű vércsoport-szerológiai vizsgálatokat.

A technikák időrend szerinti csoportosítása:

 Korábbi technikák:

o Lemezes technika: csak a direkt agglutinációs módszerre alkalmas.

o Kémcsöves centrifugálásos technika: az összes fenti módszerre alkalmas, univerzális és standard.

 A korszerű technikákat két csoportba oszthatjuk:

o Szedimentációs (agglutinációs) technikák: ezek a csöves technika reakció-feltételeiből kiindulva térgátlásos kényszermozgás alapján részecskeméret analízist végeznek.

o Immobilizációs technikák: agglutináció helyett szilárd felülethez való kötődés előidézése.

Megjelenés szerinti csoportosítás:

 Automatikus (centrifuga)csöves technika: ACT-24 (Automatic Coombs Test Analyzer): az összes fenti módszerre alkalmas, univerzális és standard.

111

 Mikroplét (microplate) technika:

o Kezeletlen mikroplét: direkt agglutinációs módszerre alkalmas.

o Gyári előkezeléssel: antitest, vagy antigén bevonattal enzimes és antiglobulinos módszerekre alkalmas.

o Mágnesezett vörösvérsejtek használatával az összes fenti módszerre alkalmas.

 Mikrooszlop technika:

o Térgátlást kiváltó töltettel: direkt agglutinációs, enzimes és Coombs-os módszerekre alkalmas, de az automatákban a direkt agglutinációra inkább mikroplétet rendszeresítenek a mikrooszlop magas ára miatt.

o Immobilizált antitesttel: csak Coombs-os módszerre alkalmas.

Az alábbi ábrákon röviden szemléltetem a vércsoport-szerológiai rutinban alkalmazott megoldásokat, eszközöket. Disszertációmban a fentiekben említett ACT műszercsalád (ACT-24, ACT Robot és Leöntős ACT) termékfejlesztését vizsgálom.

56. ábra: Automatikus csöves, mikroplét és mikrooszlop technikát alkalmazó berendezések Forrás: Saját szerkesztés

A kézi centrifugacsöves technika alkalmazása tette lehetővé a vértranszfúzió immunológiai kockázatainak feltárását. Korábban már említésre került, hogy a klinikai kockázatot jelentő összes vércsoport-rendszert ennek a technikának a segítségével fedezték fel, és magára a csöves technikára alapozva kerültek bevezetésre a napi rutinba a klinikai kockázatot elhárító laboratóriumi eljárások is. A kézi csöves technika rutinszerű használatra való alkalmasságát azonban nagyban korlátozza, hogy a helyes eredmény leolvasása nagy felkészültséget, gondosságot, gyakorlatot igényel.

112

A korszerű technikák globális elterjedése még ma is tart: jelenleg még csak a fejlett országokban váltak általánossá – elsősorban gazdasági okoknak köszönhetően. Az 1980-as években olyan új eszközök irányába mutató kutató-fejlesztő munka indult meg világszerte, melyek a rutin feltételek adottsága mellett is elfogadható eredményeket adnak. Ezen versengésre jellemző volt, hogy egyrészt megjelentek különböző vizuális leolvasást elősegítő egyszer használatos eszközök (pl.

mikrooszlopos, azaz gélkártyák), másrészt olyan műszerek is, melyek gépi (elektronikus) leolvasást tettek lehetővé (pl. ACT-24).

A gélkártyák és ACT-24 mérési elve között elvi rokonság áll fenn. Mindkét technika úgy különbözteti meg az agglutinációt (a szabad vörösvérsejtektől), hogy az apró részecskéket – centrifugálás útján – közegellenállással szembeni haladásra kényszerítik. A mikrooszlop technikánál a gél, míg az ACT-24 esetében egy vizes oldat a közeg. Az eltérő méretű részecskék különböző sebességgel mozdulnak el, ezt az elmozdulást észlelik a berendezések. A gél lassításra kényszeríti a részecskéket, így egy bizonyos ponton vizuálisan megtekinthető, melyik mennyit mozdult el. A vizes közegben azonban meglehetősen gyorsan haladnak a részecskék, így azok mozgása fotométerrel kerül regisztrálásra. Az eredmény gyakorlatilag tehát ugyanaz: az eszközök érzékelik, illetve szemmel könnyen érzékelhetővé teszik az agglutinált és egyedi vörösvérsejtek elmozdulását. (Fekete, 2004)

Az 1990-es évek közepétől egyre több féle vércsoport-szerológiai eszköz jelent meg a piacon.²³

57. ábra: Vércsoport-szerológiai automaták Forrás: Saját szerkesztés

23 A gépek fejlődésével előtérbe került a kezelői felületeik (pl. leolvasók) továbbgondolása is, ebben egyre nagyobb szerepet kapott a szoftver-ergonómia.

113