A második alija (1904-1914) úttör ı eszméi és tevékenységei

Palesztina elfoglalásában és a zsidó jesuv szintő támogatása nemzetközi rokonszenv kiváltásával. A szervezet tagjait végül elfogták, megkínozták majd halálra ítélték.

Izrael ifjúsága a mai napig büszkén tanulja a NILI tagjainak hıstetteit és kitartásuk miatt sokak számára példaképek¹⁰⁰.

Az elsı bevándorlók voltak az igazi forradalmárok, akik egyértelmően megváltoztatták a zsidóságról alkotott képet úgy saját maguk mint más népek szemében. Az új héber ember kialakulását, aki egyben megvédi magát, családját és hazáját, és ugyanakkor hajlandó feláldoznia magát a közösségért valamint a jövı nemzedékért, Izrael az elsı telepeseiknek köszönheti.

pénzügyileg is drágábbaknak bizonyultak, társadalmilag pedig állandó zőrzavart okoztak, mivel egyenjogúságot valamint jobb munkafeltételeket követeltek.

A második alija tagjai, ha a mindennapi problémákat nem is tudták megoldani, arra törekedtek, hogy a szervezetek keretein belül megszilárdítsák alapelveiket.

Kezdeményezéseik egy része nem is volt valóságszerő, mint például a mezıgazdasági munkások szervezete, de a jövı felé való orientálódás érezhetı volt minden szervezetben, amelyet alapítottak. Közéjük tartozik a Hisztadrut Haovdim Haivrim (A héber munkások szakszervezete) vagy a palesztinai munkások pártja (MAPAI – Mifleget Poalej Israel), amely a jesuv korszakától 1977-ig kisebb nagyobb változásokkal Izrael domináns pártja maradt¹⁰¹. A második alijának köszönhetı az izraeli politikai pártok megjelenése is, többek között a Poalej Cion és a Hapoel Hacair, amelyek késıbb a MAPAI nevő munkáspártba olvadtak be. Számos szocialista ifjúsági mozgalom is megalakult, mint a „Hasomer Hacair” („Fiatal İr”) valamint a „Hanoar Haoved” („Munkás Ifjúság”). Az új nemzedék számára ezek voltak a legjelentısebb szocializálódási helyek. Itt tanították ıket hazaszeretetre és a közösség érdekében való feláldozási hajlandóságra¹⁰².

1907-ben a cionista mozgalom vezetıi úgy döntöttek, hogy a „szintetikus cionizmus” útját követik, amely szintézis volt Herzl politikai cionizmusa valamint a praktikus cionisták között, akik Izrael aktív felépítését szorgalmazták. A második alija tagjai már eleve kivándorlásukkal elkezdték megvalósítani a zsidó ország felépítését.

A kibucok megalapítása¹⁰³ nekik köszönhetı. Ezek új típusú települések voltak, ahol a vagyon közös tulajdonba került. A legjelentısebb közülük kibuc Degania (észak Izraelben), amely tevékenységeivel az úttörı mozgalom szimbólumává vált. Ebben az idıszakban ez volt az egyetlen valószerő megoldás az akkori körülményekhez képest, hogy a tapasztalatlan és vagyontalan fiatalság valamilyen formában egy normális életet kezdhessen. Ezek a települések ugyan az elsı alija tevékenységének folytatását jelentették, azzal a különbséggel, hogy itt már a földmővesek függetlenek voltak és a tagok között egyenlıség volt. Annak ellenére, hogy a második alija idején

101 Eisentadt, Shmuel N., Israeli Identity: Problems in the development of the collective identity of an ideological society, in Eisentadt, S.N., Bar-Yosef, R. and Adler, Chaim, (eds.), Integration and Development in Israel, Israel Universities Press, 1970, pp. 674-677

102 Shapira, Anita: Jehudim hadasim jehudim jesanim (Új zsidók régi zsidók), Hocaat Am Oved, 1997, pp. 158-171

103 1914-ben Palesztinában 47 falu létezett, amelybıl 25 telepőlés a második alija által alakult.

fogalmazódott meg a közösségi élet (a kooperatív rendszer) valójában a kibucok és a közösségi mosavok csak a harmadik alija idején váltak fontossá¹⁰⁴.

Az új településeket állandóan támadták az arabok, így az önvédelem elsajátítása fontos része lett az ifjúság „hazafias” neveltetésének. 1907-ben a Poalej Cion szervezet tagjai eldöntötték, hogy titkos védelmi szervezetet alapítanak „Bar Giora” néven, észak Palesztinában (Galileában). 1909-ben alakult meg a "Hasomer"

(İrzı-védı) nevő szervezet is, amely lassan átvette a települések védelmét. A védelmi feladatokon kívül a szervezet további feladatköréhez a földek megmunkálása is hozzátartozott, hisz e nélkül nem látták értelmét az úttörı eszmének. A "Hasomer"

volt az elsı félkatonai szervezet, amely a védelmi erı (HAGANA) majd az izraeli hadsereg (CAHAL) létrehozásában játszott fontos szerepet. Késıbb megalakult a Zsidó Légió is, amely részt vett az elsı világháborúban az angolok mellett az ottomán birodalom elleni harcokban¹⁰⁵.

A kultúra és az oktatás terén is számtalan eredményt könyvelhettek el a második alija tagjai. 1908-ban megalapították Tel Aviv városát, míg Haifa és Jeruzsálem zsidó negyedei is sokat fejlıdtek. Tel Avivban felavatták az elsı gimnáziumot („Herclija Gimnázium") és 1918-ban megalapították az elsı héber színházat a „Habima”-t („Színpad”). Mindkét alija (I. és II.) tagjai nagyon aktívak voltak az új generáció nevelési és oktatási ügyeiben. Olyan oktatási programot hoztak létre, amely a judaizmus és az univerzalizmus közötti szintézis volt. A bibliát párhuzamosan tanították a világirodalommal, az elsı és második Templom történelmét a modern cionista mozgalom történelmével. Az volt a cél, hogy olyan új társadalmat neveljenek, amely tökéletesíti mind az ısi héber mind a modern globális kultúrát. Az úttörı eszméje itt is fontos szerepet játszott, hisz a tanár is kultúrális úttörınek számított. A felsıoktatás bölcsıjét is sikeresen megteremtették, amikor megalapították a Jeruzsálemi Héber Egyetemet, valamint a haifai Techniont, amelyek Izrael felsıoktatási rendszerének alapjául szolgáltak és a mai napig elit intézményeknek számítanak.

104 S. N. Eisenstadt, Haslavim Haikariim Behitpathut Hamosadit sel hajesuv ( A jésuv intézményítési fejlıdésének jelentısebb szakaszai)in Hahevra haisraelit: reka, hitpathut ve bajot (Az izraeli társadalom: elızmények, fejlıdés és problémák) in Sidrat Pirsumim be Toldot Hatnua Haleumit ve Hajesuv be Erec Israel, Hamachon Lejahadut Zmanenu, Mador Sprintzak, Hauniversita Haivrit Bejerusalajm, Hocaat Sfarim al sem J.L. Magnes, Hauniversita Haivrit, Jerusalem, 1927, pp 14-15

105 Anita Shapira: “Land and Power: The Zionist Resort to Force, The Emergence of the Defensive Mythos, 1881-1948”, pp.85-87

Az akkori ifjúság vegyes kultúrán nevelkedett, amely nem volt más mint paradoxonok vegyülete. Az univerzalizmus a lokálpatriotizmussal szemben, az emberiség szeretete és a „gojok”-kal szembeni ellenszenv, egyfelıl megértés másfelıl szélsıséges militantizmus. Hajlandóak voltak feláldozni magukat a zsidó népért, de ugyanakkor megvetették és lenézték a diaszpórai (galuti) zsidókat, vágytak a béke iránt, de nem rettentek vissza az erıszak alkalmazásától sem^106. Az új bennszülött nemzedék nem volt ugyan egységes, de volt egy közös generációs stílusuk és egymás iránti erıs kötıdöttségük. A közös tudat, hogy egymáshoz tartoznak és egymásért harcolnak, hogy ugyanolyan szeretetet táplálnak az ország iránt, faragatlanságuk és érzéketlen kifejezésmódjuk, mind arra utalt, hogy valóban egy új héber ember van fejlödıben¹⁰⁷.

A palesztinai körülmények végett a második alija emberei nagyon sokat küzdöttek megélhetésükért. Éppen ezért fontos megjegyezni, hogy minden szervezet megalapításával mindig a jövıre, a jövı nemzedékre problémáinak megoldására gondoltak. Érdekes módon éppen azért, mert a jövırıl volt szó, még sem próbáltak egy végleges értékrendet vagy a szervezetek végleges formáját kialakítani. Attól tartottak, hogy ugyanazokat a hibákat követik majd el mint az elsı alija tagjai, akik hiába próbáltak kialakítani egy egységes és szervezett életformát, nem voltak meg hozzá a megfelelı körülmények. Végül is a második alija idıszaka arról szólt, hogy milyen értékrendszert miként lehet értelmezni, vagyis milyen társadalmi, gazdasági, politikai rendszer lenne a legmegfelelıbb. Ennek az alijának köszönhetı számtalan társadalmi szervezet, példaként politikai pártokat, szakszervezeteket, állami vállalatokat, oktatási, egészségügyi valamint biztonsági szervezeteket sorolhatnánk¹⁰⁸.

Társadalmi szemszögbıl ítélve a második alija tagjai zárkozottaknak bizonyultak másokkal szemben. Többnyire kelet-európai származásúak voltak és szerintük, aki nem hitt a „héber munka” elvében és nem lett felkészítve erre az ideológiára azt nem is fogadták be maguk közé. Ezt leginkább a Jemenbıl érkezı zsidókkal éreztették, akiket nem tekintettek igazi pioníroknak, hanem

106 Shapira, Anita: Jehudim hadasim jehudim jesanim (Új zsidók régi zsidók), Hoccat Am Oved, 1997, p. 173

107 Shapira, Anita: Jehudim hadasim jehudim jesanim (Új zsidók régi zsidók), Hoccat Am Oved, 1997, pp. 13-14

108 S. N. Eisenstadt, Haslavim Haikariim Behitpathut Hamosadit sel hajesuv ( A jésuv intézményítési fejlıdésének jelentısebb szakaszai) Hahevra haisraelit: reka, hitpathut ve bajot (Az izraeli társadalom:

elızmények, fejlıdés és problémák) in Sidrat Pirsumim be Toldot Hatnua Haleumit ve Hajesuv be Erec Israel, Hamachon Lejahadut Zmanenu, Mador Sprintzak, Hauniversita Haivrit Bejerusalajm, Hocaat Sfarim al sem J.L. Magnes, Hauniversita Haivrit, Jerusalem, 1927, pp 15-17

„menekülteknek”. A bennszülött lakosság (az arabok és a bedouinok) iránt kettıs volt a hozáállásuk. Egyfelıl átvették a bedouin viseletet (a kaffiát), étkezési szokásokat (arab pitakenyér, olivaolaj és olivabogyó) és néhány viselkedési formát is (kézzel ettek, büszkék és bátrak voltak). Másfelıl ezeket az attributúmokat lenézték, sıt elmaradottnak tartották¹⁰⁹.

Az elsı és második alija idején jelentıs vátlozások mentek végbe a világiak és vallásosok jövıbeni kapcsolatát illetıen. Ekkor formálodott ki a cionista mozgalom valamint a jesuv viszonya a zsidó valláshoz. Az iskolákban a bibliát világi szemszögbıl tanították, vagyis történelmi forrásként. Az ısök életformája iránti növekedı érdeklıdés miatt számtalan archeológiai ásatást kezdtek el. Elfogadták a Sabatot mint formális munkaszüneti napot, a fontosabb zsidó ünnepek (Jom Kippur, Sukot, Pesach, Savuot, Hanuka és Purim) pedig formális vagy félig formális ünnepekké váltak a jesuv életében majd Izraelben is. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy nagyon sok vita volt az ünnepek ceremoniájának lebonyolítása körül. Míg az elsı alija emberei vallásosak voltak és ragaszkodtak a hagyományokhoz, addig a második alija tagjai világi felfogásúak voltak, és számukra ezek az ünnepek csupán a zsidóság történelmének jelentıs eseményeit jelentették¹¹⁰.