Az egyiptomi és közel-keleti régészet úttörőjeként tisztelt Sir William Matthew Flinders Petrie egyik legjelentősebb korai terepmunkája a Nílus-deltában fekvő Naukratis feltárása volt.1Az addig csak az auctoroktól ismert egyiptomi-görög város azonosítása önmagában is jelentős ered-ménynek számított, a leletek alapján azonban Petrie kétséget kizárólag igazolta, hogy Naukra-tis megalapítása jóval a Hérodotos alapján sejthető dátum előtt megtörtént.2A Petrie által pub-likált felmérésekből és leletekből egy a 7. század végétől prosperáló, a görög világ számos központjával aktív kapcsolatot fenntartó kereskedelmi telep képe rajzolódott ki, ami a szaiszi kori Egyiptom és az archaikus görögség közötti kereskedelem és kulturális transzfer jellegét és időrendjét is új megvilágításba helyezte. Naukratis szerepe azóta is megkerülhetetlen a két terület közötti korai kapcsolatok vizsgálatakor, a város jellegének interpretációja azonban – nem füg-getlenül attól a ténytől, hogy Petrie után kizárólag klasszicisták dolgoztak a lelőhelyen – jelen-tős változást mutat. Naukratis már Petrie értelmezésében is inkább egy egyiptomi lakossággal rendelkező görög kereskedelmi telep volt,3Gardner4és Hogarth5terepmunkája, illetve a nauk-ratisi leletanyag klasszika-archeológiai kiértékelése után azonban a hangsúly von Bissing,6 Boardman7 és Möller8értelmezésében egyértelműen a város görög jellegére helyeződött. Végül, az 1970–80-as években végrehajtott, szerény eredményeket hozó Coulson és Leonard vezette ása-tások után informálisan a lelőhely kutathatósága is megkérdőjeleződött. Az utóbbi évek egyik örömteli fejleménye, hogy a British Museum által újrakezdett terepmunka alapján világossá vált:
még a szentélykörzetben lévő Hellénion egy része is rétegtani megfigyelésekre alkalmat adó te-rület, a város nagy részét pedig – beleértve az egyiptomi jellegű műhely-, lakó-, és kikötői ne-gyedeket – a korábbi ásatások nem érintették.9
Naukratis mellett persze már eddig is jól körvonalazható volt azon régészeti lelőhelyek köre, ahol bizonyítani lehetett a görög jelenlétet: az ország északi határzónájában lévő erődöktől és erőd-városoktól (Daphné, Migdol) kezdve a memphisi görög és káriai garnizonok temetőin (Saqqara, Abusir) át a görögök alakalomszerű felbukkanásáig Felső-Egyiptomban és Núbiában (Abydos, Théba, Abu Simbel).10Ezek közül elsősorban a thébai templomkörzetekből és temetőkből pub-likált adatok nyújthatnak a naukratisival azonos súlyú támpontot a kérdés vizsgálatához. Ahogy
1 PETRIE1886. Petrie munkájának jelentőségéhez, lásd: BOARDMAN1999, 118–121.
2 PETRIE1886, 4–5.
3 PETRIE1886, 4–5.
4 GARDNER1888.
5 HOGARTH1898–99.
6 VONBISSING1951.
7 BOARDMAN1994, 160; 1999, 118–133.
8 MÖLLER2000, 118–119.
9 A. Masson szóbeli közlése.
10 Összefoglalóan lásd: BOARDMAN1999, 133–141.
az sejthető, a thébai anyag bevonását a szóban forgó kutatásokba elsőként a helyi importáruk újraértékelése,11majd pedig a kortárs egyiptomi és görög anyagon végzett kutatások eredmé-nyeinek terepi implementálása és továbbfejlesztése hozta meg, amelyben a CfeetK karnaki ex-pedíciójának12és az ELTE thébai expedíciójának volt kezdeményező szerepe.13
Az el-Khokha dombon dolgozó két magyar kutatócsoport az utóbbi tíz év során több, a sza-iszi korra datálható másodlagos temetkezést is feltárt, amelyek mindegyikéből meglepő, ugyan-akkor nem teljesen szokatlan módon archaikus görög amphorák is előkerültek.14A legalább nyolc edényt számláló eddigi corpus többsége ióniai eredetű: samosi, chiosi, vagy a kisázsiai ión terü-letekről, Klazomenaiból és Teósból származó, de az aiól és a szárazföldi görög produkciót is kép-viseli egy-egy lesbosi, illetve athéni amphora. A teljes anyag kétségtelenül 6. századi import, aminek a jelenlétét kézenfekvő az ebben a korban megélénkülő görög–egyiptomi kapcsolatok-kal magyarázni. Az anyag összetétele és elsősorban az a tény, hogy az összes, eddig az el-Khokhán feltárt 6. századi sírban megjelennek a görög importáruk, ugyanakkor további magyarázatra szo-rul. Ez utóbbi jelentőségének megértéséhez elég azt felidézni, hogy a kutatás hosszú ideig azt fel-tételezte,15hogy a görög importkerámia jelenléte az egyiptomi rezidens görögök – kereskedők és zsoldosok – jelenlétével magyarázható, értsd: ahol görög kerámia van – legyen akár az egy sírkontextus –, ott görögöknek is lennie kellett. Az el-Khokhán feltárt szaiszi temetkezések azon-ban jellegükben teljesen egyiptomiak, sőt thébaiak, az ott eltemetettek nyilvánvalóan helyiek voltak – ráadásul nem is az elit, hanem inkább a középréteg köreiből.16Hogyan magyarázható tehát a görög – és elsősorban a keleti-görög – importkerámia ilyen nagyarányú és nagyspekt-rumú felbukkanása Apriés és Amasis alatt Thébában? A tünetek egyik kézenfekvő magyarázata nem vet jó fényt a korábbi thébai ásatások metodikájára: rossz volt a régészeti mintavételezés és feldolgozás. Valóban, még 1987-ben, Myśliwiecnek az I. Séthi-féle tarefi templom kerámiaanya-gát feldolgozó monográfiájában is „nílusi agyagból készített amphorákként” jelentek meg a chi-osi edények,17s Dupontnak a thébai anyagot újraértékelő cikke előtt kevesen akadtak, akik a szó-ban forgó importkerámiák valódi természetét és jelentőségét felismerték volna.18Mindebből persze csak az következik, hogy az el-Khokha dombon feltárt minta tipikusnak tekinthető a kor-társ thébai temetkezésekre vonatkozólag, s így kérdéseink száma szaporodik: miért lehetett ti-pikus, szinte kötelező elem egy-egy görög amphora a késő-szaiszi temetkezési mellékletek kö-zött, milyen volumenről beszélhetünk, kik szállították ezeket Thébába, s mi magyarázza a keleti-görög, s azon belül is az ióniai áruk túlsúlyát?
A görögök egyiptomi megjelenését a kutatás jellemzően a már említett egyiptomi görög em-porionnal, Naukratisszal hozza kapcsolatba. Naukratis létrejötte jól illeszkedik mindazon gaz-dasági-társadalmi folyamatokba, amelyek a görög gyarmatosítás jelenségét a késői 8. századtól kezdődően életre hívták, a város azonban atipikus példája a görögök tengerentúli megtelepedé-sének: nem valódi gyarmatváros, apoikia, hanem különleges jogállással rendelkező, talán a ko-rábbi, szíriai Al-Minához hasonlítható kereskedelmi telep, egy Egyiptomon belüli enklávé, amely
11 DUPONT– GOYON1992; SMOLÁRIKOVÁ2002, 42–45.
12 MASSON2011, 284–286; MARANGOU2012, 171–184.
13 SCHREIBER2014, 245–246; in print.
14 SCHREIBER2008, 83, pl. LXXXI (no. 2.4.2.22); 2014, figs. 11-4d, 11-5a-b; FÁBIÁN2009, fig. 9; FÁBIÁN– SCHREIBER2009, 100.
15 DUPONT– GOYON1992, 158–159; SMOLÁRIKOVÁ2002, 106.
16 SCHREIBER2014, 243.
17 MYŚLIWIEC1987, 75.
18 Ezek közé tartozik Petrie, aki az ugyanebben a templomban 80 évvel korábban talált görög amphorákat nagy vonalakban helyesen határozza meg: PETRIE1909, pls. LIV–LV.
fennmaradásának egyetlen záloga az egyiptomi adminisztráció gazdasági érdekeltségének fenn-tartása. Naukratist gyakran nevezik összgörög vállalkozásnak, ez azonban megtévesztő: sokkal inkább egy összióniai vállalkozásról beszélhetünk, amelyhez a keleti-görög zóna bizonyos dór és aiól államai is csatlakoztak, ezeken kívül azonban csak egy fontos szereplő: Aigina. Ahogy azt J. Boardman példás elemzése régen kimutatta, a legkorábbi naukratisi leletanyag a 630–620 közötti évtizedre tehető,19a görögök egyiptomi megjelenése tehát nagyjából egykorú Kyréné 631-es megalapításával, vagyis azzal az időszakkal, amikor a görög szigetvilág lakóinak figyelme – más területek mellett – hangsúlyosan Egyiptom felé is fordul. Hiba lenne azonban a görögök-nek ezt az egyiptomi forrásanyagban történt markáns feltűnését egy új és egyszeri aktusnak te-kinteni. Kétségtelen, hogy a mykénéi görögséggel fenntartott kapcsolatok a késő-bronzkorban megszakadnak, nehéz elképzelni ugyanakkor, hogy az égei világgal, mint Egyiptom közvetlen szomszédjával az ismételt kapcsolatfelvétel ne lett volna viszonylag gyors és a megváltozott vi-szonyok között is a kölcsönös érdekek által motivált. Az égei vaskor idejéből csak a legújabb ada-tot említem: azt a thébai 21. dinasztiai koporsókon végzett anyagelemzést, amely szerint a kék pigmentnek meglepően sok forrása volt, s ezek közül az egyik a masztika,20az a növényi eredetű gyanta, amely az ókorban – csakúgy, mint manapság – kizárólag Chioson volt elérhető. Forrá-saink tehát nem biztos, hogy ott jelentkeznek, ahol várnánk, vagyis a konkrét és közvetlen tárgy-csere szintjén, jól mutatva, hogy ebben az időszakban is – csakúgy, mint később – elsősorban közvetett nyersanyag-kereskedelemről lehetett szó. A 8. század végétől aztán a régészeti adatok is megszaporodnak: egyiptomi és egyiptizáló fajanszok és bronzok a keleti-görög zónában, a görög szárazföldön és a Dél-Itáliában, sőt Etruriában. Itt és most nyilvánvalóan nem tudunk be-hatóan foglalkozni a késő-vaskori emlékanyaggal, egy kortárs egyiptomi szöveges forrást, a Piye-féle Győzelmi Sztélé egyik, eddig kevés figyelemre méltatott szöveghelyét azonban kiemelném.21 Amikor Piye bevonul Memphisbe, fő ellenfele, Tefnaht, Sais fejedelme üzenetet intéz hozzá, amelyben azt is megemlíti, hogy Piyétől való félelmében a tenger szigeteire (jw.w n WAD-wr) me-nekült. Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban nem az égei szigetvilágról lenne szó, s hogy a Nílus-delta tengerpartját is felügyelő – régészetileg egyébként sajnos kevéssé ismert – Sais már ebben az időben ne ápolt volna kapcsolatokat a görög világgal. Erre utal in silentioaz az Etruri-ában talált híres fajansz situla is, amelyet Tefnaht utódjának, Bokkhórisnak a nevével feliratoz-tak,22csakúgy, mint az a tény, hogy a már független Egyiptom felett uralkodó első saisi király, I. Psammetik alatt szinte azonnal és nagy volumenben jelenik meg a görög anyag Egyiptomban.
Ennek az anyagnak az eloszlása persze egyáltalán nem egyenletes, s jól kirajzolódik az niai Chios és az azzal szemben a kisázsiai szárazföldön fekvő Klazomenai túlsúlya. Az észak-ió-niai tengelyhez csatlakozik a dél-ión Samos, bizonyos dodekanéssosi dór területek, elsősorban Rhodos, és az aiól zónából Lesbos. A régészeti anyagból kibontakozó kép viszonylag jól össze-vethető a Hérodotos által közöltekkel, egy kivétellel: a naukratisi anyagban jelentős a korinthosi és az athéni kerámia jelenléte is. Hérodotos a naukratisi vállalkozás kapcsán egyikről sem tesz említést, egy harmadik fontos központról, a Szaróni-öbölben fekvő Aigináról azonban igen. Mint ismeretes, Aigina ebben az időben nem rendelkezik önálló kerámiaprodukcióval, a 7. században
19 BOARDMAN1999, 118–133.
20 E. Geldhof előadása (The Bab el-Gasus ‛yellow coffins’ in the collection of the Rijksmuseum van Oudheden. Several approaches for researching the painting techniques), First Vatican Coffin Conference, 2013.
21 FHN I, 107.
22 HÖLBL1979, I, 81–98; II, Kat. Nr. 122.
korinthosi kerámiát használ, a század végétől pedig a legjobb minőségű athéniból válogat.23 Aigina nem vesz részt a naukratisi Hellénion építésében, Zeus tiszteletére viszont önálló temp-lomot emeltet,24ami jól mutatja a sziget helyi jelenlétének súlyát. Athén és Attika valamint Közép-Görögország tengeri kereskedelmének jelentős részét ebben az időben az ebből meggazdagodó és így Athén haragját is rövidesen kivívó Aigina bonyolítja, így nem életszerűtlen a korinthosi és elsősorban az athéni kerámia megjelenése mögött a szigetállam szerepét sejtenünk. Mindennek ellenére Közép-Görögország súlya jól láthatóan eltörpül az ión zónához képest, ami az Egyip-tomba irányuló kereskedelemnek messze a legnagyobb szeletét uralja. A kapcsolatok intenzitá-sát jól mutatja a keleti-görög zónában – elsősorban Chioson, a samosi Heraionban, Milétosban és Ephesosban – talált egyiptomi eredetű tárgyak tömege a 7–6. században,25valamint II. Nékó mi-létosi és Amasis lindosi illetve samosi dedikációi.26
Az egyiptomi görög emlékanyagon belül külön csoportot képeznek a festett vázák. Ezek el-oszlása jól tükrözi a teljes anyag szerkezetét: viszonylag kevés szárazföldi görög – korinthosi, attikai és kisebb számban spártai – mellet sok keleti-görög: Vadkecske stílusú edények Rhodos-ról, Fikellura Milétosból, és ión – chiosi, samosi és klazomenai – orientalizáló és feketealakos.27 A vázák jól láthatóan a görög népességgel rendelkező településekhez: Naukratis mellett Daphné -hoz, Migdol-hoz, Pélusion-hoz, Memphishez köthetők, az ország déli részében, így Thébában vi-szont csak incidensszerűen bukkannak fel. Két helyi dialektus is kialakul: ezek közül az egyik alapvetően chiosi, amelyet Naukratisban készítenek,28a másik pedig egy különleges edényfor-mához, az egyiptomi repertoárból kölcsönzött situlához kapcsolódik, amelynek festett példá-nyait – legalábbis részben – rhodosi emigráns mesterek készíthették Daphnéban.29Mindkét pro-dukció helyi görög igényeket elégített ki, s nem az egyiptomi piacra szánták. A kortárs görög festett kerámiák iránt az egyiptomiak szemmel láthatóan kevés érdeklődést mutattak, hiszen egyrészt a többnyire kisméretű edényekben szállított anyagok – olajok, kenőcsök, parfümök – előállításában Egyiptom sem szenvedett hiányt, másrészt a vázaképek tematikája és ikonográfi-ája teljesen idegen és értelmezhetetlen volt az egyiptomi szemlélő számára.30Az archaikus kori görög figurális vázák egyiptomi felbukkanása mögött tehát valóban indokolt lehet görög jelen-létet keresni. Jó példája lehet ennek egy Karnakból előkerült keleti görög vázatöredék, amelyen Dionysos bárkaprocessziója látható.31Hasonló kőrmenetet Smyrna és Klazomanai körzetében tartottak, a lelőhely okán azonban lehetetlen, hogy ne jussanak eszünkbe a karnaki Amun bár-kaprocessziói is: elsősorban a Dekádünnep, ami ebben az időben éli egyik fénykorát. A váza de-dikálója így lehetséges, hogy egy egyiptomi görög, az ex-voto címzettje pedig a thébai Amun, vagyis Zeus-Ammón volt.
Más a helyzet a kortárs tároló-amphorákkal, amelyek legfeljebb lineáris dekorációt hordoz-tak, s amelyekben bor, olívaolaj és talán a mai fetához hasonló sajt érkezett Egyiptomba. Mint
lát-23 BOARDMAN1999, 125.
24 Hérodotos II, 178–179.
25 Lásd: HÖLBL2000; 2007; 2008; 2014.
26 Hérodotos II, 159, 187.
27 BOARDMAN1999, 122–125; SMOLÁRIKOVÁ2002.
28 Mivel a chiosi orientalizáló kerámiaprodukció első és máig egyik legjelentősebb lelőhelye Naukratis volt, a szóban forgó edényeket sokáig naukratisi eredetűnek vélték, s Petrie (1886, 18, 51–54) és Gardner alapján (1888, 38–39) meghonosodott a „naukratisi árú” (Naukratite Ware) elnevezés. Bár ma már világos, hogy a naukratisi példák a chiosi stílustradícióhoz köthetők, tartja magát az elképzelés, hogy az Egyiptomban talált edények nagy részét helyben készítették chiosi mesterek: BOARDMAN1998, 144. Vö. SMOLÁRIKOVÁ2002, 61–63; WILLIAMS2006, 127–132.
29 BOARDMAN1998, 144. Vö. SMOLÁRIKOVÁ2002, 64. WEBER2006, 145–154 a situlák keleti dór eredetét valószínűsíti.
30 Vö. BOARDMAN1994, 160–161.
31 BOARDMAN1958, 4–12.
tuk, ezek nagy többsége ióniai eredetű, amelyek a jelentős görög lakossággal rendelkező tele-pülések mellett Felső-Egyiptomban is nagy számban jelennek meg. A szóban forgó amphorák népszerűségét és fennmaradását másodlagos használatuk is indokolhatta, amelyről Hérodotos egyik szöveghelye tudósít:32
„S itt kell megjegyeznem valamit, amit az Egyiptomba hajózók közül kevesen figyeltek meg.
Egész Hellaszból, sőt Phoinikiából is, évente kétszer borral tele cserépkorsókat szállítanak Egyip-tomba, ahol, nyugodtan állíthatom, egyetlen ilyen edényt sem lehet látni. De hát akkor hova lesz-nek? – kérdezhetné bárki. Mindjárt megmagyarázom. A nomoszok előljárói azt a feladatot kap-ták, hogy minden boroskorsót összegyűjtsenek a saját területükön, és elküldjék Memphiszbe.
Memphiszben teletöltik a korsókat vízzel, és elszállítják Szüria víztelen vidékeire. Így aztán az Egyiptomba került és ott kiürített cserépedények egymás után mind Szüriába jutnak el.” (ford.
Muraközy Gyula)
A görög amphoráknak tehát volt egy államilag szervezett, másodlagos piaca is, és nagyon va-lószínű, hogy ezen a módon nemcsak a karavánok vízellátását oldották meg, hanem az ampho-rák Egyiptomon belül is víztároló-edényekként hasznosultak. A magyar ásatásokról előkerült edények kapcsán emellett egy harmadik felhasználási mód is körvonalazódik. A thébai -400-as sírból előkerült ióniai amphora jól látható módon a balzsamozás során felhasznált anyagok – textil, rezin és bitumen – tárolására szolgált (1–2. kép).
1–2. kép.Ión amphora a balzsamozóházból származó anyagokkal a thébai -400- sz. sírból (Rajz: Tihanyi Balázs; Fotó: Mátyus László)
32 III.6.
Az edényfal belső oldalán megfigyelhető fekete rezines réteg alapján a legtöbb amphorának hasonló funkciója lehetett, míg másokban – így a szintén a -400-as sírban talált athéni késői SOS vagy ”brush-banded” amphorában – vizet tároltak (3. kép).
3. kép. Athéni brush-banded amphora a thébai -400- sz. sírból (Rajz: Schreiber Gábor)
4–5. kép.Klazomenai amphora a thébai -61- sz. sírból (Rajz: Tihanyi Balázs; Fotó: Mátyus László)
A -61-es sírban talált Klazomenai D-típusú amphora zárt kontextusból került elő, így ebben az esetben jól megfigyelhető, hogy az importedények a temetkezési szett integráns részét ké-pezték (4–5. kép).33A sírbatétel jeleként az amphorát és a többi, helyi készítésű tárolóedényt is perforálták, az edényfalba pedig – a tartalom és a funkció jelzésére – kerámiajeleket karcoltak.
Az importamphorák tehát ugyanúgy a balzsamozóházból, a pr-nfr-ből érkeztek a sírokba, mint a melléklet többi része. Az edények másodlagos felhasználását egyszerre indokolhatta presz-tízsértékük, az egyiptominál jobb minőségük, és kapacitásuk, amely a kortárs, helyi készítésű carinated jar-ok másfél-kétszerese volt. Az új thébai adatok azt is világossá teszik, hogy a beho-zatal volumene a korábban becsült többszöröse lehetett, így az importedények másodlagos pia-cának megszervezése – ahogy arra Hérodotos is utal – komoly logisztikai feladat volt. Egy sajá-tos, I. Séthi tarefi templomában feltárt leletcsoport szerencsére lehetővé teszi, hogy ennek a hátterébe is bepillantsunk. Az újbirodalmi halotti templom raktárhelyiségeinek különböző pontjain Petrie,34majd a DAIK expedíciója35is több, görög amphorákból álló cache-t talált, ame-lyekben az ión és aiól edények mellett az athéni és a korábban korinthosinak, ma inkább korky-rainak vélt produkció is megjelenik.36A DAIK-anyagot publikáló Myśliwiec azzal indokolta az egyébként jól ismert helyi típusokat is tartalmazó cache-ok jelenlétét, hogy a templom raktáraiban balzsamozópapok működhettek a saisi korban.37A Myśliwiec munkáját tipológiai szempontból több helyen korrigáló Dupont és Goyon ezzel szemben visszatér a konkrét görög jelenlét elmé-letéhez, és azt sugallja, hogy a templomban vagy kereskedelmi lerakat és raktár vagy katonai garnizon működhetett.38Ez utóbbi, inkább a fantázia semmint a tények által ihletett elméletnek azonban nyilvánvalóan ellentmond bármiféle kortárs katonai jellegű építkezés bántó hiánya a templomkörzeten belül, nem beszélve arról, hogy a 6. század során semmilyen hasonló had-erő nyugat-thébai állomásoztatásáról nem tudunk. Bár a templomban legkésőbb a Harmadik Átmeneti Kor végén megszűnik a kultusztevékenység,39nehezen képzelhető el, hogy a temp-lomkörzetet átengedték volna nem-thébai, idegen áruk kereskedelmével foglalkozó érdekeltsé-geknek. A DAIK által feltárt leletek alapján az újbirodalmi templom melléképületeiben raktárak és valószínűleg műhelyek működhettek, amelyek szinte biztosan a thébai templomgazdaság fel-ügyelete alatt álltak. A Myśliwiec által elképzelt balzsamozóműhelyek ebbe a képbe nagyon is jól beilleszthetők, amit az a tény is támogat, hogy legkésőbb a szaiszi kortól kezdődően a temp-lom környékén, a dél-tarefi, ma Geninának nevezett területen falu és egy azt kiszolgáló temető (Petrie publikálatlan N-temetője) létesült.40A Ptolemaios-korban is fennálló település a thébai nyugati part több területére kiterjedő Memnoneia része volt, ahol a Ptolemaios-korban számos choachytes-pap élt. Mint ismeretes egy, a templomokkal is kapcsolatot ápoló, jellegzetesen késő-kori, külön papi csoportról van szó, amelynek fő tevékenységi köre a teljes körű halotti szolgál-tatások lebonyolítása volt, kezdve a balzsamozás megszervezésétől, a halotti felszerelés össze-állításán át a temetés lebonyolításáig és a halotti kultusz ápolásáig.41A choachytesek létezéséről
33 SCHREIBER2014, 241–242, figs. 11-4a-d.
34 PETRIE1909, pls. LIV–LV. A Petrie után néhány évvel a templomban kiegészítő ásatást végző Barsanti az amphorák le -lőhelyének közelében egy, a 6. század elejére datálható Vadkecske stílusú amphoriskost is talált: SMOLÁRIKOVÁ2002, 43.
35 MYŚLIWIEC1987, Nrs. 804–821, 833–841.
36 Vö. DUPONT– GOYON1992, 153–155; ASTON1996, 48.
37 MYŚLIWIEC1987, 191.
38 DUPONT– GOYON1992, 158–159.
39 MYŚLIWIEC1987, 191.
40 BATAILLE1952, 26; ASTON2003, 157.
41 BATAILLE1952, 245–271; VLEEMING1995, 241–255.
már a 25. dinasztia idejére datálható thébai abnormális hieratikus szövegek is tanúskodnak, a 26.
dinasztia idejéből pedig több, hozzájuk kapcsoltható archívumot is ismerünk,42amik jól mutat-ják, hogy a Ptolemaios-kori rendszer már legalább 300 évvel korábban fennállt Thébában.
A templomgazdasághoz lazán kötődő magánvállalkozások feltételezése tehát nagyon is indokolt lehet, pláne egy, a temető szélén elhelyezkedő raktárkomplexum esetében. A görög import -amphorák thébai behozatalát tehát nem görög kereskedők, hanem a templomgazdaság Észak-Karnakban székelő gazdasági intézményei szervezhették, a sírbatételre szánt edények pedig talán a templomokhoz kötődő, szakosodott halotti papok révén jutottak el a megrendelőkhöz.
A thébai temetőben feltárt anyag egyértelműen 6. századi, s azon belül is Apriés és legin-kább Amasis korához köthető. Az 525-ös perzsa invázió hatásainak értékelése szempontjából ki-emelkedő jelentőségű, hogy az ión amphorák behozatala ekkor sem szünetel: a -61-es sírban fel-tárt klazomenai és lesbosi amphorák kontextusa legalábbis szaito-perzsa, vagyis a 6. század végére, az 5. század elejére datálható. A teljesen a görög amphorákra alapozott datálás persze meglehetősen veszélyes, hiszen lehetséges, sőt gyakran valószínű, hogy az edények készítése és sírbatétele között hosszú idő telt el. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a keleti-görög amphorák be-hozatala nem szűnt meg Kambysés inváziója következtében, s hogy Egyiptom és Iónia között, aminek nagy része már 546-ban az Achaimenida Birodalom tartományává vált, a kereskedelem akadálymentesen folytatódhatott I. Dareios korától. Bár a behozatal a 6. század végétől némi-képp csökkenni látszik, az amphorák tipológiai spektruma meglepő módon szélesedik, s megjelenik Thébában az északgörög térség – Thasos és a chalkidikifélszigeti Mendé – produkció
A thébai temetőben feltárt anyag egyértelműen 6. századi, s azon belül is Apriés és legin-kább Amasis korához köthető. Az 525-ös perzsa invázió hatásainak értékelése szempontjából ki-emelkedő jelentőségű, hogy az ión amphorák behozatala ekkor sem szünetel: a -61-es sírban fel-tárt klazomenai és lesbosi amphorák kontextusa legalábbis szaito-perzsa, vagyis a 6. század végére, az 5. század elejére datálható. A teljesen a görög amphorákra alapozott datálás persze meglehetősen veszélyes, hiszen lehetséges, sőt gyakran valószínű, hogy az edények készítése és sírbatétele között hosszú idő telt el. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a keleti-görög amphorák be-hozatala nem szűnt meg Kambysés inváziója következtében, s hogy Egyiptom és Iónia között, aminek nagy része már 546-ban az Achaimenida Birodalom tartományává vált, a kereskedelem akadálymentesen folytatódhatott I. Dareios korától. Bár a behozatal a 6. század végétől némi-képp csökkenni látszik, az amphorák tipológiai spektruma meglepő módon szélesedik, s megjelenik Thébában az északgörög térség – Thasos és a chalkidikifélszigeti Mendé – produkció