A tudomány és a kultúra szerepe a nemzeti tudat felépítsésében

A tudomány terén az állam jelentıs befektetéseket hajtott végre. Az orvostudományban valamint a többi természettudományi ágazatban a globális felfogás dominált, ennek eredményeként számtalan nemzetközi csereprogramban vehettek részt az izraeli tudósok. A társadalomtudományokat illetıen a helyzet valamivel bonyolultabbnak bizonyult, mivel az új nemzeti hagyomány meghatározásával voltak elfoglalva. Államalapításkor új tudományokat kellett létrehozni, például a közgazdaságtudományt, a szociológiát vagy a demográfiát, majd ezeket kifejleszteni a nemzetközi normák szerint, és egyben a helyi jellegzetességeket is kutatni. Ezáltal ideológiai alapon sok ellenkezés született, fıleg a politika tudományok és a történelemtudomány terén. Végül is mindkét irányzat, vagyis a globális és a lokális is megtalálta helyét az Izraeli Akadémián¹⁹⁹.

A hatvanas években nagyon sokat fejlıdtek a különbözı tudományok, sıt számos nemzetközi kutatással is büszkélkedhettek az izraeliek, példaként egy közös izraeli-francia őrkutató programmal. Egy nemzetközi felmérés szerint, amely 12 ország matematikai eredményeit hasonlította össze, Izrael elérte az elsı helyezést.

198 Shapira, Anita, Ben Jesuv le Medina: Hamarkivim selo avru (Jesuv és állam között: az elfogadatlan elemek), in Shapira, Anita (ed.), Medina Baderech: Hahevra HaJiszraelit ba aszorim harisonim (Készülıben lévı ország: Az izraeli társadalom az elsı évtízedekben), Merkaz Zalman Sazar le toldot Israel, Jerusalem, 1998, pp. 260-264

199 S. N. Eisenstadt, Perek Hej – Tarbut ve Arachim: Tahalich thijat hatarbut – miszud peulot tarbut (V.

Fejezet - Kultúra és Értékek: A kultúra felélesztésének folyamata – kultúrális tevékenységek intézményesítése) in Hahevra haisraelit: reka, hitpathut ve bajot (Az izraeli társadalom: elızmények, fejlıdés és problémák) in Sidrat Pirsumim be Toldot Hatnua Haleumit ve Hajesuv be Erec Israel, Hamachon Lejahadut Zmanenu, Mador Sprintzak, Hauniversita Haivrit Bejerusalajm, Hocaat Sfarim al sem J.L. Magnes, Hauniversita Haivrit, Jerusalem, 1927. pp. 320-321

Ezekben az években szilárdult meg a felsıoktatás is. Ekkor alapították Beer Shevan a

„Ben Gurion” egyetemet, a 18 emeletes haifai egyetem tervei is elkészültek, a Tel-Aviv-i egyetem pedig megnyitotta jogi karát²⁰⁰.

A kultúra intézményesítése komoly problémákba ütközött az államalapítás utáni években. Egyfelıl az izraeli értelmiség a globális értékek meggyökereztetéséért harcolt, másfelıl pedig a judaizmus különlegességeit próbálták hangsúlyozni. A helyi lakosság kultúrális igényei viszont még messze álltak az európai vagy az amerikai színvonaltól. A kultúra fogyasztóinak orientációja változó volt, mivel az izraeli társadalom sokféle kultúrális hátterő emberbıl tevıdött össze. Ezért már az elsı évtizetben érezhetı volt, hogy Izrael multikultúrális ország lesz, ahol az izraeli nemzeti tudat többféle elembıl fog összetevıdni. Ezek után egyértelmő, hogy a kultúrális pluralizmus eredményeként nem fejlıdhetett ki egy homogén izraeli nemzeti identitás, legalábbis nem olyan amilyent Ben Gurion elképzelt.

Már a jesuv idején két különbözı kultúra fejlıdött ki, egyfelıl a kelet-európai, másfelıl pedig az angolszász kultúra. A Közel-Keletrıl (fıleg Jemenbıl) vagyis Észak-Afrikából származó bevándorlók még nem játszottak fontos szerepet a kultúra alakításában. Befolyásuk csak az államalapítás után, az ötvenes évek nagy bevándorlás hullámai során lett érezhetı. Ahogy a hatvanas és hetvenes évek során többségbe kerültek, leváltották az addigi domináns kultúrákat. A közel-keleti és észak-afrikai bevándorlók sem voltak kultúrálisan homogénak, hisz számtalan nyelven beszéltek, más szokásokkal rendelkeztek, sokan vallásos hátterő családokból származtak, vagy éppen ateisták voltak²⁰¹.

A színházi mőfajt illetıen, az ötvenes évek elején még jiddis nyelvő színdarabokat adtak elı, fıleg a "Habima" Nemzeti Színházban. Az évek során számos angolszász és nyugat-európai színdarab is szerepelt a színházak mősorain. A hatvanas években már az izraeli szerzık mővei domináltak, úgy a Nemzeti Színházban mint más helyi színtársulatok mősorán. Ezek között olyan színtársulatok is voltak, amelyek a keleti származású bevándorlókat képviselték. Ilyen volt a Jaffai

"Hamam" nevő vígszínház, amelynek színdarabjai napi aktualitásokról szóltak, fıleg a Függetlenségi Háborúról, a bevándorlókról, a barak („maabarot”) városnegyedekrıl,

200 Tom Segev, “1967 – Ve haarec sinta et paneja” (1967 - …és az ország arca megváltozott), Hocaat Keter, Jerusalem, 2005, pp. 34-35.

201 Kelet-európából: orosz, román, lengyel, Észak-Afrikából: marokkói, tunéziai, algériai, Közel-Keletrıl: iraki, kurd, iráni, jemenita, stb.

a sivatag közepén lévı fejlıdı városokról valamint a számtalan kultúrális és etnikai háttérrel rendelkezı zsidók találkozásáról az „Ígéret Földjén”²⁰².

A hatvanas évek kultúrális központja Tel Aviv volt, amely világszínvonalú modern városnak számított. Amint már említettük, a Nemzeti Színházon kívül rengeteg más színház alakult (Kameri, Hamam, stb.), ahol számtalan külföldi színdarabot és musicalt játszottak héber nyelven (például Otello, III. Richárd) valamint számtalan izraeli író alkotását is bemutatták. 1966-ban az Izraeli Filharmónikus Zenekar fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte (a 1936-os megnyitó koncert óta), Arturo Toscanini vezénylésével. Az Izraeli Filharmónikus Zenekar a cionista vállalkozás egyik legynagyobb sikere lett, akárcsak a Jeruzsálemi Héber Egyetem valamint a Héber Enciklopédia. Segev szerint a cionizmus ez utóbbi vállakozásai az európai kultúra honosításának kísérleteit tükrözik. Kuriózumként, a Filharmónikus Zenekar bérlete státuszszimbólumnak számított, olyannyira, hogy a szülık örökségként adták tovább gyerekeiknek. Az Izraelbe látogató hírességek (például Marlene Dietrich, Alfred Hitchkock, Arthur Rubinstein, Gunter Grass, Barbara Tuchman, illetve Henry Moore) is azt bizonyítják, hogy a zsidó állam a hatvanas évek folyamán a nyugati kultúra szerves részévé vált. A nyugati szabad idı kultúra egyre nagyobb teret hódított Izraelben is. Egyre népszerőbbé váltak a mozik, a modern zenekarok (Beatles) valamint a különbözı nyugati magazinok (sport-, nıi magazinok). Növekvı népszerőségük az amerikanizációs folyamat kezdetének tekinthetıek. A mozikban nemcsak nyugati filmeket, hanem orosz valamint izraeli filmeket is vetítettek, míg ez utóbbiak népszerőségét az izraeliek heti mozilátogatása bizonyítja. A könnyőzene terén is számos izraeli együttes aratott nagy sikert mint például a „Kaveret” (Méhkaptár). Az izraeli komédia mőfajával párhuzamosan (példaként a „Gasas Hahiver” Izrael minden idık három legnagyobb komikusa - Sajke Ofir, Israel Poljakov, Gavri Banaj) a katonai együttesekbıl fejlıdtek ki. Segev szerint csak a „Gasas Hahiver” parodizálásai tudták igazán megnevettetni az izraelieket, és nem is csoda, hogy senki más nem tett annyit az izraeli nemzeti tudat összeolvasztásáért mint ık²⁰³.

Akkoriban összesen 24 napilap létezett, közülök 15 íródott héberül, a többi különbözı nyelven jelent meg. A hangadó izraeli napilapok, mint például a „Davar”

202 Morastam hatarbutit sel mejaszdej hateatron haisraeli, (Az izraeli szinház megalapitóinak kultúrális öröksége) in http://www.collect.co.il/content.aspx?id=256

203 Tom Segev, “1967 – Ve haarec sinta et paneja” (1967 - …és az ország arca megváltozott), Hocaat Keter, Jerusalem, 2005, pp. 43-45.

(a Hisztadrut MAPAI párt napilapja), vagy a „Haarec” és a „Maariv” még a hatvanas években is megtartották jellegzetességeiket. Még erısen érezhetı volt rajtuk az népnevelı múlt, és egyre inkább az amerikai és az európai sajtó befolyása. Az ötvenes évek során még jelentıs volt a jobboldali revizionista valamint a baloldali szocialista hátterő propaganda is, de a hatvanas években már a hagyományosan balodali

„Haarec” napilap is kritizálta Eskol politikáját. A sajtó nemcsak a politikai és ideológiai nevelésben vett részt, hanem társadalmi jellegő üzeneteket is kommunikált²⁰⁴.

Az irodalom terén is fıleg a jesuv elitje dominált és nem volt, aki felkarolja az ifjú tehetségeket. Egy összefogó intézmény hiánya miatt nem volt egy egységes stílus és nehéz volt kapcsolatot teremteni külföldi nyomdákkal vagy más országok írószövetségeivel. Ebbıl kifolyólag az izraeli irodalom inkább a helyi piactól függött.

Így alakult ki egy hazafias nemzeti irodalom, de nagy lelkesedéssel folyt a külföldi irodalom fordítása is. Az ideológiai sokféleség az irodalomban is megtalálható, sıt még a nyomdák is különbözı irányzatokhoz tartoztak. A legjelentısebbek közülük a szocialista beállítottságú "Am Oved", „Hakibuc Hameuhad” valamint a „Somer Hacair”, és a nemzeti vonalat képviselı ”Mosad Bialik" voltak és a mai napig azok is maradtak. A hatvanas évek nyitottsága révén, már az izraeli írók és költık is egyre nagyobb népszerőségre tettek szert, mint például Dan Ben Amoc, Amos Oz, Dalia Rabikovits, és mások. Ugyanakkor a nemzetközi porondon is nagy sikert aratott néhány izraeli író, példaként Sáj (S.J.) Agnon elsı izraeliként 1966-ban irodalmi Nobel díjat nyert ²⁰⁵.

A sport is komolyan fejlıdött és az állam fıleg a csapat sportot támogatta (futball, kosárlabda). Ezen a téren is ideológiai alapon lehetett elhatárolni a csapatokat. A „Hasomer Hacair” és más baloldali ifjúsági mozgalmakból kialakult csapatok általában piros mezt viseltek (Hapoel Tel Aviv, Hapoel Haifa, stb.) míg a jobboldaliak a "Beitar" ifjúsági mozgalom utódaiként a sárga színő mezeket választották (Makkabi Tel Aviv, Beitar Jerusalem, stb.) A hatvanas években

204 Például a „Maariv” napilap tanácsokat adott a háziasszonyoknak, hogy miként viselkedjenek munkából hazatérı férjeikkel. Tom Segev, “1967 – Ve haarec sinta et paneja” (1967 - …és az ország arca megváltozott), Hocaat Keter, Jerusalem, 2005, pp. 38-39, 43-45.

205 S. N. Eisenstadt, Perek Hej – Tarbut ve Arachim: Tahalich thijat hatarbut – miszud peulot tarbut (V.

Fejezet - Kultúra és Értékek: A kultúra felélesztésének folyamata – kultúrális tevékenységek intézményesítése) in Hahevra haisraelit: reka, hitpathut ve bajot (Az izraeli társadalom: elızmények, fejlıdés és problémák) in Sidrat Pirsumim be Toldot Hatnua Haleumit ve Hajesuv be Erec Israel, Hamachon Lejahadut Zmanenu, Mador Sprintzak, Hauniversita Haivrit Bejerusalajm, Hocaat Sfarim al sem J.L. Magnes, Hauniversita Haivrit, Jerusalem, 1927. pp. 325

számtalan nemzetközi versenyen vettek részt, majd 1966-ban pedig Ázsia kosárlabda bajnokai lettek²⁰⁶.

Az izraeli társadalom sokszínőségét a vallásos és világi csoportok tarkították tovább. Az etnikai különbségeken kívül ez utóbbiaknak szintén különbözı kultúrális igényeik voltak, ezért a világi kultúrával párhuzamosan kialakult a hagyományos kultúra, amely megingatta a szocialista világi kultúra dominanciáját is. Az ötvenes évek során a tradíció és a vallásos ideológia gyorsan terjedt, hisz egyre nagyobb lett az érdeklıdés a vallás és a bibliai idıkrıl szóló történetek iránt. A hatvanas években számtalan szemináriumot tartottak a rabbinikus irodalomról, a szóbeli hagyományról (Talmud, Misna, stb.) valamint a régészet eredményeirıl. A vallásos emberek számára fontos volt bebizonyítani, hogy a zsidóság a bibliai izraelita nép leszármazottja, ezért Izrael megalapítása jogszerő.

A világi irányzatok még mindig jelentıs támogatottságnak örvendtek, fıleg a kibucokban, mezıgazdasági településeken valamint a nagyvárosokban (Tel Aviv és Haifa). A világiak szemében a zsidó ünnepek a tradíció részének számítottak és megünneplésüket a természet jelenségeihez kötötték (például a sávout mint az aratás ünnepe, stb.). A kibucokban és a mosavokban a népi táncok is az izraeli kultúra részévé váltak ²⁰⁷.

Az izraeli nemzeti identitás kikristályosodását különbözı tényezık befolyásolták. Az államalapítás utáni bevándorlási hullámok eredményeként létrejött a kultúrális pluralizmus, amit az ötvenes évek során Ben Gurion próbált meg homogenizálni az olvasztótégely eszméje szerint. A hatvanas években viszont bebizonyosodott, hogy ez az ideológia megbukott, hisz a különbségek felülmúlták a hasonlóságokat.

206 Ezek a futball és kosárlabda csapatok a mai napig léteznek és még mindig nagy az ellentét köztük, ideológiai hátterők miatt. In Tom Segev, “1967 – Ve haarec sinta et paneja” (1967 -… és az ország arca megváltozott), Hocaat Keter, Jerusalem, 2005, pp. 43-45.

207 S. N. Eisenstadt, Perek Hej – Tarbut ve Arachim: Tahalich thijat hatarbut – miszud peulot tarbut (V.

Fejezet - Kultúra és Értékek: A kultúra felélesztésének folyamata – kultúrális tevékenységek intézményesítése) in Hahevra haisraelit: reka, hitpathut ve bajot (Az izraeli társadalom: elızmények, fejlıdés és problémák) in Sidrat Pirsumim be Toldot Hatnua Haleumit ve Hajesuv be Erec Israel, Hamachon Lejahadut Zmanenu, Mador Sprintzak, Hauniversita Haivrit Bejerusalajm, Hocaat Sfarim al sem J.L. Magnes, Hauniversita Haivrit, Jerusalem, 1927. pp. 322-324