Strédl Terézia2
„A XXI. század nem éli túl önmagát a tolerancia, az önuralom és az empátia nélkül!”
Daniel Goleman
A mássággal való találkozás elmélyíti az önismeretet és csökkenti az előíté -leteket, természetesen mindez kölcsönhatásban. A kisebbség és a többség kölcsönös kétoldalú kommunikációjára, tapasztalatcseréjére, érzelmi ráhan -golódására folyamatosan szükség van. A kétoldalú közlésnek kitett egyének ellenállóbbá válnak az ellenérvekkel szemben, mint az egyoldalú közlésben részesülők. Javul az argumentációs készségük, csökken a védekezési maga -tartásuk, és együttműködőbbé válnak. Képtelenség érzékenyen reagálni a kisebbség képviselőjére, ha nem ismerjük, vagy keveset tudunk róla. Ahhoz a felismeréshez eljutni, hogy a másság gazdagít, csupán saját élményű megta -pasztalás vezet.
A kisebbség (minoritás) megfogalmazásánál nemcsak a nemzeti kisebbsé gekre összpontosítunk, hanem ugyanúgy figyelembe vesszük a különböző mar -ginalizálódott szubkultúrákat is, így a vallási, egészségi, generációs, szociális, professzionális kisebbségi csoportokat is. Gondolunk mindenkire, aki bőre szí nében, származásában, kultúrájában, nyelvében, szokásaiban és hagyományvi lágában, nézeteiben, hitében és politikai meggyőződésében, életvitelében más -ságot mutat a nagy többségtől (majoritás), amely általában az adott közösség meghatározója.
Többéves tapasztalatunk azt mutatja3, hogy a középiskolások körében fő -leg a Bogardus-skála segítségével mért -legnagyobb előítéletet az alkoholista, a narkós, a szektatag kapta, azonban az újgazdag, a prostituált, a bevándorolt
1 A publikáció az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Készült a „Társadalmi konfliktusok – Társadalmi jól-lét és biztonság – Versenyké-pesség és társadalmi fejlődés”, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0069 azonosító számú projekt keretében.
2 Paed Dr. Strédl Terézia, PhD.—Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, Neveléstudományi Tanszék vezetője
3 Bordás, S.—Huncik, P.—Mikulás, D.—Stredl, T. 2003. Együttlét. Budapest, Balassi Kiadó
sem maradt helyezés nélkül. A romával szemben nagyobb az ellenállás, mint más bevándorlókkal, így pl. a kínaiakkal szemben. Mindezek mögött azokat az örökölt előítéleteket kell figyelembe vennünk, amelyek torzítják sok esetben a valóságot. A kulturális közeg ugyanaz a roma és a többségi számára, hiszen a bevándorolt egész más kulturális szokásokat hoz magával, és csak fokozato san illeszkedik be, fogadja el a többségi szokásokat. Pár évvel ezelőtt még na -gyon magas előítélettel viseltettünk a lelki betegekkel szemben, manapság már a narkós és az alkoholista megelőzte ezt a csoportot, mert ők ártalmasabbak, főleg, ha a szer hatása alatt vannak. Amit manapság megfigyelünk, hogy kezd elmélyedni a generációs ellentét, mindez a fiatalok előítéletkészletében, az idő sekkel szemben elutasítóak, intoleránsak, negatív sztereotipizálás generalizáló -dik.4 Ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy öregszik a társadalom, növekszik az átlagéletkor, az aktív és passzív keresők aránya változik, foglalkoznunk kell ezzel a jelenséggel.
A tolerancia elfogadást, béketűrést, mindennemű előítélet elutasítását je -lenti. A toleráns magatartásnak különböző formái és fokozatai vannak5.
Passzív tolerancia:
• közömbösség: mindentől és mindenkitől nyugalmat akar addig, míg nincs haszna a másikból, míg nem tud előnyt kovácsolni a kapcsolatból,
• „élj és hagyj élni”: az egymás mellett élést alapozza meg, egyfajta társa -dalmi egyezséget hoz létre, a lefegyverzett békéhez hasonlítható.
Aktív tolerancia:
• a másik megértésének fontossága – a polgári egyenrangúság építése,
• a másság integrálása – integrálni a másikat teljes önazonosságában és másságával együtt (integráció / befogadás – inklúzió / elfogadás).
A tolerancia feltételezi a megértést, a másik fenntartás nélküli elfogadá -sát, kultúrájának, hagyományainak, szokásainak, erkölcsének megismerését, életvitelének és értékeinek bemutatását, elfogadását/elfogadtatását. Az aktív tolerancia a másik megismerésének hajtóereje, célja másságának és eredői -nek megértése. Minél több hasonlóságot találunk a másikkal, annál jobban csökken az ismeretlenségből eredő szorongás. Ebben segít nagymértékben az empátia.
4 A szerző mérései és tapasztalata az egyetemisták körében (2012) 5 Kusy, M.—Stredlová, T. 2002. Tolerancia. Dunajská Streda, Lilium Aurum
Buda Béla6 megfogalmazása szerint „az empátia a személyiség olyan képes-sége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kap-csolat során az ember bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába.“. Az empátia közvetlen kommunikációs kapcsolatban zajlik, általában két személy között.
Megvalósulhat verbális és nem verbális kommunikációban is. Az empátia első -sorban az úgynevezett segítő foglalkozásoknál nagyon fontos, mint pl. orvos, ápoló, pedagógus, szociális gondozó stb. A közvetlen, személyes kommuniká -ció során az empátiával bíró ember a saját kommuniká-ciójával olyan helyzetet teremthet, amelyben a másik nyitottabbá válik, így jobban megismerhetjük és megérthetjük a benne zajló érzelmi folyamatokat. Minden ember képes az empátiára, azonban jellemző, hogy kinél milyen mértékben nyilvánul meg. Az empátia készsége fejleszthető. A gyermekkorban, a fejlődési jellemzőknek kö szönhetően az empátia készsége nagy, a serdülőkortól rejtetté válik, majd fo -kozatosan csökken. Ha nem volt fejlesztve ez a készség, akkor időskorban már nem tudunk eredményeket elérni. Az empátiás készségünk legnagyobb eséllyel a felnőttkorban fejleszthető.
Az empátia kultúrafüggő. Azokban a kultúrákban, „amelyekben a racioná-lis gondolkodásnak nincs ilyen vezető szerepe, az empátia szabadabban jelenik meg, és az empátiás megértés az emberek között könnyebb, hiszen a mindennapi érintkezés természetes része“7. További elemzést igényel az a tény, hogy a longi tudinális kutatásunkban azt tapasztaltuk, hogy a legalacsonyabban mért EMP --érték lányoknál volt mérhető. A szakirodalmi adatok egyértelműen a női nem magasabb empátia-értékét mutatják, ami a nő anyaszerepével függ össze. Az általunk kapott adatok az ellenkezőjét mutatják. Ezt azzal a jelenséggel vetnénk össze, amit tapasztalunk, hogy az oktatásban, és eleve a nevelésben, a női sze rep dominál, így a másik nem megemelt feminin hatást mutat, részben a társa -dalomban észlelhető szerepcseréket imitálja. A nyert kutatási adatok további verifikációt igényelnek, ami folyamatban van.
Aki toleráns, tiszteli a másságot. Ellentétben azzal, aki diszkriminatív, rasz -szista vagy xenofób, vagy azokkal szemben, akik valamely etnikum, vallás vagy származás felsőbbrendűségét hirdetik.
Diszkriminációnak számít az emberi jogok megsértése, elnyomása, a zsarolás, a zaklatás, az erősek fölénye a gyengébbek felett, a mindennemű erőszak. A
legsé-6 Buda, B. 2006. Empátia. Budapest, Urbis, 105.
7 Buda, B. 2006. Empátia. Budapest, Urbis, 276.
Strédl Terézia
rülékenyebb csoportok: faji, vallási, nemzetiségi kisebbségek, nők, gyerekek, sze-xuális kisebbségek, egészségükben akadályozottak, idősek, betegek stb.
Rasszizmus az emberi fajok testi és lelki egyenlőtlenségét feltételezi, és azt, hogy ennek meghatározó jelentősége van az emberiség kultúrtörténetében. Min-den faji teória abból indul ki, hogy az emberiség felsőbbrendű és alacsonyabb ren-dű fajokra osztódik. A felsőbbrenren-dű fajok alkotóak, a civilizáció és a haladás kép-viselői, az uralkodásra teremtődtek. Az alacsonyabb rendű fajok nélkülözik ezt a képességet, ezért vezetni kell őket.
A xenofóbia idegengyűlölet, minden emberrel szemben, aki más és ismeret-len, aki nem a mi közegünkből származik. A xenofóbia az alapja minden ellenséges ideológiának, így a rasszizmus, a sovinizmus, a nacionalizmus, a fasizmus is belőle merít. Mikor a társadalom szociális, gazdasági vagy politikai válságba jut, avagy olyan helyzet alakul ki, amit nem értünk, akkor védekezésül megnő a xenofób ma-gatartás.
Az intolerancia és az ellenségeskedés diszkriminál. Az egyén védekezik, védelmi magatartást provokál benne a helyzet, amiben van, így nem képes elfogadni a má-sik ember másságát. A másság alapja lehet: a kor (idős–fiatal), nem (férfi–nő), tes-ti adottság (kövér–sovány, erős–gyenge), egészségi állapot (beteg–akadályozott), vallási (zsidó, moszlim, szektatag), generációs (nyugdíjasok), szociális (hajléktalan, munkanélküli), nemzetiségi (magyar, szláv, német), faji (roma, afroamerikai).8
A magatartást jelentős mértékben befolyásolják az előítéletek, az általáno -sítások és a sztereotípiák.
Az előítéletek lehetnek pozitívak (saját környezetét túlértékeli) és negatí-vak, amikor az idegent, az ismeretlent kisebb értékűnek, alacsonyabb rendűnek tart. Az előítéletek barátságtalan magatartáshoz vezetnek:
negatív vélekedés másokról, kigúnyolás, csúfnevek használata, gyanúsítgatás, a másik kikerülése, izolálása, a hallgatás,
különböző emberi megítélés, anyagi juttatások, korlátozó intézkedések, kitil-tás, a segítség elutasítása, támadások, közöny, megfélemlítés stb.
Az előítéletekkel egyszerűbb, megmagyarázzák az érthetetlent helyettünk is. A faji előítéletek csupán már azért ítélkeznek negatívan a másik emberről, mert más népcsoporthoz tartozik. A faji előítéletek tanultak és sok esetben örö -költek.
8 Nakhle, M. 1994. Výchova ku komunikácii medzi etnickými skupinami. In Výchova k ľudským právam. Minority Rights Group – Slovakia, Bratislava
A sztereotípiák érvénytelen általánosításokat tartalmaznak, nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket a csoporttagok között. Az előítéletektől abban különböznek, hogy nem feltétlenül negatív és ellenséges véleményt tük röznek. Küldetésük abban rejlik, hogy elősegítik az adott helyzetben való tá -jékozódást. A sztereotípiák igazsága csupán egy emberre jellemzőek az adott csoportból, a többiek a leegyszerűsített látásmódunknak köszönhetik, hogy ugyanazt a jelzőt kapták - gyakran a fekete-fehér látásmódból adódóan.9