B a u er G yő ző
(Szlovák Tudom ányos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézete, Szlovákia)
Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim!
Az em ber azzal em elkedik ki a többi élőlény világából, hogy képes lét
rehozni addig nem létező új anyagi és szellemi értékeket. Kulturális érté
keink sokrétűségének és milyenségének döntő, m eghatározó tényezői az őket m egterem tő közösség nyelvi, zenei, művészeti, tudom ányos stb.
szokásain túl az adott közösség lehetősége és készsége más közösségek ismereteinek és kulturális értékeinek befogadására.
Elődeink Csehszlovákiában már a két világháború között felismerték a szervezett népm űvelés szükségességét kulturális értékeink
továbbadásá-bán. A „hontalanság évei" után 1945-1948 között a szlovákiai magyarság legszélesebb köreiben term észetes volt a tettrekészség a kultúra régebbi helyi hagyom ányokra épülő, nagyrészt am atőr művelésére. Amikor létre
jött a Csemadok, a szlovákiai magyarok kulturális szövetsége, olyan szer
vezeti háttér kezdett kialakulni, amely nem csupán mennyiségi, hanem m inőségi változást is eredm ényezett. A szervezet m űködését okkal és ok nélkül gyakran bírálók is kénytelenek időnként beismerni, hogy a szer
vezeti háttér nélkül szinte lehetetlenné vált volna m ég az addigi értékek m egőrzése is, és az új értékek terem tése pedig végképp lehetetlen lett volna.
Csehszlovákiában a II. világháború után, miután a m agyarokat meg
fosztották állam polgárságuktól, még azokat a magyar iskolákat sem nyi
tották meg újra, am elyek az első Csehszlovák Köztársaság idején, tehát 1918-1938 között m űködtek. Az első magyar osztályokat 1948-ban nyi
tották újra. A m agyar iskolák hálózata azonban mindmáig hézagos. An
nak ellenére, hogy 435 községben él 50 % fölötti arányban magyar né
pesség, a magyar alapiskolák száma csupán 292. Mivel a továbbtanulási lehetőségek anyanyelven nincsenek megfelelően biztosítva, sok szülő a rájuk nehezed ő nyilvános propaganda és szellemi nyomás hatására úgy dönt, hogy m ár alapiskolától szlovák iskolába adja a gyerekét. Az iskola- hálózat leépítése, közös igazgatás alá helyezése az asszimiláció egyik leghatékonyabb formája.
A II. világháború utáni intézkedések, főleg a kitelepítés, a deportálás és az állam polgárság elvonása a szlovákiai magyarságot gyakorlatilag megfosztotta értelmiségétől. A nem megfelelő iskolahálózat, a tendenci
ózus oktatáspolitika eredm ényeképpen a magyar nem zetiségű lakosság iskolai végzettség szerinti m egoszlása a szlovák népességhez képest hosszútávon kedvezőtlenül alakul.
Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben a szlovákiai magyarság újraterem tette értelmiségét, az a helyzet, hogy a magyar főiskolai, egye
temi hallgatók részaránya a lakosság részarányához m érten csak fele a szlovákokénak. A mai napig nincs megnyugtatóan biztosítva a magyar iskolákban a pedagógus utánpótlás, sem a szlovák nyelv a kornak meg
felelő szakszerű oktatása. Ismételten próbálkozások történnek a szaktár
gyak anyanyelvi oktatásának megszüntetésére. A 600 ezres magyarság
nak nincs önálló főiskolája, egyetem e. Felsőoktatási intézményt csak tör
vény által hozhat létre a szlovák parlament. A magyar képviselők erre irányuló próbálkozásait a többség ismételten elutasította.
A kisebbségi szellemi élet term észetesen nem téveszthető össze a ki
sebbségi tudom ányossággal, még akkor sem, ha a tudom ányosság ter
m észetes alapfeltétele a szellemi háttér. Minden tudom ányos kutató két alapvető forrásra támaszkodik, a saját népcsoportjáéra s az országa hatá
rain kívül élőkére. A kisebbség esetében a nyelvism ereteknek köszönhe
tően ehhez hozzájárul még a többségi nem zet kultúrájából, tudom ányos
ságából adódó tapasztalat is. A nemzetiségi lét, s a kultúra egészéhez a szépirodalm on kívül hozzátartoznak az egyre dinam ikusabban fejlődő társadalom tudom ányok is. Minden kisebbség alapvető érdeke és jelentős feladata, hogy saját történelmi szerepével, helyzetével, múltjával és jövő
jével tudom ányosan is foglalkozzon.
Míg a hum án tudom ányágakban és társadalom tudom ányokban a tu do mányos kutatás részben vagy egészben megvalósítható, a term észet- és műszaki tudom ányokban, a matematikában, kém iában, fizikában a nem zeti kultúrát, a nem zethez kapcsolódó kérdéseket .meghaladó általános értékek feltárásán m unkálkodó kutatók tevékenységének m eghatározója az egyéni vonzalm on, a kutató tehetségén túl az országban létező vagy létrehozható intézmény vagy intézm ényrendszer szellemi és tárgyi hát
tere.
A lehetőség Szlovákiában nem mindenki számára azonos. Gyakorta mes
terségesen emelt nyelvi korlátok nehezítik a kisebbségek tagjai számára az egyetemi tanulást, s később a beilleszkedést a kutatóm unkába. Azok a körülm ények, am elyeket a „Nyelvtörvény“ hozott létre, még nehezeb
bé teszik a szlovákul nem anyanyelvi szinten beszélők számára a kutató
munkát. Amennyiben viszont a kisebbség tagjai lehetőséget kapnak a kutatásra, s korlátaik azonosak a többségi nem zet tagjaiéval, akkor ered
m ényességük nem hogy nem m arad el, hanem gyakran m eg is haladja azokét. Szlovákiában ugyan létezik egynéhány sajátos kutatás, és vannak magyar tudósok, akik ezeken dolgoznak, de a szó valódi értelm ében a természet- és műszaki tudom ányokban nem beszélhetünk magyar tudo
mányosságról, magyar tudom ányos intézetekről. Egy intézményes háttér a szlovákiai magyarság szellemi erejét erősítené, még akkor is, ha igazán sok területen nehezen lenne elválasztható a magyar tudom ányosságtól vagy az egyetem es tudományosságtól. Erre példa lehet akár az én szak
területem, a gyógyszerkutatás is. Az autonóm idegrendszer, a sima iz
mok vagy szabad oxigén gyökök gyógyszertana nehezen kapcsolható egy régióhoz, egy népcsoporthoz. Az ilyen irányú ismeretek m egszerzé
se, bővítése viszont segíthet annak feltárásában is, hogy miért m agasabb
a betegségi arány és rövidebb az élettartam Dél-Szlovákiában az ország más részeihez viszonyítva.
A 600 ezres lélekszámú szlovákiai magyarságnak, ha más hasonló nép csoportokkal hasonlítjuk össze, képesnek kellene lennie létrehozni és fenntartani saját felsőoktatási intézményeit, melyek alapfeltételei lehetné
nek a felvidéki magyarság tudom ányos életének. A biztos és állandó anyagi háttér, az intézm ények (jól felszerelt) hatékony hálózata nélkül, csupán társaságokkal, nem lehet megoldani a tudom ány fejlődését. A magyarországi intézm ényrendszerre támaszkodva, alapítványi ösztöndí
jak segítségével lehetőség nyílik egy-két kiem elkedő tudós számára to
vábbi fejlődésre, további előrelépésre, de ha visszatérnek, nem találnak intézményt, ahol dolgozhatnának. Nincs lehetőség önálló tudom ányos élet kialakítására, még a társadalom tudom ányokban sem. Az alapkuta
tásban szükséges nem zetközi m egm érettetésben való helytállásról nem is szólva. Ezért a szlovákiai magyarság tudom ányossága elsősorban a sa
ját létével, nem zeti tudatával és közm űvelődésével összefüggő területek
re kell hogy korlátozódjék.
A nemzetiségi tudom ány feladatai között viszont jelentős helyet foglal el a kutatási és szakmai eredm ények elérésén túl a tudom ány közm űve
lődési szerepe, eredm ényeinek terjesztése és megfelelő szakmai szinten történő anyanyelvi közvetítése. A tudom ánynak ilyen nem ű diverzifiká
ciója, a tudom ányos népszerűsítő munka, a szakmai ismeretek terjeszté
sén, az érdeklődés felkeltésén túl a nemzeti tudatot is ápolja, és hozzájá
rul az általánosabb összefüggések és emberi értékek felismeréséhez.
A felvidéki feltételek mellett csupán néhány tudom ány műveléséről beszélhetünk Szlovákiában, tehát nemzetiségi szempontból. Ilyenek az irodalom tudom ány és nyelvtudom ány pár jeles művelővel, szakmai cso
portosulással, kapcsolódva egyetemi és főiskolai katedrákhoz Pozsony
ban és Nyitrán, az írószövetséghez, kihasználva a Csemadok rendezvé
nyeit, két irodalmi lapunkat (Irodalmi Szemle, Kalligram) és az azok által terem tett lehetőségeket. Hasonlóan bontogatja szárnyait a néprajztudo
mány, köszönhetően egy pár szakképzett, főleg külföldi intézm ények
ben (Magyarországon, Németországban) hosszabb időt eltöltött, lelkes néprajzosnak s gyűjtőszenvedélyű amatőrnek, akik közül páran most m ár nem zetközi ösztöndíjak segítségével tudom ányos fokozatot is sze
reztek, és lehetőségük lehetne - ha lenne intézm ényünk - magasabb szintű m unkára is. Ezeken a területeken is, am elyeken a kutatás a ki
sebbség nyelvére, kultúrájára, történelm ére, életmódjára korlátozódik, a
mélyebb és rendszeres tudom ányosság alapfeltételei nincsenek biztosít
va, ami korlátozza a további tudom ányos fejlődést. Ha nem folyik alap
kutatás ezeken a területeken, nehezen képzelhető el, hogy bármennyire lelkes egy-egy kutató pl. valamelyik magyar tanszéken, m úzeum ban vagy egyszemélyes intézm ényeinkben, mint pl. a Bibliotheca Hungarica, vagy a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum, nehezen képes többre mint rész
anyagok gyűjtésére, melyeket majd az utókor tud talán tudom ányos ku
tatási célokra felhasználni. Sajnos a feltárás és gyűjtés kezdeti stádiumain túljutva ezeket még nincs aki érdem ben feldolgozza. Sajnos a SzTA Tör
ténelem tudom ányi Intézete is átutalta a magyar, ukrán, rutén, roma és egyéb kisebbségek többségi szempontból folyó kutatását a Kassán mű
ködő Társadalom tudományi Intézetbe, amely az akadém ia számára adott anyagi lehetőségek mellett nem sokra képes.
A nemzetiségi tudom ányos élet intézmény hiányában nem válik igazán tudom ánnyá, még olyan területeken sem, mint a pedagógia. Erre példa, hogy a nagyszámú pedagógus értelmiségünk ellenére Nyitrán és Po
zsonyban sem tudott igazán kibontakozni sajátos nemzeti jelleggel bíró tudom ányosság még a hungarológia területén sem.
Vannak ugyan magyar származású és magukat ma is m agyarnak valló term észettudósok, itt körülbelül egy tucatot m eghaladó tudom ányok doktora, kb. 50 tudom ányok kandidátusa, az akadém iának egy tagja, 5-6 egyetemi tanár, docens, van egy rektorunk is és dékánunk is, intézeti igazgatók és helyettesek, akiket nem csupán a szlovák tudom ányos élet tart számon, de az egyes szakokon belül a nemzetközi szakmai közvéle
mény is. A lehetőségeik ezeknek a kutatóknak term észetesen nagyon hasonlóak az állam többségi nem zetének tagjaiból szárm azó kutatóké
hoz. Egynéhányukat ismeretterjesztő előadásaik és cikkeik kapcsán az a magyar közeg is ismeri, amelyből elindultak. Sajnos sokan vannak közü
lük, kikről a szlovákiai magyarság vajmi keveset tud. Közülük páran, tör
ténészek, közgazdászok, szociológusok, politológusok, de term észettu
dósok és műszakiak is időnként magyarul is publikálnak. A publikációk tém aköre csak ritkán függ össze a szlovákiai magyarságot érintő kérdé
sekkel.
A magyar nyelvű felsőoktatási intézmények hiánya term észetesen nagy hátrányt jelent még az olyan területeken is, mint például a m ezőgazdasá
gi tudom ányok, melyek egyikében-m ásikában az adott helyi lehetőségek - például növénynemesítő kutató állomások - kisebb kutatócsoportok létrejöttét tették lehetővé.
A tudomány intézm ényes léte a szlovákiai magyarság szellemi erejét erősítené még akkor is, ha igazán sok területen nehezen lenne elválaszt
ható a magyar tudom ányosságtól vagy az egyetem es tudományosságtól.
A lehetőség adott, m ert lassan szerveződni kezd egy új szakmai értelmi
ség, mely vállalja a kutatást és a tudom ány eredm ényeinek népszerűsíté
sét. Feladatunk alapkutatásokkal hozzájánilni az értékek feltárásához, az oktatás és a közm űvelődés dolgozóit bevonva segíteni ezek megismerte
tését, közkinccsé tételét a felvidéki magyarok számára. Nagyon sok a ma még feltáratlan fehér folt, pl. a közelm últ történelm ének „tabu” területei (pl. világháború, deportálás, kitelepítés, jogfosztottság, reszlovakizáció), vagy olyan társadalmi folyamatok, mint az asszimiláció, társadalmi m obi
litás, a marginalizálódás m értéke és folyamata, a nagy társadalmi mozgá
sok vetíilete és m egjelenési formái, a m egbetegedések, elhalálozások re
gionális megoszlása stb.
A valódi kutatóm űhelyek kialakításának szükséges feltétele Szlovákiá
ban:
1. Intézm ények létesítése.
A leghatásosabb lenne egy olyan felsőoktatási intézmény létrehozása, amely pedagógiai, hittudom ányi, újságírói, színművészi, népm űvelői, könyvtárosi és agrártudom ányi karokkal m űködne, s mely lehetőséget biztosítana a szlovákiai m agyar diákoknak egyetemi szinten anyanyelvi oktatásra és egyúttal hátteret biztosítana a kutatóintézetek létrehozásá
nak is. Egy ilyen intézm ény alapjául szolgálhat a Komáromban, Király- helm ecen és D unaszerdahelyen a magyarországi támogatással megkez
dett levelező képzés. Úgy tűnik, hogy kialakulhatna egy magyar intéz
m ényrendszer akkor, ha a szlovák parlam ent a felsőoktatási törvényben lehetőséget nyújtana legalább m agánegyetem ek létrehozására.
Egy létrehozandó Hungarológiai Intézet a Komensky Egyetem Magyar Tanszékéhez kapcsolódhatna. A hungarológia term észetéből adódó sok
oldalúságot felvállalva m eggátolhatná az e területen gyakran előfordu
ló/m egjelenő dilettantizmust, ami gyakran az egy em berre nehezedő kü
lönféle szakmai követelm ények következm énye. Hiába szakem ber vala
ki a magyar nyelvtanban, ahhoz, hogy valóban hungarológus lehessen, irodalom történésznek, tájföldrajzosnak, a környező népek ismerőjének, vallásbölcselőnek is kellene lennie. A differenciáltabb tudományos élet ki
alakulásának ezeken a területeken az az akadálya, hogy a jelenleg itt dolgozók létszáma, többségének oktatási elfoglaltsága nem ad lehetősé
get az ilyen kutatásokra, s szakmai felkészültsége nem terjed/terjedhet ki
m inden szükséges területre. Az olyan területeken is, mint pl. iskolatörté
netünk, kultúr- és színháztörténetünk, vagy akár sajtótörténetünk, elsődle
ges szem pont a tudom ányos igényesség kell maradjon, még akkor is, ha ez pillanatnyilag nagym értékben leszűkíti az elérhető kutatási célokat.
Szükséges egy adattár és központi tudom ányos könyvtár létesítése, mely az alakulóban lévő, de valójában alapgondokkal küszködő egysze
mélyes Nemzetiségi Dokumentációs Centrum, vagy a Bibliotheca Hun- garica Alapítvány, valamint a Csemadok központi levéltárának gyűjtem é
nyére épülne. Feladata lenne a felvidéki magyarság szellemi életére vo
natkozó eredeti források, dokum entum ok felkutatása, összegyűjtése, bibliográfiai kutatások elvégzése és kiadása.
A központi Szlovákiai Magyar Múzeum létrehozása is nagyon fontos lenne. Ez irányítaná az egyes regionális m úzeum ok, regionális tájházak szakmai munkáját, a m unkatársak továbbképzését, szervezné és pályáza
ti úton tám ogatná a tudom ányos kutatást.
2. A term észettudom ányok és a műszaki tudom ányok területén szük
séges az elért eredm ények idegen nyelven való közlése, ez általában ter
m észetesen nem a többségi nép nyelvét jelenti, hanem az adott tudo
m ányban a leggyakoribb kom m unikáció nyelvét. Az érték megtalálja h e
lyét a más nyelvű közegben is, de az anyanyelvi publikációnak, a szak
mai feladatokon kívül, a kisebbségi keretek közt elsősorban tudom ányos ismeretterjesztő feladatai vannak. Ezen tudom ányágak egy-egy részered
m ényének anyanyelvi megszólaltatása nagy jelentőséggel bírna nem csu
pán a pedagógusképzés terén, de megállíthatná a nyelvi sorvadást, nem is beszélve arról, hogy em elné az anyanyelv presztízsét és az egészséges nemzeti öntudat egyik fontos elem e lehetne.