Vízi E. Szilveszter
(MTA Kísérleti O rvostudom ányi Kutatóintézet) Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim!
Mint azt m indnyájan tudjuk, az oktatás és a kutatás összefügg, és az al
kotó értelmiség m egalapozását az oktatás adja, a közép- és felsőfokú ok
tatás. Széchenyi István m ondta, hogy a tudom ányos em berfő mennyisé
ge a nem zet igazi hatalma. Nem term ékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Én azt hiszem, 1830-ban Széchenyi pontosan megfo
galmazta azt, ami a XX. század tudom ányának fejlődése következtében mint eredm ény létrejött. Az alkotó em beri tevékenység felértékelődött.
A tudom ány nem ismer határokat. Nem ismer politikai elveket, nem is
mer különböző szögesdrót akadályokat, szellemi korlátokat, a tudom ány és a tudom ány művelői, az alkotó értelmiség tulajdonképpen egy látha
tatlan kollégium ot képez az egész világon. Magyarországon is, ahol tulaj
do nk ép p en az egyetlen igazán integratív erő, mely elvezethet az egye
sült Európához. Ahol valódi értékrend uralkodik, az a tudom ányos tevé
kenység, az alkotó értelm iség munkája.
A kérdés az, hogy egy országban hogyan becsülik meg ezt az alkotó tevékenységet. Vajon tudom ánybarát-e a környezet, ahol működik, va
jon olyan környezetet terem tenek számára, hogy ha anyagilag nem is, legalább erkölcsileg elism erést kap. Ahhoz, hogy a magyar tudom ány helyzetét megvizsgáljuk és bebizonyítsuk, hogy a tudom ányosság való
ban húzóerő, ahhoz több dolgot meg kell vizsgálnunk. Elsősorban azt, hogy a magyar tudom ányosság mivel járul hozzá az egyetem es tudo
mány haladásához? Milyen sikerrel közvetíti az egyetem es tudom ány eredm ényeit a hazai társadalom és gazdaság számára? És végül, de nem utolsósorban, hogyan és milyen m értékben integrálódik a világ tudom á
nyos közéletébe, milyen m értékben ad a világörökségnek valamit, mi
lyen m értékben lesz a világörökség része?
De m indezek mellett nem lehet eltekinteni attól, hogy vajon a politikai elit, a gazdasági hatalom hogyan viszonyul ehhez. Hogyan viszonyul az oktatási rendszerhez, hogyan viszonyul az alkotó értelmiség tevékenysé
géhez. A magyar tudom ány kiem elkedő alkotókat adott a világnak, ez
oktatási rendszerünk szintjének pozitív bizonyítéka. Tizenegy magyar Nobel-díjas van.
A századforduló táján a fizikai munka, és a nyersanyag értéke adta egy áru értékét. A tudom ány fejlődésének az eredm énye az, hogy a szellemi munka felértékelődött. Amíg a századforduló táján egy áru értékének 80-90 százalékát a nyersanyagérték, a belefektetett fizikai m unka adta, és csak 10-20 százalékát tette ki a szellemi kontribúció, ma ez az arány m eg
fordult, és a szellemi alkotótevékenység adja az áru értékének a 70-80 százalékát, és csak 10-20 százaléka a nyersanyag vagy a fizikai munka.
Ez azt jelenti, hogy a magyar szellemi érték is erőteljesen felértékelődött.
A philadelphiai szám ítóközpont kimutatta, hogy Magyarország tudo
mányos teljesítménye igen jelentős. Nagy-Britannia, Svédország és az Egyesült Államok után hazánk a negyedik helyen van, m egelőzve sok
sok nálunk lényegesen gazdagabb államot.
A term észettudom ányos teljesítmény összefüggésben van az ország GDP-jével. Magyarország ebből a szem pontból kivételnek számít. A mi régiónkban a magyar tudom ányosság az egyetlen, amely nem zetközi ko
operáció keretében végzi tudom ányos munkáját. Ebben óriási segítséget jelent a nyugati magyar tudósvilág, amely az elmúlt 45 évben hídszere
pet játszott, ma pedig egy kölcsönös együttm űködési rendszerben a ma
gyar tudom ányosságot segíti.
Az, hogy a tizenegy Nobel-díjasunkból tíz akkor kapta meg a Nobel- díjat, am ikor külföldön tartózkodott, ez csak azt bizonyítja, hogy sajnos nem m inden tekintetben olyan a hazai légkör, amely a tudom ányos telje
sítmény megvalósításához hozzájámlna.
Mennyi a nem zeti jövedelem, am elyet kutatás-fejlesztésre költünk?
M egdöbbentően alacsony. Ennek ellenére a magyar oktatás még mindig, és ezt a szót kell használnom, hogy még mindig nagyon jó, és a magyar alkotó értelmiség még mindig term ékeny. Műszaki értelmiségünk, mér
nökeink alkotó tevékenysége kiem elkedő a régióban.
Mi ennek az oka? Mire vezethető ez vissza? Arra, hogy Magyarorszá
gon az oktatás és a kutatóm unka kiem elkedő színvonalú. Jedlik Ányostól kezdve Teller Edéig. Vagy Neumann Jánostól kezdve Harsányi- ig. Hogy m egbecsültük-e őket, az más kérdés, de egy biztos, hogy kie
m elkedő tudós egyéniségeink voltak, akik iskolákat teremtettek. És ezek az iskolák újratermelték azokat a kiem elkedő em bereket, akikre számíta
ni lehetett. M agyarország nagy esélye, hogy olyan értelm isége van, amely képes arra, hogy felzárkóztassa az országot.
Kellő m egbecsülés hiányában ezt a szürkeállományt, ezt a szellemi tő
két könnyen elveszíthetjük, s tudni kell azt, hogy az anyagi tőke oda megy, ahol szellemi tőke van, és amikor ez a szellemi tőke anyagi tőké
vel társul, ott keletkezik az extra profit. Ezért lenne nagyon lényeges az, hogy - m egbecsülve az alkotó értelmiséget - itt Magyarországon kelet
kezzen az az extra profit, amelyet nagyon sok esetben - a brain drain következm ényeként - a Nyugatra távozó tudósaink ott terem tenek meg.
Meggyőződésem, hogy a Nyugaton élő tudósainkat haza kell hívni, vagy legalábbis olyan légkört kell teremteni s olyan gazdasági körülmé
nyeket, hogy ez vonzerőt gyakoroljon rájuk is. Nem m egengedhető, hogy felsőoktatásunk és tudom ányos alapkutatásunk színvonala tovább romoljon, m ert ez az alkotó értelmiség kiem elkedő képességű rétegének további elvesztését eredm ényezi. Tehetséggondozó, tudománybarát, ér
telmiséget tám ogató politikát kellene folytatni az országnak. Nem sza
bad, hogy egy rövidlátó közgazdasági pragmatizmus olyan prioritásokat állítson fel, ahol a jövőben megvalósítható gazdasági megújulás alapját szolgáló tudom ány, az alapkutatás másodlagos szerepre van kárhoztat
va. Nem szabad, hogy a pillanatok rabságában m űködő napi politika meggátolja a jövőépítést.
Az ország gazdasági helyzete nagyon nehéz. De a tudom ány és a fel
sőoktatás tám ogatását kiem elten kellene kezelni. Az alkotó értelmiség gondjait az ipar, a m ezőgazdaság, a nyersanyag problém áitól eltérő mó
don kell kezelni. Az alkotó értelmiség kutatómunkáját nem lehet korlá
tozni, vagy szűklátókörű gazdasági megfontolásokból néhány évre szü
neteltetni. Egy társadalom életében ez az a terület, amelyet egyetlen évre sem lehet tám ogatás nélkül hagyni. A szellemi tőke olyan, hogy ha meg
érzi a bizonytalanságot, akkor az számára kedvezőbb körülmények közé vándorol. De meg kell jegyeznünk itt, hogy a magyar emigráció, vagy napjainkban a brain drain eredm ényeképpen a külföldön maradt alkotó értelmiség nem csak elism erést vívott ki hazánknak a világ tudományos közösségében, hanem m indkét irányban átjárható hidakat épített, ame
lyeknek a hasznát most látjuk.
Tudom, hogy Magyarország nem csak vesztese ennek a nemzetközi tudósvándorlásnak, az alkotó értelmiség vándorlásának, hanem nyertese is. A környező országokból nagyon sok kiváló értelmiségit kapunk. Nem hiszem azonban, hogy ez lenne az út, hiszen ne felejtsük el, hogy a ki
sebbségi létnek az orvos, a pap, a tanító elengedhetetlen feltétele. Nem szabad a szom szédos országok magyar értelmiségét hozzánk csábítani.
Nagyon gazdagok vagyunk szürkeállományban. A m últban a fizikai tő
ke mellett m egpróbálták a szellemi tőkét is államosítani; amíg az előbbit sikerült, és feléltük, eltékozoltuk, az utóbbit nem sikerült, mert visszavo
nult a szürkeállománynak, az idegrendszernek a különböző rejtekhelyei
re. Most azonban lehetőség van arra, hogy ezt a szellemi tőkét az ország javára felhasználjuk.
Csak az az igazi tudom ány, amely világra szól - mondta Eötvös Lo- ránd. - Ha igazi tudósok és jó magyarok akam nk lenni, úgy a tudom ány zászlaját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is m eg
lássák, és megadják neki az illendő tiszteletet.