(Pest, 1866. jún. 18.–Budapest, 1944. ápr. 12; a Kerepesi úti temetőben nyugszik.) Nemesség: 1884. febr. 2. (apja kapta, aki 1908. nov. 21-én bárói rangra emelkedett),
előnév: tolcsvai
Apja: Korányi Frigyes (1848-ig Kronfeld) (róm. kat., 1837-ig izr., Nagykálló, 1827.
dec. 20.–Bp., 1913. máj. 19.), orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, a főrendi-ház örökös tagja
Apai nagyapja: Korányi Sebald (1848-ig Kronfeld) (róm. kat., 1837-ig izr., Prága, 1800–Nyíregyháza, 1885. jún. 15.), Bécsben tanult orvos, 1826-ban telepedett le Nagykállón
Anyja: tolcsvai Bónis Malvin (ref., Onga, 1841. máj. 28.–Bp., 1926. febr. 25.)
Anyai nagyapja: tolcsvai Bónis Sámuel (ref., 1810–1879) nemesi földbirtokos, reformkori ellenzéki követ, 1849-ben igazságügy. min. államtitk., később ogy.
képv., a Kúria legfőbb ítélőszéki oszt. tanácselnöke
Anyai nagyanyja: nagyréthi Darvas Erzsébet (ref., 1813–Bp., 1900. ápr. 29.) Testvérei: br. K. Malvin (ref., Nagykálló, 1862. okt. 26.–1945. jún. 28.) br. vargyasi
Dániel Gábor (unit., 1854–1919) v. belső titkos tanácsos, orsz. képv., unit.
főgondnok neje; br. K. Anna (ref., Nagykálló, 1864. máj. 14.–Bp., 1947. jún.
12.), festőművész, a M. Képzőművésznők Egyesületének elnöke (1907–1916), soóvári Soós Elemér (1844–1929) tábornok felesége; br. K. Frigyes (róm. kat., Pest, 1869. júl. 21.–Bp., 1935. dec. 26.) pénzügyi szakember, pénzügymin., felsőházi tag
Vallása: róm. kat.
Felesége: felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Margit (róm. kat., Felsőlehota, árva m., 1874. dec. 14.–Sao Paulo, Brazília, 1963. febr. 7.), K. árpád (Verbó, 1836–) cs. és kir. kamarás, ogy. képv. és kunhalmi Rosa Josephine leánya. Házasság-kötés: 1898. jan. 22., Bp. (elváltak)
Gyermekei: K. Sándor (Bp., 1889. márc. 19.–Bp., 1932. jan. 6.), orvosnak készült, de 20 éves korától szklerózis multiplexben szenvedett; K. Erzsébet (Bp., 1900. máj. 31.–Bp., 1931. okt. 1.) Kammerer István (Bp., 1896–caracas, Vene-zuela, 1949), m. kir. főhadnagy neje; K. László (Bp., 1902. okt. 13.–München, 1972. júl. 20.) elektromérnök, 1947-ben elhagyta az országot, az USA-ban a General Electric igazgatójaként ment nyugdíjba [felesége: Gerliczy Gizella (Konstantinápoly, 1910–)]; K. János (Bp., 1910. dec. 20.–Sao Paulo, 1977. okt.
30.) m. kir. lovas tüzér őrnagy., nemzetgyűlési képv., a M. ált. Kőszénbánya Rt. igazgatója, 1945-ben kisgazdapárti, 1947-ben Magyar Szabadság Párt-i képviselő, 1947-ben külföldre távozott [felesége: Baumgarten carla (Bp., 1914–Sao Paulo, 1986)]
Középiskola: bp.-i piarista főgimn., 1875–1883, érettségi uo.
Egyetemi tanulmányok Mo.-n: bp.-i tud. egy., orvosi kar, 1883–1888
Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: strassburgi egy., orvosi kar, 1889. jan. 8.–;
tanulmányutat tett Heidelbergben, Párizsban, Nancyban, Londonban, Ber-linben
Oklevél: bp.-i tud. egy., orvosi kar, 1888, orvosdoktor Nyelvismeret: német, angol, francia
Magántanár és más tudományos fokozatok: bp.-i tud. egy., orvosi kar, 1893. dec.
20., idegrendszer kísérleti és gyakorlati kór- és gyógytana; 1897, rk. tanári cím és jelleg
Nyilvános rendkívüli egy. tanár: bp.-i tud. egy., orvosi kar, 1900. jún. 23., kísérleti és gyakorlati idegkórtan; 1903. jan. 15., a tanszék átalakításával, belgyógyá-szati diagnosztika
Nyilvános rendes egy. tanár: bp.-i tud. egy., orvosi kar, 1907. máj. 11., belgyógyá-szati diagnosztika; 1909. ápr. 6., III. sz. belgyógyábelgyógyá-szati tanszék
Életút: Másodéves orvostanhallgatóként a bonctani int. demonstrátora volt, 1887/1888-ban pedig gyakornoka. Az oklevél megszerzése és külföldi tanulmányútja után, 1889 végén apja I. sz. belgyógyászati klinikája segédsze-mélyzetének kötelékébe lépett, mint gyakornok. Fokozatosan második, első, majd laboratóriumi tanársegéddé lépett elő. 1895-ben lett adjunktus, amely munkakört 1907-ig ellátott. Ezzel párhuzamosan 1891/1892-ben az állatorvosi akadémián élettant és szövettant adott elő, mint helyettes tanár, s 1894-ben a Stefánia Gyermekkórház rendelőorvosa (1900-ig), 1895-ben pedig a Szt.
István Közkórház rendelőorvosa, később főorvosa (1901–1903) lett. Közben, 1893-ban habilitált, s 1897-ben egyetemi rk. tanári címmel és jelleggel tüntet-ték ki. 1898 júniusában az orvosi kar nyrk. tanári kinevezését javasolta azzal a feltétellel, hogy adjunktusi teendőit is végeznie kell. Így nevezte ki a király 1900 júniusában a kísérleti és gyakorlati idegkórtan nyrk. tanárának, majd a tanszék átalakításával 1903. jan. 15-én a belorvostani diagnosztika és ideg-kórtan nyrk. tanárává. 1907-ben ugyanezen, a párhuzamos belgyógyászati tanszékké szervezett tanszéken lett nyr. tanár. 1908-ban apja, Korányi Frigyes nyugalomba vonult, s a megüresedett belgyógyászati tanszékre 1909-ben nevezték ki Korányi Sándort. Ekkor lett a III. sz. belgyógyászati klinika igaz-gatója is. Apja örökségét folytatta a tuberkulózis elleni küzdelem vállalásával, s apja halála után alelnöke lett a Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium Egyesületének. A világháború alatt, 1914. nov. 1-jétől a hadigondozó hivatal belbeteg intézetének a Ludoviceum hadikórháznak volt a parancsnoka I.
oszt. főtörzsorvosként. Rövid ideig, mint tanácsadó orvos a II. hadsereg parancsnoka mellé volt kiküldve. 1916-tól a rokkantügyi hivatal intézetének orsz. belgyógyász felügyelője. Ebben az időszakban 1918 októberéig több magas kitüntetést kapott. A forradalmak és az azokat követő igazoltatások nem érintették. A felsőház felállításakor, 1927-ben, annak élethossziglan kinevezett tagja lett. Tagja volt az Orvosi Továbbképzés Központi Biz.-nak, az Orsz. Felsőoktatási Tanácsnak, alelnöke a Természettud. Tanácsnak (1918–1938), s 1933-tól elnöke az Orsz. Közegészségügyi Tan.-nak. Az iskolát teremtő, nemzetközileg is elismert professzort több egyetem díszdoktorává avatta. [Külföldieken kívül minisztertanácsi jóváhagyással a szegedi (1933) és a pécsi (1937) egyetem is.] Ugyanakkor 1930-ban a rektorválasztásnál, mint rangidős orvoskari professzort figyelmen kívül hagyták, s 1936-os nyugdíja-zásakor sem kapta meg a szokásos jutalomévet, sőt klinikáját takarékossági okokból megszüntették. 1937-ben az MTA ig. tagjává választották. 1939-ben még m. kir. titkos tanácsosi méltóságra javasolták „a haza szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréseként”, de ezt a kormányzó „nem tartotta
időszerűnek”, s a minisztertanács elvetette a javaslatot. Az 1939. évi második zsidótörvény, mint volt egyetemi tanárt nem érintette, az 1944-es német bevonulás utáni rendelkezések életbelépését pedig már nem érte meg.
MTA tagság: tiszt. tag: 1935. máj. 16., ig. tag: 1937. ápr. 29.
Díszdoktor: berlini egy.; breslaui egy. (1930); lyoni egy. (1931); szegedi tud. egy.
(1933); pécsi tud egy. (1937. jún. 6.); athéni egy.
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: Magyar Statisztikai Társ. tagja, M.
Orvosok Tuberkulózis Egyesülete elnöke (1918–1939), Bp.-i Kir. Orvosegylet titkára (1894–1896), elnöke (1926–1930)
Külföldi és nemzetközi tudományos társulat: hallei császári Term. Tud. Ak. és a Lombard Orvosi Ak. lev. tagja, Academia Leopoldina t. tagja, Societé international de Urologie londoni kongr. elnöke, Deutsche Gesellschaft für Urologie berlini kongr. alelnöke; elnöke volt az 1929-ben Bp.-en megtartott nemzetközi hidrológiai kongresszusnak és az 1930. évi bp.-i anyagforgalmi betegségek kongresszusának
Közéleti társaság, szerep: Orsz. Kaszinó (1893); a Szegénysorsú Tüdőbetegek Sza-natórium Egyesületének alelnöke (1913–1938)
Politikai szerep: 1927–1944: a felsőház élethossziglan kinevezett tagja; bp.-i tör-vényhat. biz. tagja (1935–)
Kitüntetések: a Bp.-i Kir. Orvosegyesület Orvosi Hetilap díjalapja (1898) és Balassa-érme (1918), magyar Vöröskereszt hadiékítményes tiszti jelvénye (1915), Ferenc József-rend tisztikeresztje (1916), porosz Vöröskereszt II. és III.
oszt. díszjelvényének tulajdonosa (1917), Lipót-rend lovagkeresztje (1918. okt.
17.), II. oszt. polgári hadi érdemkereszt (1918. júl. 11.), Signum Laudis (1918), II. oszt. magyar érdemkereszt a csillaggal (1930. febr. 11.), M. érdemrend nagykeresztje és középkeresztje a csillaggal, corvin-lánc (1930), Balatonfü-red díszpolgára
Vagyon, jövedelem: bérháztulajdon: Bp. IV. ker., Váci út 42., 248 négyszögöles telken 4 emeletes épület, 56 400 aranykorona bérérték; 1935-ben 37 188 pengő jövedelem, 324 758 pengő vagyon