Steven L. Bakoss
(University of Technology Sidney, Ausztrália)
Tisztelt Kollégáim!
Amikor ezt a megtisztelő meghívást elfogadtam, úgy gondoltam , hogy talán a leghasznosabb lenne arról beszélnem, ami az egyetemi oktatás
sal, a m érnökök oktatásával és az egyetem ek változó szerepével foglal
kozik. A szűkebb szakterületem ugyanis a toronyépületek és hidak dina
mikus szerepe vagy rongálódása földrengés esetén, s ez a tém a nem il
lett volna bele a konferencia ideológiájába vagy missziójába. Tehát a m érnökképzésben szerzett 20 éves tapasztalatunkat szeretném vázolni.
Egy új egyetem en dolgozom és dolgoztam jóformán az alapítása óta. Az egyetemi oktatás kérdése a világ sok országában pillanatnyilag nagyon erős mikroszkóp alá van téve, így többek között Ausztráliában is, ahol idén a korm ány egy széles körű vizsgálatot indított, hogy stratégiai kon
cepciót alakíthasson ki.
Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy a magyar kollégákkal fenn
álló sok kapcsolatom mindig azt mutatta, hogy m indannyian jobban b e
szélnek angolul, mint, sajnos, én magyaml. Elnézést kérek, hogy szoká
somtól eltérően a jegyzeteimet fogom használni, de rá vagyok szorulva, mert a magyar szókincsem és a folyékonyságom nem engedné meg,
hogy előadjak nektek. Ez azzal is összefügg, hogy a két napon talán én vagyok az egyetlen előadó, aki sajnos nem járt magyar iskolába és nem járt magyar egyetemre. Azt hiszem, össze-vissza egy napig voltam ma
gyar óvodában, 50 évvel ezelőtt. Tehát hogyha valami nagyon nevetsé
geset vagy nagyon rossz kifejezést használok, ezt legyetek szívesek fi
gyelem be venni.
Akik a felsőoktatással foglalkoznak, azok naponta észreveszik, hogy a külső és belső körülm ények nagyon gyorsan változnak, és ez a változás sem m iképpen nem lassul le, és nem is ideiglenes. Az egyetem ek straté
giai, tervezési politikáját többek között az befolyásolja, hogy dinam iku
san szaporodnak azok a m agán és állami intézmények, amelyek egyete
mi szintű oktatást szolgáltatnak a piac diktatúrájához illeszkedve. Mind gyakoribbá válnak a kam puszon kívüli program ok és egyetemi oktatási formák. Ezzel nem csak az inform ációs technika alkalmazására gondolok, az IT használata lehetővé tesz új tanítási és tanulási változatokat. A fejlett és fejlődő országokban egyaránt gyorsan nő a társadalom nak az a há
nyada, amely egyetem i végzettségre törekszik. Azt hiszem, általánosítha
tó Európára is, de feltétlenül érvényes az angol nyelvterületekre, hogy az állami befektetés aránya erősen zsugorodik a felsőbbfokú oktatás infra
struktúrájának költségein belül. Ezek mind olyan körülmények, amelye
ket szem előtt kell tartanunk, ha meg akarunk felelni a következő gene
rációnak vagy a következő évtizedeknek.
Az állami tám ogatás viszonylagos csökkenésének egyik következm é
nye, hogy több helyen de fa c to privatizáció történik, am ennyiben egye
tem ek együttm űködési szerződéseket kötnek privát és állami intézmé
nyekkel az oktatás és kutatás terén, és a kliens fizeti a szolgáltatás költ
ségeit. Ennek m esszem enő következm ényei vannak, és az előbbi előa
dás után feltett egyik kérdés, azt hiszem, ecsetelte ezeknek a problém ák
nak egy vetületét.
Az egyetem i infrastruktúra stratégiai felújításának lényeges elemeit próbáltam összefoglalni, csak így táviratszerűen. A kam puszon kívüli kurzusok rendszeresítése, a technológiai laboratóriumok tervszerű létre
hozása nagyon komoly problém a, úgyszintén az IT és a CAT (Computer Assisted Teaching), amelyek sokkal elterjedtebbek elméletben, mint gya
korlatban. M inimalizálnunk kell az egyetem ek elszigeteltségét, mivel ezt megköveteli a társadalom. Tehát az egyetem eket az ország kereskedel
mi, ipari és politikai intézm ényeinek m unkájába szorosabban be kell vonni, mint am ennyire az hagyom ányos volt. Nagyon fontosnak tartom,
hogy az egyetem ek vezetői között nyitott vállalkozó szellem fejlődjék ki, amely felismeri az iparral és kereskedelem m el kiépíthető kapcsolatok le
hetőségét. Az ilyen irányú fejlődés néha beleütközik az egyetem ek ha
gyományaiba, sajnos még új egyetem eknél is, mint például az ausztrál egyetem ek, bizonyos kulturális változást követelnek, hogy ez az egyete
mi életbe szervesen beépüljön.
A változó szerepből m egpróbálom kiragadni, melyek lehetnek egy műszaki egyetem céljai. Itt egy pár fő motívumot szeretnék kiragadni. A kitűnő technikai felkészítés mindig fő cél volt a jó egyetem eken. Egyfor
m án fontos vélem ényem szerint az alkalmazás feltételeinek elem zése, kereskedelm i, ipari, anyagi, környezetvédelmi szem pontokból. Ezt sok esetben elhanyagolják, és talán ez az oka annak, hogy miért érzi magát olyan sok m érnök és technológus a pálya szélére szorítva, ha a kutatói szférából kikerül. Szeretnék megemlíteni egy pár tényezőt, m elyeket ér
dem es volna szem előtt tartanunk a következő m érnökgeneráció kikép
zésében. Sokan említették már az ipar és kereskedelem globalizálódását.
Ez talán a technológiában még inkább igaz, mint akármilyen más terüle
ten. Már a nyelv és a műveltség is behatárolhatja, m ennyire hatékonyan tud valaki dolgozni más nyelvterületen vagy más országokban, és erre feltétlenül tekintettel kell lenni az oktatásban. A társadalom követelése, hogy a fejlődés káros hatásai minimalizálva legyenek, ez is egy olyan té
nyező, ami át kell hogy járja a mérnöknevelést. Nagyon befolyásolni fogja a m érnökök szerepét és ezáltal a nevelését is, hogy végesek az energiaforrások, közben pedig a társadalom követelményei mindenütt, különösen pedig a fejlődő keleti országokban, exponenciálisan em el
kednek; ezeket a véges forrásokat és lehetőségeket m enedzselnünk kell.
Az angol mérnöki kamara, más intézményekkel közösen, két éves ala
pos vizsgálatot indított ezekről a kérdésekről. Végbeszámolójának egy nagyon rövid összefoglalását ismertetem. Nyilvánvaló, hogy a végző hallgatóknak technikailag kom petensnek kell lenniük. A többi követel
mény azonban nem annyira kézenfekvően elfogadott, vagy legalábbis nem tekintjük őket feltétlen követelm ényeknek, am ikor a tanterveket felépítjük. Tisztában kell lenni a piac követelményeivel; járatosnak lenni a kereskedelem ben, érzékenynek. Ezek olyan célok, am elyeket érdem es kiemelni, mert szem előtt kell tartani, amikor az em ber változásokat ter
vez az oktatásban.
Nagyon lényeges szerintem, hogy pozitív gyakorlati tapasztalata le
gyen a diáknak, és hogy hajlékonyak legyenek az oktatási rendszerek.
Felsorolok itt egy p ár fontos tényezőt, és bem utatom a saját tapasztalata
inkat. Egyetemünk flexibilitását három fontos tényezőben lehet összefog
lalni. Az egyik, hogy kooperatív tanítási m ódszert használunk. A másik, hogy m egpróbáljuk kibontakoztatni a diákok önálló tanulási lehetősége
it, ismerjék meg képességeik kritikus pontjait, ne csak passzív hallgatók legyenek. Ezt saját egyéni tanulási, “self-learning” központok felállításá
val próbáltuk elősegíteni.
A következőkben a kooperatív oktatási rendszerről szeretnék beszélni, mivelhogy nálunk ez sok helyen előfordul, de rendszeresen csak egy helyen tudom, hogy m ár létezik, Montrealban, a Montreal melletti kanadai egye
tem en W aterlooban. M inden diáknak két éves gyakorlatot kell végeznie.
Ez a gyakorlat nem csak egy munkavállalási alkalom, hanem beilleszke
dik a diák egyetemi fejlődésébe. Ez a gyakorlat legalább három részből áll, így egyenként hat vagy nyolc hónapig, tehát hosszabb ideig vannak olyan állásban, ahol tanulm ányaikkal összefüggő munkát végeznek.
Csak hogy jellemezzem, hogy nálunk milyen szervezetről van szó, a fakultáson 2800 diák tanul, és kb. 1200 cég vállalja szerződésben évek óta a diákok foglalkoztatását; némelyik sok diákot vállal, némelyik egyet- kettőt, némelyik csak egyet m inden m ásodik évben, és ez a rendszer most m ár 25 éve m űködik. Az a benyom ásom , hogy ezt nem lehet álta
lánosítani, mert nem m inden egyetem tudja m inden diákja számára meg
valósítani. Ugyanakkor sok diák nem aspirál ilyesmire, mert ennek az a nagy ára, hogy egy négy éves, nyolc szemeszteres normális egyetemi mérnöki stúdium hat évessé válik, és ez nyilván nem ösztönző azoknak a fiataloknak, akik minél ham arabb szeretnének a pályájukba belekezde
ni, vagy a doktorátusukba belefogni, vagy valami más tevékenységet folytatni.
Mivel előzőleg legalább 90 hét, azaz 8 szemeszter tanulmányt kellett folytatniuk (az életkorhatár 22-37 év), nem m űkedvelőként érkeznek, hogy néhány hétig nézzék, m ások hogyan dolgoznak, hanem szerepet és felelősséget kell vállalniuk. A m unkaadó vagy az ipari partner vélemé
nyezi a diák szereplését bizonyos mértékig hasonlóan ahhoz, ahogy mi vizsgáztatjuk az egyetem en belül.
Ezáltal a diák elméleti és gyakorlati fejlődése egymást nagy m énékben erősíti. Sokkal reálisabb ez a híd az elm élet és gyakorlat között, mintha erről csak az előadóterem ben hallanának. Nemcsak a diákok nyernek ezen a szisztémán, hanem a tanárok is. Mert nagyon nehéz mellébeszélni, am ikor a diákjaink sokszor tekintélyes pozícióból jönnek vissza, és tud
ják, hogy mi történik kinn az iparban. Tehát nem lehet idealizálni olyan dolgokat, amiket ők saját maguk tapasztalnak, néha a legjobb körülm é
nyek között, amit az ország csak nyújtani tud A helyzet a m unkaadók
nak is kedvez, mert megismerhetik a friss m érnöknek nem csak a teljesí
tőképességét, hanem a jellemét is. Mert ott dolgozik velük. És ez sokszor hidat épít diákok, leendő m érnökök és cégek között. Ez elég vonzó sze
rep, hiszen bizony csak a képzettség alapján nem mindig lehet előnyös pozícióba kerülni a diplomaosztás napján. Pedagógiailag persze az a leg
fontosabb, hogy teljesen más a fejlődési folyamat, és a diák m ásképp ér
tékeli a tantárgyakat. Az elmúlt 25 évben úgy találtuk, hogy ez nagyon egészséges és elősegíti a fiatal m érnökök fejlődését.
Azzal szeretném ezt a pár gondolatot összefoglalni, hogy változik a társadalom követelm énye a jövő szakem bereivel szemben. Nevelésük céljai, szükségleteik szintén változnak. Az egyetem eknek alkalm azkodni
uk kell a változó körülm ényekhez, újra és újra ki kell találniuk önm agu
kat, hogy kiérdemeljék a társadalom további támogatását, és hogy ne ke
rüljenek a dinoszauaiszok sorsára.
K öszönöm a figyelmüket.