Pittman Péter és Angelina, 1973 és 1979 között.
S
zálltak a boldog évek és a gyermek növekedett. Ezernyi fénykép tanúsította a kellemes emlékeket, a gyerekágyban való rugdalódzást, saját kezének csodálatát, első fogának kibukkanását és a tétova lépteket, amiket megtett a Central Park puha pázsitján.— Ricsi bébinek, — az odaadó szülők figyelték meg némi aggodalommal, — megvan a maga saját megmásíthatatlan akarata. — Mert a gyermek addig sírt, amíg meg nem kapta, amit akart és tehetetlennek érezték magukat. Ricsinek megvoltak a maga sajátságos dolgai, ragaszkodott, hogy ugyanarra jöjjenek vissza, amerre mentek, ahogy kivitték egy sétára vagy bevásárolni, és mielőtt még beszélni tudott máris ide-oda igazgatta a szüleit. Első nyelvnek magyarul tanult meg édesanyjától és nem volt hajlandó angolul megszólalni.
Ahogy az óvodai évek gyorsak közeledtek Angelina állt elő az ötlettel.
— Mi lenne, ha nyárára kibérelnénk egy házikót a hegyekben és magunkkal vinnénk Klárit és két gyerekét. Ricsi angolul beszélne a két másikkal és nem fogják az osztályból az első napon kiközösíteni, mivel képtelen osztálytársaival megértetni magát.
— Kitűnő javaslat, — Péter bólintott. — Kéthetes vakációmat veletek töltöm ott kint és a nyár többi részében a hétvégeken kijövök hozzátok.
Péter és Angelina elmondták az elgondolást Klárinak és a fiatalasszony lelkesen beleegyezett.
— Magam is gondoltam már ilyesmire, — magyarázta mialatt kuglófot tett a sütőbe és csokoládékrém mázat kavart hozzá egy edényben. — Elegem van egész nyáron a forró városi aszfaltból. Végre szeretnék valami friss levegőt beszívni változatosságnak. Keressetek egy nyaralót és fizetem a költségek felét.
Péter megvette a New York Times újságot és átnézte az idevágó hirdetéseket. Talált egy helyet egy Cochecton nevű városban, a Catskill hegyeiben, közel a Pennsylvánia-i határhoz. Feltelefonálta a tulajdonost, megbeszélt egy látogatást és a következő vasárnap kihajtottak, hogy megnézzék.
A meredek hegyoldal legszédítőbb perspektívájába belevágva és a lent kanyargó Delaware folyó völgyének felséges látványával a lába alatt, a hely tisztességes háznak nézett ki egy úszómedencével, négy hálószobával és minden más kényelemhez és szórakozáshoz szükséges alkalmatosságokkal.
A Callicoon nevű közeli városban talált étkezdéből Péter telefonon felhívta a
tulajdonost. Callicoon-ban modern kuglipálya és filmszínház is volt és egy kisebb kórház, és Péter a tulajdonos tudtára adta, hogy ki szeretnék bérelni a házát május végétől, a Memorial ünnep napjától egészen szeptember elejéig, a Labor Day nevű munkaünnepig.
— Remek, — felelte a tulajdonos és köhögött hozzá és mekegett, mint egy vén kecske. — Küldjön ezer dollárt és a ház egész nyáron a maguké.
83
A következő hétvégén rogyásig pakolták Péter Oldsmobile 98-as kocsiját és
beszorították Klárát és a három gyereket a hátsó ülésre. Angelina pedig Péter mellett strázsált az első ülésen. Így felkészülve nekiindultak, hogy elviseljék a három óra hosszúnyi hétvégi forgalmat a Tappan Zee hídon keresztül és a zsúfolt Interstate autóúton.
Leszámítva néhány előre nem látható kényelmetlen meglepetést, hogy nem volt a házban se telefon se televízió, és a gyerekeket állandóan figyelni kellett az úszómedence körül, a nyaraló átütő sikernek számíthatott.
A három gyerek elfoglalta az egyik hálószobát, a legnagyobb a házaspárnak lett fenntartva, és Klári beköltözött a legkisebbe, ahol csak egy egyszemélyes ágy állt és egy éjjeliszekrény.
Másnap reggel, miután meglehetősen sokáig aludtak és felfedezték, hogy a ház tele van egerekkel, elhajtottak a Callicoon-i szupermarketba és megtöltötték a hűtőszekrényt és telerakták a kamrát élelemmel. Kiváltképpen érdekesnek tűnt, hogy az üzletben félelmetesen gazdag sörválasztékot láttak, amit leginkább ládaszámra és behűtve árultak, mivel a folyó túloldalán, ahogy később megtudták Pennsylvania terült el, rengeteg college-el és főiskolával és szigorú alkoholárulási tilalommal.
Vettek vagy egy fél tucatra való egércsapdát, rengeteg burgonyaszirmot,
mártogatósakat, rajzkönyveket és luftballonokat és felkészültek bukolikus vakációjukra a koloniál korabeli Amerika szívében.
Teljesen zabolázatlanul és korlátaiktól megszabadulva a gyerekek egész nap
rohangásztak körbe. Tombolva lubickoltak a medencében és Péter vezetésével úszni tanultak, mialatt a két nő kicsiny bikini fürdőruhákban napozott és később, ahogy Klári javasolta felsőrész nélkül a hátsó teraszon, ahol az útról senki nem láthatta őket.
Napjában egyszer száznál is több szénnel megrakott vagont húzó tehervonat dübörgött alá a folyó mentében és izgalmas élményt okozva rázta a bútorokat és
csörömpöltette a tányérokat a kredencben. Valamelyik reggelen kimentek kökénybogyókat szedni az egyik közeli farmra és visszafele felfedeztek egy út menti hamburger és sör késdobálót ahol péntek és szombat esténként zenekar játszott. A szórakozási létesítmény, mint egy leselkedő ragadozó gubbasztott a folyó felé kiugró sziklán, a köveken zúgó habos vizek felett és csillogó neonreklámja hívogatóan integette befelé a tágra nyílt szemű arra járó vándorokat.
A napok hosszúra nyúltak és az éjszakák rövidre zsugorodtak és a hajnal korán köszöntött be az ablakokon, és elbűvölt gyönyörrel hallgatták az erdei madarak csicsergését, ahogy a kicsiny tollas teremtmények szívük melegét is kiénekelték a derengő hajnal
sugarainak első láttára.
A napok gyermeki nevetéssel teltek meg és az éjszakák forró vágyakkal és
szenvedélyes érzékiséggel, ahogy az éjszaka sötét boltozata, mint egy fekete bársonyból vart mennyei szoknya borította be őket milliónyi sziporkázó csillagjaival és kiömlött tejre
emlékeztető galaxisaival. Óriásira nőtt aratóhold állt a fekete hegyek gerince felett és nyitott ablakon keresztül beömlő sápadt sugarával betakarta Angelina mezítelen testét, ahogy széjjeltárt lábaival és ölelő karjaival magához fogadta férjét. A csókja még soha nem volt ilyen édes, és ölelése soha nem ilyen forró, mint most a nyári éjszaka titokzatos sötétjében, és a lehetőséggel, hogy Klári hallgatódzik a szomszéd szobában.
84
— Mi a csudát csináltatok egész éjszaka? — Klári kérdezte másnap reggel.
— Semmit, — Angelina elpirult és férje felé pillantott, aki mélyen elgondolkozva nézett maga elé és pirított zsemléjére kente baracklekvárját.
— Tudassátok, ha segítségre van szükségetek. — Klári rájuk kacsintott és mivel a gyerekek hallótávolságon kívül voltak hozzátette. — Nem lenne ellenemre, ha hármasban csinálnánk.
— Ezt jó tudni, — Péter felelte gyorsan és sikamlós hangsúllyal és megrándult az álkapcsa, ahogy Angelina egy hatalmas pofont lekevert neki.
— Benne lennél, mi? — mondta a feleség. — Ugye, te gazember.
A kétheti vakáció alatt, amíg Péter elrendezte a két nő és a három gyerek kint tartózkodását Péter a boldogságos mennyországban érezte magát. A nagyváros zaja és tolongása mesésen távolra került tőlük. Megszűntek a rendőrszirénák és a pisztolylövések durranása sem zavarta a csendet. Őszintén hitte, hogy mindent elért, amit akart és többet nem gondolt Magyarországra, és amit maga mögött hagyott.
— Késő vasárnap este megölelte és megcsókolta mind a két nőt és a három gyereket és beült a kocsijába, mert hosszú út állt előtte és iszonyatos forgalom a híd előtt. Péntek délután vissza fog jönni; elviszi őket vásárolni, a moziba, és a kuglipályára, és lehet, hogy táncolni is fognak az út menti csárdában együtt a college diákokkal.
Az élet szép volt, egyszerű és boldogsággal teli, és mind oly fiatalok voltak még és volt bőven mit a tejbe aprítani.
—
H
árom nappal vasárnap után a két nő a medence mellett üldögélt, egy pohár bortkortyolgattak és nézték a gyerekeket, ahogy alábuktak és feljöttek és csapkodták egymásra a vizet. Mindegyik mentőmellényt viselt és úszógumikat, sok gond nem volt velük, ahogy egy automobil lehúzott az útról és behajtott a kocsibejárójukra.
Az esemény nem volt semmi ügy, telefonjuk nem volt, sem közlekedési
alkalmatosságuk, vagy tűzfegyvereik, hogy megvédjék magukat. A szívük megugrott és tartásuk megmerevedett.
— Halló, — egy fiatal és jóképű férfi bukkant elő az új kiadású Corvette luxuskocsiból és hozzájuk szólt. — Remélem, hogy nem ijesztettem meg senkit.
— Maga kicsoda? — Klári kérdezte, előlegezve a férfinak némi bizalmat, hiszen oly magas volt, széles vállú és nem viselt jegygyűrűt. — És mit akar?
— Brian a nevem, — a férfi mosolygott és rávillantotta fogait a hölgyekre. — És maguk a szüleimtől bérelik ezt a házat.
— Mi a nevük? — Angelina összehúzta a szemét és mereven nézte a látogatót.
— Bailey Eleonóra és Tamás. — Brian felelte, és nem lépett el a kocsijától és engedékeny arcot vágott. — Vonatvezető vagyok a tehervonaton, ami elhalad a síneken lent a völgyben és észrevettem, hogy vannak a házban és gondoltam, hogy idehajtok és
beköszönök.
Klári kérdően nézett Angelinára és a fiatalasszony bólintott. — Úgy van. Nekik küldtük a csekket.
85
— Ugye, — Brian szeme felcsillant és tekintetét hosszasan nyugtatta Angelinán. — Nem vagyok idegen és nem akarok senkit sem bántani. Hűtőládám a kocsiban tele van szendvicsekkel és tucatnyi dobozos sörökkel. Ma nem kellene főzniük és közelebbről megismerkedhetnénk. Mit szólnának hozzá? Elég megbízhatónak nézek ki?
— Én férjnél vagyok. — Angelina szája pillanatnyi mosolyra rándult és Klári felé biccentett a fejével, — de Klári nincs. Vele megismerkedhet közelebbről, de nem velem.
— Ki a szerencsés férfi? — Brian felelte és kocsijának a csomagtartójához lépett és kiemelt egy veres színű hatalmas hűtőládát. — Szeretnék vele találkozni és szeretném megmondani neki, hogy milyen szép felesége van.
— Jobb lesz, ha elmegy, — Klári mondta némi féltékenységgel a hangjában. — A barátnőm férjezett nekem meg nem tetszik maga. Egye meg a szendvicseit valahol máshol.
Brian elengedte Klári szavait a füle mellett és tovább méregette Angelinát.
— Ismerem magát, — mondta, — valahol már találkoztunk.
— Aligha hiszem, — Angelina felelte és a gyerekekre nézett, akik a medence legközelebbi oldalához gyülekeztek és figyelni kezdték a társalgást. — Kérem, távozzon.
— Kimehetnénk ebédelni és utána mindenki kap egy fagylaltot. — Brian követte Angelina szemeit és rákacsintott a gyerekekre. — Tudok egy remek helyet a városban.
Vadásztanya a neve és én fizetek. A világon egyedülálló konyhájuk van és elmesélem a környék történetét. Kérem, jöjjenek, nem fogják megbánni.
Angelina készen állt, hogy nemet mondjon, de a gyerekek zajos kórusa teljesen elnyomta a hangját.
— Gyerünk, — kiabálták a kis ebadták. — Halálra unjuk magunkat idehaza.
—
B
rian igazi úriembernek bizonyult. Dupla fagylaltot vett a gyerekeknek és habot tetetett rá, és ahogy választottak salátatálakat rendelt az asszonyoknak. Magának sajtos hamburgert csináltatott és egy Heineken sört és udvariasan megkérdezte Angelinát és Klárit, hogy akarnának-e valami alkoholos italt.— Én iszom egy martinit, — Klári nézett merészen a férfire. — Csak, hogy bizonyítsam, hogy nem vagyok alkoholista és bírom az italt.
— Kitűnő ízlés, — Brian bólintott és Angelina felé fordult. — És mit szeretne kegyed?
— Egy pohár szódavizet, — Angelina összehúzta a szemöldökét. — És nekem nem kell bizonyítanom semmit.
— Természetesen, hogy nem. — Brian elfordította a fejét és nézte a pincérnőt, ahogy átadta a megrendelést a csaposnak. — A szeretetteljes hang, ahogy beszél a férjéről, mindent tudat velem. Hol van a férje, különben is? Itt hagyja magukat ketten magukra és minden őrizet nélkül?
— Dolgozik, — Angelina felelte éles, elutasító hangon.
— Minden este hazajön?
86
— Mi köze lenne ehhez magának? — Angelina mondta és egyre jobban látszott rajta a bosszankodás és idegesen játszott arany karperecének csatjával.
— Angelina férje New York Cityben dolgozik, és csak hétvégeken jön ide. — Klári nagyot húzott a martiniból, amit a pincérnő éppen eléje tett. — Ma este szórakoztathat bennünket, amennyit akar. Nem leszünk megzavarva.
— Kivéve a gyerekeket. — Angelina jeges pillantást vetett Klárira. — Ki fogja szórakoztatni a gyerekeket, amíg te élvezgeted magadat?
— Hány nőre van szükség, hogy vigyázzon három rosszcsontra? — Klári kacagott és gyorsan lehajtotta martiniját.
— Feltételezhetjük, hogy a mormonoknak igazsága vagyon? — Brian nevetett, mintha belemenne a tréfálkozásba, de a szeme sarkában megvillanó fondorlatos fény elárulta lényegesen fenyegetőbb szándékát.
— Ez egy ostoba kérdés. — Angelina visszavágott.
— Igen, — Klári ujját Brian orra hegyére nyomta. — de lásd, hogy ki kérdezi.
— Ki akar moziba menni? — Brian ujjait Klári ujja köré fonta és lassan visszatette kezét az asztalra, a másik keze mellé. — A Csillagok Háborúját játsszák.
— Gyerünk a moziba. — üvöltötték a gyerekek. — Nézzük meg Luke Skywalker-t és Chewbacca-t.
A dupla főfilmes előadás majdnem este kilencig tartott és hazafelé Brian megállt egy likőrös üzletnél. Vett egy üveg Tripla-sec édeset, egy butélia Galliano bort és két palack importált pezsgőt. — Províziók, — vigyorgott, ahogy bekászálódott a kormány mögé és a két nő csodálkozva nézte. — Be kell rendelkeznünk, mint a várvédők a hosszú ostromra.
Hazaérés után a gyerekek ki-be rohangáltak a házból és a sötétben a ház körül, megátalkodva megtagadták a szüneteltetésre és fogmosásra való ismételt felszólításokat, és csak miután halálra fárasztották magukat zuhantak be egyenként ágyukba és aludtak el.
Brian kevert több Golden Álom italt a két nőnek és nagyokat húzott a viszkis üvegből, amit a kocsijának kesztyűtartójából vett elő. Miután a gyerekek elcsendesedtek kipukkantotta az egyik pezsgőt és mindenkinek bőségesen töltött.
Angelina nem volt hajlandó inni, legalább is nagyon keveset, de Klári, hősiesen feláldozva magát ivott mind a kettőjük helyett. Minden egyes kitöltött italt gyorsan leöntött a torkán és Angelina tele poharával gyorsan megcserélte az üres poharakat. Éjfél felé teljesen elázott és valami szánalmas kifogást motyogva visszahúzódott a szobájába.
A dróthálóval borított utcai teraszon üldögélve Angelina kettesben maradt a férfival.
— Maga ugye nem emlékszik rám. — Brian méregette hosszasan, — vagy igen?
— Miért kellene, hogy emlékezzem? — Angelina kérdezte. — Soha nem jártam errefelé azelőtt.
— Nem, természetesen, hogy nem. — Brian még egy pohár pezsgőt töltött. — Én sem vagyok innen való.
— Akkor nem a vasútnál van?
— Nem. Nem állíthatom, hogy náluk vagyok, de ne ijedjen meg. A házi gazdáék fia sem vagyok.
— Akkor kicsoda és mit akar tőlem?
87
— A gyűrűmet akarom vissza. Bűvös talizmánom volt és nincs szerencsém, amióta ellopta tőlem.
Angelina megrettent. A tűnő hold sápadt fényében a férfi arcán az árnyékok rideg álarcba merevedtek. Egy korlátozások nélküli bűnözőévé, akinek nem voltak gátlásai és semmi respektálása az anyaság iránt. Már egyszer lila freskóvá ütlegelte, fájdalmas foltjaiba a kéknek és a zöldnek, és most meg fogja ölni.
— Fogalmam sincs, hogy miről beszél. — felelte és ujjai közelebb csúsztak a pezsgősüveg nyakához, ami a jeges vödörben pihent.
— Négy évembe és három magándetektívbe került, hogy lenyomoztassam. — Brian, vagy akármi is volt a neve mondta, lassan és egy eltökélt vádlóügyész tónusával a hangjában.
— De most már mindent tudok magáról. Tudom, hogy hol dolgozik a férje és tudom, hogy melyik iskolába fog járni a kölke.
— Nincs nálam a gyűrűje. Hagyjon nekem békét.
— Ezzel már elkésett. — Brian megragadta a palackot és kirántotta Angelina
közeléből. — Azt hiszi, hogy fejbe fog verni és megszűnök létezni? Kirúgathatom a férjét az állásából és deportáltathatom magát. Magas rangú befolyásos barátaim vannak a kormánynál.
— Mit akar tőlem? — Angelina kérdezte másodszor is és elszorult hangját alig lehetett hallani.
— Akarom, hogy az legyél, aki valójában vagy, és aki mindig is voltál, egy kurva.
Mennyi most az árfolyamod? Gondolom, hogy felment. Ötszáz dollár egy numeráért? Ma estétől kezdve a fizetett ágyasom vagy, ameddig akarom. Kétszer egy hónapban eljössz hozzám és mindent megcsinálsz, amit mondok. Máskülönben megmondom a férjednek.
Megmondom a férjed főnökének és gyermeketek osztálytársainak.
— Nem itt, — Angelina suttogta rekedten.
— Hol?
— Van egy motel a híd másik oldalán, Pennsylvaniában. Vigyen át oda és miután elvégezte a dolgát hozzon vissza.
— Rendben, — Brian felállt és karjánál fogva megragadta Angelinát. — Gyerünk.
—
E
nnél a pillanatnál elveszítem hivatalbeli kiegyensúlyozottságomat és félbeszakítom a betegemet.— Remélem, hogy Brian nem gyilkolta meg Angelinát, — kiáltottam rá. — Az szörnyű lenne.
— Nem, — Péter szemei összehúzódtak és, mint két éles fúró hatoltak be a lelkembe, mely félve remegett megrettent íriszem mögött. — De a következő héten, a második
alkalommal, hogy elmentek a motelbe tragikus baleset történt. Ahogy léptek be a szobába Brian előre engedte Angelinát és valaki hátulról megtámadta egy baseball husánggal.
Angelina sikított és bezárkózott a fürdőszobába. Mire kimászott az ablakon és segítségért szaladt a rabló miszlikbe verte Brian fejét és eltűnt.
— Elfogták a tettest?
88
— Nem, — Péter méregetett hosszasan, és ahogy hozzátette hideg tekintetét felettébb különösnek és ide nem illőnek találtam. — Soha.
— Te csináltad?
— Nem.
— Ugyan már, nekem megmondhatod. A pszichoterápiás doktorod vagyok. Nem foglak feljelenteni. Az orvos és a beteg közötti titoktartás kötelezettsége korlátozza opcióimat.
— New York állami rendőrjárőrök és detektívek kikérdeztek, mivel komoly indítóokot feltételeztek. Tudod, hogy megy, a féltékeny férj nézőpontja, kicsinálja
feleségének a szeretőjét, de megingathatatlan alibim volt. A városban voltam, százhatvan kilométerre a bűntett színhelyétől.
— Megmagyarázta Angelina valaha is, hogy mit csinált a motelben egy férfivel?
— Természetesen, nem volt egymás előtt semmi titkunk.
— A gyilkosság előtt mondta meg vagy utána?
— Túl sokat akarsz tudni. — Péter vadul felnevetett és valami a szemében tudatta velem, hogy ne erőltessem a dolgot. Skizofréniás elmebeteg volt veszélyes tudatkihagyási epizódokkal. A gyógyítás volt a kötelességem és nem az, hogy provokáljam.
— Hogyan halt meg Angelina? — kérdeztem az előző kérdés helyett. — Mondtad, hogy a második feleséged meghalt. Csak az elsőtől váltál el.
— Angelina heveny leukémiában halt meg húsz évvel később. Csodálatos házasságunk volt és imádattal szerettem. Rettenetesen hiányolom, amióta felment a mennyekbe és itt hagyott.
89