Az oroszok

Az izraeli nemzeti tudat további töredezését a volt Szovjetunió államaiból érkezı zsidók illetve nem zsidók, az etiópiai zsidók bevándorlása, valamint a külföldi vendégmunkások megérkezése okozta. Az amúgy is szétzilált társadalomban, ahol a békefolyamat következtében a szakadék a békepártiak és a neocionisták között még nagyobb lett, az új bevándorlók beilleszkedése egyértelmően lehetetlennek tőnt. A multikultúrális felfogás szerint nem várták el a "beolvadást" az izraeli társadalomba, ellentétben az államalapítás utáni évekkel. Ben Gurion olvasztó tégelyének elhanyagolása, Horowitz szerint, kultúrális gettók megalakulásához vezetett, amelyek különbözı szokások és szocializálódási folyamatok eredményeként jöttek létre²⁹⁸. Mindez egy egymillió fıs etnikai-kultúrális közösség megalakulásához vezetett, amely lényegesen különbözik az izraelitıl. A szubkultúrák kialakulását az izraeli társadalom komoly ellenkezéssel fogadta, sıt valóságos xenofobként viselkedett, ami arra utal, hogy a társadalom elért egy telitettségi pontot, ami után már talán képtelen lesz befogadni új bevándorlókat.

Az úgynevezett orosz bevándorlás (több mint 700 ezer fı) minden téren befolyásolta az izraeli életformát. Ellentétben a hetvenes évek alijájával, amely cionista háttérbıl érkezett, az új oroszoknak semmi közük nem volt a cionizmushoz és sokan közülük a halacha szerint nem is voltak zsidók. Ebbıl kifolyólag kötıdöttségük

297 Joav Peled and Gerson Safir, Mihu Israeli: Hadinamika sel ezrahut murkevet (Ki az izraeli?: A többrétegő állampolgárság dinamikája), Tel Aviv University Publishing, 2005, pp. 296-304.

298 Avner Horowitz, Competing Israeli Structures of Identity, in Integration and Identity: Challenges to Europe and Israel, pp. 57.

is sokkal lazább volt és sokan közülük egy-két éven belül el is hagyták az országot.

Mivel 80%-uk askenázi származású, többségük iskolázott, szekuláris és az orosz valamint a nyugati kultúrához állnak közel, ezért az addig rejtett illetve feledésbe sülyedt askenázi-mizrahi egyenlıtlenségek újra felszínre törtek. Az oroszok pár éven belül minden elvárást felül múltak és sikeresen beilleszkedtek az izraeli gazdasági életben, sıt a középosztály szerves részévé váltak. Ezt egyértelmően magas végzettségüknek köszönhették, amely újra rámutatott a mizrahiak hátrányára és sok esetben kiváltotta ez utóbbiak irígységét. A negatív reakciót az is fokozta, hogy az orosz bevándorlók egyszerően nem voltak hajlandóak beilleszkedni az izraeli társadalomba, sıt lenézték a helyi kultúrát, hanem e helyett orosz nyelvő újságokat olvastak, külön televízió és rádiómősorokat mőködtettek, magán iskolákat és óvodákat alapítottak, amelyek továbbra is az orosz kultúrát magasztalták²⁹⁹.

Annak ellenére, hogy a bevándorlók többsége, úgy a volt Szovjetunióból, mint Etiópiából, a halacha szerint nem volt zsidó, az izraeli kormány arra törekedett, hogy Izraelben zsidó többség legyen, hisz demográfiailag az arab "kisebbség" szaporodása már komoly problémát jelentett. A bevándorlókat azzal fogadta a rabbinátus, hogy zsidó országban kötelesek lesznek a zsidó halacha szerint élni, hisz másképpen nagyon sok nehézségben lesz részük³⁰⁰. Annak ellenére, hogy sokan hoztak áldozatot, az állam ugyan úgy cserben hagyta ıket mint annak idején az ötvenes években érkezett bevándorlókat. A kilencvenes évek bevándorlói számára sem volt egyszerő a beilleszkedés, hisz egy új nyelvet illetve kultúrát kellett megtanuljanak, sıt mint ötven évvel azelıtt, a bennszülött izraeliek most sem voltak hajlandóak befogadni az újjonnan jötteket. Azóta is elterjedt az a mondás, hogy Izrael szereti a bevándorlást, de az izraeliek nem szeretik a bevándorlókat. Ezt az érzést a mizrahi származásúak körében lehetett érezni, akik féltették társadalmi státuszukat, de a vallásos illetve az arab pártok is féltették politikai vívmányaikat. Az orosz alija politikai belállítottsága miatt még az askenázi elit is féltette szilárd helyét. Kimmerling szerint ezek a félelmek voltak az elıítéletek forrásai, minek eredményeként mind a fogadó (izraeli) mind a fogadott (orosz bevándorlók) fél magába zárkózott. Az elkülönüléshez az is besegített, hogy ellentétben a 70-es évekbeli bevándorló hullámokkal, amikor ugyanis az állam fontos szerepet játszott az új olék beilleszkedési folyamatában, a 90-es

299 R.A. el Sarto: Israeli Identity as Seen Through European Eyes, in Integration and Identity:

Challenges to Europe and Israel, pp. 70-71

300 Ebbıl kifolyólag sok bevándorló férfi hajlandó volt megmetéltetni magát, a nık pedig betértek a halacha szerint.

években az izraeli társadalom már teljesen individualista lett és egyre kevesebb szerepet adott az államnak³⁰¹.

Az orosz alija, az elvárások ellenére, nagyon eredményes lett, hisz tizenöt év leforgása alatt, ık tették ki a középosztály többségét. Felmérés szerint, amelyet a

"Jediot Ahronot" napilap végzett el 2004 októberében, 68% az izraeli társadalom szerves részének érezte magát, míg gyerekeik 90%-a érezte ezt, illetve 85% Izraelben fog maradni. Többségük meg van elégedve életszínvonalával, és úgy érezték, hogy ez az alija fontos Izrael számára. Számukra egy teljesen új zsidó identitás alakult ki, amely kevésbé vallásos, de sokkal inkább nemzeties. Az Jiszrael Baalija nevő etnikai párt³⁰² már az 1992-es választásokon kifejezte az izraeli orosz közösség érdekeit, de akkor még többségük a Munkapártra szavazott. Ez utóbbinak megtiltotta az amerikai kormány a megszállt területeken való további terjeszkedést, és ezáltal garantálták a bevándorlóknak szánt kölcsönöket.

Az évek során egyre nagyobb támogatottsága lett az etnikai bázisú pártoknak, így az 1996-os választásokon az Jiszrael Baalija pártra a 400 ezer választásra jogosult 40%-a szavazott. Ezáltal 7 mandátumot kapott a 120 fıs Knesszetben, majd szerves része lett a vallásos-nemzeti-neocionista koalíciónak, amelynek Benjamin Netanjahu lett a miniszterelnöke (70%-a az oroszoknak rá szavazott). A párt szlogenje arra mutat, hogy egy új izraeliség van kifejlıdıben, amely a multikultúralizmus meghonosítására törekszik, de ugyanakkor féltve ırzi a különbözı etnikai csoportok sajátosságait is³⁰³. A békefolyamat megakadása valamint a nacionalista beállítottságú oroszok megalapították az "Israel Beitenu" (Izrael a Hazánk) jobboldali nacionalista pártot Ivet Liberman vezetésével), amely már az 1996-os választásokon négy mandátumot, míg 2006-os választásokon 13 mandátumot kapott a Knesszetben. Az izraeli oroszok többsége három nagyvárosban (Tel Aviv, Haifa és Jeruzsálem) illetve más városban (Asdod, Askelon, Rison Lecion) telepedett le, nem az elfoglalt terlüteken, amelynek pedig nagy volt az esélye, hisz nagyon sokan a Nagy Izrael

301Yossi Malman, Haisraelim hahadasim: Mabat isi al hevra besinuj (Az új izraeliek: személyes nézet egy változásban lévı társadalomról), Hocat Soken, Jerusalem, pp. 260-266. and Baruch Kimmerling,

"Haisraelim hahadashim: ribuj tarbujot lelo rav tarbutiut" (Az új izraeliek: számtalan kultúra multikultúralizmus nélkül), Alpaim 16., 1998, pp. 283.

302 Seránszki Natan cionista tevékenységei miatt börtönbe ült Szovjetúnióban, majd 1986-ban kiengedték és rögtön Izraelbe alijázott.

303 Baruch Kimmerling, "Haisraelim hahadashim: ribuj tarbujot lelo rav tarbutiut" (Az új izraeliek:

számtalan kultúra multikultúralizmus nélkül), Alpaim 16., 1998, pp. 292-293.

eszmét támogatták és egyértelmően elítélték a Munkapárt által kezdeményezett békefolyamatot.

Az orosz bevándorlás hozzájárult a gazdasági fejlıdéshez is, hisz Izrael high-tech szektora nem lenne olyan sikeres 100 ezer orosz mérnök nélkül. Az orosz bevándorlók körében dupla annyi mérnök érkezett mint amennyi Izraelben élt, az orvosok száma pedig 70%-al volt magasabb, a 15 éven felüli bevándorlók 55%-a pedig több mint 13 évet tanult. Ezek után érthetı, hogy nagyon nehéz volt mindenki számára állást találni, fıleg a szakmájában, hisz a helyi gazdaságnak nem volt szüksége ennyi mérnökre vagy orvosra. Az izraeli kormány a közvetlen beilleszkedési folyamatot választotta, ami néhány ezer sekeles évi segélyt jelentett valamint számos könnyítést a házkölcsönöket illetıen. Ennek eredményeként a bevándorlók több mint 30%-a saját lakással rendelkezett az alijázás utáni második évben³⁰⁴. Sajnálatos módon sok új bevándorló nem talált végzettségének megfelelı munkát, mivel a gazdaság nem volt felkészülve ennyi képzett ember és új szakma befogadására. Egy felmérés szerint, amelyet 1996-ban készítettek, az új bevándorlók közül 95% talált munkát és más bevándorlási hullámokhoz képes, nekik sikerült a leghamarabb beilleszkedniük a helyi munkapiacon. Manapság viszont a bevándorlók 64%-a elégedett az életével, ami nagyon különleges, fıleg egy olyan társadalomban, ahol az emberek többsége csak a negatív élményeket tartja szem elıtt³⁰⁵. A gazdasági liberalizáció valamint az izraeli piac átállása a kapitalista rendszerre nagyon sokat segített az új bevándorlók beilleszkedésén, hisz megvolt a megfelelı felkészültségük.

Az izraeli középosztály, amelynek stabil életszínvonala volt, jelentısen meggazdagodott, de ezt nemcsak az új bevándorlóknak köszönhetik, hanem a majdnem egy milliárd dolláros amerikai segélynek is, ami természetesen a békefolyamat eredménye volt.

Kimmerling szerint az új orosz bevándorlók nagy változást idéztek elı az addig domináns izraeli kultúrában, hisz az évek során egyre jobban "befészkelték"

magukat olyan helyekre, ahol fıleg izraeliek voltak, példaként az iparban, az üzleti életben, az akadémiában illetve a hadsereg berkeibe. Az viszont egyértelmően észlelhetı, hogy ık még mindig külön kultúrális közösségben élnek. A beilleszkedési folyamat csak látszólagos és formai volt, hisz az oroszok többsége a mai napig nem

304 Joav Peled and Gerson Safir, Mihu Israeli: Hadinamika sel ezrahut murkevet (Ki az izraeli?: A többréterő állampolgárság dinamikája), Tel Aviv University Publishing, 2005, pp. 361-367.

305Sever Plotzker, Meha "anahnu ve atem" le "anahnu" (A "Mi és Ti"-tıl a "Mi"-ig), Jediot Ahronot – Hamusaf Lahag, 6-10-2004, p. 2-4, 31.

tud azonosulni az izraeli indetitással. Sıt nem vallják magukat izraelieknek, hisz ez utóbbiban osztozódniuk kell az izraeli arabokkal, ami teljesen ellentétes nemzeti felfogásukkal, így inkább zsidó oroszoknak nevezik magukat. Másfelıl zsidóságuk megkérdıjelezése miatt sokan saját közösségükben maradnak.

Az elkülönülés legjellegzetesebb eredménye az írott média megjelenése volt, amelynek mai napig megfoghatatlan sikere van. Példaként, már a kilencvenes évek elején több mint egy millió példányt adtak el különbözı napilapokból (mint például a

"Vesti" orosz nyelvő napilap) valamint magazinokból, amelyek jellegzetesen az izraeli orosz közösség számára iródtak. Ezeknek az újságoknak a hasábjain, az újságírók sajátos nézetük szerint mutatják be az izraeli társadalom ügyeit-bajait, de nagy figyelmet fordítanak az elhagyott anyaországra is, úgy a politikai mint a kultúrális eseményeket illetıen. Az orosz média ugyan egyoldalú párbeszédben áll az izraeli társadalommal, hisz általában az izraeli újságokból fordítják le a híreket, majd felfogásuk szerint értelmezik a történteket³⁰⁶.

Összegzésként, az izraeli orosz közösség komoly politikai, és gazdasági hatalomra tett szert az elmúlt évtizedben. Elszigeteltségük folytatása, fıleg a jövıbeli generációkra való tekintettel komoly dilemma elé állítja a zsidó államot, amelynek választania kell az etnikai kisebbségek elismerése és a vallás tejhatalma között. Az izraeli nemzeti identitás is teljesen más irányban fejlıdik, hisz többségük nem érzi magát izraelinek, hanem orosznak (fıleg a nem zsidók) illetve zsidónak.