Különböző népcsoportok, nemzetiségek, etnikai csoportok együttélése egy társadalmon belül mindig interetnikus kapcsolatok rendszerét hozza létre, ame -lyet a kultúra, életstílus, nyelvi sajátosságok kölcsönhatása alakít. A társadalmigazdasági együttélés, a kultúrák és nyelvek alig észrevehető egymásba szövő -dése, az együvé tartozás foka különböző integrációs folyamatokat gerjeszthet.
Minden kulturális közeg kialakítja a maga nyelvezetét, értékrendjét, magatar -tásformáit, értelmezési sémáit, a közös hagyományokat, szokásokat. Minden ember képviseli azt a közeget, amelyben él, tanul, dolgozik. Vagyis, a különböző kulturális csoportok közös megegyezéssel, illetve külső erőszak hatására egy egész más kultúrával rendelkező sajátságos, a vegyes csoportot összefogó nor marendszerrel rendeződnek. A népcsoportok, nemzetiségek és etnikumok kul -turális együttélésének egy adott területen négy modelljét mutatjuk be:
Pluralizmus:
Az adott társadalomban a különböző csoportok együttélése a kölcsönös tiszteleten alapszik. A kisebbségi csoportnak nem kell feladnia az életstílusát, hagyományait, hanem lehetősége van az önkifejezésre, az előítéletmentes el fogadásra. Egyben kölcsönös pozitív ráhatások érik az együttélésre képes pol -gárokat. Ezt az együttélési formát a következő sémával fejezhetjük ki:
A + B + C = A + B + C
Ez a modell példázza az interetnikus társadalom alapjait. Minden csoport az aktív toleranciára építve közösen él, együtt gondolkodik, cselekszik. Az együttélé -sük interkulturális, másságukat empatikusan egymás gazdagítására használják.
Szegregáció:
Fizikai különválasztás, a csoportok elkülönítése a lakóhelyen, a munkahe lyen és szociális szerepben. Általában a domináns csoport él ezzel a lehetőség gel, habár a kisebbségi csoport is, például félelemből, védekezésként izoláltság -ba vonulhat. Ritkán kerül sor a szegregáció általános érvényesítésére. Sémá-ban a következő modell fejezi ki a szegregációt: A + B + C = A / B / C
A Dél-Afrikai Köztársaságban érvényesített appartheidet említhetnénk mint politikai szegregációt, valamint a történelemből ismert rezervátumokat, gettó kat. Az önkéntes szegregáció példái New York városi negyedei (pl. Harlem), ro -matelepek. Az együttélést a passzív tolerancia jellemzi: „…míg nem avatkozunk
egymás ügyeibe, addig el vagyunk egymás mellett”. A szegregáció lehet önként felvállalt, illetve kényszerhelyzet is létrehozhatja. A marginalizálódott csopor -tok többségét izoláltság, belső biztonságérzet keresése jellemzi.
Asszimiláció:
Az asszimiláció egy folyamat, amikor egy népcsoport feladja a kulturális ha -gyományait, szokásait csak azért, hogy a másik kultúra része legyen. Elsősorban a kisebbség képviselői imitálják a többségi csoport szokásait, hogy ne tudják őket megkülönböztetni. Az asszimiláció gyökértelenné tesz, az önazonosságot elveszi, és ennek ellenére sem garantált a befogadás, elismerés. Az asszimiláció kifejezése sémában: A + B + C = A
Az A a domináns többségi csoportot jelzi, a B és C a kisebbségi csoportokat.
Manapság ezért olyan fontos, hogy az eredettudat jelen legyen minden nép -csoportnál, hogy ne asszimilálódjon, hanem integrálódjon a társadalomba úgy, mint az első példa mutatja.
Vagyis a többségi csoport hatalmi és vezető pozíciója alapján a másik két csoportot alkalmazkodásra kényszeríti, szubmisszív szerepet vár el tőlük, lojali -tást az adott történéseknél. A többségi elnyomás lehet tudatos, megfontolt, de találkozunk tapintatlansággal, nemtörődömséggel és nem tudatosított indítta -tásokkal is.
Amalgamáció:
Az etnikai és nemzeti csoportok összefognak és kialakítanak egy új csopor tot, egyedi, különbözik mindegyik elődjétől, s egyben eltörölte azokat a jellem -zőket, amelyekkel bírtak a megalapító csoportok. Létrejön egy új faji-kulturális csoport. Az amalgamáció sémája: A + B + C = D
Például az amerikai, belga, svájci polgár, aki nemzeti hovatartozás nélkül fel -vállal egy polgárságot. A különböző kulturális csoportok közös megegyezéssel, illetve külső erőszak hatására egy egész más kultúrával rendelkező sajátságos, a vegyes csoportot összefogó normarendszerrel rendeződnek.11
Az említett csoportos kölcsönhatások az iskolai életben is fellelhetők, pl.
különböző nyelvi tagozatok, sportosztályok létrehozása, részlegesen integrálni az SNI tanulókat, támogatni a tehetségeseket, a szociálisan halmozottan hát rányosokat stb. Ezek a kölcsönhatások lehetnek erősítők, de előfordul a hátrá -nyos helyzet is. Az osztály maga is egy mikrokozmosz, amely létrehozza a maga sajátos kapcsolatrendszerét. Ha ehhez a felsoroláshoz még hozzágondoljuk azt
11 Nakhle, M. 1994. Výchova ku komunikácii medzi etnickými skupinami. In Výchova k ľudským právam. Minority Rights Group – Slovakia, Bratislava
Strédl Terézia
a tényt, hogy az Európai Unióban a migráció jelentősége megnőtt, vagyis az iskolapadokban is már ott találjuk az egész más kultúrközegből származó tanu -lókat, akkor tudatosítanunk kell, hogy a mai iskola pedagógusának egész más készségtárra van szüksége ahhoz, hogy egy aktív toleranciát gyakorló, egymás javát követő proszociális személyiségformáló hatást alakítson ki..
A globalizáció nyitottabb, befogadóbb, együttműködő egyénekkel számol.
Ha hatásmechanizmusát elemezzük, akkor a következő megjelenítési formák -kal találkozhatunk:
nyílt forma:
irányítottan (pl. kampányok, óriásplakátok, előadássorozatok, gasztronó -miai hetek),
spontán módon (cserelehetőségek, sportmozgalmak, utazások);
rejtett forma:
tudatos (import termékek),
ösztönös szinten (zene, film, fordítások).
Ezt a felosztást a mindennapi élet, a gyakorlat vertikális szórásban sugároz -za felénk.
A horizontális lehetőségek szintjén:
• egyéni kezdeményezések: tapasztalatszerzés, -csere, kontaktusépítés és -tartás stb.
• intézményi lehetőségek: egyezmények, együttműködések, közös kez -deményezések stb.
• kisebbségi-többségi csoporthálózatok építése.
Miben különböznek az említett kapcsolatok összehasonlítva a múltbeliekkel?
• A kétoldalú kapcsolatokat felváltották a sokoldalú hálózati rendszerek,
• a rendszer kiépítése felgyorsult, a kommunikációs lehetőségek kibővültek,
• az információáramlat gazdagodott, flexibilis,
• mind a vertikális, mind a horizontális kontaktusok bővültek, többcsator -násak, földrajzilag plasztikusabbak,
• az intézményi rendszert kiegészítik a személyes kapcsolattartások, a specifikusabb problémaközpontú kapcsolatfelvételek…
Ha a határok nélküli Európában gondolkozunk, akkor már több olyan konk -rét példát is tudunk említeni, ahol a zártságot felváltotta a nyitottság, pl.:
• a civil szerveződések: öntevékeny csoportok, polgári társulások, alapít -ványok küldetése,
• a civil szféra fontos diplomáciai szerepe a regionális együttműködésben,
• az egyén lehetőségeinek felismerése és felkarolása,
• a specifikus problémák hatékonyabb kezelése nemzetközi szinten,
• a magyar régió globális felmérése, értékelése, összehasonlítása,
• a politikamentes hídépítés hatékonysága.
A szemléletváltás nem eszközfüggő, hanem saját magunk megtapasztalásá -ból, élményanyagá-ból, a pozitív példák erejéből táplálkozik.
Strédl Terézia