jogász
(Budapest, 1872. febr. 29.–New york, 1948. okt. 24.)
Apja: Vámbéry ármin (Wamberger Hermann) (ref., 1864-ig izr., Pozsonyszent-györgy, 1832. márc. 19.–Bp., 1913. szept. 15.), orientalista, utazó, egyetemi tanár, az MTA tagja
Apai nagyapja: Wamberger … (izr., Pozsonyszentgyörgy, Pozsony m., …–
Pozsonyszentgyörgy, 1832 k.), házaló kereskedő, talmudtudós
Apai nagyanyja: Malawan … (izr., Lundenburg, Morvaország, 1810 k.–1856/57 k.), 1832 után vendéglős, kocsmáros, házaló kereskedő Pozsonyszentgyörgyön, majd Dunaszerdahelyen
Anyja: Rechnitz-Arányi Kornélia [nevelőapja, Joachim Johanna második férje, Arányi (1842-ig Losteiner) Lajos (róm. kat., Komárom, 1812–Bp., 1887),
a bp.-i egy. kórbonctanprofesszora volt.]
Anyai nagyapja: Rechnitz János (izr.?, Pozsony, 1800 k.–Pest, 1846 és 1850 között), pesti orvos
Anyai nagyanyja: Joachim Johanna (evang., korábban izr., Köpcsény, 1824–Pest, 1883. jan. 23.). Testvére Joachim József (Köpcsény, 1831–Berlin, 1907), hege-dűművész
Vallása: ref.
Középiskola: Bp., gimn.
Egyetemi tanulmányok Mo.-n: bp.-i tud. egy., jogtud. kar, 1890–94
Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: hallei (1895), genfi (1896) egyetem; 1910: tanul-mányút az USA-ban
Oklevél: bp.-i tud. egy., jogtud. kar, jogi doktor, 1895; ügyvédi okl., 1896
Magántanár és más tudományos fokozatok: bp.-i tud. egy., jogtud. kar, 1903, büntetőjog; címzetes nyrk. tanár, 1915
Nyilvános rendes egy. tanár: bp.-i tud. egy., jogtud. kar, 1919. jan. 22, kriminológia Egyetemi tisztségek: 1919. febr. 7.: a bp.-i tud. egy. jogi kar miniszter által kirendelt
dékánja; 1919. ápr. 24.: uo. a közoktatásügyi népbiztosság által kinevezett dékán, uo. a jogi kar részéről tagja az egyetemet vezető hattagú bizottságnak
Életút: ügyvédi oklevele megszerzése után 1898 végéig ügyvédként dolgozott.
1899-től az igazságügymin. törvényelőkészítő osztályára berendelt törvény-széki jegyző, albíró (1900–), kir. ügyész (1907–), táblai bíró (1912–). 1913-ban kilépett az állami szolgálatból, s megindította a Jogtudományi Közlöny című liberális szakfolyóiratot. Az 1914-ben megalakult Orsz. Polg. Radikális Párt alelnökévé választotta. 1918-ban tagja volt a Nemzeti Tanácsnak. 1903-ban a bp.-i tud. egy. jogi karán, kriminológiából habilitált, s 1917-ben ugyanitt nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. Az októberi forradalom idején, 1918 dec.-ben Lovászy Márton kultuszminiszter a jogi kar átszervezésének keretében hét új tanszék létrehozását jelentette be, s ezek egyikét Vámbéry Rusztemnek szánta. A kar tiltakozott, illetve pályázat kiírását javasolta (1919.
jan. 15.). A Lovászy helyére lépő Kunfi Zsigmond azonban miniszteri kineve-zése napján, 1919. jan. 22-én másokkal együtt kinevezte Vámbéry Rusztemet a kriminológia nyr. tanárává az V. fiz. o.-ba. Majd febr. 7-én az egyetemi ügyek kormánybiztosának, Jászi Oszkárnak az előterjesztésére Vámbéryt kinevez-ték a bp.-i tud. egy. jogi karának dékánjává, amit a tanácsköztársaság idején, ápr. 24-én a közoktatásügyi népbiztosság is megismételt, sőt Vámbéry tagja lett az egyetemet vezető hattagú bizottságnak is. A proletárdiktatúra össze-omlása után az egyetemi autonóm testületek ezeket a vezetői megbízásokat semmisnek tekintették, s az 1918. okt. 31. utáni kinevezések revíziója kereté-ben Vámbéry egyetemi tanári kinevezését is törvénytelennek minősítették, korábbi, nyilvános rendkívüli egyetemi tanári címétől is megfosztották, s a venia legendit is megvonták tőle (1920. jún. 16., szept. 29. és nov. 24-i kari ülések). Vámbéry 1920 után ügyvédként működött (többek között az 1920-as népbiztosperben, s az 1935-ös Rákosi-perben). Századunk címmel polgári radikális szellemiségű társadalomtudományi folyóiratot indított. Több angol és amerikai lap munkatársa volt. 1938-ban a fasizmus elől Londonba, később az Egyesült államokba emigrált. 1939-től a New york-i New School college-ban a nemzetközi jog tanára lett. Részt vett az amerikai magyar demokra-tikus emigráció tevékenységében. Magyarországon 1941-ben megfosztották magyar állampolgárságától. 1945 után távollétében képviselővé választották.
1947. szept. 5-től washingtoni magyar nagykövet volt, amiről 1948. máj. 2-án lemondott.
MTA tagság: tiszt. tag (1945. máj. 30.)
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: a Magyar Jogászegylet titkára (1899–
1912); a Társadalomtudományi Társ. és a M. Fabiánus Társ. tagja
Külföldi és nemzetközi tudományos társulat: International Law Association vál.
tag., Deutsche Soziologische Gesellschaft tiszt. tag; a londoni Howard Asso-ciation és a párizsi AssoAsso-ciation Internationale Juridique tagja; a nemzetközi
büntető egyesület 1899-es gyűlésének és a Bp.-en tartott nemzetközi gyer-mekmentő kongresszus jogi osztályának titkára
Szerkesztőségi tagság: a Jogtudományi Közlöny (1913–34) és a Századunk (1920–
1938) szerkesztője
Közéleti társaság, szerep: Martinovics szabadkőműves páholy
Politikai szerep: 1914-től az Orsz. Polgári Radikális Párt alelnöke. 1918-ban a M.
Nemzeti Tanács tagja. 1923-tól az oktobrista Függetlenségi és 48-as (Kossuth) Párt, 1924-től az átalakult Orsz. Kossuth Párt alelnöke. Amerikai emigrációja idején egyik szervezője és vezetője a Demokratikus Magyar Amerikai Szö-vetségnek és a Szabad Magyarország Mozgalomnak. Három évig a Károlyi Mihály által indított committee for a New Democratic Hungary mozgalom amerikai szervezetének elnöke. 1945. ápr. 2-án távollétében Bp.-en, mint ismert közéleti személyiséget az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották. 1945. nov.-től szintén közéleti személyiségként nemzetgyűlési képviselő. 1947. szept.–1948. márc.: Mo. washingtoni nagykövete.
R
varga jenő
(1903-ig Weiss) közgazdász, gazdaságpolitikus(Nagytétény, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1879. nov. 6.–Moszkva, 1964. okt. 8.) Apja: Weisz Sámuel (izr.), zsidó tanító, kereskedő
Anyja: Singer Julianna (izr.) Vallása: izr.
Felesége: Grün Sarolta (izr., 1890. okt. 10.–) (apja: Grün Manó, anyja: Glasner Hermin.) Házasságkötés: 1911. márc. 13. Később elváltak.
Gyermekei: V. Edit (1917–2006), Magyarországon élt, 1945-től újságíróként és a pártapparátusban dolgozott, majd 1957-től a Kőbányai Gyógyszerárugyár vezérigazgatója volt, állami-díjas; V. András (a szovjet Vöröshadsereg tagjaként elesett a II. vh.-ban); V. Mária, biológus, Moszkvában élt, Roman Benjaminovics Heszin (1922–1985), genetikus, biokémikus felesége
Középiskola: gimn. n. a.
Egyetemi tanulmányok Mo.-n: bp.-i tud. egy., történelem, filozófia, közgazdaság-tan, 1904–06, 1907–08
Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: berlini egy. bölcsész 1906. nov. 1.–1907. márc.
22., Párizs
Oklevél: 1908, bölcsészdoktor, középiskolai tanár Nyelvismeret: német, francia, angol, orosz
Nyilvános rendes egy. tanár: bp.-i tud. egy. jogi kar, 1919. jan. 22., gazdaságpolitika Életút: Eleinte iparosinas, péksegéd, majd kereskedő volt, ezután érettségizett és jelentkezett az egyetemre. 1908-tól ideigl., majd 1910-től rendes felső kereske-delmi isk. tanár. Német nyelvet, történelmet és földrajzot tanított a Bp. VIII.
ker.-i Vas u.-i községi felső kereskedelmi iskolában. Az októberi forradalom után, 1918 decemberében Lovászy Márton kultuszminiszter a bp.-i tud. egy.
jogi karától (amelyet jog-, állam- és társadalomtudományi karrá kívánt alakítani) hét új tanszék szervezését kérte. A felállítandó gazdaságpolitikai tanszékre Varga Jenő kinevezését jelentette be. A kiküldött kari bizottság 4:1 arányban Varga kinevezése ellen foglalt állást. A támogató különvéleményt Pikler Gyula fogalmazta meg. A kar jan. 15-i ülésén 14:2 arányban elvetette a kinevezést, s pályázat kiírását javasolta. Kunfi Zsigmond min. azonban hivatalba lépése napján, 1919. jan. 22-én a Minisztertanács jóváhagyásával kinevezte Varga Jenőt a gazdaságpolitika nyr. tanárává. Az egyetemi tanács jan. 29-i ülésén egyhangúlag a kinevezés ellen szavazott. A vita kompro-misszumos lezárásaként az egyetemi tanári esküt a Minisztertanács vette ki, amit az egyetem tudomásul vett. A Tanácsköztársaság bukása után azonban az egyetemi tanács felülvizsgálta az 1918. okt. 31. utáni kinevezéseket, és 1920.
jún. 16-i ülésén Varga kinevezését törvénytelennek és érvénytelennek nyil-vánította, s az egy. nyr. tanári cím használatától eltiltotta. 1919. márc. 21-től, mint népbiztos, Varga mindvégig, augusztus 1-jéig tagja volt a Tanácsközt.
Forradalmi Kormányzótanácsának, a proletárdiktatúra gazdaságpolitikájá-nak legfőbb irányítójaként. A Tanácsközt. bukása után (1919. aug.) Bécsbe emigrált. Az osztrák kormány internálta, 1920. júl.-ban bocsátották szaba-don. 1920. aug. 20-án érkezett Moszkvába. A szovjet hatalom berlini képvi-seletén kereskedelmi tanácsos lett (1921–28). 1928-tól a Szovjetunióban élt, ahol megszervezte és irányította a Szovjetunió Tud. Akad. Világgazdasági és Világpolitikai Intézetét (1928–1947). 1946-ban a magyarországi pénzügyi stabilizáció gazdasági szakértője. 1947-ben kegyvesztett lett, de 1949-ben rehabilitálták. Támogatta Hruscsov politikáját.
MTA tagság: tiszt. tag: 1955. máj. 28.
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület (1918. márc. 17.–)
Külföldi és nemzetközi tudományos társulat: a Szovjetunió Tud. Akadémiájának r.
tagja (1939), az NDK Tud. Akad. külső tagja (1962)
Szerkesztőségi tagság: a Népszava közgazdasági rovatvezetője (1906–18); a Neue Zeit munkatársa
Közéleti társaság, szerep: Archimedes szabadkőműves páholy (1911–)
Politikai szerep: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja (1906–); a Tanács-köztársaság pénzügyi népbiztosa (1919. márc. 21.–ápr. 3.); a szociális termelés népbiztosa (1919. ápr. 3.–jún. 24.); népbiztos, mint a Népgazdasági Tanács elnökségének tagja (1919. jún. 24.–aug. 1.); a Népgazdasági Tanács I. (ált.
gazd.) főosztályának vezetője is (1919. jún. 29.–aug. 1.); a Népgazdasági Tanács I., IV. és VI. főosztályának a kormányzótanácsban képviselője (1919.
jún. 29.–aug. 1.), a Szovjet Kommunista Párt tagja (1920), a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja (1920–31)
Kitüntetés: Lenin rend (1959), Lenin-díj (1963)