(Veszprém, Veszprém m., 1853. jan. 1.–Budapest, 1919. nov. 22. A Kerepesi úti temetőben temették, később ezen belül áthelyezték a Pantheon-parcellába.) Apja: Simonyi (1874-ig Steiner) Simon (izr.), kereskedő Veszprémben Anyja: Menzel Netti (Anna) (izr.)
Vallása: róm. kat. (korábban izr., vallásváltoztatás 1884 körül) Felesége: Becker Paula (róm. kat., korábban izr.)
Középiskola: veszprémi piar. gimn. (I–IV. oszt., 1863–67); esztergomi bencés gimn.
(V–VI. oszt., 1867–69), pesti kir. kat. főgimn. (VII–VIII. oszt., 1869–71) Egyetemi tanulmányok Mo.-n: bp.-i tud. egy. 1871–74, magyar–ugor
összehason-lító nyelvészet, klasszikafilológia
Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: kétéves állami ösztöndíjjal: lipcsei egy. 1874.
nov. 12.–1875. márc. 15.; berlini egy., 1875. nov. 3.–1876. márc. 14., párizsi egy., 1876 márc.–júl.
Oklevél: bp.-i tud. egy., bölcs. kar, 1874, magyar, latin és görög szakos tanári okl.;
1876., bölcsészdoktor
Nyelvismeret: német, francia, angol, olasz, finn, latin, görög
Magántanár: bp.-i tud. egy., bölcsészkar, 1877, magyar nyelvtudomány
Nyilvános rendkívüli egy. tanár: bp.-i tud. egy., bölcsészkar, 1885. febr. 21., magyar nyelvtudomány
Nyilvános rendes egy. tanár: bp.-i tud. egy., bölcsészkar, 1889. júl. 4., magyar nyelvtudomány
Életút: A bp.-i tanárképző int. gyakorló gimnáziumában gyakorló tanár (1873/4).
Közben Léderer Béla földbirtokos gyermekeinek nevelője. Kétéves állami ösztöndíjjal folytat tanulmányokat a lipcsei, berlini és párizsi egyetemeken (1874–76). Hazatérve doktorál (1876) és magántanárrá habilitálják (1877) a bp.-i tud. egy. bölcsészkarán. Helyettes tanárnak nevezik ki a tanárképző int. gyakorló gimnáziumában (1876–78). Az 1877-ben megnyílt Orsz. Rab-biképző Int.-ben is tanít. A bp.-i tud. egyetemen a bölcsészkar javaslatára a megürült magyar nyelv és irodalom tanszéket a min. kettéválasztotta.
Az így létesült magyar nyelvtudományi tanszéket évekig nem töltötték be, s a helyettesítést 1878-ban Simonyira bízták, amelyet 1885-ig látott el. Kine-vezését sokáig akadályozta, hogy izr. felekezetű lévén Trefort ágoston min.
nem nevezte ki a bp.-i tud. egy. ekkor egyébként már vitatott katolikus jellege miatt. Felmerült kolozsvári egyetemi tanári megbízatása is. Miután Simonyi 1884 körül katolizált, a bölcsészeti kar 1884-ben felterjesztette rendkívüli tanári kinevezésre. Bár a határozat ellen különvéleményeket is nyújtottak be, Trefort előterjesztésére 1885-ben megkapta a királyi kinevezést. Ő lett a magyar nyelvtudomány önálló tanszékének első professzora. 1889-ben nyr.
tanárrá lépett elő. Ekkor a modern filológiai szemináriumnak is igazgatója, a Középisk. Tanárképző Int. tanára (1891–), a bp.-i Orsz. Tanítóképző Int.
Tanárvizsg. Biz. (1891–) és az Orsz. Közokt. Tanács (1893–) tagja. 1903-ban a Vallás- és Közokt Min. megbízásából kidolgozta az új iskolai helyesírást.
A tanácsköztársaság alatti magatartása miatt fegyelmit indított ellene az egyetem és az MTA is. Az eljárások megviselték, még azok befejezése előtt meghalt.
MTA tagság: lev. tag: 1879. máj. 22., r. tag: 1893. máj. 12.; a Nyelvtudományi Biz.
előadója (1892–1919), az Irodalomtörténeti és a Szótár biz. tagja
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: Otthon írók és hírlapírók köre vál.
tag (1891–), a Bp.-i Filológiai Társ. vál. tag (1908–), tb. tag (1913–), a szegedi Dugonics társaság tagja (1915–)
Külföldi és nemzetközi tudományos társulat: a Finn Irodalmi Társaság levelező tagja (1881–), a helsingforsi Finnugor Társaság tagja (1889–)
Szerkesztőségi tagság: Nyelvtudományi Közlemények (1892–95), Magyar Nyelvőr (1892–1919), Nyelvészeti Füzetek (1903–1917), Magyar Nyelvtörténeti szótár (1890–93)
Közéleti társaság, szerep: a Demokratia szabadkőműves páholy tagja (1890); a váci közművelődési egylet tagja
Kitüntetés: a főváros Ferenc József koronázási díja (1898); az MTA Sámuel-díja (1877, 1879), Marczibányi-jutalma (1880, 1892), Nagyjutalma (1882), Lukács Krisztina-jutalma (1885, 1893, 1915)
Jövedelem, vagyon (gazdasági érdekeltség): Unio Biztosító int. felügyelő biz. tagja (1912–); Unio élet- és gyermekbiztosítási int. felügy. biz. elnöke (1912)
R
somló Bódog
(1891-ig Fleischer) jogfilozófus, szociológus(Pozsony, Pozsony m., 1873. júl. 21.–Kolozsvár, 1920. szept. 28., öngyilkos lett;
a kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus sírkertjében temették. Sírját az 1980-as években felszámolták, csak a síremlék feliratos táblája maradt meg.) Apja: Fleischer Lipót (izr., 1841–Kolozsvár, 1905), mérnök, vasúti tisztviselő: az
Osztrák–Magyar államvasút Társaságnál 1888-ig az újzsolnai, 1890-ig az érsekújvári fűtőház főnöke, 1891-ben a temesvári felügyelőség h. főnöke, 1892-től a kolozsvári üzletvezetőség vonatmozgósítási oszt. főmérnöke, 1900–1903-ig felügyelő
Anyja: Weinberger Jozefin (izr., 1846–Kolozsvár, 1915. febr. 23.) Vallása: róm. kat. (1891. aug. 31-ig izr., Temesvár)
Felesége: Bánóczi Margit (Bp., 1882 k.–1931. máj. 4.), Bánóczi József (Szentgál, 1849–Bp., 1926) filozófusnak és irodalomtörténésznek, a rabbiképző int.
tanárának, az Izr. Tanítóképző igazgatójának leánya. Kolozsváron orvosi oklevelet szerzett, 1925 után bp.-i iskolaorvos volt.
Középiskola: zsolnai kir. kat. algimn. I–IV. oszt. 1883–87, trencséni kir. kat. gimn.
V–VII. oszt. 1887–90, temesvári piar. gimn. VIII. oszt. 1890–91, érettségi: 1891 Egyetemi tanulmányok Mo.-n: bp.-i tud. egy., jogi kar, 1891/92 I. félév; kolozsvári
tud. egy., jogi kar, 1891/92 II. félév, 1896
Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: állami ösztöndíjjal 1896. okt. 28-tól lipcsei egy., 1897. máj. 3.-tól heidelbergi egy.
Oklevél: kolozsvári tud. egy., 1895. szept. 21., jogi doktor; 1896. ápr. 18., államtu-dományi doktor
Nyelvismeret: német, angol, francia
Magántanár: kolozsvári tud. egy., 1899. júl. 12., jogbölcselet; 1903: politika
Nyilvános rendkívüli egy. tanár: kolozsvári tud. egy., jogi kar, 1905. aug. 12., jog-bölcselet és nemzetközi jog
Nyilvános rendes egy. tanár: kolozsvári tud. egy., jogi kar, 1909. jan. 6.–1918, jogtudományi enciklopédia és nemzetközi jog; bp.-i tud. egy., 1918. dec. 3.:
jogbölcselet, nemzetközi jog
Egyetemi tisztségek: kolozsvári tud. egy., jogi kar, dékán: 1917
Életút: Gyakran költöző vasúti tisztviselői családban született. Ezzel függ össze, hogy a gimnáziumot három különböző városban végezte, s hogy egy bp.-i szemeszter után átment a kolozsvári tud. egy. jogi karára, miután apját 1892-ben Kolozsvárra helyezték. Doktorálásai után kétéves állami ösztön-díjjal Németországban folytatott tanulmányokat (1896–98). Ezután Bp.-en a MáV Központi Igazgatóság ált. Igazg. osztályának titkárságán kezdett el dolgozni, mint segédfogalmazó (1898–), majd fogalmazó (1901–1903).
Közben két különböző tárgykörből is habilitálták a kolozsvári tud. egy. jogi karán. Részt vett a Huszadik Század c. folyóirat és a Társadalomtud. Társ.
megalapításában. 1903. jan.-tól a nagyváradi kir. jogakadémián a politika, a magyar közjog és az enciklopédia nyrk. tanára lett. A város konzervatív körei hajszát indítottak ellene, s a tanítástól való eltiltását követelték. Az ügy körül kibontakozó országos polémia ismertté tette a nevét. A következő évben meghívták a kolozsvári tud. egy. jogi karára nyrk. tanárnak, s a Fejér-váry-kormány idején ki is nevezték (1905. aug. 12.). 1909-ben nyr. tanár lett. Bekapcsolódott a professzionalizálódó szociológia nemzetközi intéz-ményrendszerébe. Az októberi forradalom után, 1918. nov.-ben Lovászy Márton kultuszmin. leiratában a bp.-i tud. egy. jogi karától Somló Bódog meghívását kívánta, mondván, fontos állami érdek fűződik ahhoz, hogy Somló Bp.-en működjön. A kar nov. 20-án titkos szavazáson egyhangúan meghívta. A Minisztertanács dec. 3-án ki is nevezte. Amikor a forradalmak után az egyetemi tanács elrendelte az 1918. okt. 31. utáni tanári kinevezések revízióját, a jogi kar 1919. dec. 30-i ülésén Somló Bódog kinevezését egy-hangúlag fenntartandónak nyilvánította. 1920. szept. 28-án Kolozsváron a Házsongárdi temetőben édesanyja sírja fölé felakasztotta magát. Temetésén Ravasz László ref. püspökhelyettes mondott felekezethez nem kötődő beszé-det. Kolozsvári tanártársa búcsúztatta, a bp.-i tud. egy. gyászjelentést adott ki.
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: a Társadalomtudományi Társaság egyik alapítója (1901), titkára (1901–02), választmányi tagja (1902–06), alelnöke (1907–13); Társadalomtudományi Szabad Iskola elnöke (1907–09),
az Erdélyi Múzeum-Egylet jog- és társadalomtudományi szakoszt. vál. tagja (1912–)
Külföldi és nemzetközi tudományos társulat: az Internationale Vereinigung für Rechts und Wirtschaftsphilosophie választmányi tagja (1910–), a Deutsche Gesellschaft für Soziologie r. tagja (1911–), a brüsszeli Institut de Sociologie által szervezett Intermediaire Sociologique választott tagja (1911–)
Szerkesztőségi tagság: Huszadik Század folyóirat egyik alapítója (1900), szerkesz-tője (1905–06)
Közéleti társaság, szerep: Demokratia szabadkőműves páholy (1900)