Láng István
(Magyar Tudom ányos Akadémia):
Magyarország számára a megújuló természeti erőforrások óriási gazda
sági tartalékokat és lehetőségeket jelentenek. Ha külön-külön megvizs
gáljuk a termőföld, a csapadékviszonyok és vízkészletek, a napsugárzás, a hőm érsékleti viszonyok, a dom borzat, a növényzet és állatvilág geneti
kai adottságainak egyes tényezőit, tulajdonképpen egyiknél sem talá
lunk kiugróan kiváló értékeket, általában mindegyik a közepesen jó ka
tegóriába tartozik. A szerencsés adottság nem más, mint ez a közepesen jó minőség, am ely azonban valamennyi tényezőnél szerencsés egybee
séssel fellelhető. Ez jelenti számunkra a potenciális előnyt, persze csak akkor, ha jól gazdálkodunk ezekkel az erőforrásokkal, és ha képesek va
gyunk időben alkalm azkodni a változó piaci igényekhez.
Engedjék meg, hogy idézzem Jókai Mórt, akinek az Aranyember című regényéből ragadtam ki a következő részletet, amelyben Tímea, a szor
galmas feleség így referál a hosszú távoliét után hazatérő férjnek, Tímár Mihálynak: „Önnek az első kísérlete a Brazíliába küldött liszttel tökélete
sen sikerült. A magyarországi liszt egyszerre kedvence lett a dél-amerikai piacnak. Én rögtön több malmot béreltem ki, új hajókat szereztem, azo
kat m egrakattam , és jelenleg fél millió forint áru lisztszállítmánya megy Ö nnek Dél-Amerikába, amivel minden versenyt le fog egyszerre szoríta
ni. Mi azokat m ind meg fogjuk verni. Azok közül egyik sem érti a ma
gyar liszt előnyének a titkát. Hogyan? Én ezt így találtam ki. Az amerikai gabonapiac árjegyzékében sehol sem találok olyan nehézségű búzát, mint a magyarországi. Tehát nekünk itt a nehéz búzából kell készíte
nünk a lisztet, hogy az amerikait legyőzzük. Én a legnehezebb árut hasz
náltattam hozzá. Ottani versenytársaink pedig mind a legkönnyebbet használják, ezért ők csalódni fognak, és mi m aradunk felül.“
Ez az idézet azt bizonyítja, hogy a nehéz fajsúlyú, a minőségi búza, amely bizonyára nagyobb sikértartalommal rendelkezett, és melynek termesztésé
hez a magyar természeti adottságok kedvezőek voltak, piaci előnyt jelentett, amelyet gyors reagálással az ügyes vállalkozó kellő időben ki is használt.
A mi jelenidei boldogulásunkhoz sem elegendő a természeti és bioló
giai erőforrások területén m utatkozó potenciális előnyünk tudata. Meg
határozó tény az is, hogy ez a gazdasági előny elérhető-e vagy sem.
Vagyis a természeti adottságok és a gazdasági realitások együttesen kell hogy tudatunkban és cselekvéseinkben megjelenjenek. Magyarországon évente jelentős m ennyiségű és változatos összetételű biológiai produk
ció hozható létre. Ebből garantálható az ország lakosainak élelmiszer el
látása, jelentős m ennyiségű, ipari célokat szolgáló nyersanyag-előállítás és még külföldi piacokra is juthat az élelmiszerekből. Részletes tudom á
nyos felméréseink vannak arról, hogy milyen ökológiai határai és korlá- tai vannak a biológiai produkció, a biomassza létrehozásának. A számí
tások szerint a magyar agrárgazdaság 18-20 millió em ber számára lenne képes elvileg élelmiszer alapanyagot előállítani. Ez az elméleti lehetőség azonban gazdasági és környezetvédelmi megfontolások miatt nem olyan, hogy érdem es lenne kihasználni. Célszerűbbnek látszik az önellátás, és ezen túl mintegy 30-40 százalék agrárexport. A strukturális váltás ebben az esetben is nagyon fontos. A m ennyiség helyett a minőség, a nagyobb hozam helyett a nagyobb érték megteremtése törekvéseink célja. Az or
szág term őterülete differenciált, azaz vannak nagyon term ékeny körze
tek, de vannak természeti adottságban szűkölködő területek is. Ezeket az egyenetlenségeket kell kiegyensúlyoznunk úgy, hogy a hátrányos te
rületek is megfelelő számú helyi népességgel rendelkezzenek, és a táj ott is rendben legyen tartva. Szorgalmas munkával és bizonyos központi segítséggel ez meg is valósítható.
Ilyen tájat és termesztést ír le Jókai A z élet kom édiásai című regényé
ben. „Csak ahol a patak m entében egy-egy kis lapos völgy öblösül el, van egynéhány holdnyi kaszáló. Hanem az aztán a rét! Ötször raknak rajta boglyákat egy-egy esztendőben! Salátának lehetne feladni a széná
ját. Malom is van a patakon, amitől tisztességes bért fizetnek. A völgykat
lan körül, ahol a falu sűrű diófák által eltakarva fekszik, dom borulnak a lejtős halmok, am iken a szántóföldek vannak, nem sok az egész s nehéz a mívelése, mert kötött a föld, és sok trágyát kíván. Nem is ontja a m a
got, mint az alföldi korsónak való fekete sár, de se árvíz, se aszály, se vándorhörcsög nem teszi tönkre soha.“
A termőtalaj az ország legnagyobb természeti kincse, és egyúttal feltéte
lesen megújuló erőforrása. Lakosonként fél hektár megművelhető földdel rendelkezünk. Ez az arány Európában az elsők közé tartozik. Szomszé
dainknál, Ausztriában 0,19, Szlovákiában 0,30, Romániában 0,43, Horvát
országban 0,29, Szlovéniában 0,16, vagyis m indenütt kevesebb. Ukrajná
ban viszont több a szántóföld, mint nálunk, lakosonként 0,69 hektár.
A talajt számos környezeti hatás éri, amelyek nagy része kedvezőtlen jellegű, és degradációhoz, a term őképesség csökkenéséhez vezet. Ilyen hatás a töm örödés és porosodás, amit a nehéz talajművelő gépek idéz
nek elő, ilyen a m ocsarasodás, amit a talajvíz esetenkénti em elkedése okoz, vagy a m ásodlagos szikesedés hasonló okok miatt. Az egyoldalú műtrágyázás pedig a talajsavanyodáshoz vezethet. De a legnagyobb kárt a szél és a vízerózió okozza, ami az ország talajtakarójának 40 százalékát érinti kisebb-nagyobb m értékben.
A vízerózió káros hatásáról m ár Jókainál is olvashatunk A barátfalvi lé
vita című regényében. „A dom boldalt, amin szántóföldeink feküdtek, na
gyon rongálják a záporok. Ennek m egint az az oka, hogy hajdanában a szénégetők azt követték, hogy a bükkfának még a gyökerét is kiásták.
Mert a gyökérből égetett szén kem ényebb tüzet ád, ezért többet fizetnek a kovácsok. Ez pedig nagy hiba volt. Mert ott azután nem nőhetett föl a régi törzsökből az új csalit. Ellenben m inden felhőszakadás vígan szag
gatta a földúlt földet, s mély árkokat mosott a hegyoldalban fekvő szán
tóföldeinken végig, úgyhogy most már nem lehet ekével barázdát húzni a földeinken, csak úgy kapával műveljük, s kendert vetünk bele meg lencsét, borsót.
A levonható tanulság pedig, hogy hosszabb időszakra biztosítani a ta
lajnak, mint feltételesen m egújuló erőforrásnak a gazdasági hasznosítását csak úgy lehetséges, ha gondoskodunk a hidrológiai viszonyok, az erdő- gazdálkodás, a földm űvelés és trágyázás rendszerének összehangolásá
ról és optimalizálásáról.
Az ország vízkészlete is a megújuló erőforrások közé tartozik. Magyar- ország ebben a vonatkozásban közepes helyet foglal el Európában. Dél- Kelet-Európa viszont előnyös helyzetben van. Nálunk ugyanis lakoson
ként 11371 köbm éter vízkészlet áll rendelkezésre, míg az előbb említett szom szédainknál, Ausztriában 11929 köbméter, Csehországban és Szlo
vákiában együttesen 6066 köbméter, Ukrajnában 4103 köbméter, Romá
niában 9440 köbméter, Horvátországban 10160 köbméter, Szlovéniában pedig 9585 köbméter.
Magyarország átlagos felszíni vízforgalmát a következő adatok jellem
zik. Az országba belépő vízfolyások 114 köbkilométer vizet hoznak. Az országot elhagyó vízfolyások 120 köbkilométer vizet visznek el. Csapa
dékkal 58 köbkilom éter víz jut az ország területére, és 52 köbkilométer víz párolog el. A vízszennyeződés Magyarországon, hasonlóképpen Eu
rópa többi országaihoz, jelentős problém át okoz. A legfőbb szennyezők
maguk a települések, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság. Potenciá
lis veszélyt jelent a felszín alatti ivóvízbázisok fokozódó szennyeződése, elsősorban a nitrát vegyületekkel, valamint a nehézfémekkel. Az erőseb
ben szennyezett területeken már ma is vannak termelési, építési korláto
zások, amelyek a jövőben m inden bizonnyal szigorúbbá válnak. A m e
zőgazdaság term éshozam a nagym értékben függ a term észetes csapadék mennyiségétől és eloszlásától. Öntözés jelenleg csupán a területek 5-6 százalékán van, de még távlatokban sem növelhető 10 százalék fölé. A száraz, aszályos évek több ízben okoztak gazdasági nehézségeket Ma
gyarországon. A nyári aszályok és általában az időjárási anomáliák az el
múlt másfél évtizedben egyre gyakoribbá váltak. Nehéz eldönteni, hogy ez már globális klímaváltozást jelent vagy csupán nagyfokú klímaingado
zást. Aszályok persze korábban is voltak.
Jókai így ír erről A szerelem bolondjai című regényében: „Nem volt már semmi zöld távol és közel. Hol rétek, kaszálók voltak valaha, ott egy halottsárga abrosz volt kiterítve, amelyen az éhínség még morzsát sem hagyott. A búzavetés nem nőtt arasznyira, nem hajtott kalászt, nem lehetett remélni, hogy aratást adjon. Ráeresztették az éhséggel küzdő barmokat, s le hagyták azt legeltetni, le egészen a gyökerekig, hogy még a gyökere se maradjon, és támadt az égő porból milliárd soha nem látott féreg, amely gom olyokban teríti bé a földet nappal, s táborszám ra járt éj
jel ellepve házat, háztetőt, sáskák cirpelő sokasága ült m inden ágon, bokron, melyen mint télen, nem volt már levél, s felverte az éjszakát zör
gő hangversenyével, mintha az is a gazdától követelné, amit a m ezőn nem talál.“
Aszályok tehát voltak, és a jövőben is lesznek. Ezért ki kell dolgozni egy olyan hosszú távú alkalmazkodási stratégiát, amellyel védekezni le
het a várható károk ellen. Ebben a stratégiában szerepelnek az olyan el
járások, mint az öntözőterületek növelése, szárazságtűrő fajták nem esíté
se, a megfelelő időben elvégzett talajművelés, vetőmag- és takarmány- tartalék létrehozása.
Az erdő is megújuló természeti erőforrás. Magyarország erdőkészlete terjedelme alapján az európai mezőny m ásodik felében helyezkedik el.
Az erdős területek százalékos arányát a következő adatok mutatják. Ma
gyarországon ez 18,2 százalék, Ausztria 38,5, Csehország és Szlovákia együttesen 36,1, Ukrajna 15,3, Románia 28,1, Horvátország 34,9, Szlové
nia 50 százalék. Magyarországon a távlati cél arra irányul, hogy az erdő
sített területek elérjék a 21-22 százalékot a XXI. század első felére. Első
sorban a m ezőgazdasági célra kevésbé alkalmas területeket és gyenge minőségű legelőket lehet erdőkké alakítani. Fontos azonban, hogy m eg
őrizzük azokat a term észetközeli, eredeti erdei ökoszisztém ákat is, am e
lyeket a term észet saját maga alakított ki, nem a m érnöki alkotóm unka.
Ezzel egyúttal m egtartható a biológiai sokféleség, azaz a biodiverzitás. A telepített fafajták között a legvitatottabb az akác, amelyből egész Európá
ban Magyarország rendelkezik a legnagyobb területtel, mivel részaránya tartósan 20 százalékra tehető.
Term észetesen az akácról is írt már Jókai A barátfalvi lévita című regé
nyében. „A legközelebbi tavasszal azonban érkezett postán extra kurírral egy zacskó Franciaországból a barátfalvi lévitának címezve. Az a zacskó töltve volt a m ég akkor a földön ismeretlen Robinia pseudacacia magjai
val. Ez az, amit most akácfa név alatt ismer egész Magyarország. Áldása az áldatlan földnek. Ez az a fa, amely minden mostoha talajban megho- nosul, olyanokban, am ikben már a vadciher sem marad meg, s aztán ta
vasszal elárasztja tünd ér illatával az egész vidéket, s gazdagítja édes m éz
zel a m éhköpűket.
Az akác azóta a magyar táj részévé vált, és az is marad. Csupán a he
lyes arányának kialakításáról mai napig is folyik a vita.
A biológiai sokféleség m egőrzése az ország génkészletének védelmét jelenti, amely - beleértve az élőhelyeket is - kiterjed az állat- és növény
fajok egyedeire, populációira. Mert ha egy faj egyszer kipusztul, semmi
lyen eljárással nem tudjuk azt pótolni. Magyarországon 83 emlősfaj él, ebből 20 veszélyeztetett helyzetben van. Az előforduló madárfajok szá
ma 368, és 83 közülük a veszélyeztetett. A 96 halfajból kettő, 15 hüllőfaj
ból négy, a hat kétéltűfajból egy, a kereken 42000 gerinctelen faj közül 290 a veszélyeztetett. Növényekből 2411 faj fordul elő, s ebből 154 van veszélyeztetve. Az ország területének 7,8 százalékán található hat nem zeti park és más országos és helyi védettségű terület. A védetté nyilvání
tás és az ezzel járó korlátozások hatása mind gazdasági, mind turisztikai szem pontból fontos.
Ezt a tényt m ár Jókai is felismerte, és így fogalmazott A szerelem bo
londjai című regényében: „Az út mellett kétfelől gyöngyvirágok csen
gettyűi adnak jelt a prücskök hangversenyére, mik a fészkén ülő zöldi
két altatják. Nagyterjű körökben, miket sötétebb fű képez a gyep között, pufók csipkegom bák csoportja kínálkozik dagadó pamlagul a röpke nappali pávaszem nek, s a virághullató bokorban rigófütty, fülemüleáb
ránd hangversenyez. Itt nem jár a teljes című közönség mert ha járna,
nem volna itt se a gyöngyvirág, se a gom ba, se madárfészek, se nappali pávaszem pillangó, azt mind letépnék, m egennék, kalitkába tennék, gom bostűre szúrnák."
A m odern term észetvédelem alapja az a felfogás, hogy az élővilágot és a term őhelyeket m indenhol védeni kell, nem csak a nemzeti parkokban, ahol amellett még különleges szabályok is vannak. Ezért a mező- és erdő- gazdaság, a térségi fejlesztés és a term észetvédelem összehangolása, har
monizálása m ielőbb megvalósítandó feladat hazánkban.
Két különösen fontos élőhely típussal rendelkezünk: a füves puszták
kal és a vizes területekkel. Az angol terminológia szerint: grassland and wetland. A hazai term észetvédelem nagy kihívása ezeknek a területek
nek a védelme, amelyhez szükséges az agrártermelés és a vízszabályozá
si eljárások összehangolása. Az európai környezetvédelm i miniszterek legutóbbi szófiai értekezletén elfogadott dokum entum okban is sürgetik ezeknek az élőhelyeknek a fenntartását. Nemzeti parkjaink közül a Hor
tobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park vonzza a legtöbb lá
togatót.
Jókainál m indkét táj festői leírását megtalálhatjuk A sárga rózsa című regényében, ahol így ír a Hortobágyról: „Az óhati puszta a cifra m énes legelője. A karámtól, a puszta közepéről egész a kerek ég aljáig nem látni mást, mint legelő lovat. Van ott mindenféle színű, amilyet csak a magyar nyelv gazdagsága képes kifejezni: pej, szürke, fekete, hóka, kese, almás, babos, szeplős, rézderes, vasderes, sárga, fakó, még fehér is, ami ritkaság fiatal csikóban. Bizonyára ezért a tarka vegyületért hívják cifra ménesnek.
A nem es m énes megint más. Ott csak egy fajta, egyszínű ló van.“
A kiskunsági hom okos táj Jókai A béka című elbeszélésében így jele
nik meg: „Ott terül el Kecskemét és Halas között a nagy futóhom ok siva
tag, aminél különbet az egész országban kötve hiszem, hogy találjunk.
Aki ezt végigjárja, ugyan elmondhatja, hogy mégiscsak mozog a föld. Ez itt egyre változtatja alakját. Néhol a lapályon olyan képet mutat, mint a hullám zó Balaton, egymás fölé fodoroló habok fövényből, köztük egy- egy angyalhullás, amit a forgószél kerekített ki. Majd meg hepehupás dom bok a széljárta oldalon mélyen aláásva nyurgult, hátahoporjás bak
hátak, amik az öreg buckákat egymással összekötik."
Tisztelt Konferencia! Végezetül szeretnék egy javaslatot előterjeszteni.
Az alapötlet nem tőlem származik, már sokan elmondták, én csupán fel
erősítem most ezeket a hangokat. A Kárpát-medence egy nagy ökológiai egységet képvisel. A területén megtalálható ökoszisztémák további ta
nulmányozása a tudom ány számára is nyújthat új ismereteket, de gazda
sági érdekeket is szolgálhat, ha m egalapozzuk a fenntartható használa
tát. A biodiverzitás m egőrzése az egész em beriség és a Kárpát-medencé- b en élő népek hasznára válhat. Ezért nagyon fo n to s és nagyon hasznos lenne, ha a tudom ány további támogatásával létre lehetne ho zn i a Kár
pát-m edence országaiban a nem zeti ökológiai kutatóhelyek nem zetközi hálózatát.
Ez segíthetné a kutatások koordinálását, és a nem zetközi együttm űkö
dés új dimenzióit tárná fel. A kutatásban az egyes országok ökológusai vennének részt, és a hálózat központját közös megegyezéssel alakítanák ki. A központ, amely egyébként is csupán szervező, összehangoló m un
kát végez, lehetne bármely egyetemi városban. Nem kell feltétlenül Ma
gyarországon lennie. Csak példaképp felsorolok néhány olyan várost, am elynek egyetem ei és kutatóhelyei részt vehetnének az ökológiai nem zetközi kutatási hálózatban: Graz, Bécs, Pozsony, Nyitra, Kassa, Beszter
cebánya, Ungvár, Munkács, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár, Temesvár, Újvi
dék, Zágráb. Ljubljana, Pécs, Tihany, Szombathely, Sopron, Budapest, Vácrátót, Eger, Debrecen, Szeged és még sorolhatnám.
Sajnos egy ilyen kutatási hálózat létrehozásához nem elegendő a tudó
sok óhaja, kívánsága. Rendkívül nagy szükség van a politikusok támoga
tására is. Jó volna, ha a politikusok felismernék az efféle tudom ányos hálózatokban rejlő előnyöket és lehetőségeket. A hálózat megvalósítása olyan üzenetet is jelentene a nagy nemzetközi szervezetek felé, amely tükrözné, hogy ez a régió kész arra, hogy együttm űködve hasznos és al
kotó m unkát végezzen. Végül, ha a politikusok már eltökéltek, a tudo
m ányos körök pedig érdekeltek a hálózat létrehozásában, akkor bizo
nyára m egterem thetők a pénzügyi feltételek is részben nemzeti, de nagyrészt nem zetközi forrásokból is.
ő szin tén kívánom, hogy ez a sokak által támogatott javaslat mielőbb megvalósuljon. Előadásomat előzetesen tíz magyar ökológus professzor áttekintette, a javaslattal valamennyien egyetértenek, és szívesen venné
nek részt annak megvalósításában.