J o se f von Ferenczy a Magyar Köztársaság nagykövete
Most, a századfordulón, ami egyben ezredforduló, Magyarország nagy lépésekkel igyekszik közeledni a fejlett európai gazdaság és kultúra nor
máihoz. Rendkívül jók az esélyeink arra, hogy népünk sorsa jobbra for
duljon. Mégis újból és újból tapasztalom , hogy kishitűség, apátia és pesszimizmus rongálja a bátorságot és a kezdem ényező kedvet.
Ez a világháború utáni Németország példáját idézi fel bennem . A má
sodik világháborút követően Németország katasztrofális helyzetben volt és elsősorban nem azért, mert városai rom okban hevertek, gazdasága szinte megsemmisült, hanem azért, mert az emberi szenvedés és félelem mögött egy óriási erkölcsi válság rejlett. A kérdés az volt, miként lehet a ném et népnek újraterem tenie önbecsülését, hogyan lehet a következő nem zedék erkölcsi rendjébe szívós munkával beépíteni a demokrácia ér
tékrendjét. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy vissza kellett nyúlni a ném et nép évszázadokon keresztül kialakult hagyományaihoz, a m unka és a pontosság szeretetéhez, a család iránti erős kötődéshez, az adott szó becsületéhez, és ezekből az alapokból kiindulva kell benn a lelkekben és kinn az anyagi világban párhuzam osan építeni fel egy új Németországot.
Büszke vagyok rá, hogy magyar em berként és m édiam enedzserként nekem is szerepem lehetett abban, hogy ez a több évtizedig tartó munka sikerrel járt és Németország ma Európa dem okratikus nem zetei közössé
gének jelentékeny tekintéllyel rendelkező tagja.
A legutóbbi félévszázadban sok évszázados hagyom ányt megtörve olyan új német-francia kapcsolat jött létre, amely világtörténelmi m ére
tekben mérve páratlanul rövid idő alatt megvalósult gyökeres változás.
Ez az új kapcsolat lett a kiinduló alapja annak az európai integrációnak, amelybe bekapcsolódni most a magyaroknak is egyik fő törekvésük.
Meggyőződésem, hogy Magyarország jelenlegi sorsában a kérdések kérdése a z önbecsülés újraépítése. Az az erkölcsi akarat, amely prioritást ad a pozitív program oknak és a megvalósításukhoz nélkülözhetetlen együttm űködésnek. A z inform ációs társadalom és a z európai integráció kapuján csak p o zitív program ok érdekében összefogott országgal lehet
belépni! Olyan lélekkel, amelyre a múlt században a reform korszak nem zedéke adott máig érvényes példát.
A XIX. század első felében olyan reformmozgalom bontakozott ki Ma
gyarországon, amelynek szellemi ereje és lendülete máig hat. A haza és haladás szolgálata jegyében egyszerre vált világossá a kiem elkedő egyé
niségek személyes példam utatásának és e személyiségek nagy célok megvalósítására való összefogásának együttes létszükséglete.
Ennek a reform m ozgalom nak iniciálásában, szervezésében és m eg
valósításában kiem elkedő szerepet játszott gróf Széchenyi István. Telje
sítményét az utókor méltán minősítette a hom éroszi állandó jelzővel:
„a legnagyobb m agyar”. Vajon miért időszerű most, több mint 130 évvel halála után az ő korszerűségéről beszélni? Mit kell tanulnunk ma életm ű
véből? Lehet-e hasznosítani tanításait az információs társadalom küszö
bén, a magyarországi piacgazdaság újbóli indulásakor?
Meggyőződésem, hitem, hogy kevés aktuálisabb példa van a H onala
pítás Millecentenáriumát ünneplő Magyarország számára, mint gróf Szé
chenyi Istváné. Ő a XIX. század első harm adától gigászi erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a függetlenségétől évszázadokra megfosztott Magyarország nagy lépésekkel közelítsen az európai gazdasági, politikai és kulturális fejlődés élvonalához. A szó legnem esebb éneim ében poli
hisztor volt, hiszen tudta, a reform nem valósulhat m eg egy-egy részterü
leten, hanem át kell járnia a magyar gazdasági és kulturális élet vala
mennyi jelentős területét.
A Tisza és Duna szabályozása érdekében, a magyarországi közlekedés fejlesztéséért, a lótenyésztés és versenyeztetés korszerű formáinak m eg
teremtéséért, a magyar gazdasági és pénzügyi élet korszerű infrastruktú
rájának kialakításáért, az első Duna-híd, a Lánchíd megvalósításáért, Bu
dapest fővárossá emeléséért, a Magyar Tudom ányos Akadémia létreho
zásáért, a magyar szellemi és alkotó élet felem elkedéséért tett erőfeszíté
sei külön-külön is halhatatlanná tették volna nevét.
Ám gróf Széchenyi István ezen közel sem teljes felsorolás m in d en ele
m ében egyszerre alkotott maradandót. Példája felteszi nekünk a kérdést:
hogyan lehetett ilyen elképesztően sokat dolgozni, ennyire átfogóan al
kotni, ilyen rendkívül magas színvonalon?
Édesapjától, gróf Széchényi Ferenctől példás indíttatást kapott, aki a Magyar Nemzeti Múzeum és azon nemzeti könyvtár kezdem ényezője, amely Országos Széchényi Könyvtárként ma is a nevét viseli. De valószí
nű, hogy a legfontosabb, amit gróf Széchenyi István az édesapjától ka
24
pott, az a z emberi, erkölcsi tartás, a h a za sorsáért való elkötelezettség volt.
Meggyőződésem és hitem, hogy erre van ma Magyarországon a legna
gyobb szükségünk. Gróf Széchenyi István példája m inden nap em lékez
tet bennünket arra a mércére, amelyet m agunk elé kell állítanunk. Foly
tatni kívánjuk elődeink méltó hagyományait. Széchenyiék szellem ében - saját korunk feladatai és feltételei között.
Ha azt a kérdést tesszük fel m agunknak, hogy korunkban minek van a legnagyobb szerepe a hagyom ányok átörökítésében, a példaállításban, akkor azt kell látnunk, hogy Széchenyiék kora óta gyökeresen megválto
zott a helyzet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs óriási szere
pük a családoknak, az édesapáknak, az édesanyáknak. De azt m inden
k éppen akarom m ondani, hogy e tekintetben óriási m értékben m egnőtt a média, a globálissá lett kom m unikáció szerepe és jelentősége.
Most, a XX. század végén, a XXI. század küszöbén a média műszaki, szakmai fejlődése fordulóponthoz érkezett. A kérdés az, hogy vajon az új műszaki lehetőségek milyen tartalommal párosulnak. Sajnos a m édiá
ban több évtizede dolgozó em berként azt kell m ondanom , hogy sokszor ez a m egnőtt technikai lehetőség nem a legjobb társadalmi tartalmakat közvetíti. Ez nagy felelősséget ró m indannyiunkra, akik a m édiákban dolgozunk. Ez a helyzet arra szólít fel bennünket, hogy a korábbiakat messze felülmúló intenzitással és sokoldalú érzékenységgel vegyünk részt a média új, digitális korszakának kialakításában. Mindenek előtt ar
ra figyelve, hogy a z alapvető emberi és európai értékek, a h u m a nizm us, a demokrácia, a z alkotás kiem elkedő helyet kapjanak a XXI. század új m édiatérképén.
Új és új kezdem ényezéseinkkel a legjobb hagyom ányok bázisán a je
len és a jövő feladatai felé kell irányítani figyelmünket. Felfogásom kez
dettől fogva az volt, hogy a z em bernek kell legyen átfogó jövőképe és p o zitív, előre m utató program ja. Csak pozitív program ok birtokában lehet súlyos konfliktusokat kezelni és megoldani.
Újra szeretném hangsúlyozni, hogy az információs társadalom és az eu
rópai integráció kapuján csak pozitív program ok érdekében összefogott országgal lehet belépni. Az elmúlt években Európából sokszor érkeztek a jelek hozzánk és szom szédainkhoz: egymással állandóan veszekedő or
szágok nehezen elfogadhatók az európai intézm ények számára. Magyar- ország jelentős presztízsnövekedést ért el azzal, hogy elveit megtartva je
lentős erőfeszítéseket tett a szomszédaival fennálló kapcsolatok javítására.
Meggyőződésem, hogy hasonló erőfeszítésekre van szükség itthon is.
Túl sok a veszekedés, túl kevés az a pozitív ügy, am iben m egegyezés van a kormányzati és az ellenzéki pártok között. Az országnak sokkal több ilyen belső megegyezésre lenne szüksége. Az em bereknek a hét
köznapi életük m egegyezéseihez szükségük van a politikusok egymással való m egegyezéseinek pozitív és ösztönző példáira.
Többször olvastam közvéleménykutatási adatokat arról, hogy a közép- kelet-európai országok között a mi hazánk „előkelő*1 helyen áll a re- m énytelenségi rangsorokban. Nekem az a benyom ásom és a m eggyőző
désem, hogy országunk helyzete nem reménytelen, sőt jelentősek az esélyeink, de végül is a politika és a m édia nem tudja kellő m értékben segíteni az em bereket abban, hogy ezeket az esélyeket felismerjék és ki
aknázásukhoz hozzájáruljanak.
A magyar médiának az információs társadalom küszöbén kevés fontosabb feladata van, mint segíteni abban, hogy fordulat jöjjön létre az em berek lelkében. Én azt tapasztalom, hogy szinte m indenki foglalkozik a tele
kom m unikáció technikai fejlődésének im pozáns magyarországi eredm é
nyeivel. Nagyon sokan keresik a digitális korszak új lépésrendjét. Nagy erő
feszítések történnek egy új audiovizuális infrastruktúra kialakítása érdekében.
És ennek bizonyos bíztató kezdeteit lehet tapasztalni. De hihetetlenül kevés történik annak érdekében, hogy ezekben az információs társadalom szem pontjából legfontosabb infrastruktúrákban előrevivő és felemelő m ondani
valók, üzenetek, életünk jobbítását segítő információ-tartalmak áramoljanak.
Nehéz a jelenünk. A béklyókból való kitörésre, szellemi és gazdasági felem elkedésre van szükség. Ehhez mentális és morális fordulatra van szükség az em berek lelkében. Németország elmúlt évtizedekben terem tett sikereiben döntő szerepe van annak, hogy a háborút követő évtized
ben képes volt ezt a lelki fordulatot megvalósítani.
Ennek a lelki fordulatnak a létrehozásában nagy szerepe van és lehet a média világa alkotóinak és m enedzsereinek. A jelenlegi Magyarország sorsában döntő szerepet a pozitív program ok születése és megvalósulása játszhat. Ehhez nagyon érzékeny és nagyon pontos m édiam unka adhat segítséget, hogy együttm űködések jöhessenek létre fontos célok sikeres megvalósítása érdekében. Döntő kérdés, hogy a média világa a magyar szellemi és tudományos élet legjobbjaival képes-e alkotó együttm űkö
désre. Képes-e megtalálni azokat a pozitív programokat, am elyeknek a fentiekben jelzett fordulat megvalósításában döntő szerepük lehet? Ké
pes-e a hangsúlyt a pozitív együttm űködésre helyezni?
Néhány szót szeretnék m ondani az együttm űködésekről. A polgári tár
sadalm ak egyik legnagyobb értéke az együttm űkö dések stabilitása.
Azoknak az emberi viszonyoknak a létrehozása, amikor az em berek bíz
hatnak egymásban, mert ismerik egymást és a másik cselekedetei nagy valószínűséggel kiszámíthatóak. Sok tapasztalat, közös sikerek építik az együttm űködés útjait. Az igazán sikeres társadalmak képesek megvalósí
tani a generációk közötti együttm űködést és hosszú távú kontinuitást te
rem tenek az egymást követő nem zedékek erőfeszítései között.
Nemzetünk egyik ilyen történelmi folytonosságot jelképező szimbólu
ma a Budavári Palota, am elyben Mátyás király idején már a reneszánsz, a humanizm us egyik központja működött. Egy új humanizmust, új rene
szánszt ígérő új évezred küszöbén ez a hely lehet a m odern Magyaror
szág egyik kulturális, turisztikai, informatikai és szellemi fellegvára, amely egyben méltó központjává válhatna az államalapítási ünnepségeknek.
Az elmúlt három évben sokat dolgoztam egy alapítványban annak ér
dekében, hogy előkészítsük Közép-Kelet-Európa első interregionális, m űholdas adását, megvalósítsuk az Együttműködés Csatornáját.
Azt tapasztaltam, hogy a folyamatos munka egy közös célért egymás
hoz közel hoz olyan em bereket, akiket a jelenlegi politikai helyzet, illet
ve a korábbi feszültségek és konfliktusok hagyománya korábban távol tartott egymástól. Büszke vagyok arra, hogy ez a gondolat itt, Magyaror
szágon született és még büszkébb arra, hogy ezen a projekten belül bír
juk a szom széd országok bizalmát.
Úgy vélem, az a törekvés, amely körünkben felmerült, hogy meg kel
lene kezdeni az ENSZ Egyetem egy hiányzó új cam pusának létrehozását, kommunikációs-informatikai, audiovizuális média, és m enedzser karok
kal, Magyarország és a régió jövője szempontjából egyaránt nagyon fon
tos kezdem ényezés lehet. Ennek a célnak a m egvalósításában talán sze
repet játszhatunk mi is, akik sokirányú szakmai tapasztalatra tettünk szert a világ különböző részein.
Az Együttműködés Csatornája, az ENSZ Egyetem budapesti interregio- nális kommunikációs részlege és más hasonló kezdem ényezések olyan konkrét szerszám ok-szervezetek lehetnek, amelyek segíthetnek abban, hogy a z ellenségekből ellenfelek, a z ellenfelekből barátok legyenek. Én is ezért dolgoztam egész életem ben. Remélem, a következő generációkban egyre többen és egyre hatékonyabban dolgoznak ugyanezért.