Sándor Vence13, aki korábban a Főreáliskola igazgatója volt14, feltétlenül ebbe a csoportba sorolható. 1921 őszén érkezett Budapestre, ahol nyolc éven át szakfelügyelőként dolgozott, majd 1936ban nyugdíjazták. A Közoktatási Ta -nácsnak (KT) is tagja volt, és mint némettanár a német nyelvoktatás ügyében dolgozott: a középiskolai kerettörvény létrehozásában is részt vett. Tankönyve ket írt, előadásokat tartott, leveleiben lesújtó képet adott a korabeli magyaror -szági állapotokról. A harmincas évek végén jelent meg Thienemann Tivadarnak a harmadik osztályos tankönyve, amit szakmailag igen gyengének tartott, ke -mény bírálatot írt róla, de nem ért el vele semmit. Állítása szerint a KT ülésein egyszer sem látta megjelenni Thienemannt, mint ahogy másokat sem, akik ma -gas fizetést kaptak ilyen munkájukért. Ennek ellenére 1939 nyarán Thienemann meghívta a Kelemen-féle német szótár átdolgozásához segíteni, azt írva neki, nagyra becsüli, mert ő az egyetlen, aki a könyvét annak idején alaposan átta -nulmányozta. Két és fél éven keresztül dolgozott a szótáron egy kollégájával együtt nyolcszáz pengőért, a háromhetedét el is készítették, de Teleki Pál halála után a megbízott kiadó, az Athenaeum „frontot váltott”, és nem akarta kiadni a szótárt ilyen terjedelemben, azzal indokolva eljárását, hogy nem futja a Teleki által nyújtott 150 000 pengős keretből. Ezek után Thienemann volt tanítványait bízta meg a munka gyors befejezésével, akik sokat ki is töröltek Sándor és kollé gája munkájából, és Sándor nagy bánatára egyenrangú szerzőtársként szerepel -tek a könyvben, de főmunkatársként Medecey-Travnik Jenő került a könyvbe, akit Thienemann egyetemi magántanári kinevezéssel „fizetett ki” munkájáért, pedig a könyvön semmit sem dolgozott.15
12 Koudela Pál (2002): A magyar polgárosodás egy alternatívája a Felvidéken: egy kassai tanár, Sziklay Ferenc élete. In: LIMES 2002/2 85–104.
13 Nem elírás: nevét Vencének, s nem Vincének írta.
14 A Kassai Főreáliskola évkönyve az 1917/1918. tanévre.
15 Sándor Vence levelei Sziklay Ferenchez OSZK Kt. fond 158 V/27
Annak ellenére azonban, hogy ilyen sérelmek érik, Sándor Vence sorsa nem tartozott a legszerencsétlenebbek közé. Semetkay József, akit 1918ban nevez -tek ki Kassán magyar-latin szakos tanárnak, szintén Budapestre jött, de 1923-ban még nem volt állása, magántanítványokból, valamint rokoni segítségből volt kénytelen megélni.16 Karácsony előtt pl. 200 pengő kölcsönt kapott Sziklay Ferenctől, amiből némi tüzelőt vásárolt, meg a karácsony költségeit fedezte, de a hiperinflációban percenként lett drágább minden: „nem költök másra, mint villanyosra”, írta egyik levelében.17 Szakdíjnoki állásra pályázott a Nemzeti Mú -zeum könyvtárába, és pártfogója is volt, aki sajnos időközben meghalt, így nem tudott neki segíteni. Júniusra tervezte ledoktorálását, így jobb beosztást remél -ve az ekkor még nem is létező munkahelyén, júliusban már az óraadói munkája is lejár, s akkor, ha nem lesz semmi, kénytelen villamoskalauznak menni, mert meg kell élni valamiből. Magda, a felesége ugyanis állapotos volt, s a gyereket július végére várták. A felesége is tanár volt, de le kellett mondania a tanítvá nyát, mert az tizenöt éves volt, és a szülők neheztelték a dolgot, azaz az ak -kor már látható terhességet. Újpesten laktak a külvárosban, egy kertes házban, ahol maga termesztett növényeket, készült a doktorátusára és novellákat írt.
Szervác című kilenchasábos novellája meg is jelent tavasszal, amiért 500 koro -nát fizettek, de ugyanekkor egy kiló zsír már 1400 korona volt, „egy gépírónő le se másolta volna ennyiért” – panaszolta, de hát nem lehetett gőgösködni az ő helyzetében. Harminc éves volt ekkor, tele munkakedvvel, sok mindenről le kellett mondania, ahogy márciusban írta: „Már kultúrigényeink: könyv, színház voltak! Nemsoká sorra jönnek az állatiak?” A könyvtárba majdnem bejutott, de ekkor a pénzügyminiszter betiltott minden kinevezést. Disszertációját elfogad -ták, három lehetőségben bízott: talán kinevezik egy fővárosi polgáriba őszre, vagy bejuthat a Pénzintézeti Központba napi díjnoknak, de itt fél évig napi 400500 koronáért kellene dolgoznia, amiből 240 a villamos, emellett a kereskedel -mi tanfolyamot is el kellene végeznie, s akkor talán fél év múlva kineveznék gyakornoknak. A harmadik lehetőség, hogy Salgótarjánba kerestek tanárokat, írt is nekik. Nehezen élte meg ezt a helyzetet, s bár a feleségével ez még job -ban összekovácsolta, úgy érezte, ebben a világ-ban durva ököl és parasztkönyök kéne. Egy villamosvezetőnek nem nehéz a dolga – írta – és fizetése jobb, mint egy tanáré. Sziklay Ferenc közbenjárására két tárcát írhatott ekkor a Prágai Magyar Hírlapba (PMH), de ekkor már csak negyed kiló zsír árát: 500 koronát adtak érte,
16 Semetkay József (1940): Számonkérés. In. Új Élet 1940/január 17 OSZK Kt fond 158 V/27
Koudela Pál
ami annyi volt, mintha békeidőben 25 krajcárt adtak volna írásaiért. Szerencsére a kertjükben zöldbab termett, ez volt a legjobb, amit ettek, a gyereknek köl -csön kellett kérni a kiskocsit és a kádat, mert venni nem tudtak, a legnagyobb panasza mégsem az anyagiakra vonatkozott, a legfájóbb, hogy úgy érezte nincs értelme, hogy huszonnégy évet tanult a harmincból, nincs rá szüksége a társa -dalomnak.18
Semetkay József és Mécs László, 1927 Forrás: saját kép
Szerencséjére Salgótarjánban mégis kapott tanári állást a Reálgimnázium -ban, 1930 októberében már onnan írt Sziklaynak. Azt mesélte, hogy a Balatonon voltak nyaralni Mécs Lászlóval, de novemberben mégis ingyen példányt kért Vé -csey Zoltán Síró város című regényéből, mert a 15 pengős árat túl soknak találta egy „magamfajta megszanált és agyonadóztatott, művelt középosztálynak”.
Műveltsége egyébként klasszikusnak mondható volt: Zolát és Dosztojevszkijt szerette, de a l’art pour l’art-t nem. 1938 után aztán visszakerült Kassára az újból alakuló premontrei gimnáziumba mint állami tanár.19
18 Semetkay J. (1940): Önéletrajz regényben. In: Magyar Szemle 1940/március. 7. és levelei Sziklay Ferenchez.
19 A Kassai Magyar Kir. Állami (Premontrei) Gimnázium évkönyve az 1938–39. iskolai évről. 13.