orvos, belgyógyász
(Szentes, csongrád m. 1846–Budapest, 1918. jan. 27.;
Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik.) Nemesség: 1911, előnév: belsőecseri
Apja: Purjesz János (izr., Makó, 1807–Szentes, 1864), kereskedő/szatócs. (Az ő Salamon nevű testvérének (Szentes, 1815–Szentes, 1886) a gyermeke id. Pur-jesz Zsigmond (Szentes, 1845–Bp., 1896) bp.-i orvosegyetemi magántanár;
Mátyás nevű testvérének (Szentes, 1817–Szentes, 1896) unokája Purjesz Béla (Szentes, 1884–Szeged, 1959) szegedi orvosprofesszor.
Apai nagyapja: Purjesz ádám (izr., Makó, 1777–Szentes, 1854), 11 gyermeke volt Apai nagyanya: Mannheim Judit (izr., Nagykálló, 1784–Szentes, 1858)
Anyja: Hoffer Julianna (izr., Tápiószele, 1809–Szentes, 1900)
Testvérei: P. Katalin (Szentes, 1831–); P. Sámuel (Szentes, 1833–1861); P. Náthán (Szentes, 1835–Szentes, 1875); P. Dávid (Szentes, 1837–1892); P. Izsák/Ignác (Szentes, 1839–Szentes, 1875); P. Emília (Szentes, 1840–1879); P. Rozália/
Regina (Szentes, 1842–); P. Mózes/Móric (Szentes, 1843–); P. Sarolta/Lotti (Szentes, 1849–); P. Mária (Szentes, 1852–)
Vallása: róm. kat. (1867-ben még izr.)
Felesége: Kőnig Paula (róm. kat., korábban izr.), Kőnig Simon (izr.) és Reichlinger Mária (izr., Szentes, 1816–Szentes, 1896) leánya. Házasságkötés: 1880
Gyermekei: P. Béla (Kolozsvár, 1889–1950), közkórházi belgyógyász főorvos Gyulán; P. Olga, dr. óvári Elemérné (Kolozsvár, 1881–Kolozsvár, 1944. okt.
11.). óvári Elemér óvári Kelemen kolozsvári jogászprofesszor fia volt, 1918-ig Kolozsvár tiszti főügyésze, a két világháború között a kolozsvári magyar közélet kiemelkedő személyisége, róm. kat. egyházközségi főgondnok, a Nemzeti Kaszinó alelnöke. 1944. október 11-én feleségével és vendégeivel együtt Kolozsváron, az ún. Purjesz-villában valószínűleg politikai gyilkosság áldozatai lettek.
Középiskola: Kecskemét, majd a pesti V. ker. állami főgimn.-ban érettségizett (1865/66)
Egyetemi tanulmányok Mo.-n: bp.-i tud. egy., orvosi kar, 1866–70 Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: bécsi egyetem, 1867, orvosi kar
Oklevél: bp.-i tud. egy., 1870, orvosdoktor; 1871, sebészdoktor és szülészmester Nyelvismeret: német, …
Magántanár: bp.-i tud. egy., orvosi kar, 1876, a mell- és hasűrbéli szervek vizsgá-lati módszerei
Nyilvános rendes egy. tanár: kolozsvári tud. egy., orvosi kar, 1880. máj. 2., belgyó-gyászat
Életút: Orvostanhallgatóként a Herzog családnál nevelő; végzés után rövid ideig a csongrád megyei tanyavilágban orvos volt; 1871/72: a kolozsvári orvos-sebészi tanintézet belklinikájának tanársegéde, 1872: a bp.-i egyetem I.
belkórodájának tanársegéde; 1880-ban pályázat útján a kolozsvári tud. egy.
orvosi karán a belgyógyászati tanszékre szóló nyr. tanári kinevezést kap, a Belgyógyászati klinika igazgatója lesz; 1887-ben megpályázta a bp.-i tud.
egy. orvosi karán az I. sz. belgyógyászati tanszéket, de csak harmadik helyen jelölték; a tiszti orvosi vizsgálóbiz. tagja, majd alelnöke (1895–1911); 1893-ban Kolozsvár kolerabiztosa; irányításával tervezik és építik meg az új belgyó-gyászati klinikát 1897–99-ben; 1911. jún. 30-án nyugdíjaztatta magát, ekkor a fővárosba költözött. 1912-ben tízezer koronás alapítványt tett a szegény sorsú orvostanhallgatók támogatására. Kívánságának megfelelően Kolozs-váron temették az egyetem könyvtárának előcsarnokából.
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: az Erdélyi Múzeum Egylet vál. tagja (1881–), orvosi-természettudományi szakoszt. elnöke (1896–97 és 1904–11), a Bp.-i Kir. Orvos Egylet titkára (1878–80), levelező tagja (1881–), a M. kir.
Természettudományi Társulat és a Kolozsvári Orvosi Természettudományi Társ. rendes tagja, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat alapító tagja Közéleti társaság, szerep: alapítványt tett szegény sorsú orvostanhallgatók
támo-gatására
Kitüntetések: osztrák császári Vaskorona rend III. oszt. lovagja (1894), udvari tanácsos (1901), Kolozsvár díszpolgára; Bp.-i Kir. Orvos Egylet Balassa-érme (1913)
Vagyon, jövedelem: 324 kh. birtok Tápiószelén saját kezelésben; 334 kh. birtok haszonbérbe adva 1897-ben
R
r ados gusztáv
(1884-ig Raussnitz) matematikus(Budapest, 1862. febr. 22.–Budapest, 1942. nov. 1.; a Farkasréti temetőben nyugszik.) Apja: Raussnitz Károly (izr., Pozsony, 1828–Bp., 1890. júl. 1.), ékszerész,
aranymű-ves, ékszerárus, Egger ékszergyár keresk. utazója
Anyja: Sonnenschein Róza (izr., 1834–). Házasságkötés: Pest, 1858. júl. 25.
Testvérei: Rados (1884-ig Raussnitz) Ignác (1859–1944), matematikus, keres-kedelmi akadémiai, majd főreáliskolai tanár, műfordító. (A nyilasuralom idején öngyilkos lett.)
Vallása: róm. kat. (1875-ben még izr., 1884-ben már róm. kat.)
Felesége: Hauff Ida Zsófia (róm. kat., Bécs, 1863. máj. 21.–Bp., 1941), Taddeus Hauff és M. Korteczka róm. kat. szülők leánya. Házasságkötés: 1893. dec. 20., Bécs Gyermekei: dr. R. Jenő (1895–1992), állami díjas építész, egyetemi magántanár
(1932), a bp.-i műegy. tanszékvez. professzora (1945–57); R. Ottó (1896–1975), okl. vegyészmérnök; R. Luci (1899–1976), Schaffer Károly (1897–1972) gépészmérnök felesége (Schaffer Károly orvos, egyetemi tanár menye);
Rados Manci (1899–1922)
Középiskola: bp.-i V. ker. áll. főreál, 1872–79; éretts.: 1879. jún.
Egyetemi tanulmányok Mo.-n: József Műegy., mérnöki osztály, 1879–83
Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: lipcsei egy., matematika, 1884. nov.–1885. júl.
Oklevél: József Műegy., mérnöki oszt., 1883; bp.-i tud. egy., bölcsészkar, mat.-fiz.
középisk. tanár, 1884 Nyelvismeret: német, francia
Magántanár: József Műegyetem, gépészmérnöki oszt., 1885, matematika; bp.-i tud. egy., bölcsészettud. kar, 1910. dec. 14., matematika
Nyilvános rendkívüli egy. tanár: József Műegyetem, 1891. febr. 12., II. sz. matematika Nyilvános rendes egy. tanár: József Műegyetem, 1893. jún. 9.–1933. jún., II. sz.
matematika
Egyetemi tisztségek: József Műegyetem, mérnöki osztály, dékán, 1900–1904; köz-gazdasági oszt. dékán; 1917–20, rektor: 1911–14
Életút: Hazai és lipcsei egyetemi tanulmányainak befejezése és középiskolai tanári oklevelének megszerzése után, 1885-ben, már 23 évesen a műegy. magán-tanára és repetítora lett matematikából. 1891-től nyrk., 1893-tól nyr. tanár.
(1911-ben nevezték ki az V. fiz. o.-ba.) Kis megszakítással egyszersmind nyugdíjazásáig a műegyetemi könyvtár vezetője volt (1896–1911 és 1914–
1933). Az ő könyvtárépítési programja szerint tervezte és készítette el Petz Samu a műegy. új lágymányosi könyvtárépületét (1907–1909). Az ő rektori ciklusához kapcsolódik a műegy. közgazd. szakosztályának megszervezése, amelynek később dékánja is lett. Hazai és nemzetközi matematikai és szak-mai egyesületek, testületek tagja, vezetője, szakszak-mai folyóiratok szerkesztője.
Jelentős szerepe volt a matematikai oktatás irányításában. Haláláig tagja volt az Orsz. Középiskolai Tanárvizsg. Biz.-nak (1896–1942), az Orsz. Tanítókép-zőintézeti Tanárvizsgáló Biz.-nak (1906–42), az Orsz. Közoktatási Tanács-nak (1917–38). Tanára volt a Középiskolai Tanárképző Int.-nek, alelnöke a Magyar matematikaoktatási bizottságnak (1912–28). 1933-as nyugdíjazása után is tevékeny volt. 1936-ban kapta meg az MTA nagydíját, s 1937-ben lett
az MTA tiszteleti tagja. élete végéig tagja volt a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának, s a Franklin Társulat irodalmi tanácsának.
MTA tagság: lev. tag: 1894. máj. 4., r. tag: 1907. máj. 3., tiszt. tag: 1937. ápr. 29.; a mat.
és természettud. biz. elnöke (1936–42); a könyvtári és könyvkiadó biz. tagja Díszdoktor: kolozsvári tud. egy., 1909; szegedi tud. egy., 1937
Tudományos és művészeti társulat, egyesület: a Matematikai és Fizikai Társulat titkára (1891–), alelnöke (1913–), elnöke (1931–42); a „Stella” csillagászati egyesület alelnöke, a Felsőoktatásügyi Egy. vál. tagja (1912), mat. és termé-szettud. oszt. eln. (1912–)
Külföldi és nemzetközi tudományos társulat: commission Internationale de l’Enseignement Mathematique tagja (1911), a Nemzetközi Mat. Unió M.
Nemz. Biz. elnöke (1931–33); a commission de coopération Intellectuelle magyar albizottságának tagja (1926). 1902-ben Bólyai János születésének 100.
évfordulóján a Bólyai-díj odaítélésére kiküldött nemzetközi biz. előadójává választották, s 1910-ben is tagja volt ennek a testületnek.
Szerkesztőségi tagság: a Mathematikai és Physikai lapok első 23 kötete matemati-kai részének szerk. (1893–1913); Matematimatemati-kai és Természettud. értekezések szerk. (1895–); a londoni International cathalogue of Scientific Literature nemzetközi szerk. biz. magyarországi képviselője (1903–)
Közéleti társaság, szerep: a Városi Mérnökök Szövetségének t. tagja (1915)
Kitüntetés: MTA Lukács Krisztina-jutalma (1895), Nagyjutalma (1935); a Lipót-rend lovagja (1917); a kormányzói elismerés tulajdonosa (1933)