Ezek a meglehetősen egyértelmű jelenetek istenek sorát ‒ az enneádot vagy enneádokat, esetleg a holdhónap napjainak eponümosz istenségeit ‒ mutatják, amint a holdkorong vagy az udzsat-szem által megjelenített hold felé vonulnak.3Amikor ezek a processziók a hónap mind a har-minc napját felölelik, akkor következésképpen a fogyás idejét is ábrázolják. E csoporton belül két alosztályt különböztethetünk meg. Az elsőben az eponümosz istenségeket megjelenítő ala-kok folyamatos sort alkotnak és ugyanabba az irányba néznek. Ide tartozik tehát a holdhónap összes harminc napját felsoroló lista az edfui templom pronaoszának északi falán található csil-lagászati frízen (közvetlenül a kiugró párkányzat felett futó hosszú és viszonylagosan keskeny képsáv, 1. ábra),4a hasonló, két regiszterben elhelyezett processziós jelenet a karnaki Honszu-templom kontrakápolnájában,5és a Tutu templomegyütteséhez tartozó mammiszi felvonulási ábrázolása Iszmant el-Kharabban a Dahla-oázisban.6Sajnos e két utóbbi az ókor óta eltelt idők-ben súlyos károkat szenvedett el, és ma már csak kis töredékeiket lehet rekonstruálni. A máso-dik alcsoportban az istenek két oldalról veszik körbe a holdkorongot, vagyis ‒ az első alosztály-tól eltérően, ahol minden naphoz külön istenség tartozik ‒ az isteneknek ugyanaz a csoportja (enneádja) ismétlődik meg mindkét oldalon. Három ilyen jelenetről ‒ melyek mindegyike a kar-naki Honszu-templomban vagy annak közvetlen környezetében található ‒ mondható el, hogy egyértelműen leírják a hold fogyását is.7Ezek közül a legismertebb a III. Ptolemaiosz Euergetész által emeltetett kapu (propülon) architrávjának déli oldalán látható, ahol a kapcsolódó feliratok vi-lágosan megkülönböztetik a holdciklus két ellentétes felét (2. ábra).8A holdkorongot jobbról meg-közelítő istenek belépnek (ao) az égitestbe, míg a baloldaliak kijönnek (prj) onnan. Ezt a kettős-séget szintén hangsúlyozza, hogy a hold megnevezése is különbözik a két oldalon, hiszen a jobboldali alakok a „bal szembe” (jAb.t) lépnek be, míg a baloldaliak a „fénylő szemet” (Ax.t) hagyják el. Minthogy a feliratok a belépés aktusát a holdhónap első tizenöt napjához, míg a ki-lépést a rákövetkező tizenöt naphoz kapcsolják, a két eltérő oldal egyértelműen a növekedést, il-letve a fogyást jeleníti meg.9Természetesen ennek okán könnyen gondolhatjuk azt, hogy ‒ már amennyiben az ennek ellenkezőjét sugalló feliratok hiányoznak ‒ minden esetben, amikor az is-teneknek ugyanazon csoportja közelíti meg a holdkorongot két oldalról, mint például az esznai templom mennyezetének egyik regiszterében,10akkor ezek egyike a növekedésre, míg az ellen-tétes csoport a másik oldalon a fogyásra utal.11
3 Ezek felsorolását lásd VONLIEVEN2000, Tfl. 5.
4 A templom ezen részének megbízható modernkori publikációja még várat magára. Korábbi rajzok találhatók Description: Antiquités I, pl. 58; és BRUGSCH1857, pls. vii‒x, melynek reprodukcióját lásd PARKER1950, pls. iv‒v; Edfou IX, pl. lxxiv (középső rész).
5 LAROCHE– TRAUNECKER1980, 184‒186, pl. 1.
6 KAPER2003, 276.
7 LABRIQUE1997, 17‒19.
8 CLÈRE1961, pls. 17‒18.
9 LABRIQUE1998B, 108.
10 Esna IV, 436, fig. 1 „D” képsáv.
11 LABRIQUE1998B, 129.
1. ábra. A csillagászati fríz részlete az edfui templom pronaoszának északi falán. A holdhónap napjainak megfelelő harminc eponümosz istenség sora Thot ülő alakjával kezdődik (második sor, balra)
(BRUGSCH1857, pls. vii‒x alapján, PARKER1950, pls. iv‒v közvetítésével).
2. ábra.A lunáris processzió középső része III. Ptolemaiosz Euergetész kapujának déli oldalán (CLÈRE1961, pls. 17‒18 alapján, © Pierre Clère, IFAO)
Edfu
Míg a lunáris processziók értelmezése nem okoz komoly nehézséget, ugyanez nem mondható el a minden bizonnyal a teljes holdciklust szintén megjelenítő bonyolultabb jelenetekről. A legré-gebbi ilyen jelenetek sora az edfui pronaoszban található, s tartalmuk és elhelyezkedésük alap-ján ezek két egységre bonthatók. Az egyiptomi templomi dekorációs rendszer egyik jól ismert elve szerint az egymással szemközt elhelyezkedő falakon lévő ábrázolások szorosan összefügg-nek egymással.12Ennek megfelelően az edfui pronaosz nyugati és keleti falának legfelsőbb re-giszterei párhuzamos jeleneteket tartalmaznak, hiszen mindkét oldalon azt láthatjuk, ahogy a nap bárkáját a hold bárkája követi (3. ábra).13Ezeket a jeleneteket hosszabb feliratok is kiegé-szítik.14Az északi falon viszont a hold a csillagászati fríz részeként jelenik meg.15A keleti és nyu-gati fal felső regisztereivel ellentétben itt csak rövid címkeszövegek egészítik ki a lunáris ábrá-zolásokat, s ezek ‒ a luniszoláris oppozíció hajója, az udzsat-szem a papiruszoszlopon, a lunáris
12 WILSON2010, 793.
13 Edfou IX, pl. lxix.
14 Edfou III, 207 (1)‒213 (9).
15 Lásd 4. lábjegyzet.
enneád, a holdhónap harminc napját megjelenítő alakok (lásd feljebb és 1. ábra) ‒ a dekánokat, néhány csillagképet, a bolygókat, a tizenkét hónapot és a három évszakot is ábrázoló hosszú pro-cessziós jelenetbe beágyazva tűnnek fel.16Bár a két elkülönülő egység nyilvánvalóan reflektál egymásra, most csak arra van mód, hogy a nyugati és keleti fal alkotta jelenetciklust vizsgáljuk meg.
3. ábra.Az edfui pronaosz nyugati (felül) és keleti (alul) falának legfelső regisztere (EdfouIX, pl. lxix alapján, © J. Lecomte-Dunouy, IFAO)
A terjedelmes kiegészítő feliratok megléte ezeken a falakon ideális esetben segítené az ábrázo-lások megértését, de a szövegek különböző olvasatai teljesen eltérő értelmezésekhez vezettek. Az első egyiptológus, aki alaposabban tanulmányozta a keleti és a nyugati jeleneteket, Paul Barguet, azt gondolta, hogy a nyugati oldal mutatja a holdciklus növekedési fázisát és a keleti fal a fo-gyást.17Úgy vélte, hogy ezek az ábrázolások a denderai Hathor Edfuban tett tizennégy napos lá-togatására vonatkoznak, amely a Semu évszak harmadik civil hónapjában bekövetkező újhold napján kezdődött. Így tehát a templom belseje felé mutató nyugati jelenet mutatja az istennő megérkezését, s a kívülre mutató keleti fal pedig az istennő távozását két héttel később. Bargu-etnak a két jelenet értelméről vallott meggyőződését később Françoise Labrique is osztotta és je-lentősen továbbfejlesztette, mivel rámutatott arra, hogy a különböző oldalakon látható jelenetek egybecsengenek a hold megfigyelésének valós irányaival (magyarázatot lásd alább).18Éles el-lentétben ezekkel a kutatókkal, Dieter Kurth ‒ aki a szoláris és lunáris bárkák kapcsolatára kon-centrált ‒ arra a következtetésre jutott, hogy éppen fordítva kell értelmezni a jeleneteket, s így a nyugati oldal mutatja a fogyó, míg a keleti oldal a növekvő holdat.19Ugyanezt a felfogást, bár eltérő alapállásból kiindulva, képviseli Sylvie Cauville, aki ‒ feladva korábbi meggyőződését, amely elfogadta Barguet interpretációját20‒ most azt vallja, hogy Edfuban, hasonlóan a dende-rai Ozirisz-kápolnákkal kapcsolatos kijelentéseihez,21a holdciklus egy, az óramutató járásával el-lentétes irányú (kelet‒észak‒nyugat) séma mentén jelenik meg.22
Mindezek az elemzések azonban egy alapvető hiányosságtól szenvednek. Csupán a luná-ris jelenetek felett három sorban megjelenő szövegekkel (bandeau-feliratok) foglalkoznak, és
‒ Barguet rövid megjegyzésétől,23valamint Cauville néhány célirányosan kiragadott
észrevéte-16 PARKER1950, pls. iv‒v; LABRIQUE1998B, 122.
17 BARGUET1978, 19‒20.
18 LABRIQUE1998B, 123.
19 KURTH1994, 126‒128.
20 CAUVILLE1987, 132.
21 CAUVILLE1997, 213‒214.
22 CAUVILLE2011, 41‒55.
23 BARGUET1978, 17 n. 34.
létől eltekintve24‒ teljesen figyelmen kívül hagyják az ábrázolásokban magukban szereplő rövid leírásokat. Ez azért sem szerencsés, mert ‒ amint látni fogjuk ‒ ezek a rövid címkeszövegek gyak-ran elég pontos eligazítást adnak arról, hogyan kell az egyes részleteket értelmezni. Ezen szöve-gek tanulmányozása, együtt az ikonográfiai elemek gondos elemzésével, arra a következtetésre fog vezetni, hogy Barguet eredeti elemzése a helytálló. Nem feltétlenül ‒ ahogy azt már Labrique is sugallta ‒ a kapcsolat Hathor látogatásával,25de a kijelentése, mely szerint a nyugati fal mu-tatja a holdciklus első részét és a keleti fal a hold fogyásának periódusát. Kurth és Cauville, bár többször az egyes részletekkel kapcsolatban helyes következtetésekre jutnak, egészében véve hi-básan értelmezik a lunáris ábrázolások üzenetét.
Az ikonográfiai elemek önmagukban ‒ a feliratok nyújtotta információk nélkül is ‒ sokszor elegendő kapaszkodót nyújtanak ahhoz, hogy meghatározzuk, az egyes oldalak melyik holdfá-zist jelenítik meg. A bárkák mellett mindkét falon egy sor olyan lény – köztük a király maga – tűnik fel, akik üdvözlik a két meghatározó égitestet és segítik azok mozgását az égbolton.26Bár ezek a lények is valamennyire eltérnek a két oldalon, a lényeges különbség mégis inkább a bár-kák egyes részleteiben húzódik meg. Az első és talán a legfontosabb ilyen eltérést a holdbárkát megelőző napbárka utasa mutatja. A nyugati falon a napisten éjszakai formáját, Atumot láthat-juk, míg keleten a reggeli nap, Khepri utazik a bárka kajütjében.27Kurth ugyan helyesen álla-pítja meg, hogy a reggeli nap a hold láthatatlanságával (újhold) függ össze, az a kijelentése azon-ban, hogy Kheprit, és a keleti jelenetet, a gyarapodó holddal kell társítanunk, mert a hold nappal kezdi el növekvő fázisát (a régi holdsarló és az új közötti átmenet a nappal folyamán történik meg),28nem megalapozott. Hasonlóképpen helyesen mondja, hogy a telihold idején, a fogyó fá-zist közvetlenül megelőzően, a hold keleten kel fel egy időben azzal, ahogy a nap lenyugszik nyugaton, azonban a következtetése, hogy ezért Atum és a nyugati jelenet a hónap második fel-ére vonatkozik,29nem fogadható el helyesnek.
Ahhoz, hogy lássuk ezeknek a feltételezett kapcsolatoknak az ingatag voltát, elég csak felidéznünk azt, ahogy a holdciklus a földi megfigyelő számára a hónap folyamán kibonta-kozik. A hónap elején az új holdsarló kicsivel a nyugati horizont felett jelenik meg, rögtön az-után, ahogy a nap lenyugszik, és kis idő múlva maga a keskeny sarló is a horizont alá bukik.
Amint haladunk előre a hónap folyamán, az egyre nagyobb sarló egyre magasabban és maga-sabban (egyre inkább keletebbre) jelenik meg az égen napnyugtakor, és egyre hosszabb ideig lesz látható az éjszakai égbolton, azonban mindig követi az esti napot abban az értelemben, hogy szintén lenyugszik a nyugati horizonton. Telihold idején a hold lemásolja a nap járását, azaz egy időben a napnyugtával felkel keleten, átszeli a teljes égboltot és aztán lenyugszik nyugaton.
A hónap második felében a hold „keletre tolódása” tovább folytatódik, minthogy most a fogyó holdsarló a keleti horizonton kel fel egyre későbbi és későbbi időpontban az éjszaka során (egyre közelebb a hajnalhoz), és ennek megfelelően egyre kisebb és kisebb távolságot tesz meg nyugat felé, anélkül, hogy lenyugodna a nyugati horizonton, vagyis a felkelő nap sugarai rendre kiolt-ják a fényét, mielőtt elérné a nyugati horizontot. A hónap végén az egyre inkább elvékonyodó sarló olyan közel kerül a naphoz (a nap és a föld közé), hogy végül teljesen eltűnik, és a hold rövid időre láthatatlanná válik.
24 CAUVILLE2013, 513.
25 LABRIQUE1998B, 123.
26 Ezekhez a lényekhez lásd LABRIQUE1998A, 110‒118.
27 Edfou III, 209 (10) és 212 (12).
28 KURTH1994, 127.
29 KURTH1994, 127.
Ebből a rövid leírásból is nyilvánvaló, hogy szoros és természetesnek mondható kapcsolat áll fenn a lenyugvó nap és a holdciklus első fele, illetve a felkelő nap és a fogyó hold között. Ezek az összefüggések annyira magától értetődőek, hogy a mi saját vizuális kultúránkban is amikor a holdciklus első részét akarjuk képileg megjeleníteni, akkor azt a lenyugvó naphoz viszonyít-juk, míg a második részt a reggeli naphoz, ahogy azt egy modern csillagászati ismeretterjesztő könyv illusztrációi is kitűnően demonstrálják.30Ezért tehát jól megalapozott az a kijelentés, hogy a nyugati fal mutatja a hold növekedését és a keleti a fogyását, minthogy ez a valóságot tükrözi:
a növekedés „esti jelenség” és a nyugati iránnyal összefüggésben történik meg, hiszen az első sarló ott tűnik fel és a növekvő hold lenyugszik a nyugati horizonton, míg a fogyás keleti és „reg-geli esemény”, hiszen a fogyó sarló keleten kel fel és aztán itt tűnik el a szem elől hajnalban.31
4. ábra.Az udzsat-szem befogása a hálóval a denderai Szokarisz-kápolnában (felül), és a nagyon hasonló jelenet az első nyugati Ozirisz-kápolnában ugyanennek a templomnak a tetején
(Dend.II, pl. cxxvii és Dend.X/2, pl. 146 alapján, © B. A. El-Malek és Bernard Lenthéric, IFAO).
Bár a hold előtt utazó napisten eltérő formái következésképpen pontosan utalnak a megfelelő holdfázisokra, természetesen a holdbárkákat magukat is meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy iga-zoljuk a fenti gondolatmenet helyességét. A bárkákkal kapcsolatos értelmezések, szorosan ösz-szefüggve az egyes oldalak általános értelméről tett kijelentésekkel, szintén ellentmondóak, hi-szen Barguet és Kurth számára a nyugati falon látható holdbárka a teliholdat testesíti meg,32 Labrique szerint ez a hónap első fele,33míg Cauville a holdciklus második részével hozza azt összefüggésbe.34Ezzel ellentétes, illetve komplementer módon pedig a keleti holdbárka értel-mezése a különböző szerzőknél kiterjed az új-, növekvő, teli-, vagy fogyó holdra.35A megköze-lítéseknek ez a széles tárháza részben abból a félreértésből származik, amely a holdbárkákat
30 SEEDS– BACKMAN2010, 34‒35 figs. 2a‒2b.
31 Ugyanerre a következtetésre jutott már LABRIQUE1998B, 123‒124.
32 BARGUET1978, 14; KURTH1996, 126.
33 LABRIQUE1998B, 123‒124.
34 CAUVILLE2011, 50‒51.
35 BARGUET1978, 17 (újhold); KURTH1996, 127 (növekedő fázis); LABRIQUE1998B, 123‒124 (telihold és fogyás); CAUVILLE
2011, 51‒52 (újhold és növekedő fázis).
mindkét oldalon a holdciklus egy adott pillanatához igyekszik kötni. Fel kell ismernünk azon-ban, hogy míg a bárkák egyes részletei valóban egyes időpontokra utalnak, ezek a képek a maguk teljességében és komplex ikonográfiájukkal inkább a hónap meghatározott periódusait határol-ják be. Ezt az értelmezést mindkét esetben nagyban segítik a máshol fellelhető, de nagyon ha-sonló ábrázolások. A nyugati falon található bárkát illetően ezek a párhuzamok Denderából szár-maznak, egyrészt a Szokarisz-szentélyből, másrészt a templom tetején található első nyugati Ozirisz-kápolnából (4. ábra).36
A nyugati bárka központi jelenete Hóruszt és Thotot mutatja, amint az udzsat-szemet egy há-lóban tartják. A Denderában található két másik verzióban Hórusz helyét Su foglalja el, és az ő megjelenése a szem elfogójaként minden bizonnyal a napszem-mítosznak tudható be, melyben mind Su, mind Thot feltűnik annak az istenségnek a szerepében, aki meggyőzi az elkalandozott napszemet arról, hogy térjen vissza eredeti helyére.37A szakirodalomban megfogalmazásra ke-rült egy olyan vélemény, hogy ‒ mivel a háló úgymond valamilyen kapcsolatot teremt a fogyó és a növekvő holdfázis között ‒ ez a jelenet a holdciklus második felére utal,38azonban a szöve-ges és képi források nem támasztják alá ezt az elméletet.39A szinte teljesen megegyező ábrázo-lásban, mely a denderai Szokarisz-szentélyben látható, a Thot szerepét leíró feliratban azt ol-vashatjuk, hogy ő a karjait a hálóval akkor terjeszti ki a hold köré, amikor az felkel a hónap kezdetén.40Hasonlóképpen Thot és a háló a holdciklus kezdetével állnak összefüggésben abban a feliratban, amely az edfui templomban a központi szentély mögötti helyiség falára van fel-vésve, s amely az udzsat-szem felajánlásának jelenetére vonatkozik.41Egy hasonló jelenetben, ahol az udzsat-szemet Minnek nyújtják át (denderai templom keleti külső fala), Thot és a háló új-fent a holdciklus első felével kapcsolatban kerül említésre, hiszen itt az áldozatot megkapó istenre úgy utalnak, mint „a hold láthatatlanságának ura, az isten, aki megjelenik a tizenötödik napon”.42 A denderai templom tetején található Ozirisz-kápolnában is, bár maga a háló észrevehetően hi-ányzik Su és Thot kezei közül, a holdbárka olyan kontextusban tűnik fel, amely egyértelműen a növekvő holdat idézi meg.43A kísérő feliratok szerint ugyanis azok az isteni alakok, akik két oldalról vonulnak a bárka felé, egy növényt és ásványt tartanak a kezükben, azaz olyan össze-tevőket, amelyekkel hozzájárulnak a holdat megjelenítő szem kitöltéséhez a hónap első felének folyamán.44
Az udzsat-szemhez és a hálóhoz tartozó felirat az edfui pronaosz falán maga is megerősíti ezen dolgok kapcsolatát a hónap kezdetével: „Az udzsat-szem felépítése, a fénylő szem megújí-tása, pupillájának hálóval való befogása és helyére rakása”.45Ezen kifejezések többsége mond-hatni magáért beszél, de talán érdemes felidézni, hogy a „fénylő szem” (Ax.t) a fogyó holddal összefüggésben jelenik meg Honszu propülonján. Következésképpen megújulása az új ciklus kezdetén történik meg. Ha ezzel kapcsolatban esetleg bárminemű kétségünk lenne, ezt elosz-latja a nyugati falon a holdbárka jelenetéhez illesztett cím első sora: „Üdvözlet neked, az új sarló
36 Dend. II, pl. cxxvii és Dend. X/2, pl. 146.
37 DERCHAIN1962, 26.
38 CAUVILLE2011, 51.
39 VONLIEVEN2007, 182‒183.
40 rdj=j a.wj=j HA=k m jHj… twt wbn m p.t tp-Abd nb; Dend. II, 151 (1).
41 Hwn xwj Hwn.wj=fj rnp m p.t tp-Abd 9Hwtj m bsA=f; Edfou I, 233 (6)‒(7). Lásd még CAUVILLE1987, 11.
42 jp n=k sj m jr.t-1r.w anx.t 9Hwtj jH Xr=s … jj.n=j xr=k kA nb psDn.tjw nTr xa m smd.t; Dend. XII, 162 (4)‒(8).
43 AUFRÈRE1991, 206; CAUVILLE1997, 147.
44 Dend. X/1, 300 (6)–301 (14).
45 sps wDA.t srnp Ax.t jH Df=s dj m s.t=f; Edfou III, 210 (13).
napjának tökéletes gyermeke, aki minden harmincadik nappal megújul!”.46A Hórusz mögötti oszlopban látható felirat pedig így írja le a holdat hálóval befogó istenséget: „A tökéletes isten, aki megújul, mint a hold a hónap elején, mint a nap és a hold hasonlatossága, akik Hórusz min-den részesedését gazdaggá teszik a maguk idejében, azaz fesztiváljaik kijelölt idejében”.47Itt a megújulás, a háló, és a hónap kezdete közötti kapcsolat még egyszer erős hangsúlyt kap.
A holdat ciklusának elején elfogó két istenség kiegészítéseként a bárka fölött egy nagy ég-hi-eroglifát láthatunk. Ennek jobb oldalán skarabeusz görget egy korongot felfelé. Bár ezt a képet azonosították a lenyugvó nappal is,48sokkal ésszerűbb azt a felkelő nappal összefüggésbe hozni, hiszen a skarabeusz ‒ a természeti jelenségek szintjén feltétlenül ‒ a felkelő nap univerzális szim-bóluma.49Az ég másik végén, a baloldalon, a jel felső vonalára helyezve két koncentrikus kör lett rajzolva, amelyek ‒ minthogy a denderai Szokarisz-szentély párhuzamos ábrázolásában a meg-felelő helyen a hold egyértelmű jelképe tűnik fel ‒ a holdat szimbolizálják. Ez az elrendezés, fel-kelő nap a keleti, holdkorong a nyugati horizonton, csak a telihold idején valósulhat meg, ami-kor a két égitest oppozícióban áll. Ez a helyzet tehát megmagyarázhatja a hold szokatlan, gyűrűszerű ábrázolását (mely általában a napot jeleníti meg),50mivel itt talán tudatosan azért tűnik fel a hold ilyen formában, hogy kihangsúlyozza a telihold egyenlő státuszát a napkorong-gal. Az ég hieroglifája a nyugati falon tehát valóban hűen tükrözi azt, ahogy a teliholdat látjuk nyugaton hajnal tájékában, miután keresztülszelte az égboltot az éjszaka folyamán. A két egy-másra helyezett jelenet, a hold hálóval való elkapása és az ég hieroglifája, így bizonyosan a hold-ciklus két meghatározott pontját jelöli ki: a kezdetet és a hónap közepét, azaz az új sarló feltűnését és a teliholdat.
Ugyanez az üzenet jelenik meg horizontálisan a holdat szállító hajó részleteiben. A bárka az ég-hieroglifa által meghatározott virtuális irányok szerint keletre tart, összhangban azzal, ahogy a hold egyre keletebbre kerül ciklusa során, és a hajó orrán egy tollat valamint egy sólymot lá-tunk. A jeleknek ezt a kombinációját az jmn.t„nyugat” jól ismert ideogramjára tett utalásként kell felfognunk.51Lunáris kontextusban a toll egyenértékű a nyugati horizonton feltűnő új hold-sarlóval (innen származik eredetileg is az azonosítása a nyugati iránnyal).52Ez a társítás már a Koporsószövegekben is megjelenik, ahol a 9. mondás a tollat Hórusszal is összefüggésbe hozza.53 Az i. e. 7. századból származó, a Deltában található helyekhez kapcsolódó különböző mitológiai eseményeket leíró papiruszon a toll és Hórusz lunáris szemének azonossága szintén megerősí-tést nyer.54Ennek a kapcsolatnak a képi megjelenítése látható tehát a nyugat hieroglifájában a bárka orrán, hiszen a toll Hórusz állati formájával, a sólyommal együtt jelenik meg.
46 jAw n=k xj nfr n Abd rnp tp hrw 30; Edfou III, 209 (17)–(18). A cím többi része így szól: „[a tökéletes gyermek, aki] az égen a Fényességes (= a nap) útját járja be, helyettesíti a napkorongot éjszaka, elrejti képmását, titokban tartja terveit, megváltoztatja megjelenéseit (szó szerint: elfordul arcában). Iszden elvegyül Thot (szó szerint: a meghallgató) bái között, ahogy a bal szemet ellátják alkotóelemeivel. Az istenek együtt vannak az egyetlen istennel, amikor tökéletes arcod örömet szerez nekem” Sm m Hr.t Hr nmt.t n jAxw jdn jtn m wSA.w txn sSm jmn sxr.w=f tnm m Hr.w Jsdn Abx.w m-ab bA.w sDm.w jAb.t htm.tj m dbH.w=s nTr.w dmD m nTr-wa Htp n=j Hr=k nfr; Edfou III, 209 (18)‒210 (4). Thot „a meghallgató”
(sDm.w) epithetonjáért lásd VOLOKHINE2002, 418‒420.
47 nTr nfr rnp m jaH tp Abd twt m Ra JaH swAD dnj.w n @r.w nb r sw=sn m HAb=sn r dmD.jt=sn; Edfou III, 210 (16)‒(17).
48 DERCHAIN1963, 11; BARGUET1978, 14 n. 4.
49 DEWIT1957, 39; WOODHOUSE1997, 136‒137.
50 DAUMAS1988, 438.
51 WILKINSON1992, 166‒167. A nyugattal való azonosításért lásd DERCHAIN1963, 22; BARGUET1978, 14 n. 4.
52 KEES1977, 2882, n. 138; WILLEMS2005, 208‒210.
53 CT I 29a‒c; WILLEMS2005, 209.
54 MEEKS2006, 290‒292.
A hajó tatján egy ülő páviánt látunk, talán a nyugat jelképének antitéziseként, minthogy a pá-vián bírhat a jAb.t„kelet” fonetikai értékkel.55A toll és a pávián között fennálló komplementer viszony azonban talán lunáris szinten is jelen van, hiszen az állat egy másik olvasata a sjA, és ez a szó ‒ a holdhónap tizennegyedik és tizenhetedik napjának megjelöléseként, mely időpontok azt a periódust határolják be, amikor egy holdhónapon belül a telihold bekövetkezhet56‒ utalhat a telihold idejére. Azonban meg kell jegyezni, hogy az ülő pávián, bár az edfui pronaosz nyugati falán látható hajó tatján talán a hónap közepére utal, sokszor a hold általános szimbólumaként tűnik fel. Ennek megfelelően különböző helyzetekben, más jelenetek meghatározott elemeihez kapcsolódva, a pávián a holdciklus változatos aspektusait, illetve pillanatait is megidézheti. Erre jó példa, hogy az i. sz. 4‒5. században alkotó Hórapollón szerint az ülő pávián kifejezetten a kon-junkcióval, azaz a hold láthatatlan periódusával áll összefüggésben.57Ennek a kijelentésnek ko-rábbi egyiptomi nyomait is felfedezhetjük, hiszen a bárkában utazó ülő pávián minden valószí-nűség szerint a láthatatlan holdat jelképezi a hypokephálok azon regiszterében, amely a két legfőbb égitest, a nap és a hold találkozását mutatja az alvilágban.58
A nyugati regiszter hajójának végei tehát, összhangban a hálóval való elkapással és az ég
A nyugati regiszter hajójának végei tehát, összhangban a hálóval való elkapással és az ég