Míg a Nesmet-bárka védelmére már a 12. dinasztiából, addig a második szerepkörére: Ozirisz-nak a túlvilági bíróság előtt való megvédésére legkorábban csak a 13. dinasztából ismerünk uta-lásokat. Az jrj-pa.t HA.tj-aUpuathotep sztéléjén (BM EA 1367) a következőt olvashatjuk: jnD Hr=k Wsjr (…) mrr.w 9Hwtj mA=f m s.t=f n.t mAa-Xrw: Légy üdvözölve, Ozirisz (…), akinek látványát Thot szereti a megigazulás helyein.
Szahi sztéléjén (Rio de Janeiro 644 [2434]), aki a Felső-Egyiptomi Tízek legnagyobbika, a kö-vetkezőt olvashatjuk: Dd.n n=f 9hwtj mdw-nTr nfr mAa-Xrw=f <m> DADA.t m-bAH psD.t aA.t jw rD.n(=j) n=k Xftj.w=k xr=k m-bAH DADA.t aA.t n.t Raw n.t 6m:akinek Thot a tökéletes isteni beszédet mondta, amikor igazságot szolgáltattak neki a Nagy Bíróság előtt az Enneád jelenlétében: Az ellenségeidet neked aládve-tettem Ré és Atum Nagy Bírósága előtt.
Thotnak ezen szerepére a legrészletesebb forrás a Koporsószövegek337–339-es mondása, mely aztán a Halottak Könyve18–20. fejezeteiben él tovább. Ez a szöveg formailag ez egyfajta fohász Thothoz: ahogy Thot Ozirisznak igazságot szolgáltatott az ellenségeivel szemben, úgy szolgál-tasson igazságot (smAa-xrw) az elhunytnak az ő ellenségeivel szemben a különböző isteni bírósá-gok előtt. Például: Ó Thot, aki igazságot szolgáltattál Ozirisznak az ellenségei ellen, szolgáltass igazsá-got a királyt valóban ismerő Szenebnek az ellenségei ellen a Nagy Bíróság előtt, ami Abüdoszban van, amikor tánc történik Thiniszben! Érdemes megjegyezni, hogy a szöveg minden variációja (a Kopor-sószövegek337–339 mondása és a Halottak Könyvének18–20. fejezete) mindig a héliopoliszi isteni bíróság említésével kezdődik, ami arra utal, hogy ez lehetett a mitikus őskép.
53 Vö. LAVIER2007, 1083–1090.
54 Vö. LAVIER2007, 1084; STADLER2009, 175.
55 STADLER2009, 174.
56 Vö. KUCHAREK2010, 343.
57 Egy másfajta indoklásért lásd azonban SCHÄFER1904, 70.
58 GILL2013, 65–66.
59 DendaraX, 298,3 (CAUVILLE1997).
A 13. dinasztia idején, amikor a koporsók belső felületét már nem dekorálták, vagyis ezt a mondást mint halotti szöveget aktívan már nem használták,60felírták egy abüdoszi sztélére (Kairó CG 20738). Még akkor is, ha a koporsók belső felületét ebben az időben már nem deko-rálták, egy, a Koporsószövegekkorpuszához tartozó szöveg felírása mindenképp szokatlannak szá-mított.61Tartalmilag azonban ez a szöveg jól beleillik egy, a 13. dinasztiában kimutatható ten-denciába. Ezen időszak idején jelenik meg az áldozati formulákban az a kívánság, miszerint az elhunyt szeretne „megdicsőült (Ax) lenni az égben (…) és megigazult (mAa-xrw) lenni a nekropo-liszban.62Megjelenhet továbbá a kívánság, megigazultnak lenni az wsx.t-csarnokban (mAa-xrw m wsx.tKairó CG 20101, CG 20149). Az abüdoszi ünnepségeket esetenként a „megigazulás ünne-peiként” nevezik meg,63és Ozirisz megigazulása az Újbirodalomban is egy fontos epizódja lesz az ünnepségeknek. Miután Thot fontos szerepet játszott Ozirisz megigazulásában, ezért a fen-tebbi sztélé szöveg a megigazulás utáni vágy egy különösen kidolgozott verziójának kifejező-dése.
Bár az abüdoszi kontextusban Ozirisz megigazulásának a témája csak a 12. dinasztia végé-től kerül említésre – se Mentuhotepnél, se Szehotepibrénél, se Ihernofretnél nem fordul elő – nem valószínű, hogy új elem lenne az ünnepségekben: sokkal inkább, hogy azokhoz a belső rí-tusokhoz tartozik, amiről nem szabad beszélni. Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni egy, II. Amenemhet 9. évére datálható sztélét (Kairó CG 20025) amelyet egy hermupoliszi pap, Ipu állítatott. Hermupolisz Thot kultuszának központja, és egyben fontos szellemi központ. Az áldozati formulában az abüdoszi istenek (Ozirisz és Upuaut) mellett hermupoliszi istenek is em-lítésre kerülnek: így Thot, Hermupolisz ura, aki Heszeret (hermupoliszi temető) élén áll, vagy Hnum, Hermupolisz ura és Antinoopolisz (1r-wr) ura. A sztélén egy minden párhuzam nélkül álló szöveg olvasható: Minden abüdoszi hivatalnok, és minden írnok, aki elhalad ezelőtt a sztélé előtt, és aki ezt a feliratot olvassa, mondjátok majd: (…) Szeressen téged Heket Abüdoszban és dicsérjen téged Atum Héliopoliszban, amikor minden férfi és női ellenségedet legyőzik számodra, és minden férfi és női ellensé-gedet halállal büntetik, és a lábaid alá helyezik (…)64az ünnepi csarnokban, ami Abüdoszban van.”
Valószínűleg nem véletlen, hogy a sztélé szövege párhuzam nélkül áll. A szövegben ugyanis érzékelhető az igyekezet, hogy az abüdoszi és a hermupoliszi kultuszok közös vonásait kiemelje:
mintha arra a speciális alkalomra készült volna, amikor egy hermupoliszi pap Abüdoszba látogat.
Az áldozati formulában, mint azt fentebb említettem, az abüdoszi és hermopoliszi istenek együt-tesen kerülnek felsorolásra. Heket istennő abüdoszi kultusza (Hnummal együtt) jól bizonyítha-tóan a hermupoliszi nomoszból származik.65Héliopolisz, Atum és az ellenségek legyőzésének em-lítése pedig Ozirisznak a héliopoliszi isteni bíróság előtti megigazulására utalás, amely, mint azt fentebb említettem, a Koporsószövegek337–339-es mondásának alapmotívuma. Még ha Thot ezen a sztélén nincsen is néven nevezve, de ahogy az már a fentebbiekből is kivilágolhatott, neki ebben a jelenetben kulcsfontosságú szerepe van. Valószínűleg ezért is fordulhat elő meg ez a kívánság egy hermupoliszi főpap sztéléjén. Hogy Thot és Ozirisz megigazulása miért csak áttételes módon jelenik meg, nyitott kérdés marad. Az egyik magyarázat a fentebb említett lehetőség, miszerint az ünnepségek ezen epizódja a 12. dinasztia idején még a kultikus titkok körébe tartozott.
60 Vö. WILLEMS2014, 222.
61 FRANKE2003, 126.
62 ILIN-TOMICH2011, 20–34.
63 A sztélék publikációját lásd LANGE– SCHÄFER1906; 1908.
64 A fordítás nélkül hagyott szöveghely: értelmezése nem világos.
65 SPIEGEL1973B, 84.
Összegzés
Az abüdoszi temetőben sztélék ezreit állították fel mind helyi lakosok, mind pedig az Abü-doszba látogató emberek. A sztélék egy nyilvános térben álltak, és mindamellett, hogy puszta lé-tükkel biztosíthatták az ünnepi áldozatokból való örök részesedést, a sztélé állítója társadalmi helyzetének is hivatottak voltak emléket állítani. Ez a két funkció egymástól nem elválasztható:
a sztéléken többször megfogalmazódik az elképzelés, miszerint a jobb evilági társadalmi hely-zet feljogosítja a jobb túlvilági ellátottságra.66
Az előkelő társadalmi helyzet hangsúlyozására számos eszköz állhatott rendelkezésre. Bi-zonyos sztéléken megfigyelhető a törekvés, miszerint a templom rítusairól való mély tudásukra való utalással jelzik, hogy ők ahhoz a kiváltságos csoporthoz tartoznak, akik a nyilvánosságtól elzárt szertartásokon is jelen lehetnek. A tudás tartalmára történő explicit utalások azonban va-lószínűleg legnagyobb részben csak azok számára voltak érthetőek és értékelhetőek, akik maguk is részt vettek azokon a rítusokon. Így, bár a sztélé egy nyilvános térben állt, az exkluzív tudás ilyen módon való reprezentálása valószínűleg ezért nem számíthatott az írott és íratlan szabályok megszegésének.
Bár utólag pontosan nem rekonstruálható teljes bizonyossággal, ki vehetett részt a templom benső termeiben zajló rítusokon, az udvari elithez tartozó személyek minden bizonnyal bebo-csátást nyerhettek oda. Éppen ezért ezen személyek sztéléjén megnevezett istenek, ünnepek, esetleg helymegnevezések különös figyelmet érdemelnek. Thot abüdoszi szerepe például a ko-rábbi kutatásban nem kapott különösebb figyelmet, pedig esetében a források csekély száma el-lenére is feltételezhető, hogy szerepe korántsem volt marginálisnak mondható. Az ő példája is mutatja, hogy az abüdoszi Ozirisz-ünnepségek rekonstruálásakor az egyes szövegeket abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy kiknek a sztéléin jelennek meg.
Bibliográfia
ANTHES, Rudolf 1974. Die Berichte des Neferhotep und des Ichernofret über das Osirisfest in Abydos. In: Müller, W. (Hrsg.), Festschrift zur 150 Jahrigen Bestehen des Berliner Ägyptischen Museum. Mitteilungen aus der Ägyptischen Sammlung 8. Berlin. 15–49.
ASSMANN, Jan 1991. Das ägyptische Prozessionsfest. In: Assmann, J. – Sundermeier, Th. (Hrsg.), Das Fest und das Heilige. Religiöse Kontrapunkte zur Alltagswelt. Studien zum Verstehen frem-der Religionen 1. Gütersloh. 105–122.
BACKES, Burkhard 2000. „Piété Personnelle” au Moyen Empire? A propos de la stèle de Nebpou (Ny Carlsberg ÆIN 1540). Bulletin de la sociéte d’égyptologie24, 5–9.
BAINES, John 1988. An Abydos List of Gods and an Old Kingdom Use of Texts. In: Baines, J.
– James, T. H. G. – Leahy, A. – Shore, A. F. (eds.), Pyramid Studies and Other Essays Presented to I. E. S. Edwards. London. 124–133.
66 Vö. például Upuaut-aa sztéléjét (Leiden V 4, LICHTHEIM1988, 75–77).
BAINES, John 1990. Restricted Knowledge, Hierarchy, and Decorum: Modern Perceptions and Ancient Institutions. Journal of the American Research Center in Egypt 27, 1–23.
BAINES, John 2006. Public Ceremonial Performance in Ancient Egypt: Exclusion and Integration.
In: Inomata, T. – Coben, L. S. (eds.), Archeology of Performance: Theaters of Power, Community and Politics.Lanham. 261–302.
BAINES, John 2007. Visual and Written Culture in Ancient Egypt. Oxford.
BEGELSBACHER-FISCHER, Barbara L. 1981. Untersuchungen zur Götterwelt des Alten Reiches im Spiegel der Privatgräber der IV. und V. Dynastie. Orbis Biblicus et Orientalis 37. Freiburg.
BEINLICH, Horst 1984. Die „Osirisreliquien”: zum Motiv der Körperzergliederung in der altägyptischen Religion. Ägyptologische Abhandlungen 42. Wiesbaden.
CAUVILLE, SYLVIA1997. Le temple de Dendara. Les chapelles osiriennes, Institut français d’archéologie orientale, Dendara X/1.Le Caire.
EFFLAND, Andreas – EFFLAND, Ute 2013. Abydos. Tor zur ägyptischen Unterwelt. Mainz.
EFFLAND, Ute – EFFLAND, Andreas – BUDKA, Julia 2010. Studien zum Osiriskult in Umm el-Qaab / Abydos. Ein Vorbericht. Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung Kairo 66, 19–91.
EFFLAND, Ute 2006. Funde aus dem Mittleren Reich bis zur Mamlukenzeit aus Umm el-Qaab.
Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung Kairo62, 131–150.
FISCHER-ELFERT, Hans-Wolfgang 2002. Das verschwiegene Wissen des Irtisen (Stele Louvre C 14).
Zwischen Arcanum und Preisgabe. In: Assmann, J. – Bommas, M. (Hrsg.), Ägyptische Mysterien?München. 27–35.
FRANKE, Detlef 1984. Personendaten aus dem Mittleren Reich (20.–16. Jahrhundert v. Chr.). Dossiers 1–796.Wiesbaden.
FRANKE, Detlef 2002. The Middle Kingdom Stelae Publication Project, Exemplified by Stela BM EA 226. British Museum Studies in Ancient Egypt and Sudan 1, 7–19.
FRANKE, Detlef 2003. Middle Kingdom Hymns and Other Sundry Religious Texts: An Inventory.
In: Meyer, S. (Hrsg.), Egypt – Temple of the Whole World / Ägypten – Tempel der gesamten Welt.
Studies in Honour of Jan Assmann.Leiden. 95–136.
FRANKE, Detlef – MARÉE, Marcel 2013. Egyptian Stelae in the British Museum from the 13th–17th centuries. Volume I. Fascicule I, Descriptions. London.
FROOD, Elizabeth 2007. Biographical Texts from Ramesside Egypt.Atlanta.
GAYET, Albert 1886–1889. Musée du Louvre: stèles de la XIIe dynastie. BEHE IV: sciences philologiques et historiques 68. Paris.
GILL, Ann-Kathrin 2013. Das Buch zum Schutz der Neschmet-Barke. Ein spätzeitliches Ritual in einem Grab des Neuen Reiches. In: Neunert, G. – Gabler, K. – Verbovsek, A. (Hrsg.), Nekropolen: Grab – Bild – Ritual. Beiträge des zweiten Münchner Arbeitskreises Junge Aegyptologie (MAJA 2). Göttinger Orientforschungen, Ägypten 54. Wiesbaden. 65–66.
GILLAM, Robin 2005. Perfomance and Drama in Ancient Egypt. London.
GRAJETZKI, Wolfram 2000. Die höchsten Beamten der ägyptischen Zentralverwaltung zur Zeit des Mittleren Reiches: Prosoprographie, Titel und Titelreihen. Berlin.
GRIFFITH, John Gwyn 1980. The Origins of Osiris and his Cult. Studies in the History of Religions (Supplements to Numen) 40. Leiden.
HAYES, William C. 1990. The Scepter of Egypt: A Background for the Study of the Egyptian Antiquities in the Metropolitan Museum of Art. New York.
HIRSCH, Eileen 2004. Kultpolitik und Tempelbauprogramme der 12. Dynastie: Untersuchungen zu den Göttertempeln im Alten Ägypten. Berlin.
ILIN-TOMICH, Alexander 2011. Changes in the Htp-dj-nswFormula in the Late Middle Kingdom and the Second Intermediate Period. Zeitschrift für Ägyptische Sprache138, 20–34.
KITCHEN, Kenneth K. 1975. Ramesside Inscriptions: Historical and Biographical, Volume I. Ramses I, Sethos I and Contemporaries.Oxford.
KUCHAREK, Andrea 2010. Altägyptische Totenliturgien. Band 4: Die Klagelieder von Isis und Nephthys in Texten der Griechisch-Römischen Zeit. Supplemente zu den Schriften der Heidelberger Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-Historische Klasse 22. Heidelberg.
LANGE, Hans Ostenfeld – SCHÄFER, Heinrich 1906. Grab- und Denksteine des Mittleren Reiches I.
Kairo.
LANGE, Hans Ostenfeld – SCHÄFER, Heinrich 1908. Grab- und Denksteine des Mittleren Reiches II.
Kairo.
LAVIER, Marie-Christine 2007. La barque-nechemetdans le chapitre 409 des Textes des Sarcophage.
In: Goyon, J. C. – Cardin, C. (eds.), Proceedings of the Ninth International Congress of Egyptolo-gists: Grenoble, 6–12 septembre 2004. Leuven. 1083–1090.
LEAHY, Anthony 1989. A Protective Measure at Abydos. Journal of Egyptian Archaeology 75, 41–60.
LEITZ, Christian 1994. Tagewählerei. Das Buch HAt nHH pH.wy Dtund verwandte Texte. Wiesbaden.
LEPROHON, Ronald J. 2009. The Stela of Sehetepibre (CG 20538): Borrowings and Innovation. In:
Silverman, D. P. – Simpson, W. K. – Wegner, J.W. (eds.), Archaism and Innovation: Studies in the Culture of Middle Kingdom Egypt. New Haven. 277–292.
LICHTHEIM, Miriam 1988. Ancient Egyptian Biographies, Chiefly of the Middle Kingdom: A Study and an Anthology. Orbis Biblicus et Orientalis 84. Freiburg – Göttingen.
MARLAR, Michelle 2009. The Osiris Temple at Abydos: An Archaeological Investigation of the Architecture and Decorative Elements of Two Temple Phases. PhD Dissertation. New York.
MATHIEU, Bernard 2010. Mais qui est donc Osiris? Ou la politique sous le linceul de la religion.
Égypte Nilotique et Méditerranéenne3, 77–107.
MEURER, Georg 2002. Die Feinde des Königs in den Pyramidentexten. Orbis Biblicus et Orientalis 189.
Freiburg.
MORENZ, Ludwig 1996. Beiträge zur Schriftlichkeitskultur: im Mittleren Reich und in der 2. Zwischen-zeit.Ägypten und Altes Testament 29. Wiesbaden.
MÜLLER, Vera 2006. Archäologische Relikte kultischer Aktivitäten in Umm el-Qa’ab/Abydos. In:
Mylonopoulos, J. – Roeder, H. (Hrsg.), Archäologie und Ritual. Auf der Suche nach der rituellen Handlung in den antiken Kulturen Ägyptens und Griechenlands. Wien. 37–52.
O’CONNOR, David 1985. The „Cenotaphs” of the Middle Kingdom. In: Posener-Kriéger, P. (ed.), Mélanges Gamal Eddin Mokhtar, Volume II. Cairo. 161–178.
PETRIE, William Matthew Flinders 1903. Abydos. EEF 24. London.
QUACK, Joachim Friedrich 2007. Die Götterliste des Buches vom Tempel und die gauübergrei-fenden Dekorationsprogramme. In: Haring, B. – Klug, A. (Hrsg.), 6. Ägyptologische Tempelta-gung. Funktion und Gebrauch altägyptischer Tempelräume, Leiden 4.–7. September 2002. Wiesbaden.
213–235.
QUIRKE, Stephen 2004. Titles and Bureaux of Egypt, 1850–1700. London.
RICHARDS, Janet 2005. Society and Death in Ancient Egypt. Mortuary Landscapes of the Middle Kingdom.
Cambridge.
RICHARDS, Janet 2010. Kingship and Legitimation. In: Wendrich, W. (ed.), Egyptian Archaeology.
Chichester. 55–84.
ROTH, Silke 2008. „Angesichts des ganzen Landes”. Zu Partizipationsstruktur und Affirmati-onsmechanismen von Festen des altägyptischen Königtums. In: Prechel, D. (Hrsg.), Fest und Eid. Instrumente der Herrschaftssicherung im Alten Orient. Würzburg. 131–158.
RUSSO, Barbara 2007. Some Notes on the Funerary Cult in the Early Middle Kingdom: Stela BM EA 614. Journal of Egyptian Archaeology 93, 195–210.
SATZINGER, Helmut 1969. Die Abydos-Stele des Jpwjaus dem Mittleren Reich.Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung Kairo 25, 121–130.
SCHÄFER, Heinrich 1904. Die Mysterien des Osiris in Abydos unter König Sesostris III. nach dem Denkstein des Oberschatzmeisters I-cher-nofret im Berliner Museum. UGAÄ4/2, 5–47.
SHUBERT, Steven Blake 2007. “Those who (still) live on earth”: A Study of the Ancient Egyptian Appeal to the Living Texts.PhD Dissertation. University of Toronto.
SIMPSON, William Kelly 1974. The Terrace of the Great God: The Offering Chapels of the Dynasties 12 and 13. New Haven.
SIMPSON, William Kelly 1995. Inscribed Material from the Pennsylvania-Yale Excavations at Abydos.
New Haven.
SPIEGEL, Joachim 1973A. Re und Osiris. In: Westendorf, W. (ed.), Göttinger Totenbuchstudien.
Beiträge zum 17. Kapitel. GOF IV/3. Wiesbaden.
SPIEGEL, Joachim 1973B. Die Götter von Abydos. Studien zum ägyptischen Synkretismus. GOF IV/1.
Wiesbaden.
STADLER, Martin Andreas 2009. Weiser und Wesir. Rolle und Wesen des Gottes Thot im ägyptischen Totenbuch. Orientalische Religionen in der Antike 1. Tübingen.
STECKEWEH, Hans 1936. Die Fürstengräber von Qâw. Veröffentlichungen der Ernst von Sieglin Expedition in Ägypten 6. Leipzig.
VÉGH, Zsuzsanna 2015. „Der Tag des Hörens der Sünden.” Untersuchungen zu den abydenischen Osirisfesten. In: Neunert, G. – Gabler, K. – Verbovsek, A. – Simon, H. (Hrsg.), Text: Wissen – Wirkung – Wahrnehmung. Beiträge des vierten Münchner Arbeitskreises Junge Aegyptologie (MAJA 4).
29.11. bis 1.12.2013. Wiesbaden. 261–278.
WEGNER, Josef W. 1996. The Mortuary Complex of Senwosret III: A Study of Middle Kingdom State Activity and the Cult of Osiris at Abydos. PhD Dissertation. Ann Arbor, Michigan.
WEGNER, Josef W. 2007. The Mortuary Temple of Senwosret III at Abydos. New Haven.
WEGNER, Josef W. 2015. A New Temple: The mahat of Nebhetepre at Abydos. Egyptian Archaeology 46, 3–7.
WILLEMS, Harco 2014. Historical and Archaeological Aspects of Egyptian Funerary Culture: Religious Ideas and Ritual Practice in Middle Kingdom Elite Cemeteries. Leiden.